Déli Hírlap, 1975. július (7. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-31 / 178. szám
Éjjel-nappal vezetékei fektetnek Kimeríthetetlen forrás ■#- A pultoknál egyelőre még nincs tolongás. Kétszeres kedvezmény Tansservásá A nyári vakáció második félidejét élik a’ diákok. „Vészesen közeledik” szeptember elseje. Az első csengőszót juttatja a kisdiákok eszébe a színes tanszerekkel telezsúfolt papír-írószerboltok kirakata is. Már áprilisban Már áprilisban megkezdték az előkészületet. A PIÉRT megbízottai az oktatási intézményekben tájékozódtak az iskolatípusok, osztályok szerinti egységcsomagok ösz- szeállításáról, s május 15-én megkezdődött az iskolai cikkek kiszállítása. A szeptemberi torlódás elkerülése végett, valamint a kiadások enyhítésére július 15-től,, augusztus 15-ig kedvezményes tanszervásárlási akciót tartanak. Tíz százalékos árengedménnyel kerülnek forgalomba az iskolafüzetek. A BIK Vállalat másik kedvezménye: július 15-től augusztus 31-ig többfajta iskolatáskát árusítanak olcsóbban. 93 400 általános iskolás és 17 900 középiskolás diákkal számolnak (a megyéből is sokan bejönnek vásárolni), ami a kiskereskedelmi áruforgalomban 23 millió forintos bevételt jelent, 4 százalékkal többet az előző évinél. Több papírbolt kellene — Az eddigi tapasztalatok szerint eredményes volt az előkészítés — hallom Kovács Lászlótól, a megyei tanács kereskedelmi osztályának főelőadójától. — Remélhetőleg augusztus 30-a után sem lesz torlódás a papír-írószer - boltokban, amikor már csak napi cikkeket: füzetet, ceruzát, radírt vásárolnak az iskolások. Régi problémánk, hogy kevés a papír-írószer- bolt a városban. Á belső rekonstrukció egyelőre helyet sem biztosít az építkezések számára. Tervezzük, hogy a „Már szinte hallom a csengő szavát...” (Kerényi László felvételei) Hétfőn lyrifusvállás az építőtáborban Hétfőn turnusváltás lesz a miskolci Nehézipari Műszaki Egyelem KlSZ-blzottsága által szrvezett építőtáborban. Ezúttal is kétszáz fiatal érkezik az egyetemi szállóba, hogy két hétig segédkezzenek Miskolc építésében, szépítésében. Az újabb turnusban félszáz külföldi — szovjet, bolgár, csehszlovák és NDK- beli egyetemista mellett 80 szegedi diák is dolgozni fog. Ezúttal is meghívtak 20 olyan fiatalt, akik szeptemberben kezdik meg tanulmányaikat az első évfolyamon. jövőben az összekötő városrészben, az Avas-déli lakótelepen és a Béke étterem helyén épülő szolgáltatóház első szintjén vagy földszintjén is kultúrcikkboltot nyitunk. A oyurma hiánycikk — Eddig két és fél, hárommillió forint értékű tanszer talált gazdára. A tanszervásárt összekötöttük bon-akcióval — mondja Szabó Endre, a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztályának vezetője. — Az akció lényege, hogy az engedményes vásárlás mellett a kisdiákok (10—20—50 forintos értékben) bonokat kapnak az üzletekben, amit szeptemberben leadnak az úttörőcsapatok vezetőinek. Szeptember 15-e után vállalatunk visszatéríti az augusztus 31-ig vásárolt tanszerek árának 3 százalékát a kisdiákoknak. A papírboltoktól kapott értesülések szerint szép forgalmat bonyolítottak le idáig. Sajnos, még előfordul, hogy akadozik az áruellátás. Az iskolatáskákból szélesebb választék is lehetne, átmenetileg hiánycikk a gyurma —, ezeken igyekszünk segíteni. Mivel kevés a papír-írószer- bolt, a vegyesiparcikk-boltok- ban is árusítjuk az iskolai felszereléseket. (varga) Az Eszak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat dolgozói a közelmúltban a Szemere utcán elkezdték a belváros I. üteme hőszolgáltató vezetékeinek átvezetését. Ennek érdekében előbb a MÁV Miskolci Igazgatóság felé eső két sávot, most pedig a Zöldfa utcai két sávot zárták el a forgalom elől. Megfeszített munkával, három műszakban dolgoznak, hogy minél előbb ismét teljes szélességben átadhassák a forgalomnak a meglehetősen zsúfolt útszakaszt. Bíznak benne, hogy a szombat-vasárnapi forgalmat már nem akadályozzák. íj út Színtől Tornanádaskái« o „Idegenforgalmi folyosó” létesítése szerepel azokban a tervekben, amelyeket még az év elején fogadott el az Észak-magyarországi Intézőbizottság. Ez a csehszlovák határ menti aggteleki barlangvidékről a Bükkön át Egerig vezetne. Az útvonalon a Csehszlovákiából és Lengyelországból érkezők többek között a lázbérci víztároló, a mezőkövesdi gyógyfürdő érintésével folytathatják útjukat Egerbe vagy az ország más részébe. Az útvonal egy része most készült el: a növekvő határ menti forgalom szükségessé tette, hogy az aggteleki barlangvidék központjában levő Szín községtől a csehszlovák határ menti Tor- nanádaskáig meghosszabbítsák az „idegenforgalmi folyosót”. A KFM Miskolci Közúti Igazgatósága a korábban meglehetősen rossz állapotban levő, három méter széles utat most 17 kilométeres szakaszon hat méteresre szélesítette és aszfaltszőnyeggel látta el. A mintegy húszmillió forintos korszerűsítés után tegnap adták át a forgalomnak az utat. A példa a Szovjetunióból való. A Ívovi Elektron Egyesülés főtechnológusi osztályán kezdődött a kísérlet, négy esztendővel ezelőtt. Az elgondolás lényege az volt, hogy rendszeresen, meghatározott időközönként áthelyezik a különböző beosztású szakemberek, gazdasági vezetők bizonyos hányadát. Tehát: a legjobbakat előléptetik, a legrosszabbakat visszaminősítik. Az évenkénti funkciócsere egyeseknek természetesen nem tetszett. („Az a véleményem az új rendszerről, mint ami a tengeri malacnak a kísérletet végző orvosról” — nyilatkozott, a nyilvánvalóan alacsonyabb beosztásba helyezett dolgozók egyike.) A kísérlet azonban bevált. Tíz hónap alatt az osztály munkatársainak termelékenysége húsz százalékkal nőtt. Pedig semmi rendkívüli nem történt! Ugyanaz a társaság, ugyanazzal a szellemi és technikai adottsággal produkált többet. Tehát ez a bizonyos húsz százalék — potenciálisan — már korábban is „benne volt” ebben a kollektívában, csak ki kellett hozni belőlük, fel kellett tárni a szunnyadó tartalékokat. Ez a meglevő, anyagi áldozatok nélkül mozgósítható potenciális tartalék a legnagyobb, legkimeríthetetlenebb forrás, amelyre számíthatunk gazdasági, társadalmi céljaink megvalósítása során. (A legnagyobb: mert anyagi eszközeink végesek, s kimeríthetetlen: mert az emberi találékonyság végtelen.) Mindezeket tudva, időnként némi fenntartással fogadom a megtakarításra, termelés-ésszerűsítésre vonatkozó felajánlásokat. A kétkedés munkál bennem: eddig miért nem, s miért csak most? Egyik, megyénk iparát jól ismerő szakember írta le nemrég, hogy jó néhány borsodi üzemben a takarékossági elképzelések kimerülnek az eddigi pazarló gazdálkodás felszámolásival. Pedig hát eddig szabályok és szabályzók tucatjai figyelmeztettek, köteleztek a jó gazda gondosságát igénylő munkamorálra. Tudom, tudjuk: különbséget kell tenni. A pazarlás megszüntetése még nem takarékosság. Egy vállalat nyereséges működése még korántsem jelenti azt, hogy kitüntető oklevelet nyerjen a cég. Olyasfajta életvitelre, szemléletre van szükség, amely a József Attilá-s „a mindenséggel mérd magad” szellemében fogant, s amelyét emberközelben fogalmazva nemrég egy állami gazdaság igazgatója mondott el a televízióban. Hogyan is mondta? Ha egy vállalat veszteséges, akkor a vezetőkön joggal verik el a port. Ha azonban már egy kicsit is nyereséges, akkor nincs baj. De a jó vezető, legyen az akár egy tíztagú brigád első embere, vagy akár vezérigazgató, felelőséggel tartózik az elmaradt haszonért is. Munkáját, teljesítményét az önmagában és a kollektívában rejlő lehetőségekhez méri, s nem éri be látszateredményekkel. Nem könnyű okosnak lenni, de a bevezetőben idézett példa is bizonyítja: a találékonyság, az emberi alkotófantázia szabadjára eresztése mindenképpen kifizetődő. A külföldi és a hazai tapasztalatok gazdag példatára mindenki számára rendelkezésre áll. Tanulni nem szégyen, receptet átvenni szabad. De tanulni is tudni kell. B. L A dolgozók javaslatára Élelmiszerbolt épült a gépgyár kapujánál A Diósgyőri Gépgyár több dolgozója tette szóvá a vállalati fórumokon, hogy nincs élelmiszerbolt a gyár közMiskoíci tötténetkók Eltolt miskolci házak Csak semmi kajánkodás, kedves olvasó! Ne keressen a cikk címe mögött valóságos címeket, ne találgasson! A valóságos címet úgyis elárulom, de elöljáróban azt kell elmondanom, hogy nem mai építkezésekről van szó, nem olyan házakról, amelyek nem a legjobban sikerültek. Azokat a házakat, amelyekről az alábbi sorok szólnak, nem elrontották, hanem eltolták. A szó legszorosabb értelmében. És több mint húsz évvel ezelőtt. Ha Budapest felé utazunk, a miskolci rendezöpályaudvar szélső. Martintelep felé eső sínjein rohan velünk a vonat. Aligha jut eszünkbe, hogy az ötvenes évek elején a sínpárok helyén még házak álltak, s bár a rendezőpályaudvar kiterjeszkedett, az egykori házak helyén expresszvonat száguld — azok a házak ma is állnak, laknak bennük. Talán éppen azok, akik korábban. A negyvenes-ötvenes évek fordulóján, az első ötéves terv kezdeti korszakában kerüli sor a rendezőpályaudvar bővítésére. Akkor a jóval kevesebb sínpár elegáns ívben fogta csaknem félkörbe a Martintelep házait, de a nagyarányú nehézipari beruházás oly mértékben növelte a szállítási feladatokat hogy a szerelvények rendezésére, az átfutó forgalom biztositására a vágányhálózat már kevés volt. A bővítésnek, terjeszkedésnek meg gátat szabott a lakóházak közelsége Bővíteni pedig kellett a pályaudvart. Abban az időben kezdtünk ismerkedni a szovjet ipar eredményeivel, akkortájt kezdtek hozzánk jönni a tapasztalatátadó sztahanovisták, s innen is mind több szakember ment ki a szovjet városokba, hogy többek között az ottani építőipari újításokkal, módszerekkel ismerkedjenek. Szovjet városokban, elsősorban Moszkvában már mindennapos gyakorlat volt, hogy értékes műemléki építményeket, ha az útépítés, város- fejlesztés útjába esnek, egyszerűen odébbtolják. Ezt a módszert alkalmazták a kis martintelepi földszintes családi házaknál is. A rendezőpályaudvarral szomszédos utca — Alkotmány utcának hívták akkor, ha jól emlékszem — egy-két házát a szó legszorosabb értelmében elfürészelték, leválasztották alapzatáról, megfelelő sínhálózatra vontatták. s különféle szerkezetekkel eltolták uj helyéig, valami hatvan-nyolcvan méterre, vagy még annyira se, ahol már várta a pontos alapzat, amire egyszerűen ráültették. A házak ma is állnak, fatáblás, szív alakú mintával díszes ablakaikkal vidáman nézik a tovarobogó vonatokat. Óriási szenzáció volt ez akkoriban! Televíziónk még nem volt, de a filmhíradó nem maradhatott le az eseményről. Láttam a filmet: a lakók az ablakban álltak, integettek, ott volt a teljes familia, s közben a ház lassan, de feltartóztathatatlanul gurult velük hátrafelé, távolabbra a vasúttól, meg a filmkamerától. Hogy ez a házeltolás hajdan mennyibe került, arányban volt-e az áthelyezés költsége a házacskák értékével, lehetett volna-e új lakást építeni azon a pénzen, arról nincs feljegyzésem, adatom. Az egész esetet meg csak annak bizonyságául írtam meg, hogy volt idő, amikor Miskolcon úgy toltunk el házakat, hogy még büszkék is voltunk rá ... BENEDEK MIKLÓS vetlen szomszédságában. A munkába igyekvők vagy a műszakváltás után hazafelé tartók csak Jelentős kerülővel tudják elvégezni a bevásárlást. Jóllehet a vállalat kapujánál üzemelt egy 8 négyzetméter alapterületű büfé, azonban sem az árukészlete, sem a választéka nem volt megfelelő. A javaslat elhangzott a DIGÉP pártbizottságának tavalyi küldöttértekezle'én is. Ezt követően a gyár gazdasági és társadalmi vezetői felkeresték a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat vezetőit. Együttműködésük eredményeként augusztus közepén egy csaknem 30 négyzetméteres. megfelelő árukészlettel és választékkal rendelkező élelmiszerboltot adtak át a régi büfé helyén. A gépgyáriak jelentős segítséget nyújtanak a bolt építéséhez. Megoldották a közművesítést. elvégezték a tető- szerkezet cseréjét, s besegítettek a szakipari munkába is. Huszonegy négyzetméteres raktárterületet és 8 négyzetméteres eladóteret alakítottak ki. A berendezést is felújították, s egy Lilla típusú hűtővitrint, valamint egy 400 és egy 230 literes hűtő- szekrényt is elhelyeznek az üzletben. A büfé forgalma évről évre nőtt. Az elmúlt évben 874 ezer forint volt a bevétel, 1975 első fél évében pedig már 575 ezer forint. Az új bolt várhatóan egymillió 400 ezer forintos forgalmat bonyolít majd le. T. Z.
