Déli Hírlap, 1975. július (7. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-28 / 175. szám
! 5^ A BUBIV új terméke a hófehér Betty szekrénysor Sátorraktár? A Domusban hallottuk Kirándulóidő - kirándulótor^alom A hét végén tovább folytatódott a évszaknál hűvösebb időjárás. Országszerte kevés volt a felhősödés és a csapadék. de a nyugati-északnyugati szél, különösen a Dunántúlon megerősödött, s a nappali felmelegedés is gyenge volt; a hőmérő higany- szála mindössze 20—25 fokig emelkedett. A Meteorológiai Intézet tájékoztatása szerint a hűvös éjszaka után tegnap már sok helyen volt kisebb felhőátvonulás, lehűlt a Balaton is a néhány nappal ezelőtti 27 fokról 21—22 fokra. A MÁV ügyeletesének információja szerint a szokástól eltérően ezen a hétvégén nem volt zsúfoltság, még a Balaton felé igyekvő vonatokon sem. A vasúti szerelvények kihasználtsága 80—90 százalékos A kirándulóidő ugyanakkor növelte az autóbuszon utazók számát. A Volán. a menetrendszerű járatokon kívül — körülbelül 130 különautóbuszt, és sok kisegítő járatot állított forgalomba. Fotóssiker Szekszárd város Tanácsa diját nyertek fotóikkal a Szüret '75 című országos fotókiállításon Horváth Gyula és Kurucz János. Mindketten a Bartók Béla Művelődési Ház keretében működő Diósgyőri Vasas Fotóklub tagjai. Ha szóik a kicsi.. Ha a csecsemő gyakran kíván inni (vizet), azt jelenti, hogy pszichoszociális környezetében valami nincs rendben, a gyermek érzelmi egyensúlya megbomlott. Éz a véleménye három amerikai gyermekgyógyásznak, Sok türelmetlen vásárló toporog reggelente a Domus Áruház bejárata előtt. Majd’ két hónapja már, hogy megváltozott a nyitva tartás, 9 óra helyett csak 10-kor nyitnak és így délután egy órával tovább, 6 óráig látogatható az új létesítmény. Sokan panaszolják — vásárlók, eladók egyaránt: jobb volt a 9 órai nyitás. A vevők többsége vidékről jön, a vonatok pedig korán érkeznek. A raktárakat amúgy is korán kell kinyitni a vasúti szállítás miatt. A délutáni látogatók /már csak nézelődni jönnek az áruházba. — A múlt évi forgalom 211 millió forint volt, az idén ezt az új Domus felépítésével 260 millióra kell növelni — mondja Horváth Rezső, az áruház igazgatója. — A legnagyobb problémát még mindig a raktárhiány jelenti. Az utóbbi években forgalmunkat háromszorosára növeltük, változatlan raktártér mellett. Ha megfelelő helyiségeink lennéö már megtalálta a kedvére való ülőkéket... nek, sokkal több bútort tudnánk Riadni. Tervezzük, hogy rövidesen felállítunk egy műanyag felfújható sátrat és ezzel ezer négyzetméterrel nőne raktárterületünk. A 200 forintos széktől, a 11 ezer forintos bőr tévéfotelig, az olcsó gyermekbútortól a 30 ezer forintos szekrénysorig színben és formában egyaránt gazdag választék áll a vásárlók rendelkezésére. A legdrágább termékük a Carina finn bőrgarnitúra; 52 ezer 600 forintos ára ellenére nagyon keresett. Eddig öt darabot adtak el belőle, valamennyit Szabolcs megyébe vitte haza új tulajdonosa. Azt mondják, gyermekbútorból sohasem lehet eleget készíteni. Egy-egy fajtája mindig hiánycikk. Az igazság az, hogy a felnőttek számára is kényelmes bútorokat — különösen a gyermekheverőket — nagyon sokan a hétvégi házaikba veszik. (kerényi) Pisztrángok Garadnáról Megtartották a nyári lehalászást a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Ga- radna-völgyi pisztrángtelepén. Az idén több mint 25 mázsa pisztrángot osztályoztak méret szerint az ott dolgozók. A következő években is rendszeresen szállítanak a nemes halból az éttermekbe. JutaWiráÉlás a Balat Az első fél évben nyújtott jó munkájuk jutalmául háromnapos jutalomkiránduláson vettek részt a magyar tenger partján a Tiszai Vegyikombinát műtrágyagyárának KISZ-fiataljai. Az ifjúkommunisták — szám szerint 40- en — a KISZ-csúcsvezetőség szervezésében, a vállalati KISZ-bizottság autóbuszával járták be a Balaton nevezetes helységeit. Vasárnap nem főznek... — Kicsit mintha piszkos lenne — szalad ki számon elhamarkodottan. — Akinek nem tetszik, menjen a Bódvára — kapom a megszolgált választ a kicsit rosszkedvű strandőrtől. — A Rakacai-tóra megyünk — feleltem kurtán, ám némi lelkiismeret-furda- lással, mert valójában kicsit se piszkos a medence vize, hiszen a legmélyebb részén is jól látszik a fenékkavics. Az északról fúvó meleg szél a déli oldalra hajtotta a gyorsan megtermö zöld moszatot, s mert egybeterelődött, a néhány tenyérnyi „zöldségből” általánosítottam. Amint megszűnik a hevet enyhítő széláram, a mágnessel műszerfalra „ragasztott” hőmérő mutatója ötven fokon állapodik meg — gyerekeim valósággal nekiszaladnak a tónak, és esküdöznek, hogy ki nem bújnak a vízből napnyugta előtt. Fél óra se telik el, kihúzódnak a napra, az árnyékban is majd negyven fokra. A lankás nyugati partszegélyen autó autót ér, ahogy az már vasárnaponként lenni szokott a Rakacai-tónál. Déltájt a gyerekek igényt jelentenek be egy kiadós ebédre; a lubickolás felfokozza az éhségérzetet. A büfé felől ínycsiklandó ételszag érződik. — Tömegnyomor — mutatok az éhesek megnyúlt sorára. — Azt javaslom, menjünk vissza Szendrő- be, van ott egy remek kis vendéglő. — Hurrá, menjünk Szendrőbe kajálni! — harsánykodik a háromtagú gyerekkórus. Útközben felcsapok idegenvezetőnek, előrukkolok hevenyészett ismereteimmel Szendrőröl. Hajdanában jeles helységnek számított. A tatárjárás után itt épült Borsod megye első jelentős kővára, azon a hegyen — mutatok balra a formás dombpúpra, melyet benőtt a szinte feketéllö fenyőerdő. A háborúktól lármás századok nagy félelmei kicsi- nyellték a „fellegvárat”; megépült tehát az alsóvár is. Szendrő sokáig volt Borsod megye székhelye. „Hová lett a vár?" — hangzik az ártatlan kérdés. A helyreállító igyekezet és erő nem állt arányban a hadak pusztításaival, az újjáépítés sokba került volna, Rákóczi tehát jobbnak látta leromboltatni, nehogy labancok fészkeljék be magukat falai közé. Az alsóvár egyetlen saroktornyának megkegyelmeztek — most a református templom különálló harangtornya. Akár hiszitek, akár nem, valamikor vasgyár is működött Szendrőben, a Bódva partján, s kb. az ómassai hámorral egy- időben csapoltak belőle vasat először, és 1808-ig bányásztak hozzá ércet a mostani Garadna-tanya környékéről. Van itt egy kisded múzeum is, ami egyben talán az ország legrégibb ipartörténeti műemléke, a „Festőház’’. A Serfőző utca neve arra enged következtetni, hogy a zömmel német ajkú várőrség a sörkészítés tudományát is magával hozta ... De már be is kanyarodtunk a falu csinos, városias főterére, és nyolcesztendős fiamnak szinte nyála csurran, amint olvassa a hivalkodó felírást: „Restaurant.” — De jól hord az urbánus szemed! — lelkendezem atyai rátartiság- gal. Megsimogatom a fejét. Szereted a hasad, mi? S amint a kisvendéglő felé ballagunk, sebtiben elmondom, néhány évvel ezelőtt milyen leveskülönlegességet csemegéztem én itt, neve: „Cserekét” húsleves. Fiam egyből kiköti, ő azt megkóstolja, de nem kér egy egész adagot, mert a levesnél jobb a rántott szelet. Gyomrunk haragos horgassal tiltakozik a lehangoló hír ellen — vasárnap itt nem főznek. Lőttek a levesdelicátesznek, a rántott szeletnek! A kocsmai részoen forró virslit ígér egy felirat, de csak hűtött kocsonyát kapni, amihez egyikünk se érez kedvet. Meg kell vigasztalnom csemetéimet. Édesszájú mindhárom, tehát könnyen vigasztalódik a presszóban. Amikor az üdítő italt szopogatják, nagyobbik fiam zenét akar hallgatni. A zeneszekrény fölött figyelmeztető tábla: „Csak a páratlan számok működnek!” Isten neki. A kétforintost elnyeli a nyílás szája. A gép meg se mukkan. Szalad megkérdezni, be van-e kapcsolva. Nincs. Sebaj, fiam, otthon úgyis kipótolod. A strand kárpótolt minket mindenért. A kellemesen hűvös víz valósággal forrt a medence hófehér partjai között, versengve ugrált bele kicsi-nagy, haladók és kezdők úszóversenyétől volt hangos a fürdő. Ám mindenkinek jutott elegendő tér, s miképp nagyobbik fiam megjegyezte: ez nem heringesdoboz, mint az Augusztus 20., és milfjen jó, hogy mások még nem fedezték fel, hogy Miskolc és a Rakacai-tó között ilyen remek strand található... Én nem vagyok ilyen önző, elárulom a titkot, persze, nem minden hátsó gondolat nélkül. Abban reménykedem, ha kellő létszámú vendégsereget csábítok e nagy múltú városka strandjára, vasárnap is vendéglő lesz a — Restaurant. Egy szembetűnő felirat se ártana a Ra- kacai-tóhoz: „Autósok! Szendrő 10 percre innen, s a koszt kitűnő kisvendéglőjében!” A modern vándorok, az autós turisták pénzt hoznának a házhoz ... GULYAS MIHÁLY Vidám péntek, fáradt hétfő Ki hogyan pihen ? A gép megállt. Nem elfáradt por kering, a zuhanyzóban záporozik a víz, harsognak a nyers férfitréfák, ugratások és nevetések. Hétvége. Az összegyűlt fáradtságot elmossa a víz. — Most hová? Válogatás nélkül kérdezem a még nedves hajjal kilépőket. És nem is egyszer, nem is egyhelyütt. Munkás-hétvége: ki hogyan pihen? Ki mibe fáradt? Idő: 1975 júliusának utolsó hete. — Csavargók egyet délután. Este majd utazunk ... — Kikkel? Hova? — Srácokkal, akikkel egyféle járok -a szerencsi vonalon. — És mit jelent ez a csavargás? — Járjuk a várost. Megúszunk valamit. Mindig történik érdekes. Hétközben az ember nem ér rá. Én Kö- vesdről járok be. Az ember elutazza az életét. — Szombaton? — Segítgetek otthon. Mindig akad valami. Délután felmegyek a városba... — A vasárnap? — Eltelik az is. — Van programja? — Nincs. Hétfőn melózni kell. Fél ötkor kelek ... Béla 19 éves. Építőmunkás. Vasútállomás. A vonat Nyíregyháza felé indul. Ketten mennek egy üveg borral. A fogalmazás azért pontos, mert lépteiken látni, hogy egy korábban már megivott üveg bor viszi őket. — Hova? — Baktalórántházára. Tudja hogy merre van? — Mit csinálnak szombatvasárnap? — Nekem a sógorom épít Nyíregyházán. Ott dolgozik a konzervgyárban. Annak segítünk. Bemegyünk holnap hajnalban... — Van egy kicsi kert. Én abban kínlódom. Múlt héten esett. Váltamig ér biztos a gyom ... Ésik Imre és Mező András segédmunkások. — Kipihenik-e magukat hétfőig? — Fáradtabb az ember, amikor visszajön ... Szombat van. Akiket kérdezek, azoknak másfél napjuk van a pihenésre. — Én? Sohasem tervezem. Olyan szenvedélyem nincs — mondja Szegedi József művezető. — Talán a virág a lakásban. Nem illik ugyan a? autószereléshez, de az nyugtat meg. Művezető vagyok a VIMELUX szervizében. Ez idegmunka is. Ha nem megyek sehova, akkor kipihenem magam hétfőig. Persze közbejöhet valami. Szegedi József lekísér az üzembe. Bogó Mátyás esztergályos: — Van egy kis telkünK a Bodó-tetőn. Gyümölcs van benne, meg valamennyi szőlő. Sajnos pontosan fordított műszakban vagyok a feleségemmel, így a szabad szombatnak csak a fele valódi. Mindegy. Két gyerekünk van. Akkor is kimennék a tetőre, ha nem lenne dolgom. A gyerekek miatt. — Tervezi a pihenését? — Nem. Ha esik, akkor elmegyünk Mezőnyárádra vagy Sárospatakra a rokonokhoz. Mindegy, hogy mit csinpl az ember, csak mást csináljon, mint a hétköznapokon ... Baracza István Miskolcon albérletben lakik. Nős. Autószerelő. — Mit csinálok? Sohase tervezem meg. Az albérlet még ha jó is, olyan, nogy abból szabadulni igyekszik az ember. Van egy kocsim. Mi elindulunk a feleségemmel. — Ha esik? — Marad a televízió. Jövőre, akkor ígérték a lakást, már barkácsolni fogok. Autózni imádok, a tévét szeretem. — Hobbi? — Az, hogy elindulunk. Harminckét éves vagyok. Eddig voltam Svájcban, NSZK- ban, Franciaországban, Angliában, Jugoszláviában és a Szovjetunióban. Lengyelországban, Csehszlovákiában. Idén, ha megkapjuk az útlevelet, megyünk Bulgáriába. Az ember minden másféle élménnyel pihen ... A két név és a munkahely egyezik: Szegedi József autószerelő. Naponta utazik. Me- zőnyárádról jár be 1951 óta: — Várja az ember a vasárnapot. Én ötkor kelek, fél hat este, mire hazaérek. Egy tizenkét és egy tizennégy éves gyerekem van. Volt kocsim. Akkor az országot jártuk hétvégékén. Most nincs. Barkácsolok otthon. Aztán van húsz csirkém, jó néhány galambom. Azokat nézem és persze játszom a gyerekekkel. Akkorákat birkózunk, hogy... — Tehát jórészt csak pihen? — Nem. Be van osztva. Holnap például én vagyok a soros és én csinálom a reggelit. Máskor én kapom. Ma hétfő van. Amíg az írás a nyomdában újsággá 'esz, mi már újra beszélgetünk. Arról, hogyan telt a hétvége, mennyire pihentek vagy nem pihentek ismerőseink hétfőn, hiszen valamennyiünk oihe- néséről vall a mások példája. Folytatjuk tehát ezt az írást. BARTHA GABOR »
