Déli Hírlap, 1975. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-30 / 177. szám

Kötelező visszaváltani! o* A legtöbb nyugat-európai országban úgynevezett eldobó csomagolásban árusítják az üdítő italokat. Az angol és a francia Pepsi-Cola cégek­nek meg is gyűlt a baja ezek­ben az országokban a meg­szokással Az emberek ugyan­is a kólásüvegeket is a sze­métbe dobták, jelentős defi­citet okozva-ezzel a cégnek. S mire a hirdetések, a szo­kások ellen indított kampány eredményre vezetett, már dollárezrek kerültek Veszen­dőbe. Nem tudnak eleget gyártani E kis bevezető annak érzé­keltetésére íródott, milyen fontos ma világszerte, hogy a fogyasztók által vásárolt üveg visszakerüljön a körfor­gásba. Hazánkban ez különö­sen lényeges, hiszen a kor­mány takarékossági felhívá­sa, az importbehozatal csök­kentése vonatkozik az üveg­iparra is. Márpedig kevesebb üveget csak akkor kell gyár­tani, kevesebb szódát csak akkor kell importból behozni, ha megfelelően takarékosko­dunk a meglévővel. A meglé­vővel, amelyből sohasem elég. Hogy miért? — erre ke­restük a választ az Üvegipari Művek Sajószentpéteri Gyá­rában. Putz József főkönyvelő: — A konzervipar üvegigé­nye évről évre nő. Az idei év harmadik negyedévének vé­gére mintegy 7100 tonnával több konzervipari üveget kell gyártanunk, mint a tavalyi év azonos időszakában. Ezt a jelentős termelésnövekedést a közelmúltban befejezett re­konstrukció segíti. Az oros­házi üveggyárral együtt be­fejezett felújításunk értéke 300 millió forintot tesz ki. De az igények olyan mértékben növekedtek, hogy azt a ter­melés mér nem tudja követ­ni. Gondjainkat jelentősen enyhítené, ha a konzervipar több olyan üveget használna fel, amelyet a fogyasztók juttattak vissza. Ezek azon­ban többszöri mosást, fertőt­lenítést igényelnek, míg az új gyári üvegnél ez minimá­lis költséget jelent. Osztályozni, raktározni kell A takarékosság elve köve­telőén írja elő az üvegek új­bóli felhasználását. No. de mi lesz az importüvegekkel? A Szovjetunióval és néhány más KGST-országgal megállapo­dást kötöttünk: KGST-szab- vány szerinti üvegekben ex­portálnak a jövőben. így eze­ket is fel lehet használni. De visszakerül-e az üveg a kör­forgásba? Sok élelmiszerboltban, ABC-áruházban elutasítanak bennünket, ha üveget aka­runk visszaváltani. A legkü­lönbözőbb vélt vagy valós kifogások hangoztatása után bosszúsan távozik a vásárló, s az üveg legtöbbször a sze­métbe kerül. (Többnyire még az üvegcserép sem jut vissza a gyárba, holott ennek fel- használása jelentős energia- és alapanyag-megtakarítást eredményezne.) Káldi Iviréné, a Weidlich boltvezetője azzal magyaráz­za az üzletvezetők tartózko­dását, hogy rendkívül sok munkával jár az üvegek osz­tályozása. s gondot jelent a raktározás is. Erről azonnal meg is győződhettünk: mint legtöbb helyen, ők is az ud­varon tárolják az üres gön­gyölegeket. Rendelet van rá Mátyás Lajos. a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója szerint a boltvezetők szabálytalanul Amiből a konzerviparnak sohasem elég. Befőttes üvegek a gyártósoron ... * ... és az élelmiszerboltban. Reméljük, már nem sokáig akadékoskodnak a visszaváltáskor. (Herényi László felvételei) járnak el, amikor megtagad­ják az üvegvisszaváltást. A Belkereskedelmi Minisztéri­um rendelete ugyanis úgy in­tézkedik, hogy valamennyi forgalomban lévő üveget, amelyek betétkötelesek, bár­mely élelmiszer- vagy cse­megeboltban vissza kell vál­tani. A vállalat igazgatója szerint is büntetendő, ha ez­zel ellentétes módon járnak el, hiszen ezzel nemcsak a fogyasztók, a vásárlók, hanem népgazdaságunk ellen is vé­tenek. Megakadályozzák, hogy visszakerüljön a körfor­gásba a lakásban csak helyet foglaló, jelentős értékű üveg. TÖTH ZOLTÁN ADH várospolitikai fóruma A tanács és vállalatok szerződése Mindenki jól jár 46 ezer óra társadalmi munka Ez év július 22-én olyan szocialista szerződést írtak alá az LKM, a BÁÉV, az ÉÁÉV, a DIGÉP. a TIGAZ, a Miskolci Építőipari Válla­lat és a városi tanács-vb képviselői, amelyre még nem volt példa Miskolcon. A szer­ződés értelmében a fent em­lített vállalatok társadalmi munkában segítik a belváros I. üteme lakásépítésének gyorsítását, amit a tanács lakással honorál. Miskolcért... Szögezzük le mindjárt az elején: a város IV. ötéves lakásépítési terve e nagysza­bású akció nélkül is teljesült volna. S noha a szocialista szerződésben és az azt követő megállapodásban 132 lakásról van szó, tulajdonképpen leg­feljebb csak néhánnyal lesz több lakás a tervezettnél. Sokkal lényegesebb ennél, hogy a társadalmi munka komoly kapacitáshiányt pó­tol, s az említett vállalatok dolgozóinak segítségével a belváros I. üteme hamarább készül el. A Vörösmarty utca és az új szervizút találkozásánál levő úgynevezett 5-ös és 6-os épület befejező szerelési munkálatainál az LKM— DIGÉP 8600, a TIGÁZ 2200. az ÉÁÉV 14 050, a Miskolci Építőipari Vállalat 1250, a BÁÉV 18100 óra társadalmi munkát vállalt. Az utóbbi vállalat fővállalkozói, a töb­biek alvállalkozói minőség­ben dolgoznak majd a két épület 132 .lakásában, szép példáját adva a Miskolcért való összefogásnak. Csak érvényes igényléssel... A szocialista szerződéssel együtt született megállapo­dás szerint a tanács az el­osztható lakáskeretből laká­sokat juttat a társadalmi munkában részt vevő válla­latoknak. Az LKM—DIGÉP kettős összesen 9 darab 1 szobás és 16 darab l+2Xfél- szobás lakást kap. Mivel ke­vesebb társadalmi munkát végeznek, csak 2 darab 1 szobás és 4 darab l+2Xfél- szobás lakást kap a TIGÁZ, s 1 darab 1 szobásat és 2 darab 1+3X félszobásat a MIÉP. A két nagy építőipari vállalat közül az ÉÁÉV 15 darab 1 és 25 darab 1+2X félszobás, a BÁÉV pedig 19 darab 1, és 33 darab 1+2X félszobás lakáshoz jut. A lakásokat csakis olyan dolgozók kaphatják, akiknek az I. fokú lakáshatóságnál 1975. július 1-én érvényes la­kásigénylésük volt. Ennek fi­gyelembevételével általában a vállalatok döntenek majd arról — gondos mérlegelés alapján —, hogy dolgozóik közül kik kapják a lakáso­kat. Minden bizonnyal elő­fordul olyan eset is, hogy valamelyik szocialista brigád részt vesz a tapétázásban, a különböző szerelési munkák­ban, s esetleg egyikük sem kap lakást, mert vagy van már nekik, vagy nincs ér­vényes igénylésük. Ez eset­ben is természetesen a ver­senymozgalomban értékelik Miskolcért végzett társadalmi munkájukat. Költözés: tavasszal Az akcióban részt vevő vállalatok dolgozói teljes munkaidejük letöltése után, szabad szombaton vagy va­sárnap dolgoznak majd a belváros I. üteme 5-ös és 6-os épületében. S hogy med­dig? Az elképzelések szerint az épületek műszaki átadásá­nak ez év decemberében kell megtörténnie, ám minden valószínűség szerint áthúzó­dik az új esztendőre ez az időpont. Nem lehet tudni például, hogy időben meg­érkeznek-e Budapestről a liftek, amelyek természete­sen nem társadalmi munká­ban készülnek, s nem is tár­sadalmi munkában szerelik őket. Mindent egybevetve az várható, hogy az akcióban részt vevő vállalatok dol­gozói a jövő tavasszal foglal­hatják el új otthonaikat a Vörösmarty utcai két épület­ben. Azokat az otthonokat, amelyek egy, eddig szinte példa nélkül álló összefo­gás eredményeképpen készül­nek el. NYIKES IMRE A tavalyelőtti kétszereséi Továbbképző központ Salgótarjánban tegnap ün­nepélyesem megnyitották a TIT országos továbbképzési központját. Az avató ünnep­ségen dr. Vonsik Gyula, a TIT főtitkára mondott be­szédet. Idén 1800 fürdőszoba A sok is kevés a kereskedelemben II miniszterhelyettes a megye vezetőivel tárgyalt (Folytatás az 1. oldalról) Természetesen egy ilyen, minisztériumi—borsodi talál­kozó nem merül ki a köl­csönös udvariasság dicshim­nuszai’'an. A tegnapi meg­beszélés különösen kritikus volt, vitákkal teli, de közös szándékú. Lelik János, a megyei ta­nács kereskedelmi osztályá­nak vezetője elmondotta, hogy a nagy forgalom együtt járt a hiánycikkek számának növekedésével. Különösen szembetűnő, és vásárlóbosz- szantó volt néhány háztartá­si gép időszakos hiánya. (Mo­sógép, centrifuga, villanyboj­ler.) Az is rontotta a borsodi ellátást, hogy az elosztó nagykereskedelmi vállalat a megye lakóit „megillető” áruk egy részét az ország más területén értékesítette. Más okok miatt, de hasonló módon akadozott a nyár ele­jén az üdítőital-ellátás is. Az egy évvel ezelőtti, mi­niszteriális szintű megbeszé­lés eredményeként, s nem kis részben a helyi vállala­tok erőfeszítése nyomán, je­lentősen növekedett a tej- és tejtermékforgalom (a vaj ki­vételével). javult a zöldség- és gyümölcsellátás. A keres­kedelem felelős megyei ve­zetői azonban továbbra sem tartják kielégítőnek a gyer­mekcipők választékát. A fel­mérés szerint a gyermekláb­belik 23 modell- és színvá­lasztékából folyamatosan csak öt-hatféle kapható. A kereskedelem fejlődését szokás az üzlettér gyarapodá­sával is jellemezni. Ebben a tervidőszakban, leszámítva a megszűnt, lebontott üzletek területét, Borsod 54 ezer négyzetméter bolttal, ven­déglátóhellyel gyarapszik. Sok ez, de nem elég. Az igénynél is, a tervezettnél is kevesebb. Valaki tegnap azt mondta: nem lehetünk optimisták az építőipari gondok gyors megoldását illetően. Drótos László, a városi pártbizottság első titkára is lassúnak érzi a fejlődést. Sokak véleményét mondta ki, amikor megálla­pította, hogy hovatovább a kereskedelemfejlesztés már nem is elsősorban pénzügyi, mint építőipari kérdés. Ez pedig tarthatatlan állapot. Rózsa Kálmán, a városi ta­nács elnöke a miskolci, nagy alapterületű — s bizony, ki­használatlan — vendéglátó- helyek gondját elemezte. Kérte a miniszterhelyettes segítségét olyan vendéglátó­hálózat kialakításához, amely valóban megfelel az igények­nek. Dr. Juhár Zoltán belkeres­kedelmi miniszterhelyettes a jövőről szólva elmondotta: pillanatnyilag semmi garan­ciát nem lát a már régen várt miskolci városi szálloda megépítésére. A minisztérium azonban támogatná egy ki­sebb, lényegesen olcsóbb szálloda megépítését. De ez még a további egyeztetésen múlik. Sok szó esett a tegnapi megbeszélésen a kereskedel­mi dolgozók 44 órás munka­hetéről. A szakma vezetői, is­merői nem is titkolták aggo­dalmukat : a csökkentett munkaidő bevezetése • igén nagy anyagi és emberi áldo­zattal járt. Minden segítsé­get meg kell adni a vállala­toknak, hogy a heti 44 óra 44 legyen, és hogy ez a nag' múltú szakma ne riassza, ha nem vonzza a fiatalokat. (brackó) Az ÁFÉSZ és a Budapes­ti Szerelvényárugyár közös üzemeltetésű szcrelvénybolt- jában ez év első felében 25 millió forint értékű fürdő­szoba-, vízvezeték-szerel­vényt adtak el. A várható forgalom idén meghaladja az ötvenmillió forintot. A ta­valyelőtti forgalom mindösz,- sze 24, a tavalyi 43 millió forint volt. A nagyarányú forgalom- emelkedésről Zsíros József üzletvezető mondotta el, hogy két évvel ezelőtt csak az igények ötven százalékát tudták kielégíteni. Hiány­cikk volt a fürdőkád, de hiá­nyoztak a különböző típusú csaptelepek, kiegészítő cik­kek is. Míg tavalyelőtt csak ötszáz, tavaly már 1200 für­dőszobakádat és -berende­zést kapott a bolt. Idén a tavalyinak több mint a há­romszorosát, 1800 kádat kap a bolt.. A jobb ellátás-azonban nem jelenti azt, hogy ne lenné­nek hiánycikkek. Idén pél­dául kaphatók voltak zöld, sárga, kék és rózsaszín be­rendezések, de sokan keres­tek volna pirosat, fekete-fe­héret. Differenciálódnak te­hát az igények. Míg koráb­A KISZ Központi Bizott­ságának meghívására japán ifjúsági delegáció érkezett ha­zánkba Augusztus 1-én négy­napos látogatásra megyénkbe érkeznek. Ittlétük alatt ellá­togatnak több nagyüzembe, ban a vásárlások bő hatvan százaléka közületi vásárlás volt, jelenleg a közületi vá­sárlók száma csökken, és a forgalom felét sem teszi ki. A parányi bolt, amelynek portáljáról senki sem gon­dolná, hogy évi ötvenmillió forint forgalma lesz, eddig súlyos raktárgondokkal küz­dött. Volt úgy, hogy tizén- két helyen raktároztak, de még ma is nyolc raktáruk van a városban. Az emelke­dő forgalom — jóllehet még két hasonló profilú bolt van a városban — új üzletet kö­vetel. A közeljövőben a Ma­darász Viktor utca sarkán egy ideiglenes épületbe köl­töztetik az üzletet, és az új helyen már több lehetőség lesz az áru bemutatására is. Amikor ott jártunk, éppen Kiskunlacházáról érkezett vásárló. Ulőkádat keresett és talált. Ez valamiképpen pél­dázza, hogy a növekvő, a két év alatt megduplázódott forgalom titka a jó beszer­zés, a megyén túl is ismert árukészlet. B. G. találkoznak ifjúmunkásokkal, KISZ-vezetőkkel. Baráti be­szélgetésen cserélik ki ta­pasztalataikat az ifjúsági moz­galomról, az ifjúmunkások helyzetéről. Japán ifjúsági delegáció Bonodban

Next

/
Oldalképek
Tartalom