Déli Hírlap, 1975. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-10 / 134. szám

K0U régi kép a Tiszairól. A tervezőt nyilvánvalóan az vezette, hogy — a funkciótól teljesen függetlenül — reprezentatív, hatalmas épületet hozzon léire. * A makett fotóján jól látszik az épület érdekes szerkezete. Körüljárható, fedett sziget • Kezdés 1975befejezés 1981 Kérdések és íeleietek a vasról Sajtókonferencia az LKM-ben Felülnézetben a „lebegő tetővel” borított sziget. A tömeg- közlekedésig eszközök útvonalát jelző fehér vonalak is bizo­nyítják, hogy az új Tiszait teljesen körüljárhatják a villa­mosok, autóbuszok. A Zója téren természetesen szanálni kell számos meglevő épületet, hogy felszabadíthassák az egész területet. Az igazgatói tanácsterem kerek egy órája rádióstúdió­vá vált. A márványfalak ko­zott elhangzó szavaknak leg ­alább négymillió íültanúja volt. A Magyar Rádió teg­napi sajtókonferenciája a Lenin Kohászati Művekkel, a>■ kohászattal és Miskolccal ismertette meg a hallgatót. Rapcsányi László, oly sok hasonló műsor avatott ri­portere, hat óra előtt kilenc perccel fogta kézbe a mikro­font, a sajtókonferencia rész­vevőitől gyors kérdéseket és rövid válaszokat kért. s egyben javasolta, hogy aki­nek melege van, az vegye le a zakóját. A vezérigazgatói titkárság zöld telefonján a műsorkezdésig csaknem száz kérdés futott be, bizonyítva azt, hogy a kohászat ügye a város ügye, £ a miskolciakat n^ihden olyan térpa érdekli, amely az idén 205 éves di-' ósgvőri nagyüzemmel kap­csolatos. Nagy gyár, sok kérdés Hogy a Ijgllgatónak tet­szettbe á műsor, azt nem tu­dom. A jelenlevők minden­esetre örültek egymás közel­séginek, s a sajtókonferen­cia .VMój^an nem egy órán at, „liánéin hgrom órán át. tartott. Két órával a hivata­los befejezés után ért vé­get a szakemberek—újság­írók eszmecseréje. Idő hiá­nya miatt sok kérdés maradt a' rádióhallgatók számára megválaszolatlan. A kérdé­sekre és a válaszokra la-, púnkban visszatérünk ... Hiába, egy óra rövid idő, az LKM pedig nagy, s a kohá­szattal kapcsolatos témák szerteágazóak. A riporter üdvözölte a megjelenteket: Csépányi Sán­dort, az MSZMP KB tagját, az LKM . vezérigazgatóját, a házigazdát, dr. Kocsis 1ózse- fet, a KGM miniszterhelyet­tesét és Drótos Lászlót, az MSZMP Miskolc városi Bi­zottságának első titkárát. Az utolsó szó jogán A műsor nem ígért köny- nyű szórakozást. Röpködtek a szakkifejezések, s néhány okfejtést kohászmúlt nélkül nehéz volt nyomon követni. A Figyelő című gazdaságpo­litikai hetilap munkatársa egyes fémfeldolgozó vállala­tok indokolatlan készletgyűj­tésének indokára volt kí­váncsi. Mást a kohászat táv­lati fejlesztésének lehetősége izgatott. File László több tár­sa nevében arra kért választ, hogy az új nemesacél-hen­germűben (figyelembe véve azt, hogy korábban meleg­üzemben dolgozott) milyen kedvezményekre számíthat. Az idő gyorsabban múlt, mint ahogy a kérdések fogy­tak. Hét óra előtt néhány perccel a miniszterhelyettes és a vezérigazgató az „utolsó szó jogán” egy-egy mondatot mondott. Dr. Kocsis József: — Biz­tos vagyok abban, hogy az LKM a magyar kohászat leg­korszerűbb fellegvára lesz. Csépányi Sándor: — Opti­mista vagyok, az új tech­nológiák egyre könnyebbé teszik a kohász munkáját. Köszönet a kohászoknak A részvevők még a kezdet .cezdetén közfelkiáltással megállapodtak abban, hogy úgynevezett kényes kérdés nincs. Nem is volt... Hiszen — ismerve a kohászati vi­lágpiac szeszélyességét, az alapanyag- és energiaéhsé­get, a hazai kohászati ipar gyakran erőn felül vállaló beruházásait — a kohászat­nál kell-e kényesebb kérdés? Az a százezer magyar, aki abból él, hogy vasat szelídít, az tudja, hogy a tűzzel ját­szik, hogy a vas komoly do­log. Ami Diósgyőrben törté­nik, az nemcsak a miskolci­ak ügye, miht ahogy Özdon is tapsolnak a dunaújváro­siak sikerének. 1. És éppen ez, a nagy összefüggések fel­villantása volt a műsor leg­nagyobb érdeme. Rapcsányi László okos, szimpatikus té­mavezetése, a miniszterhe­lyettes szakszerűsége, a ve­zérigazgató optimizmusa es persze a kérdezők együtt­szurkoló figyelme tette tel­jessé, négymillió hallgató előtt is családiassá a tegnap esti sajtókonferenciát. Már jóval az adás után a miniszterhelyettes ezzel bú­csúzott az újságíróktól: — Hogy ebből a sok témát érintő eszmecseréből a la­pokban mi jelenik meg, azt a sajtóra bízom. De a kohá­szoknak a magyar kohászat sikereit el ne feledjék meg­köszönni ! A Diósgyőri Gépgyárban befejeződtek a szakszerveze­ti bizalmiak, valamint azirá- nyitott szakszervezeti mű­hely- és osztálybizottságok választásai. Ezzel a választá­sok első szakasza lezárult Most az önálló üzemi bizott­ságok és üzemi szakszerve­zeti bizottságok tanácskozá­sai következnek, majd — előreláthatólag augusztus vé­gén — a szakszervezeti ta­nácsot és a szakszervezeti bizottságot újjáválasztó nagv üzemi küldöttértekezlet. Több no a vezetőségben A bizalmiválasztás során szervezeti változások is tör­téntek. A korábbi 528 szak- szervezeti csoport egy részét összevonták, s csak’ 381-et alakítottak. Ezzel a termelő­üzemeknél a gyakorlatban is megvalósul a célkitűzés: egy művezető — egy szakszerve­zeti csoport. Ez minden bi­zonnyal megszünteti a ko­rábbi széttagoltságot, s jobb alapot teremt a szakszerve­zeti munka színvonalának emeléséhez. A 381 bizalmit, a vezető bizalmiakat és helyetteseket Az új rp* • 1 iszai terve A vasúti épitésztalálkozó résztvevői meghökkenve né­zegették az előadói asztalon felsorakoztatott maketteket, rajzokat. A hagyományos ál­lomásépületekhez szokott szem számára valóban szo­katlan ez a légiesen könnyed tetőszerkezet, mely — mint később kiderült — tulajdon­képpen egy minden oldalról megközelíthető „szigetet” ta­kar. Akkoriban, amikor a Tiszai pályaudvar is épült, a vasúti tervezők elsősorban arra tö­rekedtek, hogy reprezentatív, templomszerű csarnokot hozr zanak létre. Maga az állo­másépület szinte válaszfalat képezett az előtér és a vágá­nyok között. A forgalom ug­rásszerű növekedése — mely különösen jellemzi a Tiszait — ráébresztette a szakembe­reket, hogy a hagyományos állomásépületek nem felel­nek meg funkciójuknak. Kővári György tervező­mérnök diaképekkel szem­léltette, hogyan változott, fejlődött a Tiszai korszerű­sítésének terve az ötvenes évektől napjainkig. Kény- szerűségből odázták el ugyan a megvalósítást, de a kése­delem végül azzal a haszon­nal járt, hogy a mai köve­telményeknek megfelelő program születhetett. megválasztó tanácskozásokon a DIGÉP szervezett dolgo­zóinak 83 százaléka (7448 dolgozó) vett részt. Több mint ezren szóltak hozzá a beszámolókhoz, számos * ta­náccsal látva el a bizalmia­kat. A választás a műhely- és osztálybizottságok (48 testü­let) megválasztásával folyta­tódott. A testületekben a nők aránya a korábbi 19 száza­lékkal szemben most 26.5 százalék. Négy osztálybizott­ság élére választottak tit- ' kárnak- nőt. Érdemes meg­említeni azt is, hogy míg korábban a testületekben mindössze öten képviselték a 30 éven aluliakat, most 42-en. örvendetes az is, hogy a 314 tisztségviselő kö­zül 187 munkásállományú. Mé? mindi« a beutalók A bizalmi-, osztály- és műhelybizottsági választások összesen mintegy 1500 fel­szólalója őszintén, a többséé érdekét képviselve mondott véleményt, nem fukarkodva a kritikai megjegyzésekkel sem. Sokan örülnek a törzs­Mit kellett megoldani a tervezőknek? Mindenekelőtt azt, hogy az utasok anélkül szállhassanak át a villamo­sokról, autóbuszokról a vo­natokra, hogy keresztülmen­jenek a forgalmas, baleset- veszélyes úttesten. Ezért dön­töttek úgy, hogy egy hatal­mas, fedett szigetet hoznak létre, melyet körüljárnak majd a villamosok, autóbu­szok, taxik. Az utas leszáll a buszról, és ha nincs más dolga, a tetőzet alatt nyíló aluljárón keresztül gyorsan, akadály nélkül megközelít­heti a vonatot. De felkeres­heti a bevásárlóközpontot, vagy a pénztárakat, szolgál­tató részlegeket, információs irodákat is anélkül, hogy ki­gárdatagok évről évre nö­vekvő megbecsülésének. A gyárhoz hű dolgozók kedvez­ményesen üdülhetnek, a vál­lalattal szerződést kötött egyetemi hallgatók tanulmá­nyi ideje beleszámít a törzs- gárdatagságba, s jutalomsta- badságot is kapnak a törzs­gárda tagjai. Ugyanakkor szóba hozták: más vállala­toknál, például a szomszé­dos LKM-ben, vagy Csepe­len még előbbre tartanak. Több béren kívüli juttatást kérnek a leghűségesebbek­nek, vagy például azt, hogy ha valaki nyugdíjba megy 35—40 évi gépgyári munka után, értékesebb ajándékot kapjon. Felvetődött az is, miért ! kap a DIGÉP főszezonoan ! olyan kevés SZOT-beutaM. A mostani 6 nyári turnusra például mindössze 29 3ZOT- beutalót kapott a DIGÉP 10 ezer dolgozója, míg télen 2 turnusra 40-et. , . Kérték a felszólalók, hogy a vállalat növelje a szakszervezeti es vállalati szociális segélykere­tek összegét, s még gyorsab­ban javuljanak a munkahe­lyi körülmények, a szociális ellátottság. Ny. I. jönne a tető alól. A kis üz­leteket, irodákat műanyaggal borítják és dobozszerűén he­lyezik el a „szigeten”. Az aluljáró szintjén csak egy szeszmentes (!) bisztró lesz majd, a terv szerint. Aki az étterembe kívánkozik, az az aluljárón keresztül jut­hat el az Utasellátó étter­mébe. Ezt az úgynevezett szolgálati helyiségekkel együtt a mostani állomás- épületben alakítják ki. A ré­gi épületet egyébként meg­szabadítják — funkciótlan — emeletétől, tomyocskáitól és földszintessé alakítják át. A „lebegő” tetőt acélszer- kezet hordja. Nemcsak azért döntöttek emellett, mert ol­csó, hanem azért is, mert .jól illik az ipari város hangula­tához. Homlokzata — mint képeinken is látható — tu­lajdonképpen nincs ennek az épületnek, ám szokatlan meg­jelenése ellenére is szép, mo­dern, és főleg nagyon prak­tikus. A vasszerkezetet sem ál­mennyezettel, sem más bo­rítással nem akarják elrejte­ni az utasok szeme elől a tervezők. Megelégszenek az­zal, hogy színesre festik. A szerkezet így tisztán jelenik meg a szemünk előtt. A szendvics-panelekkel borított tetőnek még egy különle­gessége van: a paneleket nem egy szintben helyezik el. hanem lépcsőzetesen és ez­zel elérik, hogy besüt majd a nap az üveglapokon ke­resztül, s nem kell nappal villannyal világítani. A tér forgalmát tovább javít ia .majd az úgynevezett Y- hídnak a megépítése, melv- nek pontos helyét még nem jelölték ki. Hozzávetőleges számítások szerint a rési épület átala­kítása 40 millió, az úi fel­építése pedig 94 millió fo­rintba kerül. A tér rendezé­se nem szerepel az összeg­ben. Ha minden jól megy, 1975-ben megkezdődhet az építkezés. A befejezést 1981- re tervezik. Hosszúnak tű­nik az idő, de számításba kell venni azt is, hogy az átépítés alatt sem szünetel­het a Tiszáin a forgalom. BÉKÉS DEZSŐ $ A meleg miatt zakó nélkül >•*'»/• ívswknr. a k*td*sekre a sajtókonferencia résztvevői (brackó) A dolgozók javasolták Szakszervezeti választások a DIGEP-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom