Déli Hírlap, 1975. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-16 / 139. szám

jfc öt évig készült, a neve Luca lesz Nem csalás, nem ámítás! Segítettek az öreg cimborák (Solymos felv.) Hogyha járnál Furcsavárott, / Furcsa látvány várna rád ott: / A kiskertbe hajó tört be, / S ott ül, mint egy kerti törpe." A versike a tisztelt olva­sónál jóval fiatalabb korosz­tály számára íródott. Csak azért idéztem a kislányom Brúnó kapitány című mesés­könyvéből, mert az alkalom­hoz illik. Mindössze annyit kell módosítanom rajta, hogy nemcsak Furcsavárott törhet be a hajó a kiskertbe, ha­nem Miskolcon is. Aki nem hiszi, járjon utána! Sétáljon el a Kun Béla utca 68. szám alatti házhoz, álljon lábujj­hegyre és leselkedjen be a vaskapu rácsán. Nem csalás, nem ámítás, ott áll a hajó a kiskertben. A nagyfiú ötlete volt Amikor mi ott jártunk, ép­pen építették. Várhegyi Sán­dor (nem a MAHART-nál, hanem az áfésznél dolgozik) eleinte kissé zavartan, sza­badkozva adta elő a hajó tör­ténetét. — A főiskolás nagyfiam ja­vaslatára öt évvel ezelőtt el­határozta a család, hogy épí­tünk magunknak egy hajót. Akkor még köztünk volt apó­som, Szklenárik János is. ö szegény talán még jobban lelkesedett a tervért, mint a gyerekek. Rengeteget fúrt- faragott, de sajnos nem ér­hette meg a „mű” befejezé­sét. A „mű” egyébként egy 10 méter hosszú, három méter széles és több mint három méter magas, fából ácsolt hajó. Ahogy elnézem, legin­kább egy vízibuszhoz hason­lít. — Mit csinálnak vele, ha teljesen elkészül? — Azt tervezzük, hogy el­szállítjuk a Balatonhoz és ott vízre bocsátjuk. Lesz benne két szoba, fedett tér, fedél­zeti napozó, és így a népes család minden tagja kényel­mesen nyaralhat majd a sa­ját úszó otthonában. Ügy számítjuk, hogy még mindig olcsóbban jövünk ki, mintha telket vásárolnánk és víkend- házat építenénk. Az öreg cimborák A hajóépítő családnak az elmúlt öt évben sok önkén­tes segítője akadt. Főleg a megboldogult Szklenárik Já­nos öreg cimborái közül. Kettő most is ott tüsténke­dett a hajófenékben — egy ekkora hajónak bizonyára ilyenje is van —, de csak Szerdahelyi József, a MÁV nyugdíjasa volt hajlandó nyi­latkozni. Társa, aki a kohá­szatból ment nyugdíjba, nem vállalta a „népszerűséget”. — Szegény Jánost nem le­hetett lebeszélni erről a terv­ről. Ügy örült neki, mint egy gyerek. Mi csóváltuk ugyan a fejünket, de mert hívott, hát segítettünk. És lesz eb­ből azért valami, most már úgy látom. Pedig többször is újra kellett kezdeni a mun­kát. Mesterek voltunk mi an­nak idején a magunk szak­májában, de a hajóépítés az mégiscsak más. Én se hittem volna, hogy ilyen nehéz do­log — mondja Szerdahelyi Józsi bácsi, aki egyébként 82 éves. — A „társadalmi munkát” nem számítva, mennyibe ke­rült eddig a hajó? — Körülbelül 150 ezer fo­rintba. De szerintem elkér­nének érte legalább félmillió forintot, ha mondjuk a füre­di hajógyárban rendelné meg valaki. Más kérdés, hogy ilyen munkát, azt hiszem, nem is vállalnak. Skoda motorral — Csak áll majd ez a hajó, vagy megy is? — Megy, persze hogy megy. Először hat keréken, mert valami trélerszerű járművel kell leszállítanunk a Bala­tonhoz. A kapun nem fér ki, úgyhogy szét kell majd bon­tanunk a kőkerítést. Vízre- bocsátás után pedig egy Sko- da-motor hajtja. Ügy hallot­tam, hogy a kétütemű moto­rokat kitiltják a Balatonról, de a négyüteműek maradhat­nak, mert ezek kevésbé szeny- nyezik a környezetet. — Már ezen a nyáron? — Sok még a munka. Azt hiszem, majd csak jövőre. — Elégedett a művel? — Nem teljesen. Vörösfe­nyőből készült a hajótest. Ha még egyszer nekifognék, ak­kor fémből építeném — mond­ja Várhegyi Sándor. Búcsúzóul megengedik, hogy hajókázzunk egy kicsit. A dió­fától indulunk. Kollégám har­sányan dudál, de én vissza- kéredzkedek a partra. Most jut eszembe, hogy nincs vízi­jártassági bizonyítványom. BÉKÉS DEZSŐ Jogosak-e a panaszok? Üzemi ebéd a Hámor étteremben A Hámor éttermet a több­szörösen „Kiváló” címmel kitüntetett Bükkvidéki Ven­déglátó Vállalat üzemelteti. Az itt főzött ételek egy ré­szét elszállítják; a kisebb ré­szét helyben fogyasztják el a szomszédos LKM doigozói. Az ebédelők panaszkod­nak. Nem a kosztra, hanem a kiszolgálásra. Lehetetlen — mondják — az ebédidő fél órája alatt megebédelni. Állítólag — elhangzott ilyen panasz is — baj van a kiszolgálás kulturáltságá­val. Nem törlik le az aszta­lokat, nem figyelmesek a pincérek. Idézek: „Mi nem vagyunk fizető vendégek, te­hát velünk nem is törődnek annyira.” Ebédeltem a Hámorban. Délelőtt fél tizenkettőtől ül­tem. álltam, beszélgettem délután négyig. Az üzletve­zető helyettesének, az éppen ott dolgozó termelési ins­truktornak, a felszolgálók­nak elmondtam a panaszt, a panaszkodóknak elmondtam az ott dolgozók válaszait, s e riportban lényegében sok­szemközt folytatom a párbe­szédet. Az üzletvezető helyettese: — Főleg az építőknek és az LKM dolgozóinak főzünk. Az építők 800—900 ebédet visznek el. A Lenin Kohászati Művek 300-at. Van 200 ven­dégünk, főleg nyugdíjasok, akik ételhordóval jönnek na­ponta. Éttermeinkben mint­egy 600-an ebédelnek. E számban szerepelnek a kü­lönböző rendezvények, átfu­tó vendégek, IBUSZ-csopor- tok is. Üzemi ebédelőnk na­ponta 400 van. — Jogosnak érzi-e a pana­szokat? — Csak részben. Csúcsfor­galomkor elképzelhető, hogy tovább tart az ebéd, mint 30 perc. Mi tizenkettőtől négyig ebédeltetünk, forgalmunk vi­szont alig egy óra hosszat van. Mindenki szinte egy­időben jön. A nagytermünk — mi így hívjuk — a men­záé. Ehhez még a szomszé­dos teremből i6 tartozik ?gy asztalsor. Minden sorhoz két-két felszolgálónk van. Most képzelje ei, ha egy pin­cérnek negyven levest kell kivinnie, negyven levese^tá­nyért visszavinni, felhordani a húst, a főzeléket, a tésztát. A vendég két menüből vá­laszthat, számon is kell tar­tania. hogy ki mit kért. A nagyteremben három asztal­sor van. A szakácsnál hat pincér türelmetlenkedik ... — Több ember kellene? — Munkaszervezés szem­pontjából megoldhatatlan, hogy arra az egy-másfél órá­ra emelt létszámmal dolgoz­zunk. Ami a kiszolgálás kul­turáltságát illeti: nincs es nem is lehet példa arra. hogy valakit azért szolgáljanak ki jobban vagy rosszabbul, mert ő üzemi jeggyel jön. Nézze végig az ebédelteté­sünket. Ebéd tizenketőttől van. Vendég már fél tizenkettő­től. A fél órát csendesen ki­várják. I Tizenkettő: a terem né­hány perc alatt megtelik. Óra húszkor már jönnek ki­felé az első vendégek. Ferenci Benjáminná és Veress Gyuláné: — Máskor csak félre jö­vünk. tgy is itt vagyunk öt­ven perce. — A kiszolgálás rettenetes. Engem már egyszer leöntöt­tek. És a koszt se jó. A le­ves például . .. Markovics Ernő: — Tizenkettőre jöttem. Ma húsz perc volt az ebéd. Plusz az út. És van úgy, hogy negyven percet kell várni Á koszt lehetne több. Az íze jó. Molnár Józsefné és Balogh Gézáné: — Kinézzük az asztalt, ahol a Zoli a pincér. Akkor gyorsan megy. A koszt szerintük is jó. Téles István: — Romlik a kiszolgálás» Mi régen bent ettünk a kö­zépső teremben. Ott volt ab­rosz. Most már csak egy sort hagytak meg bent Ülhetünk a csupasz asztalnál . .. Egy óra: a forgalom lassan gyengül. Két óra tájt mar alig vannak. Érdekesség: tíz megkérdezett, és a panaszt tevő ember közül senki se tudta, hogy mennyi az üze­mi ebéd normája, csak azt, hogy ő öt forintot fizet. (A norma: 7 forint 17 fillér.) Az abroszos teremből kiszo­rultak valamennyien dűnö- sek, pedig az abrosszal terí­tett asztal ajándék volt. nem járt volna. Igaznak tűnik viszont, amit a kiszolgálás­ról mondanak. ■ ■ A pincérek rohannak. A konyhában ételt mér a ve­zető, de még a termelési ins­truktor. Marcelly Béla is: — Ilyenkor muszáj. A ti­zennégy. szolgálatban levő felszolgálónk közül hét szak­képzett. A többiek igyekez­nek, de az emberek sem egy­formák. Különben harminc méternél hosszabb a terem. Képzelje el, hogy mit dol­gozik. mennyit emel, szalad a pincér? Daragó János főpincér: — Én éppen úgy felszol­gálok az üzeminél, mint máshol. És tessék elhinni, hogy nem minden vendég siet annyira, amennyire mondja... Igazságtevés helyett egy jó hírrel zárom ezt az írást: már elkészültek a tervek. A nagytermet a vállalat önki- szolgáló étteremmé alakítja át. Igaz, ez nem lesz olyan kényelmes, de gyors lesz. Gyorsabb, mint most a házi­gazdák minden erőfeszítése mellett lehetne. BARTHA GÁBOR Újítók Mitől várják a jellendülést? Autósok alkalmassági orvosi vizsgálata Tavaly Miskolcon mintegy 11 ezren szereztek gépjármű- vezetői jogosítványt az Autó- közlekedési Tanintézetnél. Az előzetes alkalmassági orvosi vizsgálatokkal és a sikeres vezetői vizsgával azonban még nem válnak örökre jogosít­ványtulajdonosokká a gép- járművezetők. A magánautó­soknak háromévente, a D-ka- tegóriás hivatásos vezetőknek kétévenként kell megjelenni­ük a kötelező munkaalkal­massági. illetve egészségügyi orvosi vizsgálaton. Városunkban legtöbben a vasgyári kórházat és a Sem­melweis kórházhoz tartozó SZTK munkaalkalmassági rendelőjét keresik fel ez ügy­ben. Az Autóközlekedési Tan­intézet hivatásos gépkocsive­zetőket beiskolázó pályaal­kalmassági rendelését a bu­dapesti központban tartja. Az alkalmassági vizsgálatokon alapos revízió alá veszik a jelentkezők egészségi állapo­tát, a különböző betegség- csoportoknak megfelelően. A legkisebb rendellenesség ese­tén azonnal felülvizsgálatra küldik a jelölteket, ahol ki­egészítő leletekkel derítik ki a bttgséget., illetve alkalmas­ságot, megelőzve azt, hogy később a közúti forgalomban derüljenek ki az esetleges hiányosságok. Elkészült, egyszer már megvitatásra került, s átdol­gozás után rövidesen 1980- ig érvényes törvénnyé válik a Lenin Kohászati Müvek újítási szabályzata. Az új rend megalkotásának célja világos: elősegíteni a népgaz- daságilag oly fontos mozga­lom további fellendülését eb­ben a gyárban is. Minden­képpen érdekes tehát vá­laszt keresni a címünkben is olvasható kérdésre: mitől várják a fellendülést? Először is növelni kíván­ják a díjak összegét, száza­lékarányát. Nagyon fontos szerepet kap az újítók er­kölcsi elismerése. Ehhez tar­tozik, hogy az újítójelvény különböző fokozatait a jövő­ben nemcsak azok kaphat­ják, akik a meghatározott gazdasági eredményt elérik, hanem azok is, akik elérnek Megkezdődött a csereüdül­tetés a Gdanski Hajógyár és a VIMELUX Miskolci Fi­nommechanikai Javító Válla lat dolgozói között. Az első VIMELUX-csoport már javá­ban élvezi a lengyel vendég­látók gondoskodását (állító­egy bizonyos darabszámú újítást. Növelni kívánják a hasznosság vizsgálatának je­lenlegi egyéves terminusát — szintén az újítók előnyére. Jelentős eredményt várnak attól is. hogy a jövőben a munkavédelmi jellegű újítá­sokat nem a részesedési alap, hanem a bérköltség terhére lehet majd fizetni. A vállalat csatlakozott a meg} ében meghirdetett, újí­tási versenyhez, ennek ösz­tönző hatása sem lebecsü­lendő! Rövidesen megszerve­zik az újításokkal kapcsola­tos tanácsadó-szolgálatot Ez utóbbi mindenképpen nagy hasznára válik a diósgyőri újítók társadalmának, hiszen biztonságos mankót jelent mindenkinek, aki a maga kis vagy nagyobb ötletével hozzájárul a gyár fejlődésé­hez ... H. K. lag a házigazdák bálnavadá­szatot is beiktattak a prog­ramba ...), s Miskolcon tar­tózkodik az első lengyel tur­nus is. A két vállalat 100— 100 dolgozó, illetve családtag csereüdültetésében egyezett meg. Maiisilal Miskolcon, Éltül falfa JkisM

Next

/
Oldalképek
Tartalom