Déli Hírlap, 1975. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-25 / 198. szám
Papírgyári tonnák A Diósgyőri Papírgyárban a napokban elkészült .jelentésből — amely az év első 7 hónapjának eredményeit tartalmazza — kitűnik, hogy a papírgyáriak nettó termelési tervüket 3255 tonnára, bruttó termelési tervüket pedig 3321 tonnára teljesítették. Ez 2,8 illetve 5,1 százalékos többlettermelésnek felel meg. Gondot okozott viszont a vállalatnak, hogy a Tejipari Vállalat a sajtdo- bozgyártásra feladott rendelését visszavonta, s emiatt 3508 tonnás feldolgozási tervüket nem tudták teljesíteni. tgy a termelési értékük csak 99,6 százalékos lett az első hét hónapban. % Térzene Tapolcán (Kerényi László felvétele) r lilésiorló, giccsts arukat kínálnak Ellenőrzés a vásárokon* búcsúkon A vásárok és a búcsúk változatlanul az üzérkedők paradicsomának számítanak. Százával találhatók itt a gyorsan meggazdagodni akaró, gátlástalan „kereskedők", akik minden szabály felrúgásával és kijátszásával kínálják kétes származású, se- kélyes ízlést kielégítő áruikat — állapította meg legutóbbi vizsgálata során a Borsod megyei Kereskedelmi Felügyelőség. Az ellenőrzés tapasztalatait összegeztük Borbély Imrével, a felügyelőség helyettes vezetőjével. Romlott volt a hús — A megyei tanács köz- gazdasági csoportjának, a megyei rendőr-főkapitányság munkatársainak, valamint a DIGÉP, az LKM és a MÁV társadalmi ellenőri csoportjainak segítségével mintegy felszáz egységet vizsgáltunk. A legtöbb visszaélést a magánkereskedőknél tapasztaltuk. Ezeknek az embereknek a döntő többsége a búcsú- és vásárnaptár figyelembevételével járja a falvakat és minden szakképzettség nélkül végzik meglehetősen jól jövedelmező tevékenységüket. A legtöbbjük még a névre és tevékenységre utaló táblát sem helyezi ki sátrához, pultjához. Az árut rendezetlenül, halopiban tárolják. A közvetlen veszélyességet tekintve súlyos szabálytalanságokat tapasztaltunk a maszek vendéglátósoknál. Csáki Sándor tisza- lúci pecsenyesütő a szikszói vásáron például olyan sertéshúst használt pecsenyesütéshez, amelynek felülete szennyezett volt és bomlásnak indult. A hatósági állatorvos emberi fogyasztásra alkalmatlannak találta ezt — a húst elkoboztuk. Csákit pedig a kiszabható pénzbüntetés felső határát megközelítő négyezer forintos bírsággal sújtottuk. A pecsenyesütők jó része egyébként nem tudja igazolni az áru származását és ez azt jelzi, hogy jóformán minden szabályt felrúgnak. A köztisztasági feltételek is hiányoznak sokhelyütt, van ahol a poharakat vödörben, szennyezett öblitő- vizben mossák. Aki járt már búcsúban vagy vásáron, az tudja, hogy a sátorosok általában gics- cses, ízlésrontó, sőt egyes esetekben tiltott árukat hoznak forgalomba. Az idegen felségjelvényekkel díszített trikók, a sztárképekkel ki- pingált pólóingek, a primitív bizsugyűrük mindig kelendőek. ISem nyújt garanciát Érdemes azt is elmondani, hogy néhány használtcikk- kereskedő olyan ruhaneműket kínál, amelyeket az állami üzletekben szerzett be és kereskedői tevékenysége kimerült az árjelző cédula meghamisításában. Illés Sán- dorné például készletének mintegy 80 százalékát szerezte be ily módon. A magánkereskedők termékeiről hiányzik a gyártó megnevezése és így szinte lehetetlen a számlákkal való azonosítás. Ez is egy eszköze az adórendelet alól való kibúvásnak. Fontos szabály, hogy egyes tartós fogyasztási cikkekért garanciát kell vállalni. A vásárokon azonban a kárpitos kisiparosok nem biztosítanak termékeikhez jótállási jegyet és számlát. * \ Harminchárom magánkis. kereskedőnél vizsgáltuk, hogy vajon az áll-e a pult mögött, akié az iparengedély? Huszonhárom esetben családtagokat vagy alkalmazottakat foglalkoztattak a vállalkozók. A kereskedelmi felügyelőség a vizsgálat során 32 embert vont felelősségre. Tíz, a megyén kívül lakó magánkereskedő ellen szabálysértési feljelentést tett. 18-at pedig összesen 30 ezer forint pénzbírsággal sújtott. A felügyelőség ezenkívül a KIOSZ által szervezett gyűlésen felhívta a magánkereskedők és magánvendéglátósok figyelmét a jogszabályok előírásaira, annak betartására. A feltárt szomorú jelenségek megszüntetése érdekében azt is javasolták az illetékeseknek, hogy vizsgálják felül a kisiparosok és kiskereskedők működésének olykor sok visszaélésre alkalmat teremtő szabályzatát. E. A. B íny ászok százezer órája A Borsodi Szénbányák Vállalatnál dolgozó szocialista munkabrigádok az idén is 130 ezer óra társadalmi munka végzését vállalták. A napokban elkészült összesítés azt tükrözi, hogy vállalásuk időarányos részét jelentős mértékben túlteljesítették, hiszen már csaknem 100 ezer munkaórát elvégeztek. A munkájukért járó bér nagy részét a közösség javára ajánlják fel. így például a június 14-i kommunista műszak bérét a megye iskoláinak támogatására adták. Elsiralják a nyarat j Vakációsirató vidám, strandbált rendez augusztus 31-én, délután 5 órától az ózdi Liszt Ferenc Művelődési Központ. Tréfás ötletekkel szórakoztatják a másnapi tanévnyitóra készülő fiatalokat. Ugyanezen a napon, délután 3 órától az Özdi Népművelési Intézmények a Kun Béla Művelődési Házban vidám gyermeknapot rendez. A kacagtató játékok, versenyek szünetében az intézmény bábcsoportja a Peti bohóc című bábjátékot mutatja be. Lépcsőzetes munkakezdés Hetek óta gondot okoz, hogy a PVC—III. nagyberuházás építésénél dolgozókat a Volán, autóbusz hiányában nem tudja időben a munkahelyre szállítani. A sok késés, valamint a krónmus autóbuszhiány arra indította a kivitelező vállalatok, a Borsodi Vegyikombinát és a Volán illetékes képviselőit, nogy együttesen határozzanak a gond megszüntetéséről. Megbeszélésükön megegyezés született: szeptember 1-től a nagyberuházáson bevezetik a lépcsőzetes munkakezdést, így a Volán is biztosítani tudja, hogy időben munkahelyükre szállítja a dolgozókat. Futnak a gyárak Az írógépet püfölő fiatal lány szabadkozik. Ö semmit sem tud a vállalatról, nem tudja, hogy merre található a főmérnök, s tulajdonképpen azt sem tudja, hogy az a kis kopasz, alacsony-e a főmérnök, vagy az a szemüveges, akitől a gé- pelnivalót kapta. Ö ugyanis nem vállalati alkalmazott, hanem diák, csak a nyári szünetben beszállt egy kicsit segíteni. Ügy mondja ezt, mintha a cég léte függene attól, hogy ő püföli az írógépet. Segít, szívességet tesz! Való igaz. hogy nem teljesen alaptalan ennek a gyereklánynak az érzése. Nem ő kilincselt egy kis nyári alkalmi munkáért. Szóltak a suliban, s egyik ismerős beszervezte a titkárságra. Hamai észrevette, hogy sok a munka (jelen esetben a gépelnivalól, s kevés az ember (jelen esetben a gépírónő). Ezek a felszínes ismeretek is elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy néhány nap múlva fontosnak és nélkülözhetetlennek érezze magát, A „ki kinek tesz szívességet, ha dolgozik” kezdetű kérdésre hamar megfogalmazódott benne a válasz... Ha most odahagyná az iskolát, nyomban tucatnyi munkahely közül választhatna. Ha valahol valami nem tetszik, akkor odébb áll. Lehet válogatni, mert elhelyezkedési lehetőség bőven van. A gyárak, hivatalok, munkahelyek futnak az ember után, s nem fordítva. Most persze okoskodhatnánk úgy is, hogy ez a jó. Ez áz egyedül üdvözítő. Ám hamis illúzió lenne azt állítani, hogy a mi társadalmunkban az ad biztonságot a dolgozónak, hogy a gyárak hirdetőtáblája folyton munkásokat keres. Nem azért jobb. emberibb a mi világunk, mert a főnökével összevesző Kovács János habozás nélkül, anyagi létének veszélyeztetése nélkül kikérheti a munkakönyvét és új gazdát kereshet. A munkához való alkotmányos jog — rosszul, demagóg módon értelmezve — torz elképzeléseket szülhet a néha már olcsó vásári módszereket alkalmazó munkaerő-csábítás korában, az elhelyezkedési és kenyérkereseti lehetőségek túlkínálatának időszakában. Egyes szakmák krónikus utánpótlási gondokkal küzdenek, sok üzemnek egyáltalán nincs megtartó ereje, s a magát fontosnak, nélkülözhetetlennek tartó, csak szívességből gépelgető diáklány vajon milyen érzéssel kanyarítja alá először a nevét a bérfizetési jegyzékre?.:. Huzatosak a munkahelyek, nagy a jövés-menés, s ez a vándorlás jócskán meghaladja a szervezés, átszervezés indokolta szintet. A két diósgyőri nagyüzemben például mindén tíz közül egy, egy évnél rövidebb ideje dolgozik a vállalatnál. Nálunk mindenkinek joga van dolgozni, embermódra élni. De magunkat csapjuk be, magunkat játsszuk ki, ha ezeket a kötelező jogokat a kötelezettség érzése nélkül gyakoroljuk. B. I. fonákja T engerikígyó jjc Loggiák (Kerényi felv.) Az ügy, melyről a későbbiekben szó esik, valóságos tengerikígyóvá növekedett az elmúlt hónapokban. A tapolcai illetékességű H. Antal egy vaskos dossziéval jelent meg szerkesztőségünkben, bizonyítva: panaszával eddig a legkülönbözőbb hivatalók foglalkoztak, és a levelek, válaszlevelek, kérelmek, elutasítások és határozatok között ma már eligazodni is nagyon nehéz. De erről majd később. A ‘kulturált idegenforgalomhoz a jó kereskedelmi ellátás is hozzátartozik. Tapolca nemzetközi üdülőhely, ám kereskedelme még mindig mélyen alátta van az igényeknek. Annak ellenére, hogy az új Júnó-szálló étteremmel, eszpresszóval és bárral is fel van szerelve, s új élelmiszerboltot nyitottak a strand közelében. Főleg azok a kispénzű kirándulók panaszkodhatnak — panaszkodnak is! —, akik szívesen ütnék el éhüket, -vásárolnának zöldséget, gyümölcsöt s más harapnivalót olcsón, sorbaállás nélkül olyan pavilonokban, melyekben higiénikusan kezelik az árut, készítik az egytál-ételeket. Ilyen csinos kis üzletek ma már az ország legtöbb üdülőhelyén működnek, így néhány éve Lillafüreden is. Az igényt akkor is jogosnak mondhatjuk, ha tudjuk, hogy a strand háta mögött, s bent a strand területén is található néhány pavilon. Amikor a Júnó-szálló, illetve a strand új bejáratának elkészültével eg.vidőben kialakították az autóparkírozó helyet, megszüntettek néhány magánkezelésben levő lángos- és pecsenyesütő bodegát. Nagyon helyesen. Ám ezeknek a kereskedőknek jól ment az üzlete, azaz ha küllemüket tekintve nem is feleltek meg a bodegák Tapolca rangjának, valamelyest segítették az ellátást. Mindezt el kellett mondani, hogy megértse az olvasó, miért növekedhetett tengerikígyóvá a bevezetőben említett ügy, konkrétan az, hogy R. Lászlóné pecsenyesütő üzletét — üzletét? — eltanácsolták az autóparkírozóból, ám nem adtak építési engedélyt neki a kiszemelt új helyen. De mi köze ehhez H. Antalnak? Sok. A szerkesztőségünkben járt panaszos telkén működik egy „rönk- csárdának" becézett büfé. Az áru a vendéglátóipari vállalaté, az elórusítást viszont H. Antalék végzik — gebin- ben. Nos, a H. család mindent elkövet azért, hogy R. Lászlóné pecsenyesütő pavilonját felállíthassa ugyanezen a telken, a meglevő büfé szomszédságában. E törekvést H. Antal humánus okokkal indokolta, de — mellesleg — megjegyezte azt is. hogy előbb-utóbb szeretnék átvenni a pecsenyesütést a „szegény özvegyasszony- tól”. A tanácstól azonban nem kaptak építési engedélyt, sőt néhány hónap múltán, az iparengedélyt is megvonták R. Lászlónétól. Ez pedig szerintük méltánytalan, már csak azért is, mert néhány házzal odébb engedélyezték egy lángossütő megnyitását. Nem akarok beleavatkozni ebbe a szövevényes ügybe, se pro, se kontra. Az illetékes tanácsi hatóságok minden bizonnyal sok általam nem ismert szempontot figyelembe véve hagyták jóvá a lángossütő kérelmét, és utasították el a pecsenyesütőét. Merem remélni, hogy álláspontjuk kialakításában szubjektív okok nem játszottak közre. Az ügy számunkra inkább csak újabb figyelmeztető jel. Arra hívja fel a figyelmet, amiről a tapolcai tanácstagok fogadóóráin is szó esett az utóbbi időben: úgy kell tovább javítani az üdülőhely kereskedelmi ellátását, hogy az e célt szolgáló létesítmények szépen illeszkedjenek a környezetbe, színvonaluk, kulturáltságuk feleljen meg a nemzetközi üdülőhely rangjának. Tapolca jóváhagyott rendezési tervében szerepel egy olyan pavilonsornak a létesítése — a majdani autó- busz-végállómás közvetlen közelében —, melyre mindannyian gondolunk. Ám az, hogy mikor lesz pénz e terv megvalósítására, még a jövő titka. És addig? Addig sajnos sokan szabad vadászterületnek tekintik Tapolcát, és tengerikígyóvá duzzadnak az ismertetetthez hasonló ügyek, hiszen ahol anyagi érdekek játszanak közre, ott mindig akad minden követ megmozgató, minden lehetséges fórumot végigjáró kérelmező is. Az illetékes hatóságok helyzete nem köny- nyű, de ezt tudva is elvárjuk tőlük, hogy ha kell, az egyéni érdekek rovására is mindenkor Tapolca szépségét, jövőjét szem előtt tartva döntsenek! , (békés)
