Déli Hírlap, 1975. május (7. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-12 / 109. szám

Több mint tucatnyi or­szágba exportálja termékeit a December 4. Drótművek. A kollektíva jó munkáját di­cséri, hogy eddig egyetlen külföldi partnerüktől sem érkezett minőségi reklamá­ció, noha megrendelőik kö­zött olyan országok is van­nak, mint a Német Szövet- ségi Köztársaság vagy Dánia, ahol közismerten magás a minőségi mérce. Ezt az ered­ményt jelentősen elősegítet­ték a munka hatékonyságá­nak növelésére tett. s az üzem- és munkaszervezésben elért eredményeik. Ezek alap­ján vezették be ugyanis a vállalatnál a „Dolgozz hi­bátlanul” munkarendszert, amelynek eddigi tapasztala­tai igen kedvezőek. ★ Hétvége a Hámori-tónál (Solymos felv.) A fácán, a fogoly tilos Feri bácsi, a vadőr Ahol a királdi út keresz­tezi a vasutat, ott áll az öreg, napbarnítottan, kétcsövű vadászpuskával a vállán, látcsővel a nyakában. Orá- vecz Feri bácsi hetvennyolc esztendős, de ötven körüli­nek látszik. A természet ál­landó közelsége tartotta meg fiatalnak. Szívesen beszélget velünk pár percet, hiszen már hajnali négy órától tal­pon van, s a falevelek su- sogásán kívül nemigen akad egész nap beszélgetőpartne­re, amíg az erdőt járja. Vékony csontú, alacsony, hamiskás mosolyú, ezüst-ősz hajú ember Feri bácsi. A mintás ing is segít letagad- tatni a múltba szaladt évti­zedekből. Királdon lakik, a vasútállomás mellett, a pa­tak partján, egy különálló házban. — Erdész voltam világéle­temben, megi vizsgázott vad­őr. Mert érteni kell ám ah­hoz, hogyan neveljük a ous- kacső elé valót. Most például őzbakot, vaddisznót meg dú- vadat lehet lepuffantani. A fácán, a fogoly tilos, s a nyu- lak is most nevelik kicsinyei­ket. Tudom: nem azért a nyug­díjkiegészítésként kapott 4S0 forintért járja az ösvényeket, figyeli az erdőt, a vadakat. — Aki a természetben élte le az életét, az csak akkor tud megválni tőle, ha be- deszkázzák a földbe. Itt egy kicsit megáll a be­széddel, a szeme elé emeli a látcsövet, figyel valamit. — Megzavartak egy fácán­fészket, pedig a rókákra most különös figyelmet,szen­telek. A minap is két koto­rékot pusztítottam el köd­gyertyával. A kicsik márki­ki nézegettek a világra. Az igaz, sík területen van hasz­nuk, mert felfalják a pocito­kat, de itt a völgyben ma­dártojás meg fióka a cseme­géjük. Az Űzd környéki bányász­kohász vadásztársaság vad­őre a hosszúéletűek nyugodt­ságával, a bölcsek tekintélyé­vel beszél. Néha megigazít­ja a vállán a szovjet mintá­jú, szépen cizellált agyú, két­csövű tizenkettest, majd in­teget a mellettünk elrobogó, műszakosokat szállító busz után. — Pont itt ment a társa­ság elnöke. Mindenki ismer engem itt a környéken. Kár, hogy nem odahaza találkoz­tunk, mert megmutattam vol­na a trófeáimat. Van tizen­kettesem, s egy páratlan ti­zennégy es is. No, de mennem kell, még nem jártam végig a portát. Figyeljük lépteit amint tá­volodik, egészen addig, amíg el nem takarja, körül nem öleli az erdő zöldje. BERENCSY SÄNDOR I Felújítják az isi óla kerítését Lakóhelyi környezetük gondjain próbálnak javítani Sajóbábonyban, az Észak­magyarországi Vegyiművek szocialista kollektívái. Leg­utóbb a K-üzem dolgozói kö­töttek a nagyközségi tanács­csal szerződést, amelynek ér­telmében társadalmi munká- ban végeznek szakipari mun­kákat a tanács részére. Első­ként a sajóbábonyi iskola ke­rítését újítják fel. A kerítés felállításával mintegy 110 000 forint értékű társadalmi munkával gazdagítják az is­kolát. E munkában segítsé­gükre lesz egyébként az M- üzem lakatosbrigádja is. Bemutató a Centrumban A jó idő beköszöntével megnőtt a kemping- és a strandcikkek forgalma a bol­tokban, áruházakban. Ezért is van sok látogatója a Cent­rum Áruházban a napokban megnyílt kemping, fürdőru­ha- és strandcikk-kiállítás­nak. Az áruház első emele­tén berendezett tárlaton az érdeklődők megtalálhatják a kiránduláshoz szükséges fel­szereléseket, képet kaphat­nak a strandcikk-választék­ról és a legújabb fürdőruha divatról is. (A kiállított áruk egyébként az áruházban meg­vásárolhatók.) A gépgyári fiatalok közül A szakma ifjú mestere moz­galomban részt vevők száma igen magas. Az idei verse­nyek már az elődöntőknél tartanak. A Diósgyőri Gép­gyár legjobb lakatos és esz­tergályos fiataljai május 12-én és 13-án mérik össze tudásukat, hogy eldöntsék: kik kerülnek a döntőbe. felbontott utak, köztiszt óság, „kutya-kérdés'* A választók fórumain hangzott el A múlt, év decembere és az idei év áprilisa között a száztíz városi tanácstag 90 százaléka megtartotta beszámolóját. Figye­lemre méltó, hogy egy-egy be­számolón átlagosan 37 választó­polgár jelent meg, valamivel több, mint amennyi a többi me­gyei városban. 1200 kérelem, ja- . vaslat hangzott el, és azt is fej­lődésnek tekinthetjük, hogy ezek közül 1015 közérdekű volt. Lassan megtanulunk nemcsak kérni, hanem adni is. Bizony­ság rá, hogy a városfejlesztés­sel kapcsolatos igények, javas­latok mellé számos felszólaló felajánlotta: társadalmi munká­ban hajlandó segíteni. A tanácstagok arról számol­tak be, hogy élénk vita alakult ki közéletünk kicsi, de koránt­sem jelentéktelen fórumain né­hány városfejlesztési kérdésben, s a választók nem fukarkodtak a kritikai észrevételekkel sem. Tájékoztatást a szanálásokról! Többen kifogásolták, hogy gyakran felbontják a nem­régiben elkészült új utakat, s a közművesítési munkála­tok befejezése után félig be­temetett kátyúk, gödrök ma­radnak hátra. Évek óta vis­szatérő probléma ez Miskol­con. pedig az illetékesek szerint állandóan javul a munkák koordinálása, egyez­tetik a terveket az út- és közműépítők. Ha így van. akkor mivel lehet magya­rázni a választók jogos ész­revételeit, vagy például azt, hogy a Vörösmarty utca mentén folyó építkezésen több ízben egymás után fel- szakították a szalagház és a mellette levő távfűtőmű kö­zött húzódó vezetéket? Minden kiadós eső után tengerré változnak a mis­kolci utcák. Elhisszük, hogy a csapadékvíz-elvezető csa­tornák kapacitása véges. De az is igaz, amit a tanácsta­gi beszámolókor! többen ki­fogásoltak: az út- és járda- takarítások alkalmával az összegyűlt szemetet egysze­rűen belesöprik az aknákba. Különösen veszélyes ez a módszer a városszerte folyó építkezések környékén, hi­szen az utakra tetemes mennyiségű földet hordanak fel az építőanyagot szállító járművek, a bontást végző — maszek — brigádoknak pedig kisebb gondja is na­gyobb annál, minthogy elta­karítsák a járdáról a falom- ladékot. htf\ örökzöld téma Igen, a város tisztaságáról van szó, mely úgy látszik, örökzöld téma a sajtóban és a közélet különböző fóruma­in. Hadd Idézzem ezzel kap­csolatban a tanács végrehaj­tó bizottságának legutóbbi ülésén elhangzottakat. 1974- ben a város szennyezése miatt 44 szabálysértési eljá­rást folytattak le. ezek közül 35 a parkok piszkítósa,’ hat a járdatakarítás elmulasztása, három pedig a vízlefolyók szennyezése miatt indult. Tehát, ha szórványosan is, azért már megbüntetik a szemetelőket. Köszönhető ez atínak is .hogy a közelmúlt­ban megszervezett város­gondnokság emberei rajta tartják a szemüket az uta­kon, járdákon. Ám nekik ninos igazoltatási joguk. El­járás pedig csak akkor in­dulhat, ha konkrétan meg tudják nevezni azokat, akik miatt Miskolcot mindmáig nem a legtisztább magyar városok között tartják szá­mon. A végrehajtó bizottság ismételten kérte a rendőr­séget. segítsen többet e mun­kában. Indokolt kérés, hogy jó : előre tájékoztassák pontosan ' az érdekelt lakosokat arról, mikor bontják le lakóépüle­tüket. Persze, van egy ellen­érv is: ha elterjed a híre, hogy egy bizonyos utcarészt- a közeljövőben szanálnak, akkor a lebontásra ítélt ott­honok lakóinak száma vil­lámgyorsan szaporodni kezd Odaköltöznek a rokonok, re­mélve, hogy ők is kapnak majd új lakást, és sokszor bizony bonyolult jogi eljá­rással lehet csak tisztázni, ki, milyen címen lakik a szanálandó épületben. hbrk a latszótereken Igaza volt annak a végre­hajtó bizottsági tagnak, aki azt mondta, annyit emleget­jük, hogy már-már úgy tű­nik, mintha a kutyái .irtás lenne a kulcskérdés Miskol­con. Valóbart nem ez a leg­fontosabb, de hogy a pana­szok szaporodnak, az két­ségtelen. Miskolcon hozzáve­tőlegesen 12 ezer eb van. Ezek közül sok száz szaba­don kóborol az utcakon. Egy-egy lebontott lakóne­gyed környékén a késő esti órákban egész Tálkákkal ta­lálkozhat az ember. A ma­gukra hagyott, szerencsétlen jószágok kukákban keresgélik a táplálékot, és riogatják a gyengébb idegzetű járókelő­ket. ’ De nemcsak ezekkel van' baj. Olvasóink is gyakran pa­naszolják, hogy sokan száj­kosár és póráz nélkül sétál­tatják a borjúnyi ebeket — mert a boxer, bulldog, far­kaskutya és a dán dog a divat —, s előszeretettel vi­szik az ebeket a játszóte­rekre, a gyerekek közé. A tanácstagi fogadóórákon is sokan sürgették a szabály- sértő ebtulajdonosok hely­színi bírságolásának beveze­tését. ■ Nyitott kaput döngetnek, mert, mint nemrégiben, be­számoltunk róla, a városi tanács mezőgazdasági osz­tálya igyekszik rendet te­remteni : előadói felkeresik a játszótereket és a helyszí­nen bírságolják meg azoKat, akik szabadon engedik: a kutyát. B. D. Amikor én kisdiák voltam, ez a jelszó járta: Gyújtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded! A jelmondat hangulatából is ki lehet kö­vetkeztetni, de a fiatalok kedvéért elárulom, hogy az ötvenes évek elején jártam iskolába. És mert Budapes­ten jártam, ott kellett eleget tennem a felhívásnak. Máig is röstellem, de az akkor még meglehetősen ro­mos állapotban levő várba jártunk föl vasat és fémet gyűjteni. Ahogy vissza tu­dok rá emlékezni, néhány bronzszobor végtagja és dísz­kapurácsozat is á zsákunkba került. Volt mit elvinni és nem maradt el az elismerés sem. Számos osztályfőnöki dicséretet zsebeltünk be — a MÉH ajándéktárgyairól nem is beszélve — a feltételezhe­tően műemlékszámba menő szállítmányokért. Hogy mi késztetett erre a kései önvallomásra? Egyrészt az, hogy ma már — remé­lem — kockázat nélkül te­hetem. Másrészt az, hogy a városi tanács végrehajtó bi­zottságának legutóbbi ülésén dr. Boji->s Ottó városi fő­ügyész Miskolc törvényességi helyzetéről szólván, két el­gondolkoztató példát emlí­tett. A MÉH egyik telepén ócskavasként. átvettek olyan idomacélokat, melyekről az első látásra megállapíthatta bárki, hogy nem hulladékok; a Bizományi Áruházban si­került értékesíteni valakinek meglehetősen jó állapotban levő védőruhákat és védő­kesztyűket. Azt hiszem, világos az összefüggés dicstelen fem- gyűjtő múltam és a főügyész által említett példák között. Némi eltérés azért van, mert mi annak idején a rommá lőtt várban könnyebben néz­hettünk hulladéknak értéke­ket, mint a mai körülmé­nyek között a MÉH-telepen vagy a Bizományi Áruház­ban dolgozók. Azt ugyanis aligha hihették, hogy a mis­kolci kukákban termem az idomacél, vagy hogy a spe­ciális védőöltözeteket nagy­papája naftalinszagú ruhás­ládájából kerítette elő az, aki eladásra kínálta. Vagy úgy voltak vele, hogy ha már egyszer úgyis magánkézre jutottak az em­lített értékek, akkor jobb. ha visszakerülnek a népgaz­daság vérkeringésébe? Kétségkívül visszakerül­nek. Csakhogy az ilyen anya­gok méregként hatnak. Le­galizálják az illegális „gyűj­tögetést”. Nem volt alkalmam meg­kérdezni dr. Bojtos Ottótól, hogy kik kínálták eladásra az idomacélt és a védőruhát. Föltételezem, hogy nem di­ákgyerekek és aligha úsztak meg szárazon. Érdekesebb kérdés: hogyan jutottak a szóban forgó hol­mik birtokába? Erre csak közvetett választ kaptam a főügyész beszámolójából, aki felhívta a figyelmet rá, hogy még mindig elég sok sik­kasztás, csalás, fordul elő például az építőiparban. Laza az ellenőrzés és bizony a hivatásos őlök sem állnak mindig feladatuk magasla­tán. Persze vonatkozik ez sok más iparágakra is. Tudom, nogy a MÉH fon­tos missziót teljesít, a fel­dolgozható hulladékokra nagy szüksége van az ipar­nak. Nem szeretném, ha e cikkből bárki azt a követ­keztetést vonná le, hogy el­lenpropagandára ^ szántam magam. Balga lennék, ha ezt tenném, hiszen lehet, hogy az a kéziratpapír is. melyre e sorokat rovom, már egy­szer papír volt — más for­mában. Tisztelet, becsület a Bizományi Áruháznak is. De azért nem árt odafigyelni, mit kínálnak eladásra. És persze nem ártana jobban odafigyelni a köztulajdonra ott sem, ahonnan az idom­acélok és a védőöltözetek származtak. (békés) hit Ibt ás a Itémeihárí'ás munka iáról Tanulságos tablók járj ík napjainkban a Lenin Kohá­szati Művek gyárrásziegeit. A Belügyminisztérium pro­pagandaosztálya Kiutazóink védelmében címmel rende­zett. kiállítását elsőként a III. számú hivatalház nagy­termében mutatták be. A 1» tablón kiállított színes anyag megtekintői betekintést kuo- hatnak azokba a veszélyek­be, kellemetlen inzultusokba, amelyfelfkel a Nyugatra áto- gató turistákat, szolgálati úton levőket a különoóző hírszerző szolgálatok, vagy a Szabad Európa Rádi ri^a- bízottai zaklatják. Bemutat­ják a különféle devizagaz­dálkodást sértő bűncselelemé­nyeket, s nem hiányoznak a tárlatról azoknak az “mbe- reknek a portréi sem. ik;k hazaárulással. kémkedései kívántak sok .pénzre szart tenni. A kiállítással együtt több helyen bemutatlak a Hálóban című rövldjá*ékfil- met is, amely a kémelhárftó szervek közbiztonságunkat védő, nem éppen veszélytelen munkájába nyújt betekintést. Sfißil a DH-munksreniiszer

Next

/
Oldalképek
Tartalom