Déli Hírlap, 1975. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-09 / 133. szám
Takarékoskodnak az időnkkel Dolgom volt az egyik hivatalban. Rosszul kezdtem hozzá ügyem elintézéséhez, nem tájékozódtam előzetesen. A következménye az lett, hogy tíz másodpercen belül elküldték. Amikor visszamentem, kiderült: néhány órával előbbi ottlétem alkalmával elfelejtettek felvilágosítani még valamiről (amit egyébként tudnom kellett volna), s ismét fordulnom kellett egyet. Harmadszori nekirugaszkodásra sikerült csak elintézni, ami egyébként mindjárt ment volna, ha tájékozottabb vagyok. De hát honnan tudhatjuk meg, hogy egy szolgáltató vállalatnál hol, milyen telefonszámon lehet felvilágosítást kérni, kihez kell fordulni, hol, ki, hánytól meddig fogad? Néhány, a lakossággal közvetlen kapcsolatban álló vállalat, intézmény (TIGÁZ. városi tanács stb.) jó példáját követve, most az ÉMÁSZ Miskolci Igazgatósága is megmutatta: némi anyagi áldozat árán (nyomdaköltség) lehet segíteni a tájékozatlanokon, megkímélve ezzel őket sok-sok felesleges jár- kálástól, bosszúságtól. Az üzemigazgatóság körlevéllel fordult minden fogyasztóhoz. Ebben ismertetik a gyors ügyintézés feltételeit. Megtudjuk, melyik kerület lakossága melyik területi ÉMÁSZ-kiren- deltséghez tartozik, s melyek a kirendeltség hatáskörébe tartozó feladatok. Pontos leírás van arról is, milyen üggyel hol, mikor, milyen telefonszámon, kihez kell fordulni. S végül részletes felvilágosítást ad a kiadvány az áramdíjak számlázásának, beszedésének, befizetésének mikéntjéről is. Meggyőződésem, hogy sok száz miskolci áramfogyasztó szabad idejét növelik meg ezzel a körlevéllel. Ugyanákkor szervezettebb, gyorsabb, hatékonyabb lesz az üzemigazgatóság dolgozóinak munkája is, nem beszélve arról, hogy feltételezhetően megszabadulnak egy csomó elkerülhető vitától. Most már csak az kell, hogy akik megkapták, olvassák is el a tájékoztatót, s ha dolguk van az EMÁSZ Miskolci Üzemigazgatóságával, az abban foglaltak szerint járjanak el. (nyikes) Nyári egyelem óvónőknek Az 1975. évi nyári egyetemek sorát a június 23-án kezdődő kecskeméti óvoda- pedagógiai tanácskozás vezeti be. A TIT' Bács-Kiskun megyei szervezete és a Kecskeméti Óvónőképző Intézet már elkészítette a programot A fő téma ezúttal a gyermekirodalom lesz. Hat nap alatt 13 előadást tartanak ezzel kapcsolatban, a belezető előadás az irodalom megértésének fokozatait taglalja. Elemzik a szocialista gyermekirodalom fejlődését, továbbá szó lesz a kicsinyek könyvszeretetre neveléséről, a magyar gyermekversek történetéről, az óvodai irodalom és az ének-zene kapcsolatáról. s több más elméleti és gyakorlati kérdésről. Foglalkoznak majd az óvodai beszédműveléssel, a gyerekek beszédhibáinak javításával is. A legkisebbek irodalmi nevelését szolgáló könyveket és eszközöket kiállításon mutatják be a nyári egyetem résztvevőinek. Félig itthon Hét végén a munkásszálláson Nem miskolciak. Miskolcot építők, Miskolcot alakítók. Munkások. Éppúgy várják a szabad szombatot, mint bárki más a társaik közül, csak éppen nehezebben töltik, ók azok, akik nem utaznak haza minden szombaton. A kenyeret és a szállást adó város ilyenkor menthetetlenül otthonná lesz, hiszen üresek a munka nem terhelte órák, üres a szombat és a vasárnap. Péntek este. Kallódó elgörbült férfiak. — Hova siessek? A szá’ló- ba úgyis beengednek ... * — Kár, hogy esett. Tudla, van egy barátom, ahhoz járok ki. Egy telke van valamennyi szőlővel, és én csa- holyi voltam. Parasztgyerek. Vasbetonszerelő vagyok, de ha van egy félnapom, akkor jólesik a meztelen testemnek a szél... Csaholyba hazautazni négy óra. Vissza ugyanannyi. Nyolc óra veszne el a szabad negyvennyolcból. Mit ér viszont ez .a megmentett nyolc óra? Bakorovics József vasbeton- szerelőnek a barátot, akit meg lehetett vólná látogatm, tóm, hogy a legkülönbözőbb helyeken ott van a kezünk nyoma. Én most nem megyek haza. Nem utazom két. három, hat órát. Van egy könyvem délutánra, lehetne egy függőben maradt sakkpartim, rám váró jóbarátom ... — Vasbetonszerelő vagyok. Egy vasárnapi programnak az is elég lenne, hogy bejárnám a várost gyalog, megkeresve minden helyet, ahol már építettem. Ez is élmény. De ennél sokkalta Nyulak a hásnál Halvan család hasznos hobbija Mérlegelik a tapsifüleseket (Kozák Péter felvétele) rom évvel ezelőtt még az al- berttelepi I-es függőaknában liftezve járt föld alatti munkahelyére. — Én bizony már gyerekkorom óta bíbelődök nyu- lakkal. Sokáig magunknak ten vésztettem; a csirke mellett a nyúlhús egy kis változatosságot jelentett. Mostanában álltam rá a „nagyüzemi” tenyésztésre. Hat anyaállatom van, ezek gyarapítják az állományt, meglehetősen szaporán. A múlt évben például 165 darabot ad .am át. Kérdezzük, igaz-e. hogy — mint a mondókában — a puhabundájúak kedvelt csemegéje a káposzta? — Nem igaz az, kérem! Lehet, hogy a vadnyúl mindent felfal, de velük úgy kell bánni, mint a hímes tojással. Dúsító darát, kukoricát kapnak, meg nyúltápot, amihez sajnos, ritkán jutunk hozzá. A széna csak olyan rágcsálni való ezeknek. A tisztántartásuk is nagy gondosságot kíván. Nem csupán a pénzért Szuhakállón és Alberttele- pen mintegy hatvan család foglalkozik a tapsifülesek tenyésztésével. Javarészt nyugdíjasok. — Nemcsak a pénz miatt; az a fontos, hogy van mivel pepecselni az embernek — mondja egyikük. Olaszországba ulaznak A teherautón egymás mellett egy-egy szinten tizenkét ketrec. Egy „emeleten” összesen 168 tapsifüles utazhat, s mire begyűjtik a környékbeli szállítmányokat, bi- zmy nehezen indul el terhével a motor. Múcsonyban a Kossuth utca 273. számú ház előtt állunk. Az ősz bajúszt és kecs- keszakállt viselő svájcisapkás átvevő. Török Gábor, az Edelényi Áfész . körzeti megbízottja a mérleget kezeli. Jobbra, balra, ahová nézünk, mindenütt a házilag készített ketrecek, bennük újzélandi és vegyes házinyúl. — Most kezdődött meg a szezon. A szerződött állatokat minden második, illetve negyedik héten vesszük át a tenyésztőktől. Évente hatezer darabot indítunk útnak Debrecenbe a Barneválhoz, ahonnan ‘ Olaszországba és más nyugati országokba utaznak. Az a bizonyos káposzta — Általában júliusban adjuk be a legtöbb hosszúfülűt, mégpedig azért, mert sokan szabad téren tenyésztünk — mo-.-,ja Király István, aki évente 100—120 darabot ad át. — Tíz nappal az átvétel időpontja előtt értesítenek bennünket, s akkortól felkészítjük őkelméket a nagy utazásra. Negyedévenként vagyunk kötelesek leadni a „termésből”. Iring Lajos nyugdíjas háSzámolni kezdünk a sor- banállókkal. mennyit keresnek ezzel az időtöltéssel. — Egyikünk sem a pénzért csinálja. A foglalatosság a legfontosabb. Akinek szőleje van. 'azt kapálgatja-nyesege- ti, mi nyulat tenyésztünk — veszi vissza a szót Király István. Míg beszélgetünk, a lemérlegelt állatok egymás után vándorolnak a ketrecekbe. Alig tizenöt perc alatt tizenegy átvevőtől 122 darabot vesznek át, összsúlyuk körülbelül 300 kilogramm. Egy kiló élő nyúlért 33 forintot fizet a Barnevál, a tenyésztő pedig 30 forint ötven fillért kap. — Csak a dara meg a kukorica beszerzésével ne lenne gondunk — fogalmazzák meg búcsúzásként. Elhagyva a falut. Edelény felé robogva két-három vadnyúl iramodik át kocsink előtt. Pillanatra megriadunk. Mintha az előbbiek közül menekülnének világgá. BERENCSY SÁNDOR így lenne hát? A haza nem utazókat kerestem, a mögöttünk levő szombaton. Ellentmondani a pénteknek, értelmes emberi programokat. Akikkel beszéltem, azoknak otthonuk a munkásszálló. Százötven-száznyolcvan forintért jussuk a kényelem. Iszonyú terhük, hogy hét V’- gén nincs hova utazniuk, hogy ők azok, akik a szabad szombatjukat Miskolcon töltik. ha szombat délelőtt nem esik. * Paszternák László gépkocsivezetőnek ugyanezt a barátot jelenti, ha nem esik. — És ha esik? — Nézze — van itt pingpongasztal, van sakk, dán néhány társasjáték. És van könyvtár is. Most Heming- wayt olvasom. Gépkocsit vezetek. de vasbetonszerelő- kértt kezdtem, éppen úgy, ahogy a Jóska. Megyek a városban, és jó érzéssel IáA Miskolci Közlekedési Vállalat felvételre keres * „D"-vizsgával rendelkező gépkocsivezetőket, * tehergepkocsi-vezetőket legalább kétéves szakmai gyakorlattal, 8 ált. iskolai végzettséggel, akik részére a vállalat „D"-tanIolyamon történő részvételt biztosit Autóbuszvezetői munkakörben kereseti lehetőség 3500—5000 Ft; Szirmabesenyö, Kistokaj, Pereces, Felsőzsolca községekből személyzeti járatok biztosítják a munkába járást Felvételre keres továbbá a vállalat * autószerelőket, * betanított szerelőket, * karosszérialakatost Dolgozóinknak és családtagjainak összvonalas villamos- és autóbusz-utazási igazolványt biztositunk Bővebb ielvilágositás; A VALLALAT MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN MISKOLC, SZONDY GY. U. 1. SZ. Munkanapokon: 8—15 ÓRÁIG, SZOMBATON 8—12 ÓRÁIG fontosabb, hogy az emeer akaratlanul is egy lesz azzal a környezettel, amelyben dolgozik. Esett az eső. nem mentem ki a barátomhoz. De nagyon pontosan tudom, hogy ha majd egyszer telket veszek és építek, akkor a barátaim segítenek. * Az ember így rakja össze az életét... — Szombat-vasárnap? — Amikor ráér erre is az ember... (bartha) Pékmúzeun Ezrek a rádiósok kiállításán A soproni Liszt Ferenc Múzeum megvásárolta egy századfordulói pékműheiv teljes felszerelését Sever Mihály mestertől, akinek családja évszázadokon át köz- tiszteletben álló pékmestereket adott a városnak. A ritka ipartörténeti gyűjtemény számára a bécsi utcában ,'g.y műemléképületet állítoltaK helyre. Az MHSZ-székház nagytermében május közepén megnyitott országos rádió- technikai kiállításról az az általános vélemény, hogy a honvédelmi szövetség országos központja és megyei vezetősége együttesen olyan rendezvényt produkált, amilyenre a rádiótechnika fejlődésének széles körű ismertetése céljából 'országosan is ritkán, szűkebb pát- i riánkban pedig még soha- * sem került sor. A többi közt láthatók a magyar rádiósok által a húszas évek elején használt műsorvevők, hangszórók, az első magyar amatőrállomás berendezése, majd az említettekhez hasonló, s a későbbi időszakokban konstruált, már bonyolultabb eszközök, automata adókészülékek, s végül a honvédelmi szövetség miskolci rádiósainak a tulajdonát képező, legmodernebb japán gyártmányú adó-vevő zárja a sort. Vizet innék Ülök a parányi asztalkánál, kávémat kortyolgatom. Figyelem a presszó forgalmas, vibráló világát. Körülöttem sörözgetö. vitatkozó társaságok, egymás szemében elmerülő, összebúvó párok, magányos füst- fújók, újságokba temetkező, kávéházi törzsvendégek. Fogyasztunk mindnyájan, ízlésünk, pénztárcánk, igényeink szerint. A pincérnő szórakozott arccal jegyzi a rendeléseket, nem is lehet fejben tartani a sokféle kívánságot, a röviditalokat, söröket, hűsítőket. Végre észrevesz engem is, pillantásával jelzi, hogy tudomást szerzett létezésemről. — Egy pohár vizet kérnék — mondom a rendelést, amire a pincérnö kezében megáll a ceruza. Csodálkozó szemet mereszt rám, mintha mondjuk patkószöget vagy hajmosást kértem volna. — Hogyan tetszik? — kérdez rám, összevont szemöldökkel. Az égnek fésült konty kissé felém dől, hogy jobban hallja szavaimat, hátha csak hal- lucinált, vagy rosz- szul értett ebben a frájiya zsongásban. — Vizet, tiszta vizet szeretnék — mondom szerényen, ámbátor önérzetesen. Most már aztán teljesen kiül a döbbenet a kisasszony arcára. Magam köré pillogok, elpirulok, érzem, egyre bizonytalanabb vagyok. Zavaromat kompenzálva határozottnak igyekszem látszani, szótagolva ismételgetem: Vi-zet, vi-zet sze- ret-nék. Hákettö ó. Há-ket-tő-ó-ó... , Erre már a szomszéd asztalnál is felfigyelnek. Arcomat fürkészik, azon próbálják lemérni, miket is beszélek én itten. Feszülten, ugrásra készen várakoznak, mikor kell közbelépni, rendre- utasítani azt a kis mitugrász szivart, akit úgy bámul a csipke- fityulás pincérnő, mint egy marslakót. A kiürült kávéscsészét és a csészealjat mindenesetre elviszik előle, tán még összetöri ez a fura fickó, akinek még sokáig kell ücsörögnie az üres asztalnál, mig végre szívóssága jutalmául megkapja a pohár vizet. Mohón meg is issza az utolsó cseppig, aztán csak bámul a levegőbe, de azt is elsőosztályú áron ... (varga) Mindezek mellett fényképek, szakkönyvek gazdagítják a bemutatott anyagot, egy nagyméretű földgömbön elhelyezett nyugtalapok pedig azt bizonyítják, hogy városunk rádiósai már szinte a világ minden tájának amatőrjeivel kapcsolatot teremtettek az éter hullámain. A különböző rádiós-sportágak hazai és nemzetközi versenyein elért eredményeiket díszes serlegek dokumentálják. Eddig több ezren látták a kiállítást. Ami külön örvendetes: jó néhány iskola tanulói — vidékről is — együttesen tekintették meg. S amellett, hogy képet alkothattak maguknak a rádió- technika fejlettségéről, a látottak — miként az amatőrök szövetségének főtitkára megjegyezte — nyilván segítséget nyújtanak szocialista hazafias nevelésükhöz is. A nagy érdeklődésre való tekintettel őszig marad nyitva a kiállítás.
