Déli Hírlap, 1975. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-26 / 148. szám

a miskolciaké a szó A kultúra közelében Za jós címmel olvastam egy kis cikket az Észak-Magyarország június 24-i számában. Két fiatalemberről szól, akik sehogyan sem tudnak (vagy nem is akarnak) elszakadni a kulturális létesítményektől. A Képcsarnok vasszerkezete segítségével bontják ki sörüket, majd miután a szín­ház parkjában megisszák, az üres üvegeket Déryné szobrán törik ösáze. E két ifjú ember cselekedete nem valami nagy intelligenciára vall. Sőt, ez már kimeríti a garázdaság fogalmát. Milyen lehet ezeknek az embereknek a lelkivilága? Hol van belőlük a jólnevelt- ség? Az iskolában beléjük plántált jó modornak a legparányibb szikrája is kiveszett belőlük? Semmivé vált tanáraik, nevelőik azon igyekezete, hogy a mai fiatalok nagyobb részéhez hasonló állam­polgárokat neveljenek belőlük? Feltételezem, hogy e tettüket nem egy teljesen náptelen utcán, parkban követték el. A cikk írója látta a jelenetet, s mit tett ennek megakadályozására? Miért nem vette igénybe a társadalom segítsé­gét? Vagy a társadalom éppen nem volt jelen? Nem lehetett volna ennek a két fiatalnak megmagyarázni tettük helytelenségét? (Ha már maguktól nem jöttek rá!) Nem volt a járókelők között egy ha­tósági személy, aki lefogta volna e két garázda kezét? (Most már szándékosan nem nevezem ezeket ifjú embereknek, mai fiataloknak, mert nem szolgálnak rá, és a többi jóérzésű fiatalra nézve sértő lenne, hogy őket egy kalap alá veszem olyanokkal, akik kivetkőzve emberi mivoltukból, csak arra törekszenek, hogyan okozhassanak kárt, bosszúságot városunk lakóinak, s arra, hogyan tegyék tönkre parkjainkat, szobrainkat, létesítményeinket és mindazt, amit a min­den szépet szerető emberek megbecsülnek, óvnak, ápolnak, gondoz­nak — és ami milliókba kerül városunknak, vagyis nekünk.) Nem elégedhetünk meg tehát azzal, hogy a megtörtént galádsá- got egyszerűen csak regisztráljuk. Ez nem elég hatásos. Ott, a tett színhelyén kell ennek a sokat emlegetett társadalomnak közbelépni, sőt,, ha kell, hatósági közeg segítségét is igénybe kell venni. P. I. lépcsőház A Temető utca 6. sz. alatti bérház lépcsőházában szinte rendszeresek az embertársai­kat nem tisztelő lakók ösz- szejövetelei. Napról napra ugyanis itt adnak egymás­nak találkozót minden dél­után — az éjszakai műszak­ban dolgozók ném kis bosz- szúságára. A hangoskodásuk­tól ilyenkor zeng az egész lépcsőház, és bármennyire is szeretnének, nem tudnak aludni az éjszakások. Sajnos, hiába figyelmeztet­jük a csendháborítókat, ez nem sokat használ — írja levelében T. Imréné. Porfelhő a sínek felett A városunkat átszelő ket­tős villamos sínpár — a kes­keny Széchenyi utca kivéte­lével — egyik legnagyobb „pórforrásunk”. Mindenütt, de kiváltképp a járdaszige­teknél halmozódott fel a sár­ga homok és a por. Igaz, a főútvonalakat fellocsolják, de ebből' a sínekre semmi sem jut. Tűzoltó-, mentő- vagy rendőrautó sürgős esetekben a síneken is közlekedik, s utánuk szinte átláthatatlan porfelhő keletkezik. Az elmúlt napok egyikén a Baross téren egy Szeren­cs is kimenetelű koccanás történt; Amíg a felek „meg­egyeztek”, a nagy forgalmat a .sínekre terelték. Leírhatat­í* m H ■ eA'Ji • lan a módon mindent és mrn- den&jt elborított a suru por­„A legnagyobb magyar nevét másképp írják! . ★ A Miskolc és Vidéke ÁFÉSZ csomagolópapírjának reklám- szövegében hiba éktelenkedik. Gondolja};, nem- kell hozzá- kommentár. #. Pillanatkép a tavifürdőből (Balla Demeter felvétele) Hányszor cserélik a vizet? Strandpanaszok Aki teheti, a strandon, a vízben keres menedéket a júniusi kánikula elől. Vasár­nap például több mint 9 ez­ren lubickoltak a miskolci medencékben. Olvasóink azt panaszolják, hogy piszkos és büdös az Augusztus 20. strand vize és későn nyit a tapolcai fürdő. A népszerű villanytelepin több mint háromezren for­dulnak meg a hétköznapo­kon. Ottjártunkkor a vízre a legkényesebb fürdőzőknek sem lehetett panasza. A kö­zelmúltban végzett közegész­ségügyi vizsgálat sem talált kifogásolni valót. Mint Eper­jesi János, a strand vezetője elmondta, a vállalati és a KÖJÁL-szabályok szerint a nyári hónapokban heti két alkalommal kell cserélniük a vizet a medencékben. Ök sűrűbben tisztítják a beton­teknőket — kétnaponként. Ennek ellenére előfordulhat, hogy szennyeződés van a víz­ben. A vendégek között ugyanis jónéhányan a me­dencében fogyasztják el reg­gelijüket; szívják el ebéd utáni cigarettájukat, egye­bekről nem is beszélve ... A vízügyi dolgozók mun­káján túl tehát a strandlá­togatók fegyelmezettségén is múlik, hogy mindannyian bosszankodás nélkül élvez­hetjük-e a hűsítő hullámokat. Az öltözőkben egyébként változatlanul nagy a zsúfolt­ság, de hát ezen majd csak a rekonstrukció segíthet. Vakációzó diákok tették szóvá, hogy késeinek tartják a 9 órai nyitást Tapolcán. Frank Elemér fürdővezető­höz is eljutottak a panaszok és a héten már 8 órától nyitva vannak a bejáratok. Tapolcán egyébként csak a nyitáskor van némi zsúfolt­ság, napközben kényelmesen el lehet férni az öltözőkben. Felkészültek arra, hogy akár 12 ezer vendéget is fogad­hassanak naponta. A legjobban kihasznált fürdő alighanem a tapolcai különlegesség: a barlang. Népszerűsége már eléri le­hetőségeinek határait. Ezért talán nem ártaná gondolkod­ni bővítésén. felhő,' olyannyira, hogy a Egykor park, ma elhanyagolt tér a ivar Nyolcvanmillió forintos költséggel „Kicserélték’ a gaiyatetdi SZOT-I járművek vezetői szinte egy­mást sem láttáik. SüfgővSen meg kellene szüntetni ezt az egészségre nagyot! káros helyzetet.-. F. Éva Miskolc Értesítjük az egyetem hálózatáról ellátott és a Csermáké területén lakó és üzemelő fogyasztóinkat, hogy , folyó év június 29-én és 30-án 6—18 óráig transzformátor- V, karbantartás miatt ÉMÁSZ 2. sz. kirendeltség A Táncsics téren levő 6-os bérház lakói szeretik kör­nyezetüket, ezért a ház előt­ti területet maguk hozták rendbe. A tavasszal virág­gal, fűmaggal is beültették. A fű azonban már magas­ra nőtt, s elburjánzott a gaz. Jó lenne, ha a kertészeti vállalat rájuk is gondolna, az ő' környezetüket is rend­ben tartaná. S még valami: a bérházak között négy sorban gyönyö­rű, hatalmas gesztenyefák nyújtanak kellemes látványt és hüsülési lehetőséget a nyári melegben. Valamikor ez a terület park volt, most elhanyagoltan nem válik a környék díszére. Kihelyezett padokkal, esetleg a gyerekek részére létesített játszótérrel, némi rendezéssel egyik kel­lemes, szép színfoltja lehet­ne a környéknek. ROVATVEZETŐ: MJLNAR SANDORNE TELEFON: 18-K1 Sokan megfordulnak erre­felé, hiszen autóbuszról, vil­lamosról itt szállnak le azok, akik a diósgyőri várat vagy strandfürdőt látogatják. Meg­érné a ráfordított költséget és fáradságot — tette szóvá Simon Jánosné olvasónk. A Lenin Kohászati Művek­ben az üzemi balesetek elhá­rításának érdekében a gyár forgalmasabb útvonalaira gyalogátkelőhelyeket festenek a jövőbein. A felmérések sze­rint körülbelül 40 zebra fes­tésére van szükség a kohá­szat területén. (Tudósítónktól) Az ország legmagasabban fekvő SZOT-üdülője ezekben a napokban már ismét fo­gadja a vendégeket, a be­utaltakat. Elkészült végre a gallyatetői üdülő, tucatnyi vállalat és szövetkezet mun­kájával. A falakon belül mindent átalakítottak, újjá­varázsolták, szinte kicserél­ték a Mátra egyik ékességét. Igaz, öt évig tartott az; épít­kezés. Nehéz volt kivárni a fél évtizedet, hiszen a fel­újítás ideje alatt csupán fél gőzzel ment az üdültetés, az utóbbi hetekben pedig már egyáltalában nem fogadott beutaltakat az üdülő. Az építkezés huzavonáját, kellemetlenségeit bizonyára gyorsan elfelejtik az embe­rek, hiszen ma már 300 ■— köztük miskolci — beutalt vette birtokba a korszerűsí­tett, megfiatalított üdülőt, amelyben majdnem 150 tagú személyzet gondoskodik a vendégek ellátásáról, kényel­méről. Az üdülő valamennyi szobája összkomfortos, fürdő, vagy zuhanyozó tartozik hoz­zá, valamint tágas előtér vá­lasztja el a folyosótól, be­rendezése pedig modern és ízléses. Jól felszerelt, kényel­mes társalgó, büfé, bárhelyi­ség és egyéb szórakozóhe­lyek pihentetik a vendége­ket. Az átalakítás során kor­szerű konyhát, a kirándulók részére új turistaéttermet építettek, gondosljpdtak sze­mélyzeti szállásról, mosodá­ról, új péküzemről, s felújí­tották a belső úszómeden­cét is. Az üdülő korszerűsítésére és belső berendezésére több mint 80 millió forintot köl­töttek. Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy a 958. miskolci fiókunk 1975. július 1—16-ig bezárólag Fiókunk üzletnyitása 1975. július 17. (csütörtök) A leltár tartama alatt az árukiadás szünetel A személygépkocsi-alkatrészszükséglet változatlanul a Miskolc, Zsolcai kapu 7. sz. alatti üzletben szerezhető be AUTÓKER VÁLLALAT 958. fiók Miskolc, József Attila utca 72. szám Hol a Elég régen feltalálták. Daguérre találmá­nyának, a dagerotípiának köszönhetjük Pe­tőfi egyetlen hiteles arcképét. Ám tartok tőle, Miskolc szükségszerűen lerontott régi városrészeiről még egy kezdetleges dagero- típia se marad az utókorra. Az ilyesmit ugyanis magánosok, hobbis műkedvelők nemigen kapják lencsevégre, mert abban a tévhitben leledznek,. hogy „nincs benne fantázia”. Nemcsak fantázia, még üzlet is van benne! Városrészeket szabad is, szükséges is le­bontani, hogy a régit, a rosszat újjal, meg­felelővel helyettesítsük — az emlékezet számára nem megőrizni — erős szavak to­lulnak nyelvemre — felelőtlenség. A Vö­rösmarty utca környékén lebontott ódon házak egyikére így. mutatott rá egy igen­igen „ódon” néni: „Ügy nézzen rá. ebben Rózsa Sándor is gyakran megfordult.- Egy kikapós szépasszony lakott benne, ahhoz járt”. Esküdött rá, a hálószobában volt egy rejtett ajtó, a lépcső a pincébe vezetett, on­nan alagút vitt ki a kertbe, s ha jöttek a zsandárok, Rózsa Sándornak mindig hűlt helyét találták. Persze, ez lehet igaz is, nem is, viszont a mesének nem a legfőbb krité­riuma a megtörténtség. . Emberek ezreinek, egymásra rétegződött generációknak lenyomata minden ház. A cseresznyemaggal vágiglöhető utcácskák sze­szélyes nyomvonalain az idegen megzava­rodva eltéved, a belhonos bekötött szem­mel is hazatalál. Nincsenek, nyomtalanul eltűntek, s ami­kor felnőnek rajta a bérházcsodák, az azok­ban felcseperedők azt fogják hinni: soha nem is voltak. Sokat küszködünk a városivá válás, a meghonosító lakálpatriótizmus gondolatkö­reivel — ehhez is múltismeret, folyamatos- ságtudat szükséges. Valahonnan — vala­hová! A minap városfilmet láttam a tv-ben. Tűnődtem fölötte, miért kapott meg. Há­zak, titcák. templomok. A kamera hirtelen beleakad egy homlokzatba, és a kellemes hangú szovegmondó belémmeséli, hogy ez egy galambimádó ember „remekműve”, ma­ga csinálta, a galambok mintha ... Nem, a „madarak” élettelen kőgalambok, egyiket se érzem remekműnek, de megfog, hogy az a hobbis alak postagalambbal akarta meg­oldani a gyors, modern hírközlést és hogy imádott galambjai vitték „hófehér” lelkét a mennyei galambdúcba. Aztán ott egy szo­bor. Mindaddig semmi, semmi bennem, amíg a kedélyes „szövegelő” nem kelti élet­re a történelmet, ami lóra ültette azt a sza­kállas alakot. Kép és szöveg együtt. Ha Miskolc sza­nálásra ítélt városnegyedeiről is készülne film, előbb-utóbb „megszülné dalnokát”, igen, aki lelkünk fogékony lemezére éne­kelné a változékonyságban is örök folya­matosságot. Kisiskolásaink tárulkozó kíván­csisággal néznék. A népművelés kifejezést azért is változ­tattuk közművelődés szóra, hátha széle­sebbre tágul a köz művelésére hivatottak horizontja. A miskolci filmstúdió ügye évek óta nem tud beleférni a szűk látó­térbe. Miskolcnak van rövidfilmfesztiválja, de nincs két rövidfilmje se. Rajta, amatőrök, legalább ti csináljatok valamit! Egyelőre ugyan nincs benne fan­tázia, majdan azonban üzletnek se lesz rossz — a múlt felszorozza munkátok ér­tékét. GULYAS MIHÁLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom