Déli Hírlap, 1975. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-28 / 150. szám

„Hazádban járd le a lábad...” Csanyiki krónika ’75 Le a kalappal az ODOT előtt. Illetve le a narancs- piros egyensapkával mind­azok előtt, akik az Országjáró Diákok X. Országos Találko­zójának sikeres megrendezé­sén buzgólkodtak. G?ere közelebb! Gyere közelebb! — invitál a filmvászon nagyságú hir­detőtábla a tábor közepén, a Csanyik közepén, a Király­asztal legforgalmasabb pont­ján, a világ közepén. Közelebb megyek és ol­vasok. Hornyák Joli, a szol­noki Papp Judit otthagyta névjegyét az aláíró-falon. Dósa Erzsi még a címét is közreádta. Aki hallja adja át! A Baranya megyei Saran- kó Erika szemrehányást tesz. Miért nem rendezték meg a jubileumi diáktalálkozón a Miss ODOT választást? Tényleg, miért nem? Pedig lett volna kikből választani. Az emlékfalra felírta nevét Bob Dinnyés, a cipőkoptató, dalteremtő néekes is: „Ha­zádat ismerd, onnan nézz a világra! Ha nem telik több­re. hazádban járd le a lábad! Ide írta Dinnyés József, daltulajdonos.” Aláírások a gipszen A zalaiak altáborábam amatőr filmesek ügyködnek, a Győr-Sopron megyei no­mádok verset tettek a hir­detőtáblára: „Tájolóval ku- rizálunk, ’ mivel ez a tudo­mányunk. Elsősegély sem gond nálunk, gégemetszést is csinálunk.,.” A Pest megyei ál lábosban csakrvaz őrök»- unatkoznak. Babati, a kutya alszik. Nem csoda. Kút’ meleg van. Charlie bácsi (Vadász Ká­roly tanár úr) napozik, a többiek kirándulni mentek. Leninváros, Aggtelek az úti­program. Charlie bácsi feke­te, mint egy indián, s a gu­ta ütéses melegben langyos teát iszik. Nemcsak a rendre vigyáz, hanem a gipszlábúra is. A ceglédi Nagy Erzsi a hétfői futóversenyen megsérült... Gipszbe tették a jobb lábát. Így Erzsi táborfogságra van kárhoztatva. Nincs más dol­ga, mint napozni és aláírást gyűjteni. A hófehér gipszen szaporodnak a nevek. — Ha majd meggyógyulok, nem dobom el a gipszet. Megőrzőm. Mint egy emlék­könyvet. Sasson emblémája Sassonnak, az albertirsai Garai Máriának nyakba akasztható CDOT emblémá­ja is van. Ilyet ám nem kap mindenki. Sasson élmúnkás, úttörő, szóval a legjobbak közül való. Vajon hány fiúról és lány­ról lehetne elmondani ugyan­ezt? Becsületben megőszült miskolci polgárok állították, hogy ezek a farmer-táskás, narancs-piros sapkás gyere­kek igazán rendes emberkék. Nem tolakodnak, de kíván­csiskodók, nem hangosak, mégis tőlük zajos a város, nem feltűnösködnek, de min­denütt őket látni. Ezek a válogatott legények, ha sapkájukra böknek, im- gyen utaznak a villamoson, autóbuszon, jegy nélkül me­hetnek a strandra, s egyál­talán. mindenütt szívesen fo­gadják őket. (Van-e olyan miskolci cég, ahol a város- ism-'ro.ti vetélkedő ürügyén legalább egy közülük ne for­dult volna meg?!) És ezek a gyerekek ma ingyen dol­goznak. A szombat a munka naDja. T-írsadalmi munkát vállaltak, mindenütt, ahol dolgozni kell. Lesz-e elég lapát? Mert kéz van, a szán­dék közös, csak lapát legyen. Rövid nadrágban és trikó­ban ül le az asztalhoz Fedor w ^ figyelem! # U, azaz újságíró. Ezt jelzi a nagybetű Szabó Judit sapká­ján, aki egy hétig maga is krónikása volt az Országjáró Diá­kok X. Országos Találkozójának. Riportkészítés közben per­sze jó dolog egy kicsit megpihenni — gának vezetője. Kólát iszik. Nincs szüksége üdítőre, mert a napi 14—16 órás „műsza­kok” ellenére friss, már megszokta a tűző napsuga­rakat. December vége óta vesz részt a jubileumi találkozó tervezésében. Az ő érdeme is, nogy a legöregebb odotis- ták sem emlékeznek a mos­taninál sikeresebb és jobban megrendezett találkozóra. Le­hetne felsorolni azoknak a társadalmi munkásoknak és vállalatoknak a nevét, akik és amelyek hónapok óta dol­goztak az előkészítésen. Az erdészet, a Lenin Kohászati Művek, a Diósgyőri Gépgyár, az ÉMASZ. a Miskolci Ven­déglátóipari Vállalat dolgo­zóit dicséri 1600 fiatal han­gos nevetése, vidám elége­dettsége. A Királyasztalnál új épületek nőttek ki a föld­ből, fedett ebédlő született, mosdóhelyiségeket építettek. Ózdon, társadalmi munká­ban készült el farmeranyag- ból az ODOT-táska és a pi­ros-sárga sapka. Arra is volt gondjuk, hogy a városba ér­kezőt külön erre a célra fel­festett átjelzések segítsék a tájékozódásban. A technika is tökéletesen működött, ál­landóan szólt a zene és ber­regtek a tábori telefonok, je­lezve az érkezőket. Mindenki hozzáfiatalodott egy kicsit a vendégekhez. Csak dicséret­tel lehet illetni a fáradhatat­lan ifjúgárdistákat, a segítő­kész rendőröket, a lelkes kis- katonákat. A tökéletes szervezés ter­mészetesen nemcsak a tech­nikai részletekre figyel, ha­nem a tartalomra is. Címek a programfüzetből: Bánffy György előadóestje; ODOT- híradó a szabadtéri moziban, táncház a szabad ég alatt, disc jockey a klubban, kul­turális est a diósgyőri vár­ban, és természetesen a sport- versenyek. Ma este búcsúznak a tá­borlakók egymástól és a Csa- nyiktól. Felszedik a sátrakat, összehajtják a hálózsákokat. Holnap felbúg a 42 autóbusz motorja és kiürül a Király­asztal. Sok országjáró diák úgy búcsúzik Miskolctól, és a Bükktől, hogy nem vár újabb tíz esztendőt a legkö­zelebbi borsodi ODOT-ra, ha­nem összebeszél néhány tár­sával és jövőre ismét talál­koznak a Csanyikban ... (brackó—erdős) A KISZ Borsod megyei Bi­zottsága értesíti az építőtábo­rok második turnusába uta­zókat, hogy az előzetes hely- biztosítás miatt a táborhelye, két az alábbi módon közelít­sék meg: JÜNIUS 29-EN, VASÁR­NAP: BALATON ALIG A: A Miskolc, Tiszai pályaud­varról 9.50 órakor induló vo­nattal. Továbbutazás Buda­pest, Déli pályaudvarról a menetrend szerint 13.5? óra­kor induló vonattal. Érkezés Balatonaligára 16.17 órakor. BALATONEDERICS: A Miskolc, Tiszai pályaud­varról 6.50 órakor induló Cracovia gyorsvonattal Keszt­helyig. Keszthelyről tovább az 5214. sz. vonattal. VASKÜT: A Miskolc, Tiszai pályaud­varról 9.50 órakor induló vo­nattal Budapest, Keleti pá­lyaudvarig. Továbbutazás a Józsefváro­si pályaudvarról Kiskunha­lasra 14.17 órakor. (A Keleti pályaudvarról a Józsefvárosi pályaudvarra a 23. sz. villa­mossal lehet eljutni.) Kiskunhalasról Bajára 17.46 órakor. Érkezés Bajára 19.42 óra­kor. (Innen buszok szállíta­nak mindenkit a táborba.) Az említett vonatokon a borsodi fiatalok részére kü- lönkocslkat biztosítottunk. (Az átszállóhelyeken is!) Minden táborozónak jó munkát, kellemes időtöltést kíván a KISZ Borsod megyei Bizottsága A „Két fél gomb” a Vörösmartvban Hétfőn este 6 órakor, a Vörösmarty Művelődési Ház Latabár Endre Színpada újabb produkciót mutat be. A nagy sikerű „Cédulák” után Simonyi Imre „Két fél gomb” című munkáját lát­hatják az érdeklődők. Péter-Pál Emlékezzünk a régi aratásokra! A magyar történelem egy részét idézik azok. A kisparaszti gazdálkodás rőfnyi parcel­láit, a múzeumokba került készségekkel. Kaszák, kaszakö­vek, sarlók, cserépkorsók, a minden tizenkettedik kereszt verejtéke, a felsebzett kéz forrósága, a kocsi-zörgéses haj­nalok, az éjszakáig tartó robotolások, az újtól-újig való ál­landó reszketés, elég lesz-e, kitart-e a kenyér? — Emlékez­hetünk. Hová tűntek azok az idők? Temeti legújabbkori történel­münk. A nagyüzemek, az iparszerű mezőgazdaság/ Emlékezhetünk az elmúlt esztendők próbára tevő aratá­saira is, aszályos tavaszok után fizettek gazdagon a földek. Nincs ebben semmi varázslatos, nagyobb termőképességű, szárazságtűrőbb szovjet búzafajták teremnek, elegendő a műtrágyaellátás, gyomirtó szerekből is jut a táblákra, új és újabb technológiák, iparszerű termelés segíti a földműve­lést. Az ember kijavítja a természet hibáit, ha aszály káro­sítja a vidéket. Eszünkbe juthat a vizes esztendő is, amikor a Dunántúl földjeit áztatták, csúfították hetekig a nyári esőzések, tétlen­kedtek a kombájnok, várakoztak a napos időre, a szikkadt talajra, múlt az idő, a legnagyobb érték, elhúzódott az ara­tás, pusztult a termés, fogyott az ország kenyere. Akkor az Alföldről megindult a segítség, vasúton, kerekeken özönlöt­tek a kombájnok, elszánt és segítenikész vezetők irányítá­sával. Versenyeztek a rossz időjárással, kihasználták a per­ceket, mentették az életet. Példa nélküli összefogás volt, — mindőnk kenyeréért. És augusztus húszadikára, az újkenyér ünnepére learatott az ország. Az aratók, s az aratás megérdemli a tiszteletet. Dús szö­vetkezeti táblákról modern gépek takarítják a termést. Könnyebb és gazdagabb az aratás. A kombájnosok, a szere­lők kerülnek az érdeklődés középpontjába, akiknek felelőssé­ge a minél gondosabb betakarítás. A gép, bármennyire tökéletes, csak gép marad. Ember nélkül nem boldogul. Ezért a nyár próbája most sem marad el, embereket követel! Az időjárási viszontagságok, esők, vi­harok, forróság, és az idő múlása, mind termést alakító té­nyező. A gabona gyorsan pereg. A technika, az eszközök tehát adottak. Az ember pedig készül a betakarításra. Készült. Péter-Pál az aratásé. Régen a gazdálkodó akkortól számí­totta az igazi nyarat, amikor már fizetett a föld. A mező- gazdasági üzemekben folyamatos, 365 napig tartó „nyarakra” rendezkedtek be, s az aratás ma már komplex, gépesített folyamat, amit aránylag kevés ember három hét alatt lebo­nyolít. És az új búzából a vagonok már viszik is külföldre jó hírünket, exportunkat. Új lisztből sütnek a pékek. A romantikája is más az aratásoknak. A gép, a rohanó idő új szokásokat, új romantikát teremt. Kicsit még idegen­kedünk tőle, azért nem zártuk még szívünkbe a pótkocsira ömlő gabonafolyam látványát, a borotvált tarlók sárga esz­tétikáját, a szögletes szalmabálákat, a frissen szántott föl­dek barna gyönyörűségeit. Az árpatáblák már szőkén ígérnek és meghajtják kalá­szaikat. A búzák bő termést mutatnak. Az ember betaka­rítja a megszolgált örömöket, összefogással, az idővel ver­senyezve. Jó aratást. SZ. LUKACS IMRE Hétfőtől — szombatig örömmel jelenthetem: ezt a hetet is kibírtuk. És mivel dolgozni 34 fokos hőségben is éppúgy kell, mint hűvös őszi napokon, megpróbáltuk elviselhetővé tenni egymás számára ezeket a napokat. A boltokban a csapzott külsejű kereskedők nem éreztették N velünk, hogy ők bizony leg­szívesebben a pinceraktár­ban hűsölnének most. íMei- lesleg: hová lettek a ventil­látorok? Nem is olyan régen még szorgalmasan forogtak a szárnyaik a vevők feje fö­lött.) A Centrum: akárha szaunában volnánk. (Lesz-e itt egyszer légkondicionáló?) Gondolom, rekordforgalmat értek el mindenütt üdítő ita­lokból, szerencsére volt be­lőlük bőven, s a választék­ra most nem voltunk any- nyira finnyásak ... A kohók­nál, a martinban vajon hogy bírták ki? De bírták. . Gyors, rugalmas intézkedés: egy órával korábban nyitják ki a tapolcai strandot reg­gelente. Az Ital- és Vegyi- cikkgyár_ dolgozói még „rá­vertek” néhány órát a mű­szakra, hogy ne legyen baj a szikvizzel sem. Ügy látszik, lassan megtanuljuk, hogy a változó körülményekhez gyorsan kell alkalmazkod­nunk. Hiszen ha mondjuk a gyártmányszerkezetet is ilyen figyelemmel alakítgatnák némelyik vállalatunknál, vagy az anyagkészletet is hasonló lendülettel tudnak átcsoportosítani... Bizakod­junk hogy a realitásokkal ezután számolni vállalatok. fognak a Fizessen a vadorzó! A sza­bálysértési végzés mellé ez­után a számlát is melléke­lik, ha valaki védett mada­rat ejt el. Kerecsensólyom után 50 ezer forintot keü ki­guberálni. Jogszabályaink mind kevesebb rést hagynak az ügyeskedőknek. Ezt bizo­nyítja néhány jövedelemadó­rendelkezés módosítása is. Apropó, kiguberálni! A gu­berálók ellen is tesz vala­mit a városi tanács. Az új lakótelepeken már konténe­rekben fogják tárolni a sze­metet. Ügyes szerkezet eme­li fel ezeket a magasba, ha megteltek, s pillanatok alatt a speciális gépkocsi platóiá­ra helyezi. Csökken a ház- felügyelők gondja, és keve­sebb lesz a szélfútta hulla­dék a lakóházak környékén. Országjáró diákok özön- lötték el a várost a héten. Szívesen látjuk őket, már csak azért a nemes gesztu­sért is, hogy időt szakítanak némi társadalmi munkára is' sportlétesítményeinket csino­sítják. Egy kicsit példát mu­tatnak ezzel a miskolci fia­taloknak, akik mintha túl sokat szobroznának a fő­úton ... No persze, ők is megteszik a magukét, az a va­si kultúrcentrum építését hétfőtől társadalmi munká­ban kezdik el. örvendetes, hogy a közért vállalt fel­adatokat jól tervezett kere­tek közé fogja a városi ta­nács. Vége a spontaneitás­nak, a „fogd a lapátot és majd csinálsz valamit” kor­szakának. Az eredmény: az idei év első öt hónapjában 11 millió forint értékű mun­kát áldoztak városunkért a fiatalok. Persze, a társadalmi mun­ka mellett becsületesen el­végzik teendőiket munkahe- lyükün is városunk lakói. Csakhogy még mindig kevés a munkáskéz, egyre-másra hirdetnek ez ügyben a vál­lalatok. Több ember kellene a szolgáltatóiparba is. Egy kicsit érthetetlen, hogy nem használjuk ki azokat a lene- töségeket, amelyekre pedig rendeletek is biztatnak. Ar­ra gondolok, hogy a mellék- foglalkozásban vagy nyug­díjasként szolgáltatást vég­zők nagy terhet vennének le a „hivatásosak” válláról. S elvégeznének olyan javítá­sokat, is, amivel szinte szé­gyellünk állami vagy szövet­kezeti vállalathoz fordulni S közben csöpög a csap. rossz a zár... Az Országos Szol­gáltatásfejlesztési Tanács nemrég tartott ülése a lehe­tőségek jobb kihasználásara ösztönöz. Azt sem tartani el­képzelhetetlennek, hogy va­lamiféle központi „elosztó irodát” hozna létre valame­lyik társadalmi szerv, és telefonhívásra gyorsan ház­hoz jönne az ezermester. . (bohus) Könyvért ment és mesét látott A gyermekkönyvtárak csucsforgalmi időszaka a nyár. Kedves program készült el a Szentpéteri kapui gyerek- könyvtárban. A közelmúlt­ban 200 új dia-filmet vásá­roltak. Most. a kötött prog­ramtól teljesen függetlenül, amikor elegendő gyerek ösz- szegyűlik a könyvtárban, be­mutatókat tartanak az új fil­mekből. Így aztán előfordul, hogy a gyermek könyvért megy és mesefilmet lát. :my, irodalmi tarkatiarha Hétfőn délelőtt 10 órakor tollaslabdaversenyt és iro­dalmi tarkabarkát rendez­tek a diósgyőri városközpont játszóterén a Molnár Béla Ifjúsági Ház munkatársai a nyári gyermekfoglalkoztatás keretében. A spontán vetél­kedő egy héten keresztül tart öt lakónegyed gyermekeinek bevonásával. Az izgalmas műsorban kérdés—felelet és sportvetélkedő szerepe' a győzteseket csokoládéval és kisebb ajándékokkal jutal­mazzák a rendezők.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom