Déli Hírlap, 1975. május (7. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-15 / 112. szám
a miskolciaké a szó Óvó nénik köszöntése •K- Ma még csak civilként, barátnői kísérettel, az érettségi után pedig szezonmunkásként dolgozik a kislány a tapolcai strandon (Solymos felv.) Szezonemherek Kedves, megható ünnepségen vettünk részt május 10- én a Tátra utcai nagycsoportos óvodások évzáró ünnepélyén. Ezúton szeretnénk köszönetét mondani Éva és Márta óvó néninek, valamint az óvoda vezetőjének és minden dolgozójának, -fáradtságot nem ismerő munkájukéit. Mondják ki még egyszer a szülők és a gyerekek nevében, hogy olyan intézménytől köszöntek el gyermekeink, mely mindnyájunkban tiszteletet és szeretetet ébresztett. Tiszteletet azok iránt, akik féltéssel, soha nem csüggedő szeretettel nevelték, tanították gyermekeinket, fejlesztve értelmüket, képességüket, formálva egyéniségüket. Gyermekeink nyiXleg februárban megbíztak falun élő ismerőseim, vásároljak részükre egy kerek gyermekjárókát, melynek az oldala műanyagból szőtt hálóval van körülvéve. Ezt a járókát Miskolcon csak a Centrum Áruházban lehet kapni. Ettől kezdve gyakori látogatója voltam a Centrumnak, de ha nem volt időm bemenrtl, hetekig szinte nap mint nap telefonon érdeklődtem. A húsvéti ünnepek után rövid ideig szünetet tartottam, de aztuán ismét folytattam a „vadászatot”. Az első alkalommal sajnálatai közölték: néhány napig volt járóka, de most már elfogyott.. Már május ladozó értelme e falak között fejlődött, és az ünnepségen elhullatott minden könnycsepp az elégedettség érzéséből fakadt. Kedves óvó nénik, dadus nénik, akik ma még megsimítják gyermekeink orcáját, rövid időre még gondoskodásukkal veszik körül őket. de közel az idő, amikor már csak annyit fognak mondani: „De megnőttél, mióta nem láttalak" És akkor is hálával és szeretettel szorít- iu-k meg azt a kezet, amelynek szeretetteljes simoqatá- sától nőttek naggyá és szépültek gyermekeink. Gyermekeink és- a szülői munkaközösség nevében: Kovács Sándorné és Kereszty Gyuláné közepe van, de még mindig nem adtam ,fel a reményt, kitartóan telefonáltam tovább. A legutóbbi beszélgetésem eredménye; tegnap volt, de már elfogyott, mert keveset kaptak. Feltételezem, nem azért, mert keveset rendeltek, hanem mert nem gyártanak eleget ebből a praktikus, nem is elérhetetlen árú, keresett cikkből, amely nagyon megkönnyíti a fiatal édesanyák munkáját azzal, hogy a csecsemőt biztonságban, jó helyen tudhatják. Am az én ismerőseim két pici gyereke felnőtt ember lesz, mires a járókát meg- szerzem ... Riót a keresek man as sarkú, fehér szandált Járom az üzleteket hetek óta. Magas sarkú, fehér szandált keresek. Nem emeletes talpút, de nem is lapos sarkút. Talán e két fajtából sincs nagy választék, de az általam keresettből egyáltalán. Már kiegyeznék színessel is, de annak meg a mérete nem megfelelő. Az eladók kedvesen biztatnak: nézzek be holnap. holnapután, mert kapnak árut. Hogy milyet? Azt pontosan nem tudják. Talán lesz a keresett szandálból is. Talán. Eszembe jut, hogy már tavaly láttam a tévében az idei nyári újdonságokat, melyeket az ipar — közvéleménykutatás alapján — gyártani kezd. Szebbnél szebb szandálokban gyönyörködhettünk, s hittük, hogy az idén ezek már ott lesznek az üzletekben. Május közepét írjuk, már igazán ideje lenne „piacra dobni” őket. Vagy majd ősszel bukkannak elő, amikor már nem lesz szükség rájuk? — kérdezi Sz. M. olvasónk. ROVATVEZETŐ: molnár sAndorné TELEFON: 18-221 Csépányi Érdekes interjút hallhattunk kedd délután a Kossuth rádióban, amely minket miskolciakat. borsodiakat különösen érdekelhetett. Lipovecz Iván beszélgetett Csépányi Sándorral, a Lenin Kohászati Művek vezérigazgatójával. Megtudtuk, hogy Csépányi Sándor Ózdról került Diósgyőrbe. Fizikai munkásként kezdte az ózdi gyárban — ma az acélgyártás egyik szakmai tekintélye. Azé az acélé, amelynek a gyártása Magyarországon mindig is sajátos gondot jelentett. Nincs nyersanyagunk és energiánk — mindezt importálnunk kell. Ugyanakkor acélt és hengereltárut exportálunk. Hogyan lehet ez? Ezeket a kérdéseket járták körül a félórányi műsorban. A hallgatót (mert hiszen nemcsak Miskolcon hallgatták a műsort) minden bizonnyal az érdekelte á legjobban, hogy egyáltalán miért gyártunk mi acélt, amikor a feltételeink rosszabbak az energiával, nyersanyaggal is rendelkező országokénál,? Erre is választ kaptunk. Mindenekelőtt arra hívta fel Csépányi Sándor a figyelmet, hogy az acélgyártás világszerte fejlődik, mert az acél iránti kereslet fokozottan megnőtt. Igaz, hogy nyersanyagunk nincs, de adva van az ipartörténelmi tény: a négy gyár: Ózd, Diósgyőr, Csepel, Dunaújváros, a magyar munkások és mérnökök szakértelme, amely értékes része a nemzeti (szellemi) közvagyonnak, amit A KABINOS A földszinti öltöző árnyékos zugában két kabinosnő hűsöl. Arcukon értetlenség: miért is pörkölődnek, úsz-' nak az izzadságban ezek az emberek a tűző napon? Hiába, másképp fest még a strandolás is, ha mindennap kötelező itt megjelenni... Sallai Edit a hangosbemondó üvegkalitkájából könyököl kifelé. Egyelőre még civilben van; mielőtt munkába lép, nagy feladat vár rá: az érettségi vizsga. — Most végzek a Kossuth Gimnáziumban. A diákévek Sándorral kamatoztatnunk is kell. Most, amikor inflációs hullám söpört végig a nyugati piacokon, az a paradox helyzet állt elő, hogy pl. a marhahús-készleteinket nehezebben vagy egyáltalán nem tudjuk eladni, míg az acélunkat jó, konjukturális áron! Ez bizony feszültséget is okozott a hazai piacon: kevés az acél. A megoldás tehát mindenképpen az, hogy a hazai acélgyártást növelni kell —, hogy egyszerre ki tudjuk elégíteni az exportterveket és a hazai igényeket is. Szó esett a termelőberendezések modernizálásáról is. Csépányi Sándor meggyorsítaná ezt a folyamatot, de itt közbeszól a népgazdaság teherbírása is. Megindult a korszerűsítés folyamata (új hengersorok Ózdon, Diósgyőrött), de modernizálni kell a hengersorokat kiszolgáló acélgyártó berendezéseket is. Szó esett arról is, hogy a környező országok hogyan növelik az acéltermelésüket. Nem maradhatunk le a világversenyben, már csak azért sem, mert a nemzeti jövedelmünk nem kis részét (200 millió dollár, ebből Diósgyőr 60 millió) adja a kohászat. A 25 perces műsor csgk érinteni tudta a témát, kimeríteni nem. Megismerkedtünk Csépányi Sándorral, a kohászat gondjaival, eredményeivel, de — érzésünk szerint — a témára még visz- szatér a rádió, a sajtó. Lipovecz felkeltette a kíváncsiságunkat (horpácsi) alatt is itt dolgoztam nyaranta. A termálfürdőben az idényre szerződtetett fehérköpenyes fiatalasszonyt kérem, beszéljen munkájáról, de ő nem áll kötélnek: „Nehogy kiírják a nevemet, mert megöl a férjem!” — mondja es eltűnik a szekrénysorok között. A KÉZILÁNY Az Anna presszójában még egyszer megismétlődik az eset. Balogh Ildikó mától dolgozik itt szerződéssel. Mosogatólány lesz egy nyáron át; Felsőzsolcáról jár ki naponta 1200 forintért. Hiába únszolom, semmiképp nem akar nyilatkozni, mintha szégyenkezne a munkája miatt. Nem úgy, mint kolléganője a város másik pontján, ahol a kis bódét körülállják az emberek, mint valami utcai balesetet. A főszereplő 17 év körüli lány, a kör közepén áll, és sörtől könyökig habos kézzel gesztikulál. Közben számol, elszámol, helyesbít, veszekszik a visszajáró apró miatt. Haja az arcába lóg, percenként hátrasimítja tincseit, aztán két ujjal a pohárba nyúl és egy gyanús tisztaságú vödörben „kiöblíti” a poharakat. Mérgének fokát a négyujjnyi hanzli mutatja. A BENZINKUTAS Rikító egyenruhában, hátracsapott simléderes sapkában negyven év körüli férfi szaladgál a kút és a kocsik között. Látszik, hogy azt sem tudja, hová kapjon. (És még ráadásul itt szemtelenkedik ez a két farmernadrágos, gázálarctáskás fiú, akiket tüstént el kell zavarni, mert itt akarnak autóstopot kapni.) Az autók körül még ketten serénykednek az ablaktörlő ronggyal. Egyikük belemártja lábtörlő nagyságú szivacsát egy olajos víztől csillogó vödörbe és módszeresen „mosni” kezdi a szélvédőt. Amíg befejezi az ablakhomályosítást, a vendég megkapja a benzint. A fiatalember meghajtja magát, és addig áll a szolgálatkész pózban, amíg a kocsiban ülők elő nem vakarják a baksist. AZ ÁLLANDÓ DOLGOZÓK TILTAKOZNAK — Az idén nyáron 14 fiatalt veszünk fel fizikai állományba — mondja Dume- dovics Jánosné, a Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat munkaügyi osztályának dolgozója. — Napi munkaidejük átlag 7 óra, és egy diákot csak egy hónapig alkalmaznak 750 forintos bérrel... — Mi csak a szakiskola által ide irányított fiatalokat foglalkoztatjuk — tájékoztat Kertész András, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat munkaügyi osztályának vezetője. — A fiatalok megismerkednek a vendéglátás minden területével; büfében, szállodában tevékenykednek a nyáron. Egyéni jelentkezőket már nem alkalmazunk az utóbbi időben ... Váradi István, az ÁFOR Ásványolajforgalmi Vállalat tájegységvezetője: — Központi utasításra szezonmunkasokat nem veszünk fel. Tavaly még volt lehetőség erre. kéthetes turnusokban gimnazisták, egyetemisták dolgoztak havi 700 forintért. A borravaló azonban jóval a kereset felett volt. Nem is csoda, hogy az állandó dolgozóink tiltakoztak a szezonemberek foglalkoztatása miatt... (varga! A. A. Miskolc MEZŐGÉP VÁLLALAT FELSÖZSOLCA MISKOLCI GYÁRA pályázatot hirdet üzemuazdasägi osztályvezetői állás betöltésére. Jelentkezési feltétel: közgazdasági felsőfokú iskolai végzettség és legalább 5 éves ipari gyakorlat. Felveszünk: gyors- és gépírókat; beruházási előadót. Jelentkezés a gyár személyzeti előadójánál Miskolc, I., Besenyői u. 10. Telefon: 37-131/119 mellék. ^ r TEXTU- ÉS PAPÍRGYŰJTŐ BETEK MÁJUS 31-1G A magánszemélyeknek a vételáron felül minden 10 forint értékű textil- vagy papírhulladékért AJteÉRSCBSJECYET AD A A főnyeremény: ZSICÜLI SZEMÉLYGÉPKOCSI További nyeremények: IBUSZ külföldi utazások, SENSOIIOII televíziók, valamint több mint 3500 értékes nyeremény. Hullott a rakomány ■K- Az elmúlt napokban egy nagyméretű teherautó fordult ki a papírgyár kapuján, megrakva hulladékpapírral. A rakomány azonban nem volt kellően rögzítve, így amerre a TEFU kocsija elhaladt, az utat elborította a hulladék. Egy kicsit figyelmesebb munkával megelőzhető lett volna ez a szemetelés! — tette szóvá Gy. J.-né városközponti lakos. \ Járókái vennék... A rádióban hallottuk Lipovecz Sván interjúja (
