Déli Hírlap, 1975. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-02 / 127. szám

Bazárt bóvlik a Búza téren. Viszik, mint a cukrot’’ Giccsparádé a Búza téren Az utóbbi időben jó né­hány újonnan átadott lakás­ban jártam. A családok kész­ségesen és nem kis büszke­séggel mutogatták a tágas szobákat, a választékos bú­torokat, az „új szerzeménye­ket”. Lelkesedésükben termé­szetesen én is osztoztam — nem akarván ünneprontó len­ni, most, utólag jegyezném le bosszúságomat. Nincs jogom senki ízlésébe beleszólni, mindenki úgy rendezi be kör­nyezetét, ahogyan számára a legotthonosabb. A járulékos berendezések: függönyök, dísztárgyak, képek elszomorí­tó látványa mégis elgondol­koztat. Zavaros vizű TÚS fon A giccsek nyomába szegőd­nie eljutottam a zavaros vizű forrásig: a Búza tér, a Zsol- cai kapu és az Ady-híd kör­nyékére. Innen, az ótvaras kapualjakból indulnak „vi­lághódító” útjukra a röhögő törpék, a pökhendi bajszú, kacagányos diszhuszárok, itt teremnek a pirospöttyös bo­londgombák, innen szállnak szét a turbékoló papírmasé galambpárok, itt kandikálnak ki a bujazöldből a szánalmát őzikék és a még szánalpaa- sabb faliképeken bőgő ökör­fejű szarvasok. Az elcsöppe­nő holdfényben nagy méltó­sággal úszkálnak a hattyúk, harsognak a falvédőre festett „filozófiai bölcsességek”. Megkaphat itt az ember tücsköt, bogarat. Kínálják az árusok portékájukat fennszó- val: „Van még a csákóból! Tessék a csákót a gyerekek örömére!...” A kancsal szemű hajas, ba­bák közeléből úgy kell erő­szakkal elvonszolni az apró emberkéket, akikre döbbe­netes erővel hat a „szép sza­vú bácsik” mesterkélt ked­vessége. „Lassan kisoiy óznak minket' Az Ady-hid sarkán a cuk­rászda melletti bejárónál a fényképezőgép láttára egy­kettőre becsapódik a böhöm- nagy bőrönd fedele. Eltűnnek a szörnyűségek és áruját ösz- szekapkodva eltűnik a sötét kapualjban a giccsárus is. Néhány méterrel odébb, a piac környékén sáfárkodó kollégája már nehezebb hely­zetben van —, a sátrat ugyanis nem kaphatja nya­kába. Ha nehezen is, de be­szédbe bocsátkozik velünk. Közben a szeme idegesen ug­rál, mert mint-mondja: „egy­kettőre meggyantázzák az árut”, ha nem figyel. V t — Lassan kigolyóznak min­ket a városból — kezdi sér­tődötten a „tulaj” —, pedig nagyon népszerűek vagyunk. Még falura is utánunk jön­nek az emberek a búcsúkra. Nem nézik, hogy mi mibe ke­rül, veszik a holmit, mint a cukrot... — Egyébként nem én gyár­tom ezeket a cikkeket, én csak eladó vagyok. Mi kö­zöm hozzá, hogyan néz ki?! Bevallom, jómagam nem venném meg semmi pénzért. Fajankó az,- aki ezért pénzt dob ki. de ezt nehogy meg­írja! Az biztos, ha tízszer ennyi portékánk lenne, az is elkelne ... Ne csináljon eb­ből balhét, higgye el, J. bá­csinak aranyból van a szíve... — mondja mosolyogva az aranyfogú, aranyszívű ember, de látszik, alig várja már, hogy elpárologjak a közelből. Azt az üzletet, ahol húst lehet vásárolni, úgy tüntetik fel, a cégtáblán: húsbolt, ahol festéket: festékbolt. A tör­pékkel, hattyúkkal, cirádás maskarákkal megrakott ma­gánkereskedők pultja fölé te­hát azt kellene írni: giccs­parádé ! (varga) Vasutasok és gépgyáriak együttműködése (Tudósítónktól) A DIGÉP szállítási főosz­tálya 5. szocialista brigádja és a MÁV diósgyőri állo­másfőnöksége Zrínyi szocia­lista brigádja egy éve meg­kötött együttműködési szer­ződését a napokban értékel­ték Az egyévi munka igen komoly eredménnvel zárult, mivel mindkét szerv 103.9 százalékra teljesítette szállí­tási tervét. Az előző évhez viszonyítva a DIGÉP 629 vasúti kocsival többet hasz­nált fel. ennek ellenére 1579 órával csökkent a ko­csik állásideje, s ennek kö­szönhetően, 68 016 forinttal kevesebb volt a költség is. A szocialista brigádok együttműködése más terüle­ten is sikert hozott. A DIGÉP-vasútforgalomnál a MÁV oktatási szervek segít­ségével sikerült a heti 44 órás munkahétre áttérni. A MÁV 60 főt részesített idő­szakos forgalmi oktatásban. 20 fő részesült műszaki képzésben. illetve kapott gépkezelői és motorvezetői vizsgára lehetőséget. Magasabb árbevételre számítanak Csökkenteni igyekszik a hiánycikkek körét az idén a Borsodi Iparcikk Kiskeres­kedelmi Vállalat kollektívá­ja. Idei terveik is „szorít­ják” őket, hiszen az előzetesen megállapított másfél milli­árd forintos árbevételi ter­vüket —, amely 107 millió forinttal magasabb az 1974. évi teljesítésnél — a kol­lektíva javaslatára további 60 millió forinttal megemel­ték. E tervek eredményes megvalósításához szükséges a megfelelő árualap biztosítása is. ezért szélesítették kap­csolataikat a számukra szál­lító vállalatokkal, kereske­delmi egységekkel. ZARORA Vevő: Nem szeretem, ha körülsepernek Eladó: Akkor lekésem a buszt A zárórákkal kapcsolatos tudnivalókat a belkereske­delmi miniszter 12/1970-es rendelete szabályozza. E sze­rint — ezt a városi tanács kereskedelmi osztályán tud- tud meg — a zárórák ideje vállalati igazgatói hatáskörbe került. Ha a lakosság érde­keit sérti az igazgatói hatá­Színe és 1 ónál ■' * } / ''r’V ‘ • p ' 1 a Hányszor panaszoljuk mi, újságírók, hogy falra hányt borso volt szót emelni ilyen vagy olyan társadalmi ügy­ben. Néhány héttel ezelőtt ugyanezen a helyen megír­tam, hogy a Hejő-partra te­lepített faritkasagokat — a majdani arborétum alapját képezné ez a kis liget — megritkították éjszakánként a tolvajok Igen. céltudatos tolvajok és nem fatördelő garázdák, mert aki innen — nagy szakértelem,mel gyöke­restől kiemelve — fát vitt, az vagy á saját telkére, vagy eladásra szánta. A cikk nem bizonyult fal­ra hányt borsónak. Bár az lett volna! Megjelenése után ugyanis még több fácskát loptak el, mint korábban. Szomorú vagyok és beval­lom. még némi lelkiismerel- furdalásom is támadt. Az arborétum felett bábáskodók ugyanis előre megjósolták, ami végül be is következett. De mit csináljak? Hittem és hiszek a jó szó erejében. Bár megértem már egyet és mást. még mindig el tudom képzelni, hogy ha nem az értelemre, akkor az érzelem­re hatva, le lehet beszélni valakit, — valakiket. — a köztulajdon fosztogatásáról. FASIR ATO Pedig okulhatnék nagya­pám példájából is. Iparosem­ber létére különösen büszke volt rá a jó öreg. hogy gyö­nyörű sütőtököket termeszt kis földecskéjén. Nem ma­gának szánta. Az első dér lehullta után — a dércsípte tök zamatos csak igazán — a fél utcából hozzájártak a kölykök illatos uzsonnára. Nos, ezeket a tököket m<jg kint a földön megtizedelték minden ősszel a környékbe­liek. Pedig nagyapám — a jó szó erejébe vétett hittel — még növendék korukban rá­karcolta a tökökre egy szeg­gel: NE LOPJ! A tökökkel együtt nőttek a betűk, még­sem fogadta meg senki i az intelmet. Szóval okulhattam volna már nagyapám és saját ku­darcaimból. Mégis ismét és ismét megpróbálom ... Mint most is. A Vörösmarty utcai épít­kezés, pontosabban már a szanálás során kidöntöttek sok gyönyörű, nagy fát. Leg­utóbb az óvoda udvarán álló gesztenyét, mely alatt ta­vasztól őszig olyan szívesen játszottak a gyerekek. Csak­nem megsirattam, amikor legszebb virágjában — gyö­nyörűen meg volt rakodva a fehér gyertyákkal — kitörte és elvonszolta egy lánctal­pas. Jó-jó, tudom ehy, hogy az óvodaudvart egyszerűen át­helyezték. Levágták az épü­lettől és a falomboktól vé­dett régit, s helyette hozzá­csaptak az óvodához egy olyan területet, melyet csak a drótkerítés választ el a forgalmas úttestől. Hogy mekkora lesz itt a zaj és a por, azt könnyű elképzelni. De a tervet szakemberek készítik és megmásíthatatlan. Ami útjában áll, azt ki kell irtani, legyen bár szép, su­dár gesztenye is. Készülnek egyszer nálunk is olyan tervek, melyek fi­gyelembe veszik, ami már megvan és lombot, árnyékot ad? Majd ültetünk helyette másikat — mondhatják. Ül­tetünk. De az csak évtizedek alatt nő akkorára, mint amekkora az óvodaudvarban állt. Pedig lehet úgy építkezni, hogy ne járjon kíméletlen fairtással. Erről meggyőződ­hettem Finnországban, ahol pedig nem is tudom, hány­szor annyi fa van, mint ná­lunk. fltekes) (Kerényi (elv.) rozat, fellebbezhet ellene a tanács kereskedelmi osztálya. A vevők: — Körülsepernek. Negyed­órával a zárás előtt már mos­sák a követ. — Lehúzzák a rolót. Egy­másra kell várni, amíg végül kiengednek. — A hűtőszekrény szinte üres. Az eladók sürgetnek ... Es egy más előjelű törté­net: — Beteg volt a gyerek. Már záróra után mentem, a re­dőnyt is lehúzták. Beszóltam, hogy a gyerekem ... Elvették a rácson át a receptet, kiad­ták a gyógyszert... Az eladók: — Fél órával nyitás előtf jövünk. A délutánosok csak leszámolás után mehetnek el. Közben ki kell takarítani. Képzelje csak el: ha nem használnánk föl a pangást időt takarításra, akkor na­ponta hiába jöttünk koráb­ban, egy fél órát még rá kel­lene „húznunk”. Akkor le­késnénk a buszt. Nagy Jenöné bolti eladó: — A takarítás, a polcok feltöltése legalább egy óra naponta. Fél órát adnak rá, de ez kevés. A redőnyt pedig le kel! húzni. Én hiába állnék oda, hogy nem szabad bejön­ni. Kinevetnének, félretolná­nak Aki az üzletben van. azt ki kell szolgálni még. de . .. Borbély Ferenc a 903-as ABC-áruház igazgatója: — A napi forgalmunk 110 ezer forint. Tessék elképzel­ni. hogy mi lenne, ha nem takarítanánk. nem horda­nánk az árut közben? Jó szervezéssel a fél óra taka­rítási idő nekünk elég, de csak, ha közben ri dolgozunk. Más^ dolog, hogy Miskolc elég nagy város. Jó volna egy na­gyon későn záró üzlet, ahol például a délutáni műszakból kijövök is vásárolhatnak ... A 903-as áruházban har­mincán dolgoznak. Többen tanulnak is Egy év alatt négyévnyi szabadságot kell biztosítani a dolgozóknak. A zárás mégis megszervezhető... — Mi csak öten vagyunk — mondta néhány száz méterrel arrább az Autóker boltjában Dávid Ferencné. — Igaz, én a takarítást nem engedem napközben, de a munkaidőn­ket inkább ne kérdezze. Száz­ezer forint a napi készpénz- forgalmunk ... A panaszkodó vevőknek van-e igaza, vagy a záróra előtt türelmetlen eladóknak? Gyükér Gyüzö, a városi ta­nács kereskedelmi osztályá­nak munkatársa: — Hozzánk a. panaszok nagyon hamar beérkeznek. Nem tudok róla, hogy zár­órákkal kapcsolatban beje­lentés érkezett volna. Tavaly ezt külön is vizsgáltuk ... A zárórák durva megsér­tése legfeljebb ritka kivétel. Érdeklődtünk a III. kerületi tanácsi hivatalnál. A tár­sadalmi eilenórök ott is rendszeres záróra-ellenőrzé­seket tartanak. Jegyzőkönyv nem készült, jóllehet az el­lenőrök körül is mosták ta­lán a követ. A vállalatok véleménye: — A munkaidőt úgy álla­pítjuk meg — mondották a Borsod megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat Keres­kedelmi Osztályán —, hogy egy fél őrá jusson a követke­ző nap előkészítésére, bolt­rendezésre. Ez általában elég. A Miskolci Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat ellen­őrzési osztálya szerint a biz­tosított fél óra — szervezéstől függően — elég. Ez a fél óra viszont feltételezi a folyama­tos rendezési munkát, a holt­idők kihasználását. A záróra-probléma a kése órákig nyitva tartó üzletek ben él. Valós gond Az elad sietne, hiszen a redőny le húzása után is rengeteg dől ga lenne még. A vevő. ak futva érte el a boltot, il már megpihenne, kényei mes. ráér ... Mit lehetnp tenni? Talá azt, amit az áruház-igazgat mondót' Az igen késői őrá kig nyitva tartani egy áru házat. Akkor nem kellen futni az utolsó percekbei Kérdés azonban, hogy lenne- elég vásárló? Az este tú relmetlen vevők jelentős há nyada ugyanis italt keres. It abban az elképzelt áruház ban nem lenne szabad sze szes italt árulni, hiszen - és erről írunk még — a ven délglátóipar zárórái enne viharosabbak. BARTHA GABOR Van elegendő Borsodi víz Több panaszos levél érke­zett szerkesztőségünkbe, me­lyek azt kifogásolták, hogv az üzletekben gyakorta hi­ánycikk a népszerű, gyógy­hatású Borsodi víz. Az Ital- és Vegyicikkgyár üzemében kérdésünkre elmondták, hogy az üzletvezetők ilyen panasszal idáig nem éltek, az edelényl üzem továbbra is teljes kapacitással palac­kozza a félliteres és más­fél literes Borsodi vizet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom