Déli Hírlap, 1975. május (7. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-07 / 105. szám

1 ejpo gyúr Berettyóújfalu régi tejpor­gyára már nem tudta feldol­gozni a környék állandóan növekvő tejtermelését. 1974 tavaszán kezdték a csehszlo­vák gyártmányú tejporgyár szerelését, amely az ország egyik legkorszerűbb gyára lett. A próbaüzemeltetést be­fejezték. A régi és az új gyár együttes napi termelése két vagon tejpor lesz. (Felvéte­lünkön: az új gyár porító- üzeme, ahol naponta 130 000 liter tejet dolgoznak fel.) (Kozák Albert felvétele) Egy sem adta meg magát élve.. A libris titka Sebezhetőkké vállalt a nemei harckocsik 32 évvel ezelőtt a Közép­orosz Fennsík ősi földjein bon­takozott ki a második világhá­ború legnagyobb ütközete: a kurszki csata. A harcokat, me­lyekben több százezer ember vett részt, alapos felderítő munka előzte meg. A szovjet parancsnokságnak tudomására jutott, hogy az ellenség 1943 nyarán Kurszk vidékén készí­ti elő a „Citadella” támadó hadműveletet. Ebben döntő szerepet szántak a „Tigris” és a „Párduc” tankoknak. A szov­jet felderítésnek az volt a fel­adata, hogy minél többet meg­tudjon az ellenség új techniká­járól. 1943 tavaszán egy jól be­épített szovjet felderítő kö­zölte az arcvonal túlsó olda­láról, hogy a közeljövőben néhány titkos lőtéren kipró­bálják az új technikát Orosz­ország viszonyai között. „Harc! feladat Kasubának, a Szovjetunió Hősének. LI—2-es repülőgépen. A gép parancsnoka Kasuba, navigációs tiszt Volkov hadnagy. Repülési készenlét 13.3.43. 21.00. Indulás 22.00. A repülőgép fedélzetén tíztagú ejtőernyős osztag. A teherszál­lító ejtőernyőbe speciális felsze­relés legyen elhelyezve. A gép 22.00-kor indul a repülőtérről és 00.30-kor érkezik a 18—80-as négyzetbe. A parancsnok alapos körültekintés után utasítja az ejtőernyős osztagot a gép elha­gyására, kidobja a terhet "észak- nyugati irányban, a jobb oldali fedélzet mellett legalább egyki- lométeres part menti sávot hagy.” (A krími területi pártbizottság levéltárának okmányaiból.) A történelem e ragyogó lapjának részletei után ku­tatva, alkalmam volt talál­kozni Jurij Szeverszkijjel, a krími egyesített partizánosz­tagok volt törzskari főnöké­vel: „Én kísértem azt a csoportot, amelynek az volt a feladata, hogy behatoljon a harekocsilőtérre és megszerezze a szükséges adato­kat az új gépekről. Mindenáron mintát kellett szerezni a német harckocsik acéljából.” Kasubának, a Szovjetunió Hősének a parancsnokság ré­szére küldött jelentéséből (1943 márciusa): „ ... A feladatot teljesítettük. Alapos terepszemle ut^n az ej­tőernyős osztagot (10 ember), valamint a terhet ledobtuk a 18—80-as négyzetbe. A csoport parancsnoka Bobrov Georgij Georgijevics, a rádiós Tarnovsz­kij Vagyim Andrejevics.” Kurkovszkaja Tatjana, a szimferopoli távíróközpont főtávírásza, aki a háború . idején a Déli Front egyik törzskarában dolgozott, a kö­vetkezőkre emlékszik vissza: „Az ejtőernyős osztaggal csu­pán rádió útján létesíthettünk kapcsolatot. A rádiósok napo­kon át várták a jelzést. Moszk­va naponta kétszer is érdeklő­dött, van-e valami hír a feldc- rí tőktől. A rádiósok negyvenöt percenként adták le a rádióadón a megbeszélt hívójelt, de ered­ménytelenül. ” Teltek, múltak a napok. Moszkva újból és újból ér­deklődött. A megbeszélt je- . leket szüntelenül továbbítot­ták. S egyszer csak megszólalt Tamovszkij adója. Röviden közölte, hogy a csoport Subino község köze­lében folytatja a harcot az ellenséggel. Az ejtőernyősö­ket a tengerpartra szorítot­ták. Ott, a régi futóárokban körvédelemre rendezkedtek be. Tarnovszkij közölte, hol van a titkos lőtér. A hozzá vezető utat egy másik cso­port nem veheti igénybe. Megadta a koordinátáit an­nak a helynek, ahova elrej­tették az új fasiszta harc­kocsik acéljának mintáját Ezzel az összeköttetés meg­szűnt. (Tarnovszkij új mon­datba kezdett, de nem fejez­hette be, hirtelen félbeszakí­totta. A Paul Kühne kapitány, a Sztarij Krím városi tábori csendőrőrs egykori parancs­noka ügyében lefolytatott vizsgálat anyagában a követ­kezőket olvashatjuk: ,, . . . 1943 márciusa. Sztarij Krím és Feodoszija vidékén ri­adóztatták az SD alakulatait és a tábori csendőrséget. Részt vet­tek a Szivas partján, Subino községbe bevetett szovjet ejtőer­nyősök megsemmisítésében.” Kiutaztam Súbino község­be is. Andrej Kuzmenko su- binói lakos szavait idézem: „Kis gyerek voltam még akkor. Felmásztam a tetőre. Látni le­hetett, amint géppuskából lövöl­döznek. Majd robbanások kö­vetkeztek.” Alekszej Pjatih valamivel részletesebben számol be a történtekről: „Tízen voltak. A németek pe­dig négyszázan. A mieink grá­nátokkal próbáltak utat vágni maguknak, de nem sikerült. Mi­kor már elfogyott a lőszerük, kézitusában folytatták a harcot. Egy sem adta meg magát élve. Mind elesett.” A németek eltávoztak. A subinóiak pedig, akik feszült figyelemmel kísérték az egyenlőtlen harcot, felszed­ték az elesett ismeretlen hő­söket a harctérről és elte­mették a Szivas partján. Néhány nappal később egy másik felderítő osztag ma­gával vitte a Bobrov Geor­gij és ársai által elrejtett acélmintákat és eljuttatta a megfelelő helyre. Július első napjaiban meg­kezdődött a kurszki csata. A „Citadella” hadműveleti terv­nek megfelelően a német parancsnokság mind újabb és újabb harckocsibrigádokat vetett harcba. Ám a „Tig­risnek és a „Párduc”-ok egymás után váltak harckép­telenné a szovjet tüzérség csapásai alatt. A szovjet 3ö- vegek, amelyeket a felderí­tők által szerzett adatok alapján gyártottak, áthatol­tak az új harckocsik páncél­zatán. A nagy ütközetekben a győzelmet több tényező hatá­rozza meg. Ugyanezt mond­hatjuk a kurszki csatáról is, amely végképpen és vissza­vonhatatlanul megváltoztat­ta a szovjet—német fronton a háború menetét. Kétségtelen azonban, hogy a kurszki győzelemben nagy részük volt a hősi halált halt felderítő ejtőernyősöknek is. JURIJ FJODOROV Tanácstagokat láttak vendégül u Tegnap este hét órától a Radnóti Művelődési Ház Fó­rum sorozatában Gara Sán­dor, Csatlóczki Miklós, Ko- rencsik János és Sándor Já­nos tanácstagokat látták vendégül a fiatalok. Olcsóbban kapják az Az anyagtakarékosság ér­dekében az Észak-magyaror­szági Vegyiművekben jelen­tős intézkedéseket tettek. Az eddig tőkés importból be­szerzett poliuretán-habszi- vacs alapanyagokat például — a poliolt és az izocianá- tot — a jövőben az NDK-ból szállítják Sajó'oábonyba. A tartálykocsikban közúton ér­kező poliol és izocianát fo­gadására 1 millió 200 ezer forintos költséggel hat da­rab, egyenként huszonöt köb­méter befogadóképességű tar­tályból álló tartálycsoportot alakítottak ki. Az eddig nyu­gati államokból száz-kétszáz literes hordókban szállított alapanyag lefejtése, kezelése egyszerűbbé, könnyebbé és biztonságosabbá válik a tar­tálypark üzembe helyezésé­vel. A napokban megérkezett Sajóbábonyba az első közúti szállítmány az NDK-ból. ADH várospolitikai fóruma Módosítják a Hotel Express téridéit De mikor kap megbízást a tervező? A Roráriusz bútorainak elhelyezéséről Mai fórumunkban két olyan beruházás tervével foglalko­zunk, mely a miskolciakat különösen érdekli. Az egyik a Hotel Express ifjúsági szálloda, a másik pedig a hajdani Béke étterem, illetve Roráriusz cukrászda helyén létesítendő üzlet- és lakóház. Az ifjúsági szálloda tervé­ről néhány hónappal ezelőtt írtunk először1. Akkor el­mondtuk, hogy a DVTK-sta- dion szomszédságában kíván­ják elhelyezni, házgyári technológiával készül, és ol­csó szállást ad majd a kis­pénzű fiatal turistáknak. Ró­zsa Sándor, az ÉSZAKTERV építésze készítette a tervet, melyet — akkor úgy tűnt — már csak szentesíteni kell a közelgő budapesti»tárgyalá­son és még az idén elkez­dődhet a kivitelezés. Jövőre elvész a péoz? Április 18-án Miskolcon ülésezett az Észak-magyaror­szági Intéző Bizottság. Sok más mellett szó volt itt az ifjúsági turizmus fejlesztésé­ről is. Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Irodát Könye Jenő vezérigazgató-helyettes képviselte. Az ülés után rö­vid nyilatkozatot kértünk tő­le arról, hogyan áll a mis­kolci ifjúsági szálló ügye. Nyilatkozatának lényegét rö­viden így foglalhatjuk össze: felülbírálták a tervet és ab- ' ban állapodtak meg, hogy módosítani kell. A tervező feladata, hogy csökkentse a kifejezetten vendéglátó léte­sítmények, helyiségek szá­mát, ugyanakkor növelje az ágyakét. Felvetődött az is, hogy a szálloda helyét nem a legszerencsésebben válasz­tották meg, szebb környeze­tet is el tudna képzelni a vezérigazgató-helyettes. Kö­nye Jenő hangsúlyozta, hogy mivé! a különböző források­ból származó pénz az idén áll rendelkezésükre, a tervet mielőbb át kell dolgozni, hogy elkezdődhessék a beru­házás. Beszélgetésünk óta csak-* nem egy hónap telt el, így bátran remélhettük, hogy a tervezőktől már a munkák jelentős előrehaladásáról kaphatunk információt. Té­vedtünk. Rózsa Sándor is részt vett a budapesti tár­gyaláson és tegnapi beszél­getésünk alkalmával meg­erősítette, hogy a terv módo­sításáról valóban szó esett. Ám erre konkrét megbízást mindeddig nem kapott az ÉSZAKTERV Vállalat. Ha úgy van, ahogy az utazási iroda vezetője mondta, azaz. az anyagi források könnyen bedugulhatnak, amennyiben nem kezdődik el idejében a beruházás, akkor minden okunk megvan rá, hogy ag­gódjunk a Hotel Expressért. E szállodára nemcsak Mis- kolcnak van nagy szüksége, megszületése segítené az if­júsági turizmus fejlesztését szolgáló párthatározat, illet­ve kormányprogram végre­hajtását is. A Béke étterem helyén , A hajdani Béke étterem, illetve Roráriusz cukrászda helyén éktelenkedő grund ál­landó témája a miskolciak­nak. Miért kellett lebontani a közkedvelt vendéglátóhe­lyeket — és Budapestre szál­lítani a Roráriusz értékes berendezéseit —. ha egyszer nem építenek oda semmit? — kérdezgetik olvasóink is. Ismétlésbe bocsátkozunk — de talán van, aki nem ol­vasta lapunkban és nem hal­lotta másutt sem, hogy a szóban forgó telek beépítésé­re kész terve volt a városi tanácsnak. Eszerint egy ala­csonyabb üzletházat és egy 16 emeletes lakóépületet kí­vántak az étterem és a cukrászda helyén emelni. E terv megvalósítása azonban számos akadályba ütközött. Mindenekelőtt abba, hogy rendeletben szabályozták a \magasházak építését és a terv megvalósításához nem járult hozzá a minisztérium. Mit volt mit tenni, a vá­rosi ttanács újabb tervet ren­delt. Nos, erről érdeklődtünk tegnap az ÉSZAKTERV Vál­lalatnál. Megtudtuk, hogy készül a terv, melyet azon­ban még egyeztettek az ille­tékesekkel. Az eddigi elkép­zelések szerint egyemeletes üzlettömb és fölötte kétszin­tes lakóépület lesz majd a Kossuth utca sarkán. Kicsit félve írjuk le — ne­hogy elkiabáljuk: — hogy talán még a Roráriusz búto­rainak visszahozására is van remény. Az üzletházban ugyanis ki lehetne alakítani egy olyan helyiséget, mely­ben újjászülethetne a régi kedvelt cukrászda. Ezért per­sze a helybeli vendéglátó- iparnak is tenni kellene! BÉKÉS DEZSŐ Gondolatok a grundon Egy teherautó nyomán beóvakodtam a grundra. Micsoda szép darab föld, itt, a város szívében. Csak hát éppen par­lagon van. Ezernyi gyermekláncfű mutogatja fehér bóbitá­ját, s legszebb növésben vannak a különböző gazok minden fajtái. Virágozna itt persze a tulipán is, nőne a selymes pá­zsit, s megkapaszkodnának a gyorsan sarjadó bokrok. De hát minek, mikor ide építeni fognak? De mikor fognak? Mennyi virág nyílik, amíg lejár egy esztendő? S a virágok közelükbe csalogatják az embereket is. Különösen abban a városban, ahol olyan kevés a zöld, hogy országos rekord­nak számít. De ne szaporítsuk a szót. Ha tavaly csináltunk volna itt egy parkos játszóteret (természetesen nem a legkorszerűb­bet, nem pénzemésztő díszkertet), most már százak élvez­hetnék. Térzene, nyári színház, diákkarnevál, esti tánc, mind­mind itt lehetne. (Legalábbis ezt mondják a közművelődés szakemberei.) Itt lehetne — ezt mondják mások —, ha nem volna a tér­ség közepén egy hatalmas gödör, s egy másik (ami mészoltó- hely), a telkek Kossuth utcai oldalán. Ismétlem: nem egy új Népkertet akarunk varázsolni erre a területre. A grund — a mostani életveszély-okok megszün-- tetése után is — grund maradna. Persze gyomnövények nél­kül; padokkal, esetleg megmászandó barikádokkal, hintával, s némi pázsittal, virággal. Az a nagy gödör — kicsit kitisz­títva, s úgy kerítve, hogy a kerítés térelválasztó is legyen — remek táncplaccnak kínálkozik. Ami pedig a megépített hosz- szú betonutat illeti, ott rollerversenyeket lehetne tartani. Természetesen elférne a kevés építőanyag is, csak egy- helyre kellene rakni. Ha ebben az ügyben tíz fiatalembert össze lehetne hívni, legalább húszszor több és tízszer jobb javaslat születne. De ki hívja össze azokat, akik önként „megszerveznék” a teret? A grund hallgat, a gyenge szél belekap a gyermekláncfű­gájét; viszi bóbitákba. A szél megteszi a mag magot. (gyarmati) Óránként ötezer palack Még tartanak a Tokaj- hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát modern palac­kozóüzemének építési, beren­dezési munkálatai Tolcsván. de az üzemszerű termelés már rendszeresen folyik. Ez azt jelenti, hogy a leg­korszerűbb technológiai meg­oldásokkal végzik a derítést, pasztőrözést, szűrést, palac­kozást és csomagolást. A gépsoron óránként ötezer palackot töltenek meg aszú­val, édes és száraz szamo­rodnival, négyéves ófurmint­tal. Kistermelők, kertészkedők ügyelem! A Miskolc és Vidéke ÁFÉSZ megkezdte a kistermelők által kedvelt táphengeres palánták értékesítését az alábbi helyeken: Pereces Özugró Pünkösd-hegy fóliatelep felvásárlóhely felvásárlóhely Kiváló minőség - biztos termés! Zempléni tundratáj rénzuzmós ligettel Az Országos Erdészeti Egyesület zempléni csoportja az idei májusi „erdők nap­ja” alkalmából már április­ban elkezdte és hamarosan be is fejezi programjának egyik fontos részét: a Zemp­léni-hegység egyes kopáro- sainak fásítását, újabb pihe­nő-, séta- és kirándulóerdök kialakítását. Ennek során például Sárospatak határá­ban, a Király-hegyet a Me- gyerrel összekötő patkó ala­kú hegygerincen, az úgyne­vezett Ciróka-tetőn kétezer nyírfacsemetét ültettek el. . Itt ugyanis egy sarki tund­raszerű táj terül el, amely a Zempléni-hegységi termé­szetvédelmi területeknek egyik sajátos fajtája, ahol mintegy két hektárnyi össze­függő rénzuzmós telep talá1- ható. Megmaradását azonban veszély fenyegeti, mert a nyírfák meggondolatlan ki- pusztításával — felelőtlen emberek nyírfaseprű kötésé­hez csaknem mind elhordták — a tundra életközösségének korábbi egyensúlya megbom­lott, ezért a sarki tundra megmentése érdekében szük­ségessé vált mintegy 2000 nyírfacsemete telepítése. Május folyamán az egye­sület tagjai előadásokat, filmvetítéseket tartanak az erdők gazdasági értékeinek, jóléti szerepüknek az ismer­tetésére, nemkülönben az er­dőtelepítés és erdővédelem fontosságának bemutatására. Az erdők napjának idei ta­vaszi programjában — amint Varga Tibor erdőmérnök, a sárospataki erdészet vezetője elmondotta — szakmai er­dőjárás” is szerepel. Boldog­kőváraljától fel egészen Tsl- kibányáig erdészeti szakem­berek bejárják az erdőt, a helyszínen tanulmányozva a korszerű erdőgazdálkodás és erdővédelem eddig elért ,-zép eredményeit I

Next

/
Oldalképek
Tartalom