Déli Hírlap, 1975. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-16 / 165. szám

Meddig tart a rend? Értékelemzés, ötletroham Kora hajnaltól forgalmas reggelig jártam egyetlen út­vonalat: Kun Béla utca, Baj- csy-Zsilinszkv utca, Ady Endre utca, Búza tér, Zsolcai kapu. Beszélgettem korai já­rókelőkkel, ’ házmesterekkel. Szépítkezés közben láttam a várost. * Fél négy: ez az idő még a tegnapé. A Búza tér felé eső oldal kész csatatér. Vesztett csaták tere, ahogyan az em­ber a tegnapi ivászatra kö­vetkeztethet a nyomokból. Négy óra: szinte egyidőben két ház ajtaja is nyílik. Az első járdaseprők, a házmes­terek. — Huszonötödik éve min­den hajnalban itt seprek. Utána meglocsolom a járdát, hogy frissebb legyen. Boros József a Kun Béla 10-es szá­mú ház előtt takarít. — Tessék mondani, meddig tart a rend? — Hát — meggondoltan számol — gondolom úgy délelőtt 10-ig. Ez az oldal nincs olyan forgalmas, mint a másik ... Négy óra: a tegnap esti seprés nyoma még látszik a Kun Béla utca 6-os számú ház előtt. Megszámolom: a buszmegállóban négy eldo­bott jegy, három csikk. Körbejárom a háztömböt, mire visszaérek tizenegy jegy és kilenc csikk van a meg­állóban. Józan számítás sze­rint másfél-kétóránként kel­lene seperni ahhoz, hogy a rend látszata megmaradjon. * öt óra: még csak három ház előtt locsolták fel a jár­dát. A Bajcsy-Zsilinszky 3- as, 5-ös és 7-es számú kapuja előtt tökéletes a rend. (A házfelügyelő Bagi Ferenc.) A buszmegálló közel van. Megvárok három buszt. Sze­méttartó van, de oda egy jegy se kerül. A földre hét. öt közvetlenül a megállóban, kettő odább. A Búza téren Gál János járdát locsol. — Meddig tart a rend? — Itt sajnos néhány órát csak. Többet soha, de nap­közben is lesöpröm újra. Szebb így. Frissebb. Gál János tulajdonosa a háznak. Benézek a mellék­utcákba, ahol hasonló házak állnak. Nem takarítanak se­hol. Hat óra: a Kun Béla utcai buszmegállónál már halom­ba gyűjthető mennyiségű a csikk és a jegy, mintha soha­se takarítottak volna. A 2-es számú ház házfel­ügyelője Hunyadi Lászlóné: — Késő este locsoltam és sepertem. Nézze meg: szinte nyoma sincs. Van egy betört pinceablak. Az a pince is ál­landóan tele van utcai sze­méttel. Naponta takarítom, mert félek, hogy egyszer égő csikket dob be valaki. Hatvan­hatéves vagyok. Néha úgy szeretnék odaszólni az embe­reknek, hogy legalább az idős embert szánják meg bennem, ha már embermódra nem tudják szeretni a rendet. Hét óra: nagyvárosi csúcs- forgalom. Végigjárom a kört. Alig van ház, ahol nem taka­rítottak, de sajnos, nincs olyan ház, ahol látszana, hogy ta­karítottak. BARTHA GÁBOR A csodálatos Bejrútról\ a cédrusról és a saurmáról Fölkaptunk egy hajóra XV. Itt vagyunk végre Bejrút­ban, álmaink városában, a Kelet kapujában, a keleti „nyugaton”. Amit itt nem ta­lál meg az utazó, azt már nem is érdemes keresni; amit itt nem lehet megvenni az nincs is, azt még ki sem ta­lálták. Gyorsjáratúnak egyáltalán nem nevezhető mentőcsóna­kunkkal araszoltunk be a ki­kötőbe. A forgalom óriási, az autók egymásba érnek. A geppisztolyos kapuőrök ügyet sem vetnek tüdőszínű partra-' lépési engedélyemre. Irány a város, irány Frédi, ahol a csatangolás előtt erőt gyűjt­het. magyar szót hallhat az ember. Frédi öreg, mint az országút, mindig borostás és mindig fekete gyapjúnadrá­got hord. Georg, az üzlettárs viszont elegáns és roppant szolgálatkész. Fölbaktatunk a kikötő ut­cáján. A sarkon, a fallangis- ta párt zöld cédrusos, fehér színű zászlót viselő épülete előtt fegyveresek állnak. A fejen sisak, a vállon géppisz­toly, az útszegélyen drótaka­dály. A kérdésre, hogy sza- bad-e fényképezni az egyik marcona őr barátságosnak egyáltalán nem mondható mozdulatot tesz. Géppisztolya csövével hessenti arrébb kí­váncsi csapatunkat... A nagyáruház előtt lyukas gu- mijú páncélautó vesztegel. Az áruház zárva ... Tovább, to­vább. Sodortatjuk magunkat a tömeggel. A közlekedési lámpák a gyalogosnak nem parancsolnak. Végtelenül kí­gyózó kocsisorok között ug­rándozunk. Hatalmas tér, ha­talmas mozi: RIVOLI. Híres mozi ez, itt már bomba is robbant. Bár a hajóról jövet fegyverropogást véltünk hal­lani, az óváros szívében min­den nyugodt. Illetve a meg­szokott módon nyugtalan. Mint megannyi borzas fejű felkiáltójel, tucatnyi pálma fogja körül a teret. De hol vannak a cédrusok? A Csont- váry festette, álmodta, a ki­csit is műértő magyarnak Libanonnal egyet jelentő céd­rusok? Egyhetes libanoni tar­tózkodásom alatt a miniál­lam jellegzetes fáját csak ké­peslapon és a nemzeti zász­lón láttam. Némi nyomozás után derítettem ki, hogy a Tripoliból Damaszkuszba ve­zető, két kilométer magas he­gyeken át kanyargó út men­tén zöldell az egyetlen vala­mirevaló cédrusliget, benne kétszáz fával, köztük néhány ősi példánnyal. Szomorú ma­radványa ez — olvastam va­lahol — az egykori rengeteg­nek, amely Salamon templo­mának a fáját szállította. A kecske és az ember kímélet­lenül elpusztította az ország büszke fáját. Megyünk tovább. Maradék valutámat libanoni fontra váltom. (A Rivoli terének minden második üzlethelyi­sége pénzváltó.) Átvágunk az autófolyamon, a Birkásnak nevezett hússütőhöz tartunk. Éhes vagyok. A bajszos arab gyors mozdulatokkal félbe­szakítja a tenyérnyi nagysá­gú lepényt, s rádobja egy Diákok nyári munkán (Kerényi L. felv.) Mit jelent a 4 A Miskolci Műanyagfeldol­gozó Vállalat csaknem ezer­féle terméket gyárt: tálcát, poharat, virágtartót, telefont, fénycsőarmatúrákat. A kis­üzem műanyag alapú pro­duktumait sokféleképpen le­het csoportosítani. Deák Ist­ván főmérnök a 4+1-es föl- osztás híve. Mit jelent ez? Notórius ,._D” — Amelyik termék a válla­lati nyereségszint fölött jö­vedelmez, az az A csoportba tartozik. A B-sek az átlagot hozzák. A C-kategóriába so- ★ Két kefe. Az elemzés a bal oldalit veszteségesnek találta Volánom újítók Többszörösére emelkedett az elfogadott újítások száma az elmúlt öt évben a Volán 3. számú Vállalatnál. A csaknem félezer aktív újító munkája nyomán gazdasági hatásfok is kétszeresére nőtt. A nagy alkotókedv itt a gyors ügyintézéssel hozható kapcsolatba, de serkenti az újítókat az is, hogy a más vállalatoknál kialakult gya­korlattal szemben itt 100 fo­rinttal magasabb a legala­csonyabb újítási díj is. rolt gyártmányok nem vesz­teségesek ugyan, de nem vagy alig hoznak nyereséget. A veszteséges árucsoportot D-vel jelöljük. A +l-es CCS- betűvel jelzett mezőnybe azok tartoznak, amelyek az előző időszakhoz képest csökkenő hasznot hoznak. A felosztás logikus és ész­szerű. Ne tévessze meg az olvasót ez a nyereség-szerinti kategorizálás! Ha adottnak vesszük az alapanyagok be­szerzési árát, valamint az el­adási árat. akkor a vállalat csak a költségekkel, a tech­nológiával, csak a gyáron be­lüli ésszerűsítési eljárásokkal variálhat. Egy-egy termék ho­zama, nyeresége, a jelenlegi gazdasági, pénzügyi viszonyok között jó fokmérője az egy- egy termékre fordított, társa­dalmilag szükséges vagy szük­ségtelen befektetésnek. Néhány fürdőszobai cikk például notórius „D”-nek bi­* Bejrút, a kelet kapuja, cédrus-ország fővárosa. (Kerényi László felvétele) zonyult, azaz veszteséges volt. A gyártását megszüntetni nem lett volna célszerű, mert ak­kor a fogyasztó károsodik. Az árát sem lehet emelni, mert ez meghaladja a vál­lalat hatáskörét. Mit tettek hát? Nem a legolcsóbb a les jobb — Gazdaságossá kellett tennünk a gyártást! Izekre szedtük a terméket, megnéz­tük, hogy hol lehet takaré­koskodni. Elemeztük a tech­nológiát, megkerestük a „gyenge pontot”, ahol a vesz­teségforrás nyakoncsíphető... Már elkészült az új termék prototípusa. A bolti ára vál­tozatlan, használhatósága a korábbival azonos értékű, és a vállalat számára nyeresé­ges. Tökéletesen megfelel az értékelemzés hármas követel­ményének az új produkció. Az értékelemzés egy olyan vészteoégfeltáró, termelés-ra- cionalizáló eljárás, amely egyszerre és együtt törekszik a költségek minimalizálására, a korszerűsítésre és a fel­használói igény maradékta­lan kielégítésére. Az érték- elemzés sokkal több, mint az egyoldalúan értelmezett költ­ségcsökkentés! Az értékelem­zés nem azt a konstrukciót, vagy megoldást tekinti a legjobbnak, amely egyoldalú­an a műszaki tökéletességre törekszik, még csak nem is azt, amelyik a minőség rovására a legolcsóbb; hanem azt, amelyik a felhasználói igényt, a piaci szükségletet a meg­kívánt szinten, a legkisebb költséggel képes kielégíteni. Az értékelemzés kollektív munka. A csoport egészében Mirelit Egyre nagyobb mennyiség­ben használnak fel mirelit alapanyagokat és félkészter­mékeket a Miskolci Vendég­látóipari Vállalat egységei. Az elmúlt év őszén tartott bemutató óta több mint két­szeresére növekedett az ét­termek, s a kisebb egységek levő alkotóerő-többlet igen hatékonyan korrigálja az egyén hibáit. Rembrandtot ne! Nagyszerűsége egyszerűsé­gében rejlik, s ennek a meg­állapításnak nem mond ellent az a tény, hogy a team-mun­kát (a csoportmunkát) és a brain-storming-et (ötletroha­mot), alapos és aprólékos elemző munka előzi meg. A már ismertetett felosztás szerint a vállalatnál gyártott csőtartó villa (ehhez rögzítik a neoncsöveket) a B-csoport- ból a C-be, majd a D-be ke­rült, azaz veszteséges lett. Megállapították: indokolatlan hatféle csőtartó villát gyárta­ni, amikor a célra három is megfelel. Űj típust terveztek, a terveket megküldték a partner vállalatoknak. Most várják a kedvező választ. Az eljárás helyességének érvei: a partnerek nem károsodnak, mert ugyanolyan funkciót ugyanúgy ellátó terméket kapnak, a fénycső világít, s a műanyag-feldolgozó sem fizet rá. Elmondani, leírni egysze­rűbb. Csinálni nehezebb. De utánacsinálni, tehát a már gyakorlatban bizonyító terme­léskorszerűsítő, költségcsök­kentő eljárások receptjét át­venni: szabad és lehet. Sőt! Kell! Kötelező! Egy Remb- randt-kép értékelemzése ér­telmetlen. De egy filléres mü­tyürke, egy neoncsőtartó villa szakszerű „megvallatása” is százezreket hozhat, vagy vi­het el. (brackó) ételek igénye. Érdekes, hogy éppen a szakma húzódozik a mire­lit készételek bevezetésétől. Számukra is jó példát mu­tatott az Országjáró Diákok X. Országos Találkozója; a fiatalok körében igen nagy tetszést arattak a Magyar Hűtőipar termékei. fémtányérra, melegedni. Kést vesz elő, megfeni, majd vil­lámgyors mozdulatokkal fa­ragni kezdi a henger alakú, forró, zsírtól csöpögő húshe­gyet. A tányéron halommá púposodik a húsforgács. A meleg lepényt széthajtja, megöntözi fehér, savanykás, kapros lével, beleszór egy csipet fűszeres, apróra vágott zöldséget, majd pedig a húst. Végül a lepény fedelét visz- szahajtja és — mint egy pa­lacsintát — összecsavarja. Szalvétát teker rá, s máris fogyasztható a birkalepény, a saurma. Pikáns, kellemes ízeket érez az ínyem. Gyomortöltő, finom eledel ez, s az egész­ben az a gyönyörű, hogy köz­ben menni, nézelődni is lehet. Irány a japán áruház! Hogy mi mindent lehet kapni eb­ben a játékparadicsomban, arról ízelítőként árulkodjon egy rövid felsorolás: petárda, tüsszentőpor, bűzbomba, könnyfakasztó-szer, vámpír- fog, az igazihoz megszólalá­sig hasonló kígyó, pók, egér, és még (de már ezt csak la­tinul merem leírni) canis merga is ... ' Engem legjobban a műtin­tával tréfáltak meg. Szép sárga ingemet babos-pöttyös­re fröcskölték. Először gyana­kodtam, de két perc múlva nyomtalanul eltűntek a tinta- foltok. BRACKÖ ISTVÁN (Következik: a nőies város­ról és a géppísztolyos zene­karról.) Villáminterjú Erzsébettel — Hát Te? Megszeppen. Mo­solygok. 0 már ne­vet. Elöl, az egér­vitte fog árulko­dik. Erzsi hatéves. Kosarában füzet­csomag, gyurma, toll, tolltartó ... — Már hajnal­ban rágta a fü­lem, hogy mikor jövünk. A kis ba­rátnője is móst lesz elsős — segit az interjúban a mama. — És az óvodá­ból már voltunk is az iskolában. Otthon szekré­nyem is van... Faragó L ajosné mosolyogja a nagy-kofa kis­lányát: — Ügy gondo­lom, hogy szep­temberig fogy még egy s más ebből a csomagból, de szoktatásnak is megéri... — Mi leszel, ha megnősz, Erzsi? — Óvónő ... Erzsébet nagyo- sodik. de a mér­leg nyelve még billeg. Gondolom, hogy, ha jövőre ta­lálkozunk, akkor már tanítónő sze­retne lenni. Kedvezményes tanszervásár. Az első napon még alig egy-két gye­rek vásárolt. No, persze felhőtlen nyár van. E jó­kedvű kisember­rel éppen csak üzent az ősz. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom