Déli Hírlap, 1975. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-24 / 146. szám
A MáJ)i-tó védelmében — hozzászólás cikkünkhöz Határozott intézkedést várunk! Június 18-i számunkban foglalkoztunk a Mályi-tó vizének romlásával. A cikk alapjául az a vizsgálat szolgált, melynek eredményét a környezetvédelmi világnap alkalmából rendezett tanácskozáson ismertettek a Technika Házában. Cikkünket azzal zártuk, hogy várjuk a Mályi-tó barátainak és az illetékeseknek a válaszait. Elsőként dr. Molnár Adorján hozzászólását közöljük, aki tagja az Észak-magyarországi Intéző Bizottság Mályi-tavi albizottságának. Tizenöt éve rendszeres látogatója vagyok a tónak és segíteni akarok abban, hogy a szakemberek feltárják a vízszennyezés okait, majd határozott intézkedések születhessenek. A tó az 1930-as években keletkezett, de a kaviesbá- nyászás csak 1962-ben fejeződött be. A bányászás technológiája a következő volt; először lefaragták a humuszréteget, majd az alatta lévő, úgynevezett kevert földet, végül az így feltárt sódert markológépek a felszínre hozták. A kitermelt és depó- niákba rakott anyag ezt követően visszakerült a tóba. Így töltötték fel a tó északnyugati és északi területének nagy részét. A körülbelül 120 kát. hold nagyságú tó partján ez időben öt-hat fa állt, a víz pedig olyan tiszta volt, hogy 10—15 méterre be lehetett látni a partról. Nem csoda, hogy a könnyűbúvárok is igen kedvelték. 1962-től a községi tanács — rendezési terv nélkül! — a tóparton 50—100 négyszög- öles területeket adott bérbe. Egy év múltán már több mint félszáz fabódé, autóbuszkarosszéria volt a tó északi oldalán. Ezeken a kis, 50 négyszögöles területeken fúrták az ivóvizet adó kutakat, a kutaktól pár méternyire pedig az ürgödrös árnyékszékeket. A tó látogatottsága egyre nőtt, de nyilvános W. C.-t nem építettek. (A következményt azt hiszem, nem kell részletezni.) A tanács később elkészíttette a tó rendezési tervét. A bódékat felszámolták és elrendelték a tó északi, valamint keleti részén a part rendezését. Az utóbbi abból állt, hogy a partszegélyt tíz méter szelességben betolták a tóba dózerekkel. Következmény; rengeteg humusz és szerves anyag került a vízbe. Erős hullámzás esetén a vízparttól 40—50 méter távolságban mindig megsárgult a víz a felkavart agyag és sár miatt. Megjelentek az első motorcsónakok is a tavon, és utánuk észlelni lehetett az olajszennyeződést. Bár már 1993-ban javasoltuk a községi tanácsnak a motorcsónakok kitiltását, erre csak 1972-ben került sor. (A rendeletnek egyébként mindmáig nem sikerült tökéletesen érvényt szerezni.) 1966-ban a He jő malomárkát elrekes-ztették a vízinövények és a hordalékok, olyannyira, hogy a kiáradó Hejő elöntötte a tó partjától körülbelül 500 méterre levő sertéshizlalda szennyvíztavát. A szennyvíz átfolyt a vasúti töltés alatt és a Mályi-tó oldalán körülbelül húsz holdat borított be. Könnyű belátni, hogy a hatalmas szennyvízmennyiségből a tóba is bejutott. Szólni kell még arról is, ngy a parton rendszeresen lossák a gépkocsikat, és bár : építési előírások szerint iák jól szigetelt, zárt rendszerű úrgödröket lehet építeni a víkendházak mellé, e gödrök vízzárósága sok kívánnivalót hagy maga után. Ráadásul az új üdülőterületen kiképzett esővíz-levezető árkokat is a tóba vezették be. Mindmáig nincs tökéletesen megoldva a szemét elhelyezése és bár az állatok fürdetése is tilos, sem ezért, sem más szabálytalanságért (például: vadkempingezés) eddig még egyetlen embert sem büntettek meg. Szerencseden ötlet volt az, is. hogy a horgász szövetség növényevő halakat (amur) telepített a tóba 1972-ben. Az amurok ugyanis edrágták a vízinövények tövét, és a feltépett, több tonna hínár előbb feljött a víz felszínére, majd elrothadt és beterítette a tó fenekét. Részben ezért indult meg az algásodás. Nem tartják be a környéken gazdálkodó termelőszövetkezetek azt az előírást sem, mely szerint álló- vagy folyóvíztől számított 200 méteren belül nem szabad növényvédő szert használni. Az elmondottakból értelemszerűen következik, milyen intézkedésekre van szükség, hogy megállítsuk a Mályi-tó vizének romlását. Érdemes azonban ismételten hangsúlyozni, hogy az üdülőtelep szennyvízelvezetését mielőbb meg kell oldani, ugyanakkor célszerű felülvizsgálni a már megépített W. C.-aknákat. Meg kell szüntetni továbbá a motorcsónakázást a tavon, és jó lenne, ha a községi tanács állandó felügyelettel érvényt szerezne a környezetet védő szabályrendeletnek. MAY-véradók Huszonötödikén fejezik be a Tiszai pályaudvaron a háromnapos véradást a V örös- kereszt városi szervezetének aktívái. A MÁV-dolgozók eddig is szép számmal adtak önkéntesen vért a rászorulóknak. A szocialista brigádok nemrégiben véradési szerződést kötöttek a Vöröskereszttel. A háromnapos önkéntes véradáson körülbelül 350 jelentkezőre számítanak. Szeszieniss pavilonok a Tiszáin Az Utasellátó Vállalat a Tiszai pályaudvar vágányai között Új; SZesíméntéS pavilonokat állított be. A Vili.— IX. és a VI,—VII. vágányok között fellelhető pavilonokban kávéval, üdítő italokkal, cukrászsüteményekkel, csomagolt déli- és friss gyümölcsökkel várják a vásárlókat. A február óta. üzemelő pavilonok nagyon népszerűek, havonta egyenként 150 ezer forintos forgalmat bonyolítanak le. Jóval több a bevételük mint a korszerűtlen mozgóárusításé volt. Közelebb egymáshoz Családi ügyeink A közelmúltban mesélte nekem egy főiskolai tanár, hogy milyen szerencséje: éppen most járnak az ő gyere- kei is egyetemre, főiskolára. Persze hazahozzák gondjaikat, bajáikat, konfliktusaikat, s ennélfogva az apa egészen másként látja ezt a korosztályt, a katedráról is. Régi igazság, hogy valamiféle családias kapcsolatot kell kiala- I kítani különböző közösségek- I kel, hogy igazán érezzük örömeiket és gondjaikat, méltányolni tudjuk törekvéseiket. A következő három epizód olyan élmény, melyhez nem hivatalos anyaggyűjtés közben. újságíróként jutottam, hanem úgy, mint barát, rokon, családtag. Bii«ádt«rténet A brigád tagjai dühösek, s első pillanatban azt sem tudják, hogy káromkodjanak vagy nevessenek. Hát hogyisne, mikor tudtukra adják; társadalmi munkának csak az számít, amit az üzemben vagy az üzemért végeznek. Csakhogy a szocialista brigád tagjai valamennyien bejárók, akiknek a közelmúltban any- nyit beszéltek a lakóhelyi kultúráról, társadalmi munkáról, hogy elhatározták: „beA zseniális terv — A tervből kiderült, hogy milyen zseniális vagyok, s belőlem kiderül, hogy milyen zseniális a terv — mondta alig titkolt büszkeséggel Pöszméte Tivadar, miközben óvón tette kezét az enyémre, hogy ne kapkodjak ismét és újfent a telefon után. — A terv tehát nagyon egyszerű. De engedd már el azt a vacak telefont — ri- vallt rám ingerülten. — Nem engedem. Beszélni akarok. Ha belepusztulok is, de beszélni akarok ezen az istenverte telefonon keresztül — ordítottam, mert ha hosszú percek után végre vonal volt, nem ment ki a csengetés, ha volt vonal és kiment a csengetés, akkor foglaltat jelzett a szám. És mindez így ment már órák, hetek, hónapok, évek, sőt évezredek óta. Beszélni akarok végre! — Ne ordíts, hanem hallgass meg. Éppen ezen kíván segíteni zseniális találmányom — intett fölényesen és kissé ki- oktatóan is Pöszméte. Nincs vonal? Nincs. Ez a lényeg. És az, hogy miért nincs vonal? — . Miért, mert agyonzsúfoltak a vonalak, mert kevés a telefon, mert sok a beszélő, mert ... az a jó úristen tudja, hogy mi van, de vonal nincs. És mindezt nélküled is nagyon jól tudom, Pöszméte. A te zsenialitásod nélkül is .. . — Jó, jó, csak gúnyolódj, csak pattogj, csak légy értetlen .. . Pedig ... ah — legyintett rezignáltan, hogy most meg könyörögnöm kellett, mesélje el már azt a csodalatosán zseniális találmányát. Amíg vonalat kapok, úgyis ráérek hallgatni... — Hát öregem, a lényeg a következő: három műszakra beosztani az embereket. Éjszakai telefonálókra, délelőtti műszakos telefonálókra és. délutánira ... Mint az üzemekben ugye, ahogyan ott csinálják a három műszakot... Nem érted? — Nem. — Pedig világos a dolog. Vegyük a telefonkönyvet, s mondjuk „A”-tól a „H”-íg csak délelőtt, ,,H”-tól az „N”-ig csak délután, és az „N”-től az utolsó névig csak éjszaka telefonálhatnak ... Világos? Ez a három részre tagolás valójában szervezés és nem több. Egyszerű, de zseniális szervezés és az egy telefonvonalra eső beszélgetők száma máris egyharmadára csökken. Három helyett egy ember akar telefonálni, s így mindig lesz ‘ szabad rónai... Zseniális, igaz? — húzta ki magát Pöszméte, dicsőségét bezsebelendő. — Te Pöszméte :.. Nem mondom, zseniális vagy ... Bizonyisten zseniálisan marha ... Hátha egy éjszakai műszakos, hogy a te felosztásoddal éljek, például egy délelőttös, mondjuk ,,c” betűssel akar beszélni? Akkor mi van? — Tudtam, biztos voltam benne, hogy téged nem a dolog nagyvonalú zsenialitása ragad majd meg, hanem apró kis szépséghibái, átmeneti... hm ... ellentmondásai ... Kicsinyes vagy. Igenis akadékoskodó és kicsinyes ... Es én ilyen emberekhez ereszkedem le, ilyeneket avatok be zseniális terveimbe ... Én marha! '■— mért végig fensőbbségesen Pöszméte, majd kezemben a telefonnal faképnél hagyott. A vonal azonban most se búgott be. De legalább most már mindent értettem. Délelőtt van, akit hívok, az 'meg túl van 'az „N” betűn is. Éjszakai műszakos. Így hát minek a vonal? A fene egye meg ezt a Pöszmétét a zseniális átszervezésével. GYURKÖ GÉZA szállnak az óvoda építkezésébe”. S azok az emberek, akiket eddig hétköznapokon csak hébe-korúji látott a falu — s még a közigazgatási. vál-s tozások iránt sem nagyon érdeklődtek lakhelyükön, — elkezdtek dolgozni az óvodáért. Úgy, ahogy egy szocialista brigádhoz illik úgy, hogy becsületet szerezzenek az eljáróknak. S mindenekfölött úgy, mint akiknek a gyerekei vagy unokái élvezhetik majd az óvoda előnyeit. Természetesen kiszámíttatott, hogy a brigád ennyi meg ennyi társadalmi munkaórát töltött az építkezésen. Pecsétes írással igazolta a tanács, hogy mit köszönhet a kis kollektívának. Ám felrakott, alap, hivatalos okmány ide vagy oda, a nagyüzem illetékese csak ingatta a fejét: majd ha itt csináljátok a melót, akkor elismerjük. Akkor majd jóváírjuk. — Megpróbálok eljárni az érdeketekben — mondom. S hiszem is, hogy sikerül egy ; kézenfekvő dolgot megmagyarázni. — Isten őrizz! — kezdenek visszakozni mindnyájan — Jobb, ha nem kezdünk ki a céggel, abból még baj is lehet... Az ötvenes és háttere Néhány hónappal ezelőtt olvastam, hogy egy Szolnok megyei tanítónak húsz forint fizetésemelést adtak. Egyik lapunk glosszát írt az eset kapcsán, bizonyítván, hogy húsz forintért ugyan lehet egyet s mást venni, de hát semmiképpen sem állhat arányban az összeg több évi munkával. Körülbelül ezt mondhatta történetünk szereplője is, — akit ötvenfo- rintos emeléssel illettek meg — mire az igazgató így válaszolt: A fizetésemelést meg kell köszönni, nem pedig reklamálással zavarni a vezetőket. Ez után a mondat után nem csodálkozom az ötven- forintos fizetésemelésen, sőt máson sem. Például -azon, hogy néhány hét múlva, mikor -ugyanennél a cégnél a munkahelyi demokráciát vitatták a pártfórumon, egyetlen dolgozó sem mondott véleményt. Pedig a vitaindító előadás tele volt szép és hasznos idézetekkel. A néma csendben végül is az említett igazgató állt föl, hogy okosan és nagyvonalúan a demokratizmusról beszéljen. A tanár osztályzata A gyerek döntése alaposan megrázta a családot. Mindent megtettek, hogy bejusson a fiú a híres gimnázium matematika tagozatára, négy éven át csak azt kérték tőle, hogy idejét ennek a szép tudománynak szentelje, s most mégis .. . Mert, l)a eltanácsolták volna ebből az osztályból, vagy ha megbukik, az érthető, magyarázható. De nem! 0 végigcsinálja a négy éyet, s utána bejelenti: képzőművészeti főiskolára akar menni. Anyai könny, apai szigor mit sem használ. Jó. jó, azt eddig is tudták, hogy rajzolni meg festeni szeret. Eljárt még egy szakkörbe is. Még örültek is, hogy van ilyen készsége, mert azt az iskolában is kamatoztatta. A gyerek rajzolta az angol nyelvtanárnak az összes szemléltető képet a tanításhoz, melyek ott függnek az osztály falán. De hát ki következtethet ebből arra, hogy művészi ambíciókat táplál? Álmatlan éjszakák,; pvötrő beszélgetések után az anya fölkeresi az osztályfőnököt: Négy éve ismeri a fiút, mégis, mi teszólna hozzá, ha képzőművészetire menne? Az osztályfőnök meglepődik, majd azt mondja: Nőm is tudtam, hogy tud rajzolni. Persze, persze, hiszen a gimnáziumban nincs rajzoktatás, a gyerek ebből a tárgyból soha nem kapott érdemjegyet. (A tanár osztályzata is csak a véletlennek köszönhető.) (gyarmati) 4 kertészet és Szőlészet úi szúrna A kertész szakemberek és kertbarátok közkedvelt képes hetilapjának következő számában egyebek között Győri Lajosné tudományos munkatárs cikkét olvashat- juk a konzervuborka másodvetéséről. Farkas Péter és Bálint János — a kecskeméti főiskolai kar két tanára — a gyümölcsösök talajé nak takarékos tápanyagutánpótlásáról közli a legújabb kutatási eredményeket. Farkas Attila, a Tokaj- hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát szakembere a szőlő zöldtrágyázásának tapasztalatairól számol be. Kiácz»György, a Fővárosi Kertészeti Vállalat főmérnöke a közparkokban kialakítandó virágfelületek arányáról fejti ki a véleményét. Dr. Gyúró Ferenc proíesszornaK, a Kertbarátok Országos Társadalmi Szövetsége elnökének a szabad idő es a kertbarátmozgalom összefüggéseiről szóló ismertetése is szerepel a lapban. A Házunktája rovatban a burgonya védelméről, a szőlőkötözésről olvashatunk. Az Idejében szólunk, valamint az időjárási es a növényvédelmi előrejelzés ebben a számban is megtalálható.
