Déli Hírlap, 1975. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1975-08-26 / 199. szám

Szóba kpriil a hühlö1tf>rtekez1etpn Munkásvédelem a DIGÉP-ben afc Autótengerben a Centrum szigete (Solymos felv.) Ny eh lecke az óhazában Külföldi magyar (iaíalok Sárospatakon Befejeződött Sárospatakon a negyedik nyári kollégium. A nyelvi táborban, amelyet a Magyarok Világszövetsége és az Anyanyelvi Konferen­cia Védnöksége rendezett, Angliában, Belgiumban, az NSZK-ban, Svédországban, Ausztráliában, Kanadában és Észak-Amerikában élő ma­gyar családok középiskolás korú gyermekei vettek részt. Mindnyájan külföldön szü­lettek, s bár ideérkezésük- kor magyarul semmit, vagy alig valamit tudtak, egymást csak így szólították: Jóska, Jancsi, Pista, Marci, Zoli, Tibi. A leányoknak pedig ilyen szép magyar nevük van: Tünde, Emese, Enikő, Zsuzsa, Anika. Csak az egyik fiúnak vgn furcsán hangzó neve: Kevin. Az édesanyja ugyan­is ír származású. • DÉLIBÁB-KERESŐBEN A diákok négy hetet töl­töttek Sárospatakon. Délelőt­tönként magyar nyelvet, iro­dalmat, történelmet tanultak, népdalokat énekeltek, népi táncokat táncoltak. Minden hit végén kirándultak vala­hová. Voltak Miskolcon, él­vezték a tapolcai strand és barlangfürdő pezsdítő vizét, gyönyörködtek Lillafüred és a Zempléni-hegyek termé­szeti szépségeiben, történel­mi emlékeiben. Hazautazá­suk előtt megismerkedtek Budapest. Székesfehérvár, Veszprém és a Balaton-vidék nv sze tessége i veL Velük voltunk a Hortobá­gyon. Figyeltük, milyen ha­tást tett rájuk a külföldön oly sokat emlegetett „magyar . ..szta”. Előbb megtekintet- : ék a pásztormúzeum —szá- '.tra egzotikus — anyagát: c kősók, gulyások ruháit, a se hangos ostorokat, füstös c: »rácsokat. a kocsikat, cifra szűröket, bozontos gubákat. Aztán nekivágtak a pusztá­nak. Izgatottan néztek jobb- ra-balra, fel a magasba. 'int kiderült, keresni kezd- valamit, éspedig — a déli- ót. A szüleik meséltek nekik er ül a híres pusztai tüne- •v. ínyről odahaza New York- 'un. Londonban, Torontó­ján. Münchenben. Hát most ezt keresték. A nap éppen ( Islőn állt. perzselőn sütött. Gsmeskút szürkegulya, mé­nes, rackanyáj is volt, de délibáb — sehol. Angol, fran­cia. német, olasz szóval ke- rsűék-kutalták. szerették ’■"'na megidézni, hogy visz- s átérve szüleikhez, elmond­hassák. milyennek látták a délibábot. De hiába volt min­den próbálkozásuk, délibáb­nak híre-hamva sem volt. Egyszerűen azért, mert ná­lunk ma már nincs délibáb ... Valamennyien középisko­lások. Sok érdekes dolgot meséltek fiatal pataki bará­taiknak a saját diákéletük­ről. Az amerikaiak például elmondták, hogy náluk na­gyon szigorúan veszik az is­kolában a dohányzási tilal­mat. Akit cigarettázáson kap­nak, három napra kitiltják az iskolából. Bármilyen fur­csán hangzik is. ennek egy­általán nem örülnek, mert sok náluk a dolgozatírás és az írásos feleltetés. És ha büntetésből nincsenek jelen, elégtelen osztályzatot kapnak a három nap alatt meg nem irt dolgozatok miatt. Ha pedig ismételten véte­nek a dohányzási tilalom el­len. az igazgató néhány nap­ra elküldi az ifjú „delik­venst” a városi tűzoltópa­rancsnokhoz. aki „szakszerű” felvilágosítást tart nekik a dohányzás — tűzveszélyes­ségéről ... • KÖNNYES BÚCSÚ A nyári kollégium bezá­rult, a külföldi magyar diá­kok kedvesen elbúcsúztak a nagy múltú diákvárostól. Tóth József városi tanácsel­nök mondott búcsúbeszédet, Demblovszky József tanfo­lyamvezető pedig mérleget vont a négyheti munkáról. Aztán következett a megható búcsúműsor. Jeney Krisztina Ady-verset szavalt. Madarász Anika, a híres volt pataki diák Egressy Béni néhány szép dalát énekelte. Tánc­csoportjuk olyan kecsesen ropta a „kalocsai fércelöt” és a „tápéi darudübögöt, hogy itthoni fiainknak, leányaink­nak is becsületére vált volna. Magunk is elérzékenyed- . tünk, a búcsúünnepségen részt vevő magyarországi nagyszülők, nagybácsik, nagy­nénik. rokonok még meg is könnyezték, amikor a kali­forniai Fodor Ági Petőfi Füstbement terv című versét kezdte szavalni. A gépmadár órák alatt ha­zaröpítette őket a világ kü­lönböző tajaira. Reméljük, odahaza mindnyájan „ked­vest, szépet” mondanak édes­anyjuknak, édesapjuknak az óhazáról. Mert délibábot nem láttak ugyan, de láthat­ták — amerre csak megfor­dultak — a magyar valósá­got... HEGYI JÓZSEF Véradókat tüntettek ki Bensőséges ünnepségen köszöntötte tegnap az Észak- magyarországi Vegyiművek vállalatvezetősége és Vörös­kereszt-szervezete a térítés- mentesen vért adó dolgozó­kat. A baráti találkozón ad­ták át a kiváló véradó ki­tüntetéseket is. öten az arany-, tizenegyen pedig az ezüstfokozatú jelvényt vet­ték át. Tizennégy dolgozó kapta meg a kitüntetés bronzfokozatát, negyvenha- tan pedig pénzjutalomban részesültek. A vállalati szakszervezeti küldöttértekezletre készülőd­ve. tíz esztendő munkásvé­delmi tevékenységét elemez­ték a Diósgyőri Gépgyárban. A széles körű felmérés min­denekelőtt arra hívja fel a figyelmet, hogy ezen a fontos területen egy pillanatra sem szabad „kihagyni”. hiszen emberek egészségéről, életé­ről van szó. tvcnlc 100 millió A munkásvédelem évente sok millió forintjába kerül a gyárnak. A munkakörülmé­nyek javítására fordított költ­ségek 1966-ban 8.1 millió fo­rintot tettek ki. tavaly azon­ban már több mint 100 millió forintot. Évről évre nő a munkaruhára, a védőételekre, védőitalokra fordított összeg is. Tavaly például már 1,7 millió forint értékű védőételt és védőitalt kaptak a gépgyá­ri dolgozók, s ez az összeg majdnem háromszorosa a 10 évvel ezelőttinek. Azt hihetné az ember, hogy a ráfordítások növekedésével arányosan csökken a balese­tek száma. Sajnos, nem így van. Nem javul a helyzet! Amíg ugyanis egyik olda­lon a munkafeltételek szinte állandóan javulnak, a 3 na­pon túl gyógyuló balesetek száma 10 év alatt évi 690-ről mindössze 563-ra csökkent, a balesetek miatt évente kiesett munkanapok száma pedig 10 815-őrl 11 083-ra nőtt. Ön­magában ez az utóbbi adat is bizonyítja, milyen nagy anya­gi kárt okoznak a gyárnak, a népgazdaságnak a balesetek. Még fontosabb azonban, hogy 10 év alatt heten haltak meg, 29-en csonkultak meg a DIGÉP-ben! Mindez indokolja, miért kell annyi millió forintot köl­teni munkásvédelmi célokra, miért kell ú jabb és t jabb erő­feszítéseket tenni munkás- védelmi. a baleseti helyzet javításáért. Foroárs. scikra, auva«inoz«aias Amikor arra keresték a vá­laszt a vizsgálatot végzők, hogy miből adódnak a bal­esetek, rájöttek, hogy legin­kább a helytelen anvagmoz-^ gatás a kipattanó forgácsok. sz!krák és szilánkok, illetve elcsúszás miatt. Csak a gon­dos elemzést követő intézke­dések eredményezhették pél­dául, hogy míg az anyagmoz­gatás hiányosságai miatt 1965;ben 184-en szenvedtek kéz-) s 124-en lábsérülést, ta- valv már csak 9. -an illetve 48-an. Arra is rávilágított a felmérés hogy a foreácspat- tanás miatt bekövetkezett sé­rülések számé az 1965. évi 43- ról 113-ra nőtt ugyanezen idő alatt. Nen volt nehéz rájön­ni hogy miért: nem használ­ták a dolgozók a védőfelsze- jeléseket ... Egy másik táblázatból "i- szont az derül ki. hogv a bal­esetet okozó, vagv szenvedett dolsozók között a miskolciak arápva évről évre nő. míg a vidékieké csökken. Ezt látszik igazolni, hogv 1965-ben a bal­esetek 61.5 százalékát okozták p miskolciak, s 1 '74-ben már 70.? százalékát. S ta ehhez azt is hozzátesszük, hogy köz­ben a vidékről be.,áró mun­kások aránya 22-ről 29 szá­zalékra nőtt. Ny. I. A bejárók óvatosabbak? A fenti tudósítás utolsó sorait olvasva — a cikk írójához hasonlóan — bizonyára sokan felteszik magukban a kérdést: miért szenvednek kevsebben balesetet a vidékről bejáró dol­gozók közül? Azt ugyanis mindenki tudjál hogy az ingásó korábban kel, később ér haza, mint miskolci társa és a zsú­folt vonatokon való utazás önmagában Is kimerítő. A fáradt ember figyelme pedig könnyebben ellankadhat egy-két pil­lanatra, és ennyi idő éppen elegendő a baleset bekövetke­zéséhez. Lehet, hogy ennek tudatában erősebben koncent­rálnak? Ez Is magyarázat lehet. Es mi még? Talán az. hogy a bejáró munkások tekintélyes hányada még nem rendelkezik olyan nagy szakmai tudással, rutinnal, mint a miskolciak többsége. A rutinos ember pedig néha túl­becsüli ügyességét. Az elbizakodottság rossz tanácsadó. Sokan arra is gondolhatnak — a magyarázatot keresve —, hogy a vidéki élet kevésbé viseli meg az ember idegrend­szerét, mint a nagyvárosi. Es igaz ugyan, hogv vonattal kell bejárni, de aki Miskolc távolabbi részéről utazik busszal, villamossal a gépgyárba, annak sem leányálom az élet. A falun lakó ipari munkások többsége „kétlaki”. azaz a háztájiban dolgozik, állatot nevel stb. Jóllehet, az otthon vég­zett munka időt rabló, fárasztó, ám valamiféle kikapcsoló­dást is jelent. Gondolatok, feltevések. Jó lenne tudományosan megala­pozott választ adni a kérdésre, mert ez a válasz segítené a baleset-megelőző munkát. Az ugyanis aligha vitatható, hogv számos baleset okát nem a gyárkapun belül kell keresni. Hogy mást ne mondjak: a gyárkapun kívül él nyugodt, vagv zaklatott családi életet az ember, s kívül működnek azok az italos bodegák is, melyek épnen műszakváltások ideien bonyolítják le a legnagyobb forgalmat. (békés) Szétnéztünk a „széngyárban’ Kétszáz méterre a föld gyomrában Akár sétálni is lehetne a feketevölgyi „széngyár” ut­cájában. Mintha árkádok alatt járna az ember. Három méter magas, négy méter széles, kétszer 100 méter hosszú nyitott tér, mely fölé védőpajzsként borulnak a biztosító egységek tetőleme­Kétszáz méter mélyen já­runk a föld gyomrában. Négy kilométert gyalogolunk víz­ben, sárban, hogy szétnéz­zünk a borsodi medence ed­diginél nagyobb frontfejté­sén. 5 — Óránként 600 tonna sze­net is képesek lennénk fel­színre küldeni. A vállalat ugyanennyi idő alatt mint­egy 800 tonnát termel. Kísérőnk. Sztaroszta Mik­lós frontmérnök feltétele­sen fogalmaz, napjainkban ugyanis még nem tudja be­váltani a reményeket a front. Ennek oka, hogy egyszerűen képtelenek elszállítani a ki­bányászott szenet. így aztán a fejtés kapacitásának mind­össze töredékét hasznosítják. Nagy Béla szakvezető vájár végigkalauzol a „széngyár­ban”. Hosszan elnézzük az embernél magasabb maró­hengert, mely acélfogaival fél métert harap egyszerre a szénfalból. Ugyanez a gép­monstrum továbbítja a ter- melvényt a láncosvonszolóra. S ez már kicsit a jövő: a szén emberi kéz érintése nél­kül — gumiszalagon és csil­lében — jut fel a napszintre. Tanúi vagyunk, mennyire engedelmes társa a bányász­nak a kéttonás, elefántláb vastagságú hidraulikus biz­tosító berendezés. Szabó Ist­ván fiatal géplakatos elmoz­dít egy kart, mire az egység összébb ereszkedik, a másik kar elmozdítására pedig elő­relép. Közben maga előtt tolja a vele összekapcsolt kaparót. A fronton Kiss Mihály és Bihari István szocialista bri­gádja dolgozik. A két kol­lektíva a Borsodi Szénbá­nyák Vállalat egyik legkor­szerűbb bányájának számító Feketevölgy legjobb fejtési csapata. — Tavalyi munkánk alap­ján elnyertük a vállalat ki­váló brigádja címet — mondja a frontmérnök, aki harmadik éve Kissék patro- nálója. — Aztán elújságolja: — Táviratot küldtünk a XI. pártkongresszusnak, s fel­ajánlottuk, hogy az idén 450 ezer tonna szenet termelünk. Az eddigi eredmények bi­jJc A maróhenger gépkezelője (Kozák Péter felvétele) zonyítják: állják szavukat. Az első fél év után ugyanis az iparági felszabadulási ver­senyben a harmadik helyen állnak. A „széngyárban” vájárnak hol. Nem töri fel a lapát, a lenni könnyebb, mint más­csákány nyele az emberek tenyerét. Biztonságosabb a munka is, kevesebb a bal­eset. — S ami ugyancsak nem mellékes: a fizetéssel elége­dettek lehetünk — említi Nagy Béla. — Hazaviszem havonta a hat darab ezrest. KOLAJ LÁSZLÓ KISZ-titkárok értekezlete Titkári értekezletet rendez a KISZ Miskolc városi Bi­zottsága szerdán reggel nyolc órától a városi pártbizottság nagytermében. A résztvevők először Novák József, a vá­rosi pártbizottság titkárának külpolitikai tájékoztatóját hallgatják meg. Ezt követően szóbeli tájékoztatóban kap­nak ismertetést a város KISZ-tikárai a Miskolcon működő ifjúsági klubok te­vékenységéről. Végül szer­vezeti kérdésekről tájékoz­tatják őket a KISZ városi bizottságának vezetői: e na­pirend keretében megismer­kedhetnek a városi KISZ-vb II. félévi munkatervével, a KISZ Miskolc városi Bizott­ságának a KISZ IX. kong­resszusáig kiegészített mun­kaprogramjával. valamint a II. félévi politikai ünnepsé­gek tervével. Ezt követően csoportos foglalkozáson vesz­nek részt a város bizottsági titkárai, csúcs- és alapszer­vezeti vezetői. Bő termés, több szörp A napokban megkezdődött az őszi erdei termékek be­gyűjtése és feldolgozása az Erdei Termékeket Feldolgo­zó és Értékesítő Vállalatnál. A vadon termő szeder, som. bodza és kökény jó termést ad, így várható, hogy a ter­vezettnél is több ízletes ször­pöt tudnak készíteni az idén a miskolci üzemvezetőség dolgozói.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom