Déli Hírlap, 1975. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-14 / 163. szám

Bemutatjuk a július 7-én forgalomba hozott szovjet—ame­rikai űrrepülésről megemlékező 10 forintos bélyegblokkot, mely 1—325 OOO-ig terjedő sorszámozással 325 000 fogazott és 1—11 500-ig terjedő sorszámozással 11 500 fogazatlan példány­ban, több színű mélynyomással az Állami Nyomdában ké­szült, Kőmíves István grafikusművész terve alapján. A blokk Helybe meqy a könyv Az edelényi bányász klub­könyvtárban körülbelül 5800 kötet könyv közül válogat­hatnak az olvasók. A beirat­kozott könyvtári tagok szá­ma 670. közülük 170 tizen­nyolc éven aluli fiatal. A kölcsönzés nemcsak a könyv­tárban történik, hanem a bá­nyaüzem aknáinál is. A munkahelyi kölcsönzéssel nagymértekben segítik a népművelők a szocialista brigádok kulturális vállalá­sának tel.iesítését. Lisk.t- hau«Iemez naoydíj . ^ Ha végre itt a nyár... kerete sötétbordó színű, fent középen a közös űrrepülés emb­lémája, lent középen SZOVJET—AMERIKAI KÖZÖS ŰR­REPÜLÉS felirat fehér színnel látható. A keret bal oldalán az emblémától balra lefelé a szovjet űrkutatás jelentősebb eseményei (SZPUTNYIK 1, LUN A—2, VOSZTOK—1, A. LEO­NOV, VÉNUSZ—4), a keret jobb oldalán az emblémától jobb­ra lefelé az amerikai űrkutatás jelentősebb eseményei (EARLY BIRD, APOLLO—8. APOLLO—11, PIONEER—10, APOLLO—15) fekete, sárga és kék színekkel stilizált ábrázo­lásban láthatók. A blokkban levő bélyeg kék háttérszínnel a közös űrrepülésben részt vevő, egymáshoz közeledő szovjet és amerikai űrhajót ábrázolja a nemzeti zászlókkal. A bélyeg bal felső részében az értékjelzés alatt az űrrepülésben részt­vevők neve (A. LEONOV, V. KUBASOV, T. P. STAFFORD, V. D. BRAND, D. K. SLAYTON) olvasható. Hová tart a szakács Gyors, pontos, udvarias ügyintézést! h mkásleriiiet tanácsa Harkovba tart a szakács címmel cikket közöltünk la­punk keddi számában, mely­ben az orenburgi gázvezeték építésénél tevékenykedő Ba­kó Miklósról írtunk. A Bükk­vidéki Vendéglátó Vállalat 43. számú berentei konyhájá­ban dolgozó szakács, aki egyike lesz a 4000 magyar építőnek, még nem tudhatta, hogy időközben megváltoz­tak a tervek, más elképzelés született a munkaterületi megosztásban. A magyar munkások — a Szovjetunió javaslatára — nem az eredetileg célul tű­zött harmadik, Harkov tér­ségében húzódó szakasz épí­tését kapják feladatul, ha­nem a határainkhoz köze­lebbi, ötödik rész munká­latait végzik el. Ennek meg­felelően a magyar építési főigazgatóság és természete­sen a Bükkvidéki Vendég­látó Vállalat székhelye Ivano Frankovszkiban lesz, s Husz- ton, Bogorodcsányiban és Guszjatyinban épülnek fel az ellátást biztosító éttermek. A magyar építők egyéb­ként négy hatalmas komp­resszorállomást készítenek, a hozzátartozó kommunális lé­tesítményekkel. Az előkészítő munkálatok már megkezdőd­1915. július 14. Búzái Pál, László J. u. 90., 17 órától; Halász András, HI/5. párt- alapszervezet, Gorkij-telep 1., 17 órától; Ráski Sándor, Palóczi u. 19., 9 órától. 1975. július 17. Boda Józset'né, Felszabadítók ttja 2., 18 órától. 1975. július 19. Garami Károly, Csőszerelő Vál­lalat munkásszálló, Ernye bán u. 4., 16 órától; Sebő Ernő, Szövő u. 9., 17 órától. tek. A munkások első cso­portja — köztük négy mis­kolci vendéglátós — július elsején elfoglalta állomáshe­lyét. A következő csoport tagjai e hónap közepén kö­vetik társaikat. Az orenbur­gi' gázvezetéket, mely fontos szerepet kap hazánk gázel­látásában, 1978 szeptembe­rében helyezik üzembe. A Liszt Ferenc Társaság — a nagy zenei géniusz szel­lemi örökségének ápolása és közkinccsé tétele céljából — nemzetközi Liszt-hanglemez nagydíjat alapított. A Kul­turális Minisztérium támo­gatásával létrehozott díiat minden évben október 22-én, Liszt születésnapján osztják ki ünnepélyes keretek kö­zött. A világ, de különösen Európa zenei életében Liszt reneszánszot jegyeznek, 6 a most alapított nagydíj — az első szocialista hanglemez­díj — tovább növelheti a magyar muzsika nagy alak­jának világhírnevét. Zene­életünk rangos képviselőiből alakított zsűri dönti el, hogy melyek azok az új Liszt­hanglemez kiadványok, ame­lyek kiemelkedő módon szol­gálhatják Liszt Ferenc élet­művének, a magyar zene­élet nemes örökségének mind szélesebb körben való elterjesztését. A zsűri elnökéül a Liszt Ferenc Társaság Farkas Fe­renc Kossuth-díjas zeneszer­zőt kérte fel. A zsűri mindig az előző évben kiadott lemezeket bí­rálja el. A díj alapításáról egyébként 70 hanglemez­gyártó cég kapott értesítést: és az idei díjra máris több mint 40 féle Liszt-lemezt ne­veztek be a világ minden tájáról. A város kerületei közül a III. a legnagyobb: 90 ezer lelket számlál. Itt működik a két gyáróriás, s ez az a kerület, amely a legdinami­kusabban fejlődött az utóbbi években. Gondoljunk csak Diósgyőr • újjászületésére... A tanácsi munkát a váro6 és az ország minden részén jól kell végezni, hiszen azok, akikkel ügyes-bajos dolgaink intézése közben találkozunk, az államhatalmat képviselik. Hogyne lenne hát elsőrendű követelmény a gyors, pontos, udvarias ügyintézés a nagy hagyományú munkáskerület­ben! Ezt a kívánalmat töb­ben is megfogalmazták a vá­rosi tanács végrehajtó bizott­ságának legutóbbi ülésén, ahol a III. kerületi Hivatal munkáját értékelték. Ez az értékelés ugyanis nem nélkü­lözte a kritikát sem. Lassan őröllek a hivatal malmai A végrehajtó bizottság el­ismerte, hogy a Diósgyőrben dolgozó tanácsiak munkája javult az idén, de összeha­sonlítási alapul az a tavalyi év szerepel, amelyben — mint Rózsa Kálmán elnök mondta, — a tanácsi vezetők fogadóóráin elhangzott pa­naszok túlnyomó többsége a III. kerületiek munkáját il­lette. Sokan kifogásolták, hogy túlságosan „lassan őröl­nek a hivatal malmai”, nem kap választ az ügyfél az elő­írt határidőre, egyik-másik hivatali dolgozó pedig kurtán elutasítja a hozzá fordulót. Az elutasítások mögött néha azt érezték a kerület dolgozói, hogy az íróasztalnál ülő nem ismeri pontosan munkaterü­letét, az érvényben levő ren­delkezéseket; máskor pedig azt, hogy öntelt, úgy véli, az ügyfelek vannak ő érte és nem fordítva. Különösen sok kifogás merült fel a műsza­ki és az igazgatási osztály, ezen belül a gyámügyi cso­port munkája ellen. A vizs­gálat igazolta a kritikát, hi­szen az említett két munka- területen találták a legtöbb elintézetlen ügyiratot. Van me» javítanivaló Idézetek a végrehajtó bi­zottság ülésén megvitatott je­lentésből: „A kerület igaz­gatási osztályának munká­ját... a jelentős hátralék, a késedelmes ügyintézés nagy­mértékben lerontja. 1975. má­jus közepén — a gyámügyet nem számítva — még ó8, 1974-ről származó elintézet­len ügyirat található náluk. (Ebből 66 anyakönyvi ügy). 1975. első negyedévében is 34 határidőn túli, elintézetlen ügy volt. Hiányosság tapasz­talható továbbá a gyámügy­nél a nyilvántartások vezeté­sében, késedelmesen intézik a segélyezéseket, a tartási se­gélyek jóváhagyását, az ál­lami gondozási ügyeket...” Az építési és közlekedési osztállyal kapcsolatban egye­bek között a következőket vetették papírra a jelentés készítői:........még mindig ta­lálható elvétve 30 napon túli elintézetlen ügy. Az osztály döntései meggondoltabbak, megalapozottabbak, mint korábban, de még mindig van javítani való az előzmé­nyek feltárása s a tényállás alaposabb tisztázása terén.” Dr. Gyimesi Béla, a tanács III. kerületi hivatalának ve­zetője a kérdésekre adott vá­laszában elmondta, hogy az építési és közlekedési osztály­nak rendkívül sok munkát adtak a kerttársulás ügyei. A perecesi völgyben 2600 kis­kerttulajdonos gazdálkodik, s közülük sokan építési enge­délyt kértek tavaly. A völgy azonban részben alábányá­szott terület, ezért a Borsodi Szénbánya Vállalatnak is hozzá kell járulnia minden építkezéshez. A hozzájárulá­sok kiadásában nem volt mindig következetes az em­lített vállalat és ez bizonyta­lanságot, késedelmet szült a tanácsiak munkájában is. Azt azonban a hivatalvezető is elismerte, hogy a panaszok­nak csupán egy része vezet­hető vissza erre az okra. Az építési osztályt azóta meg­erősítették, új vezetőt nevez­tek ki az élére, és figyelmez­tették azt a dolgozót, akinek a magatartására sok panasz érkezett. Nem a szakértelmen múlik Az igazgatási osztályon, il­letve a gyámügyön jólképzett emberek dolgoznak — dr. Gyimesi Béla szerint —, nem a szakértelmükön múlik te­hát, hogy még mindig elő­fordulnak késedelmek. A végrehajtó bizottság ál­láspontja szerint a hivatal vezetőinek következeteseD- ben, rendszeresebben kell el- lenőrizniök az ügyintézők te­vékenységét. Kívánatos, hogy időnként konzultáljanak a ke­rületi tanácsi dolgozók a vá­rosi tanács illetékes osztályá­nak a munkatársaival. A szakmai hozzáértést is tovább kell javítani. Annak pedig, aki türelmetlenül, udvari­atlanul beszél az ügyfelekkel és magatartásán nem hajlan­dó javítani; nincs helye a ta­nácsnál! Hiszen a tanácsi hi­vatalokban az ügyintézés — legyen szó bármilyen témá­ról — politikai munka. A III. kerületiek igazán megérdemlik az emberséges bánásmódot, hiszen élnek- halnak Diósgyőrért, Miskolc- ért. A nagyüzemekben vég­zett fárasztó munka után is hajlandók fát ültetni, parko­sítani, gyermekjátékokat fab­rikálni, utat, sétányt építeni. Tavaly 12 millió forint érté­kű társadalmi munkát vé­geztek és ezzel elsők lettek a kerületek versenyében. Az idén azonban előreláthatólag ezt az eredményt is túlszár­nyalják. hiszen az első félévi számadás szerint máris 9.5 millió forint a társadalmi munka értéke. BÉKÉS DEZSŐ (K. L.) Dr. Ixel Soma emlékére 1896-ban, a millennium évében az ország apraja-nagyja megfordult a fővárosban —, csodát látni! A mackósán cammogó falusi kisbirtokos, a külföldi turista és a puccos pesti nép ámulva nézte az új parlamentet, a nemzetközi vásárt, a sok fényes új palotát. A csillogás szomorú tényeket takargatott. „A pauperizmus évek óta hazánk aktuali­tása’’ — harsogják a szabadelvű lapok, s a honi népnyomort a millenniumi csinnadrat­ta kellős közepén a közvélemény fórumá­nak asztalára helyezik. Vl tudomásulvétel egyenlő a belenyugvással. Tettekre lenne szükség. Herman Ottó lillafüredi villája vadszőlő- futotta verandáján két férfi beszélget: — Én már megbuktam, mint képviselő, a köznép érdekében tett javaslataimért. Hiába ágáltam: az avasi barlanglakások ma is úgy állnak, mint azelőtt. A tüdőbeteg felnőttek közvetlenül fertőzik gyenge csontú gyerme­keiket. A hárommillió munkanélküli nyo­mora miazmát lehel az országra. S a mun* kások . .. Nem éhbérért, alamizsnáért dob­ják az emberpiacra karuk erejét. Ixel Soma doktor, a vendég bólint. Gon­dolatban átveszi tudós barátjától a staféta­botot, s megkísérli orvosi szinten elérni azt, amit a tudós Herman Ottó képviselőként nem tudott. Ixel Soma kis táskájával, sétabotjával felutazott az Országos Orvosszövetség jú­liusi nagygyűlésére. A folyosón jól öltözött urak sétálgatnak, disztingvált zsivaj és eny­he unalom lepi be a termeket. Ixel doktort egyesek udvariasan üdvözlik, de a karcsú alak minden érdeklődést mellőzve foglal helyet az előadók pulpitusán. A hallgatóság közömbösen vár, előre sejtvén a szokásos hazapufogtató szólamokat, melyek konok indaként még a tudományos előadások mon­dandóját is összegabalyítják. Ixel feláll, s szavai beleszántanak a csend közönyébe. — Tisztelt Elnökség! Kedves Kollégák! Ezt a nemzetet puszította már tatár, török, kül- harc és belviszály. Most a népet, mely ösz- szességében maga a nemzet, a szegénység, nyomor, a nem kielégítő gazdasági és köz­egészségügyi viszonyok pusztítják. Ha leg­alább mi, orvosok idejében nem segítünk, nem gyógyítói, de hóhérai leszünk több millió magyar embernek. Mondatai az izgalom varázsvesszejével figyelmet parancsolnak. — Mivel orvosok lévén, politikával nem foglalkozhatunk, a ránk váró feladatokat a közegészségügy terén oldjuk meg. S le­gyen bár politikai állásfoglalásunk szabad­elvű, radikális, kormánypárti vagy liberális, nekünk, akik a népet emberközelségben ta­pintjuk, közegészségügyi vonatkozásban szo­cialistának kell lennünk. Nyugtalan csend. De Ixel folytatja. — Tételes javaslataimat előadom. Először is legyen a közegészségügy állami feladat, hogy a megyeházán burjánzó sógor-koma viszony ne bénítsa meg az intézkedéseket. Másodszor: npinden kórház államosíttassék, mert az adókból és a nemzeti jövedelem egyéb forrásaiból fenntartott intézmények­ben a nép minden fia megérdemli az in­gyenes gyógykezelést. Harmadszor: állítsunk fel lelencházakat, hogy ha már a leány­anyákon nem is tudunk segíteni, legalább gyermekeiket neveljük ■ fel emberhez méltó környezetben. Negyedszer: az egészségügyet egyértelműen, országosan rendezzék, a nép javára, a nemzet érdekében. A döbbent csönd, amely szavait követte, évtizedeken át csönd maradt. Csak ritkán törte meg egy-egy bátor orvos szava, vagy egy vonakodó állami intézkedés. Napjaink­ban, 99 év távlatából pillantunk vissza Ixel Soma doktor bátor kiállására, kinek élete a gyógyítás, a tudomány művelésének és ismeretterjesztésének szolgálatában lobbant el. A haladó magyar közgondolkodás szó­szólójaként élt városunkban. Emlékezzünk rá azzal a megnyugtató gondolattal, hogy ma már minden magyar ember állampolgári jogaként veheti igénybe az egészségügy szolgáltatásait. GYÁRFÁS AGNES

Next

/
Oldalképek
Tartalom