Déli Hírlap, 1975. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-07 / 132. szám
Rózsát a kéményseprőnek! Képünk szereplői bizonyára szerencsét hozhattak valakinek — de nem is akármilyen apró hétköznapi szerencsét —, különben nem hálálta volna meg szolgálataikat két szép szál rózsával... (Solymos László felvétele) Ha húsleves, akkor vasárnap van Mi fő a fazékban? Kevés jut a nasiycsaládoknak Az üdültetés • f ■■ ■■ oroméi es oroméi Üdülünk. Ki már megjött, ki most van oda, ki most készül rá. Akik beutalóhoz jutottak, boldogok, akik nem, panaszkodnak. Akad néhány „megalkuvó” is, aki elfogadja az érvet: üdülni nemcsak nyáron, hanem ősszel, télen, tavasz- szal is lehet. Számuk kevés. A szezont továbbra is a nyár jelenti. Mindegy, hogy vállalati vagy SZOT-üdülőbe szól-e a jegy, csalt nyári legyen. Ez az üdültetés együk legnagyobb problémája. A mostani szakszervezeti választásokon szinte minden esetben szóba kerül. Bútoripari szivacs Borsodból Egerbe, Budapestre, Pécsié szállít bútoripari habszir vacsot, évente mintegy 20 ezer köbméter mennyiségben, a Borsod megyei Kézműipari Vállalat. Az Észak-magyarországi Vegyiművekben keletkező habszivacs felhasználását még 1968-ben kezdték meg a vállalat kurittyáni részlegében. Ma már a vállalat egyik fc terméke a habszivacs, amely nélkülözhetetlen alapanyaga számos bú- torgarnitűrának. A nagy keresletre való tekintettel a habszivacs-feldolgozó üzem kapacitását az idei esztendő második felében növelik. Egy másik közismert terméke a kazincbarcikaiaknak a seprű, amelyet a vállalat leminvárosi seprűgyártó üzeme állít elő. Nem is akármilyen mennyiségben, hiszen évente félmillió darab készül, s ez a tennék is eljut az ország több városába. Nagyszabású életmódfeltáró vizsgálódásokat végeztek tudományos szakemberek: kétezer vidéki, főleg falusi családot kerestek fel otthonaikban, s többek között arra voltak kíváncsiak, hogy életük fejlődésével hogyan változtak táplálkozási szokásaik. Sok szalonna, kevés tej A vidéki étrend régi jellegzetessége sem változott annyit, mint amennyit az élelmiszer-választék bővülése lehetővé tett volna. A megkérdezett — zömében fizikai munkát végző — családok étlapján a szalonna változatlanul rangos helyet foglal el: a nap bármely szakában kiegészítésül, sokszor főétkezésül szolgál. A legtöbben nem is anyagi meggondolásokból, csupán megszokásból fogyasztják. A sajtot a kisebb jövedelmű családok vásárolják szívesen. Még meglepőbb volt az, hogy a „bennszüKiselejtezett autóbuszpótkocsiból átalakított főzőkocsit ajándékozott ma délelőtt a Volán 3. számú Vállalat KISZ-bizottságának 30 tagú Ikarus alapszervezete a Fazekas utcai általános iskolának. A fiatalok 300 órát dolgoztak társadalmi munkában a régi pótkocsi átalakílött” falusiak magát a tejet is mellőzik, a faluból bejáró munkásokkal együtt csak elvétve vásárolják. A megkérdezettek szerint ennek két oka van: vidéken még mindig erősen tartja magát az a nézet, hogy elsősorban gyerekeknek, betegeknek, ágyas asszonyoknak való a tej, egyébként is helytelen takarékosságból úgy vélik, hogy a tej „eladnivaló”, s nem éri meg, hogy magukra „pazarolják”. A kutatók a fazékba is belenéztek. Mivel ' a húsfogyasztás fontos minőségi mutató, azt is tudni akarták, hogy húsos vagy hústalan volt-e az ebéd, és hány tál étéi volt benne. A hétköznapi étkezések színvonalával az esetek többségében nem voltak megelégedve. Kiderült, hogy a falusi emberek általában nem esznek sem eleget, sem elég változatosan: sok az egytáltásán. A táborokban használható főzőkocsit gáztűzhelyekkel és mosogatóberendezésekkel szerelték fel. A Volán KISZ-esei mesterei a régi, használaton kívüli kocsik átalakításának, hiszen az elmúlt évben fürdőkocsit képeztek ki és adtak ót a Fazekas utcai iskolásoknak. étel és a „levestészta”-ebéd; 40 százalékuk nem jut elegendő fehérjéhez, étrendjükből hiányzik a vitamin, kevés zöldfőzeléket fogyasztanak. Asztalukon gyakori a hideg vagy egyszerű melegített étel, a főétkezés rendszerint kora délutánra vagy estére tolódik át. Hétköznap a terített asztalok csaknem felén nincs hús, noha ezzel szemben vasárnap a konyháknak csak a hét százaléka hústalan. A vasárnapi ebéd fő étele általában a baromfihús, mivel a lakosság csaknem 80 százaléka ebből önellátó. Az étkezések koronája a rántott és a sült húsok. A fogások száma is érdekesen alakul: hétköznap a családok 23 százaléka, vasárnap 11 százaléka eszik egytálételt. Kéttálas kosztot hétköznap száz ember közül 40 fogyaszt, ellenben vasárnap — érdekes módon — mindössze húsz. Ezzel szemben a háromfogásos étkezések száma a hétköznapi 36 százalékról ünnepeken 50 százalékra emelkedik. Menedzserjelöltek Az MTESZ megyei szervezetének meghívására a na- -pokban egy angol ipari menedzserképző iskola növendékei látogatták meg aBVK-t, ahol Tóth Pál műszaki igazgatóhelyettes gazdasági, műszaki és pénzügyi kérdésekről, valamint a vállalat fejlődéséről tartott tájékoztatót a vendégeknek. Egészségügyi szakemberképzés Négy év alatt 1450-en végeztek a miskolci .egészség- ügyi szakközépiskolában. Az intézményben 18 szakmára képeznek ki embereket, többek között általános ápolónőnek, különféle asszisztensnek, gyógytornásznak, műtősegédnek, szülésznőnek. A végzett hallgatók közül eddig legtöbb volt az általános ápolónő (258), a gyógyszertári asszisztens (176), az általános asszisztens (143) s a segédápolónő (125). Légkevesebben az audiológiai asz- szisztensek (8), a fogászati asszisztensek (18) és a gyógytornászok (25) voltak. A miskolci egészségügyi szakközépiskola is sokban hozzájárult ahhoz, hogy a Borsodban tevékenykedő 5265 egészségügyi szakdolgozó közül tavaly már 2325 rendelkezett középiskolai végzettséggel. „Tekintettel arra, hogy a nyári Hdényre jóval kevesebb üdülőjegy jut, mint a téli és kora tavaszi hónapokra, nagyon nehéz vállalatunknál az üdülőjegyek elhelyezése” — hangzott el a Borsodi Vendéglátóipari Vállalat szakszervezeti küldöttértekezletén. A HVDSZ Borsod megyei Bizottságának küldöttértekezletén pedig ezt a megállapítást olvashatták a beszámolóban a küldöttek; „örvendetesen emelkedett a családos beutalók száma, de még így sem kielégítő, többre lenne szükség. Az üdülőjegyek elosztása sem megfelelő. Túl sok beutalót kapunk az elő- és utószezonban, valamint télen, pedig ezeknek a beutalóknak nincs olyan értéke és kereslete a dolgozók között, mint a nyáriaknak.” Ez nem új gond Borsodban. (Sejtjük, ugyanígy vannak ezzel a többi megyében is...) Mint ahogyan az is, hogy még mindig kevés a nagycsaládosoknak adható jegy. A majdnem 30 ezer szakszervezeti tagot képviselő KPVDSZ Borsod megyei Bizottsága beszámoló jelentésében például szó szerint ez áll: „Továbbra is sok problémát okoz az üdülőjegyek időszaki elosztása. A nyári hónapokra kapott — különösen balatoni — beutalók száma igen kevés. Minimális mértékű a családos és házaspári beutalók számarányának növekedése. Több melegvizes beutaló kellene, mert sok az izületes beteg.” A téma, a felsorolt üdültetési gondok, újra és újra visszatérnek az SZMT elnökségi ülésem is. Idézet az elnökség 1975. április 18-i üléBolgár—magyar baráti találkozót rendez június 10-én, kedden délelőtt a diósgyőri új üzemházban a Miskolci Háziipari Szövetkezet. Kul- túrcsoportjuk és énekkaruk bolgár műveket ad elő. A szövetkezet életéről, eredse elé terjesztett jelentésből: „Borsodban sok a kohász, bányász, vegyész — kiemelt szakmák! —, 1974-ben mégis romlott a jegyek minősége. Csökkent az üdülési napok száma. A beutalójegyeket 7 különböző időpontban és késedelmesen kaptuk meg. Minimális a nagycsaládosoknak adható jegyek száma.” Hadd tegyük ehhez hozzá az ott hallottak alapján: noha 1975-ben is több mint 17 ezer SZOT-beutalón osztoznak a borsodi vállalatok, szakmák, a helyzet lényegében semmit sem változott. (Kivéve talán a vállalati üdültetést, e téren a kollektív szerződések módosítása során több érdekes, a dolgozók legjobbjait s a nagycsaládokat kedvezően érintő változás történt.) Mindez indokolta, hogy az SZMT elnöksége ajánlást tegyen a SZOT-nak, s kérje, hogy az üdülőjegyek elosztásánál vegye jobban figyelembe Borsod munkásosztályának jelentőségét, s a beutalójegyeket egy évre előre, egyszerre adják ki. * Az üdülés nemcsak örömmel, de ürömmel is jár. Az ostor az üdültetési felelősöktől kezdve az SZMT üdülési albizottságának munkatársáig sok emberen csattan. Mert nem könnyű megértetni, hogy nem üdülhet mindenki nyáron, hogy még kevés a nagy- családos beutaló, hogy a Balaton-part befogadóképessége is véges, vagy hogy Borsod olykor valóban mostohagyermek a beutalók központi elosztáséikor. Ny. I. ményeiről Jambrik Gézáné elnök számol be a Bolgár Népköztársaság követségének képviselői előtt, akiknek bemutatják a korszerű, új üzemházat is. A találkozó baráti beszélgetéssel ér véget. # Készül a mű (Kerényi felv.) Brigád vezetők klubja A Bartók Béla Művelődési Központban hétfőn délután fél 3-kor kezdődik a szocialista brigádvezetők klubjának zenés zárórendezvénye, melyen a Diósgyőri Vasas népi zenekar és szólistái is közreműködnek. Boldog-e Némethné? Kicsiny, mosolygós szemű asszony. Elmesélte történetét. Élete kitárulkozott, mint egy nyitott tenyér. Németh Istvánné 22 éve dolgozik ugyanabban a munkakörben egy munkahelyen. Egyetlen helyiségben nevelte föl két gyermekét, egyedül (hét esztendeje, hogy elvált), tizenvalahány éve vár lakásra, igazi lakásra, olyanra, amelynek igazi konyhája, fürdőszobája van. Németh Istvánné számon kérhetné a sorsot, Németh Istvánné joggal lehetne elégedetlen. Németh -Istvánné 22 esztendeje a Betont és Vasbetonipari Művek miskolci gyárának dolgozója, két szép gyermek anyja, többszörös kiváló dolgozó, legutóbb a héten tüntették ki. Az egyhavi fizetéssel járó oklevelet és jelvényt a vezérigazgató nyújtotta át (Kocsival vitték a fővárosba, részt vett az ünnepséget követő fogadáson, s úgy izgult, mint még soha.) Kollégái, barátai csak jó kedélye miatt irigylik. Ülünk egymással szemben és beszélgetünk. Csodálom, irigylem ezt az erős hité mosolygós asszonyt. Kilencen voltak testvérek, apja korán meghalt, korán kezdett dolgozni. Először „mintázó” lett a betongyárban, aztán pedig lapleszedő. Azóta is ezt csinálja. A gépről lekerülő mozaiklapokat rakja sorba. Sok férfi kidőlt mellőle, ö a jók között is a legjobb tudott lenni; olyan, akire azt mondják, hogy tekintélyes ember. Miért van, mitől van tekintélye Németh- nének? Se hatalmas íróasztala, sem tekintélyt parancsoló funkciója nincs. Csak a két keze van (vajon hány száz tonna követ rakott már?), csak néhány kitüntetése, s büszke arra, hogy a vezérigazgató kezet fogott vele. Azt mondják, hogy Némethnének tekintélye van, hallgatnak rá. Ezért is választották tíz napja brigádvezetővé. Igen, azt ö is tudja, hogy a száján nincs lakat. De a kezét sem látta még tétlenül senki. Huszonkét éve ismeri a gyárat, huszonkét éve megosztja életét a két gyerek és a gyár között. Még sosem járt külföldön, s pontosan emlékszik rá, hogy utoljára 1961. június elsején volt moziban. Faggatom, hogy jó élete volt-e? Boldog-e? Mit csinálna másként, ha újrakezdhetné? Mosolyog a kérdéseken. A hitben erős emberek bölcs derűjével... Es csak egyetlen dolgot sajnál. Hogy nem tanulhatott... Majd a gyerekek. A nagyobb szerelő lesz. a kisebb géplakatos. A személyzetis már számít rájuk a gyárban. Itt jó helyük lesz. B. I. Hétköznap: egytálétel Tábori konyha a buszon Bolgár-magyar baráti találkozó Az MHSZ Gépjárművezető-képző Iskola nem hivatásos sziinélygépin-Biíi tanfolyamul indit június 10-én és 20-án. Jelentkezni lehet: Miskolc, Rákóczi u. 12., fszt. 4. szoba. MHSZ Járási Vezetőség, Sátoraljaújhely MHSZ Járási Vezetőség, Mezőkövesd MHSZ Járási Vezetőség, Encs MHSZ Járási Vezetőség, Edelény MHSZ Járási Vezetőség, Szerencs MHSZ Járási Vezetőség, Mezöcsát MHSZ Járási Vezetőség, Kazincbarcika MHSZ Városi Vezetőség, Leninváros MHSZ Nagyüzemi Vezetőség, Ózd A fenti helyeken hivatásos személy-teher tanfolyamra is lehet jelentkezni.
