Déli Hírlap, 1975. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-04 / 155. szám

I \ STOP! EGY PERCRE ! Vita a kártérítés körül Autósok, motorosok rovata Behajózásra várnak a dömperek a mindig zsúfolt trieszti kikötőben. (Kerényi felv.) A kutyaéletről és a pórázról Fölkaptunk egy hajóra V. ^ Mackó, a hajókutya, mindenki pajtása, a fedélzet legszi­gorúbb őre. A gépjárműforgalmat is fellendítő idegenforgalmi és üdülési szezonban — sokéves tapasztalat szerint — a köz­lekedési károkozások is meg­szaporodnak. és nemegyszer vita kerekedik abból, kit ter­hel a felelősség a gépjármű­vel okozott kaiért. A jogi szabályozás abból indul ki, hogy a gépjármű­vel való közlekedés fokozott veszélyt jelent a közlekedés­ben részt vevő többi sze­mélyre. Mivel fokozott a károkozás veszélye — foko­zott a felelősség is. A Pol­gári Törvénykönyv ezért a gépjárművet veszélyes üzem­nek tekinti, s úgy rendelke­zik, hogy aki gépjárművel vesz részt a forgalomban: fokozott veszéllyel járó tevé­kenységet folytat. Köteles ezért az ebből eredő kárt megtéríteni. Az anyagi kár­térítési felelősség szempont­jából közömbös, hogy a kár­okozás a gépjármű vezetőjé­nek felróható-e vagy sem. Az üzemben tarló lelelőssése A kárért, amelyet gépjár­művel okoztak, annak üzem­ben tartója felelős akkor is, ha a kárt közvetlenül nem az üzemben tartó okozza, ha­nem például az, aki — az ő engedélyével — a gépjármű­vet vezeti. Azt kell üzem­ben tartónak tekinteni, aki a fokozott veszéllyel járó te­vékenységet folytatja, vagyis a gépkocsit ismétlődően, rendszeresen és tartósan használja. Az üzemben tartó tehát áftalában a gépkocsi tulajdonosa. Az üzemben tartó azonban olyan személy is lehet, aki­nek nincs forgalmi engedé­lye és neve a gépjármű-nyil­vántartásban sem szerepel, így például, ha az eladott gépkocsi forgalmi engedélyét az új tulajdonos nevére nem írták át, vagy a tulajdonos a gépkocsi használatát hosz- szabb időre tartósan másnak Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat mis­kolci üzemegységének szere­lői a Húskombináthoz és a Hütőházhoz vezető út men­tén felújították a légvezeté­ket, s modern, halogénlám­pás közvilágítást építettek ki. Tegnap befejezték az „ostor­nyeles” tartók felállítását, s megkezdődött a légvezeték cseréje is. átengedi. Az együttélő há­zastársakat például — a tu­lajdonjogtól és a hatósági engedélytől függetlenül —. akkor kell közös üzemben tartónak tekinteni, ha a fo­kozott veszéllyel járó tevé­kenységet mindketten, rend­szeresen folytatják, vagyis az autót rendszeresen mind a ketten vezetik. ..Elháríthatatlan ok" A gépkocsi-tulajdonosnak a gépkocsi üzemeltetéséből ere­dő károkért való felelőssége szinte feltétlen. A felelősség' alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység, vagyis a gépkocsivezetés, üzembentar- tás körén kívül esik. így például, ha a gépkocsivezető a KRESZ rendelkezéseinek megfelelő sebességgel halad és a gépkocsi elé váratlanul egy kisgyermek ugrik, a gép­kocsi vezetője a felelősség alól csak akkor mentesül, ha a baleset bekövetkezése ré­széről elhárithatatlan volt. Ha azonban a baleset bekö­vetkezése a gépjárművezető részéről elhárítható lett volna, a kártérítési kötele­zettség alól csak annyiban mentesül, amennyiben a kár a károsult felróható maga­tartásából származott. Mivel pedig egy belátási képesség­gel nem rendelkező kisgyer­mek magatartása jogilag so­hasem róható fel, ha a bal­eset valamilyen módon elhá­rítható lett volna, az üzem­ben tartót teljes felelősség terheli. Amennyiben azon­ban egy belátási képességgel rendelkező felnőtt lép várat­lanul a gépkocsi elé és ezzel maga is felróhatóan közre­hat a baleset bekövetkezésé­ben, a gépkicsivezetőnek, a gépkocsi üzemben tartójának nem kell megtéríteni a kárt annyiban, amennyiben az a károsult felróható figyelmet­len magatartásából szárma­zott. A párt és a kormány anyagtakarékossági intézke­dése értelmében kohászatunk idei tervén felül vállalta 50 ezer tonna acél legyártását. Ehhez a terven felüli meny- nyiséghez mintegy 50 ezer tonna ócskavastöbbletre van szükség. Ennek biztosítása érdekében a KISZ Központi Bizottsága határozatot ho­zott. hogy az üzemi, vállalati KISZ-fiatalok körében július 1. és szeptember 15. között „Radar” akciót szervez, amelynek legfőbb célja az. hogy az üzemek, vállalatok tevékenységénél rendszere­sen keletkező ócskavas- és színesfémhulladékon kívül gyűjtsék össze az elfekvő ócskavasat és színesfémet. Ezt a feladatot a fiatalok szervezett üzem-, illetve gyár­takarítás. rendkívüli selejte- * zés keretében hajthatják vég­re. Természetesen mindezt csak a vállalat, az üzem gaz­dasági vezetőinek segítségé­vel oldhatják meg. A gazda­sági vezetőknek fel kell hív­ni az ifjúkommunisták fi­gyelmét azokra a gyári terü­letekre. ahol elfekvő anya­gok vannak, ki kell jelölni a selejtezésre váró eszközöket. A KISZ-fiatalok feladata, hogy ezt kommunista mű­szak szervezésével, társadal­mi munkában összegyűjtsék. Igen fontos feladata a KISZ-szervezetnek. hogy a gyűjtés során megfelelően elkülönítsék a külön bözí összegyűjtött anyagokat. Az osztályozott anyagért maga­sabb árat fizetnek az átve­vőhelyek. Gyümölcsexport Borsodból Borsod állami gazdaságai­nak nagyüzemi gyümölcsö­seiből az idén a tervek sze­rint mintegy 3200 vagon gyümölcsöt exportálnak. Az első szállítmányt tegnap in­dították útnak a Hejőmenti Állami Gazdaság meggyes­kertjéből. Kétnapos országos erdő­gazdálkodási és majortelepí­tési bemutató kezdődött teg­nap Szolnok megye állami gazdaságaiban. A nagyüze­mek száznegyven szakembere az első napon a Jászsági és a Tiszasülyi Állami Gazdaság, ban tett tanulmányutat. A Jászsági Állami Gazdaságban megtekintették a hálózat- rendszerben, nagyüzemi gépi művelésre alkalmas módon telepített nagyüzemi nemes­nyár- 'és akácfaültetvénye­ket. A Tiszasülyi Állami Gazdaságban azt tanulmá­nyozták, hogyan hasznosítják a mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas mély fek­vésű szántóföldeket cellulóz- nyár-telepítéssel. Ma a Tö­rökszentmiklósi Állami Gaz­daságban az új állattenyésztő telepek körüli erdősítést és a majorfásítást tekintik meg a bemutató résztvevői. A ta­pasztalatok alapján az ország állami gazdaságai ötéves fá­sítási programot készítenek és tovább bővítik a környe­zetvédelmi és gazdálkodási célokat szolgáló erdőterülete­ket. A megye területéről — a terven felül — mintegy 5—6 ezer tonna ócskavas- és szí­nesfémhulladék gyűjtését várja az Észak-magyarorszá­gi MÉH Nyersanyaghaszno­sító Vállalat. A hulladékért az üzemek állami árat kapnak. A vál­lalat vezetőinek jogában áll az összeget az ifjúsági szer­vezetnek átadni. Azt helyi szociális célokra, illetve a la­kásépítés támogatására hasz­nálhatják fel. Megy a teherautó, megy jó púposán megpakolva ka­viccsal. Ahogy elsuttyan előt­tünk, buszmegállóban ácsor­gók élőit, mint a jégverés, pattog az aszfalton a kavics, köztük öklömnyi „ménkűk” is akadnak bőven. A meg­állóban többen rosszallóan csóválják a fejüket. Ejnye, bejnye ... A József Attila utca négy sávja gyakran földútnak, le­gelői csapásnak látszik a sok. sáros kerekű autóról lepergő szennyeződés miatt. A ren­geteg lehullott agyagtól,, ka­vicstól, törmeléktől a felfes­tések sem látszanak. A köz- tisztasági vállalat méltán pa­naszkodik a hiábavaló, szi­szifuszi takarítás miatt. A KRESZ egyébként előírja, hogy a rosszul rakodott, vagy Kutyaélet a kutya élet Életében először a Mackót, az egy napszemüvegért cse- ' rélt hajókutyát ma megkö­tötték. Most szomorúan ül a pupán, a hajófarban. A sze­me panaszkodik. Az történt, hogy Mackó megkergette az olasz vám­tisztet. Az incidens után nem sokkal delegáció érke­zett a hajóra, s elégtételt kért. Nem lehetett szépíteni a tényeken. A kutya póráz­ra került. Mentségére legyen mondva fiatal kora, büntet­len előélete, s az a tény, hogy először követett el hiva­talos közeg elleni erőszakot. Az incidens Triesztben tör­tént, egy langyos délután, amikor a legénység java a Bikásnak becézett kikötői be- ' térőben emelgette a sörös­üvegeket és nyaggatta a já­tékautomatákat. Az egész dolog úgy kez­dődött, hogy előző este a Bi- kás helyett az ugyancsak Triesztben, a mi hajónktól, a Tatától kőhajításnyira rako­dó Rábára mentünk vendég­ségbe. A hajót néhány éve még Duisburgnak hívták, s a MAHART úgy jutott hoz­zá, hogy megvette. A német alapossággal készült, a mi­énknél háromszor nagyobb vízijármű már negyedszáza­da járja a tengereket; gépei, berendezései elkoptathatatla- nok. A szalon Philips rádió­ja egyidős a hajóval, s jobb mint az új. Kitűnően szupe­rál. Az evőeszköz, a tányér, a sószóró is az előző cég, az APAG emblémáját viseli. A háromezer lóerős MAN-mo- tor 14 csomós sebességgel vi­szi a vaskolosszust. (A Ta­ta csak tíz csomót, azaz 18 kilométert megy óránként. Ha megy ...) Szóval, a Rá­ba legénysége alapos hajóné­zés után betessékelt bennün­ket a bárba. Igen, jól olvasták, a bárba. A pupán kialakított helyiség sáros kerékkel főútvonalra hajtó gépkocsivezetőt meg kell büntetni. (A 100 forin­tos bírságot hasonló hanyag­ságért kifizette már a köztisz­tasági vállalat gépkocsiveze­tője is.) Ez azonban egyedi eset. Sokszor érthetetlenül nagy elnézést tanúsítanak az illetékesek az ilyen irányú szabálytalanságokkal szem­ben. A „soksóderes” gépko­csivezetők legtöbbször „kima­gyarázzák” magukat. A villanyrendőrnél leszáll- va látom, hogy a rendőrjár­őr erősen faggatja már a Skoda teherautó pilótáját, aki hevesen magyaráz vala­mit a rend őrének, közben a platóra mutogat. Hiába, sok a sóder ... Sok a sóder ... (varga) bármely hazai vendéglátó in­tézménynek becsületére vál­na. A bárpulton márkás ita­lok (sajnos üres) üvegei so­rakoznak, s nem hiányoznak a magas székek, kényelmes fotelok sem. A falat bőr- utánzatú tapéta borítja, a kovácsoltvas lámpák és a fá­ból faragott maszkok az ügyes kezű tengerészeket di­csérik. Kertész Pista bácsi, a hajószakács legendákat me­sélt a bár születéséről. A ha­jón szokatlan intézmény tár­sadalmi munkában készült — útban India felé, unaloműző foglalatosságként — s a fel­szerelés költségeire egynapi keresetüket ajánlották fel a hajósok. A bár ötlete egy holland hajón tett látogatás élményéből sarjadzott ki, miután egy heves futball­meccs után a vesztes hollan­dusok — tulipánország lakói­hoz méltó szívélyességgel — vendégelték meg a győztes magyarokat a hajóbárban. Lehellel hűtött sört ittunk, fokhagymával ízesített szend­vicset eszegettünk, amikor Legjobb Misu beállított a kutyával. A nagy, fehér dö­göt mindenki szeretettel fo­gadta, s a rtiókamester, Gép Jancsi (akit Tisztviselőnek tisztel a hajós-szleng az Ad­rián) előadást rögtönzött. Szegény Mackó, akkor este kiosztott legalább száz pa­csit, s ötven kézcsókot. A bo­nyodalmak akkor kezdődtek, amikor Jani a fejére húzta a szőrével kifelé fordított őr­bundát és ingerelni kezdte az egyébként jámbor ebet. Mackó csaholt, fogát muto­gatta. örült cirkuszt csinált Csak nehezen lehetett meg­nyugtatni ... Ezért volt más­nap nyűgös, s ezért ugrott neki a trieszti vámosnak. Most szomorúan ül, nyaká­ban a kötéllel. A srácok ösz- szedobták a pénzt, s vettek egy kényes-fényes pórázt is. A póráz a tiszti szalon foga­sán függ. Ezzel vezetik majd el az orvoshoz, aki a haza­utazáshoz szükséges oltást belényomja, s ezzel vezetik a fényképező automatához, mert fényképes igazolvány nélkül még egy kutya sem térhet haza. A póráz tehát kutyára várva csüng a fogason. Mac­kó. mintha csak érezné a ve­szélyt, nagy ívben elkerüli a szalont. BRACKÓ ISTVÁN (Következik: Egy különös szigetről, az egyenruháról és a divatról.) Fémgyűjtési akció Sok a s...

Next

/
Oldalképek
Tartalom