Déli Hírlap, 1975. május (7. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-07 / 105. szám
Szezonkezdet Tapolcán A heő-tapolczai fürdő május 1-én megnyílt. Valami kis átalakítás, utak, Indák létesítése már eddig is megtörtént. Fel virágozásán oz még szükséges volna, ha azt a rövid szárnyvonalat kiépítenék, amely csak a Duduj- ka kis kúphegy mellett 'evő őrháztór terjedne a fürdőig. Addig is, míg e szép tervek sikerülnek, ajánljuk a gyógyerejű fürdőt lapunk olvasói becses pártfogásába.” — olvasom a „Szabadság” című miskolci lap 1892. május 4-i számában. A Júnó-szálló tizenkettedik emeleti erkélyéről belátni az egész környéket a ragyogó délelőtti napsütésben. A szálló tövében NL, D, F, PL, CS „felségjelű” márkás kocsik parkíroznak. A tágas hallban külföldiek csoportja várakozik indulásra készen. A londinerek kis kocsijaikkal egész poggyászkaravánt visznek utánuk. A bárban csak egy fiatal párt találunk, de Kovács Gyuláné szállótitkártól megtudjuk, hogy tegnap éjszaka; például telt ház volt; a 108 szobából 102-t adtak ki: Május 15-én nyílik meg a tetőterasz, melyet a szállóvendégeken kívül mások is igénybe vehetnek. A megállóból sűrűn indulnak a 2“es buszok: A iagy- laltos néni fehér bódéja előtt egyelőre nem ácsingóznak a hűsölni vágyók, de az „Anna” teraszán már a nyári hónapokra jellemző sürgésforgást látni. A strandpénztárban hallom, hogy ma délelőtt már száznál több jegyet adtak ki. A fürdő sarkában a nyári focisták elszántan rúgják a labdát, mit sem törődve a vízzel, napfénnyel. A nagymedencénél úszógumis gyerekek' alkudoznak a szigorú mamával: „ha a lubickolás tíz perccel hosszabb lehetne ...” A napimádók közt találkoztunk Guba Máriával, Nádudvari Hajnalkával és Ildikóval, akik már napok óta kijárnak ide. Ma délutáno- sok, hát még ráérnek munkába indulni. Egyébként is mm ök hárman már mindennapos vendégek a strandon... ilyenkor délelőtt barnít legjobban a nap ... A hejőcsabai cementmű konténeres teherautója után haladunk a kőbánya felé. A SZOT-üdülő A-épületét nemrégiben kozmetikázták. Éppen most szerelik le az állványzatot. Az autóskemping tárt kapujánál letérünk a benzinszagé országúiról. Az árnyas fák alatt éppen a motel társalgóját és az ajtókat, ablakokat festik. A nyíregyházi konzervgyárból érkezett lányok a kisházak előtt sep- regetnek. — Április 15-én nyitottunk. Az előző évekhez képest már eddig is emelkedett a forgalmunk. A tegnapi statisztikánk 830 „vendégéjszakát” mutatott ki. Az idén elsősorban iskoláscsoportok, de holland, jugoszláv, román turisták is megfordultak nálunk — mondja Tersztyánsz- ky György gondnok. — Május 1-től üzemel a büfénk, a tejvendéglő is kinyit napokon belül. Panelházainkban 110, motelszobáinkban 92 férőhely áll a látogatók rendelkezésére. A nyári hónapokra már rengeteg előjegyzés érkezett. Az Edénkért építését az idén be kellett volna fejezni, ami nagyban mentesített volna minket... — Tegnap fél 11-ig még azt mertem volna mondani, hogy elkészült az új autóskemping, de sajnos, műszaki problémák jöttek közbe, így már bizonyos, hogy az idén nem fogadhat vendégeket az Éden — tájékoztat Urbán János, az idegenforgalmi hivatal beruházási főelőadója. Hát igen, vannak még hibák, de egy-két kivételtől eltekintve Tapolca felkészült az ' idegenforgalmi idényre. Mi sem mondhatunk mást, mint az egykori krónikás: „Addig is míg e szép tervek sikerülnek .ajánljuk a gyógyerejű fürdőt lapunk olvasói becses pártfogásába.” (varga) Az egész környéket belátni a Júnó-szálló tizenkettedik emeletéről... (Solymos felv.) Műszeres műssahi vizsgalat Közútjainkon sok olyan személygépkocsi közlekedik, amely a tüzetes műszaki vizsgálatoknak aligha felelne meg. A Magyar Autóklub miskolci szervezete segíteni igyekszik tagjainak, hogy felülvizsgálhassák gépkocsijuk állapotát. «Ingyenesen áll rendelkezésükre május 10-án, 11-én, 12-én, 24-én és 25-en a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár melletti parkolóban a klub műszeres felülvizsgáló gépkocsija. Hegyen, völgyön cimborák Ma délután 6 órától a Vörösmarty Művelődési Ház ifjúsági klubja és magányosok klubja közös rendezvényt tart, melyen dr. Homoki Nagy István Hegyen, völgyön cimborák című filmjét vetítik. A négy részből álló sorozat első részét (Gyöngyvirágtól lombhullásig) nemrégiben mutatták be a művelődési házban. Szesz helyett tej Az alkoholellenes küzdelemben jelentős eredményeket értek el az UTASELLÁTÓ Vállalat miskolci területi igazgatóságának dolgozói. A Tiszai pályaudvaron például — ahol korábban áldatlan állapotok uralkodtak — a sön- tésekben és a kimérőkben megszüntették az égetett szeszes italok árusítását. Ugyancsak beszüntették a 2 literesnél kisebb palackozott italok forgalmazását. A közelmúltban egyik veszteséges pavilonjuk helyén tejbüfét nyitottak; a forgalom a korábbinál a másfélszeresére emelkedett a pavilonban ... NépMMsáp eovííiles ülése A Hazafias Népfront megyei elnöksége mellett működő gazdaságpolitikai, falu- és szövetkezetpolitikai, településpolitikai és művelődés- politikai társadalmi munkaköz -égek ma reggel 9 órától r II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár tanácstermében együttes ülést tartanak. A megjelentek tájékoztatót hallgatnak meg az MSZMP XI. kongresszusa határozataiból adódó megyei gazdaság- politikai feladatokról, majd megismerkednek — Csontos Kálmán munkacsoport-vezető ismertetése alapján — a megyei műszaki szaktanács- adó munkacsoport tevékenységével. Szó lesz többek között a társadalmi munkában készülő tervezési munkák elszámolásáról, valamint a szakmai irányelvek közléséről. A egyetem kísérleti üzemében Beszélgetés a sokszögesztergáról Mindenki dicséri, de... Déli-Kárpátok Ma délután 5-től a Déli- Kárpátokról tart előadást Bogsán Gyula, a TIT munkatársa, a Gárdonyi Géza Művelődési Ház fiatal utazók klubjában. — Mi 1972-ben vásároltuk a sokszögesztergát. Kitűnően bevált, az egyik legfontosabb alapgépünk ma már. Korszerű és termelékeny formagyártást lehet végezni ^ele. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy kizárólag a műszaki újdonságok iránti fogékonyság késztetett bennünket arra, hogy megvegyük, öblösüvegeket készítünk, és lépést kell tartanunk a piac gyorsan változó igényeivel. Kapóra jött, hogy 1971-ben a televízióban láttam egy rövid riportot a sokszögeszterga működéséről és a feltalálóról, Gellért Károlyról. Jól „ráéreztünk”, azaz helyesen éreztük meg, hogy éppen ez a gép kell nekünk. SALGÓTARJÁNBAN BEVÁLT Kazinczy Gyula, a Salgótarjáni Öblösüveggyár főmérnöke — mint a műszakiak általában — nem szereti a nagy szavakat. A miskolci feltaláló gépéről azonban végig felsőfokban beszél. Jóllehet, a sokszögeszterga fő alkalmazási területe nem az üveggyártás; itt inkább csak sokoldalúságát bizonyítja. Salgótarjánban sokféle pohár és más üvegáru formáját esztergálják e géppel. Ha a társgépekkel kombinálják a munkáját akkor — a főmérnök szerint — szinte végtelen lehetőségeket kínál a formakészítésre. Szedelényi Ottó, a Diósgyőri Gépgyár gyáregységvezetője (náluk mindössze néhány hónapja működik egy sokszögeszterga, a szerszám- gyártáshoz -használják) így nyilatkozik: HA VENNÉK A FARADSÁGOT ... — Túljutottunk a kísérletezés időszakán és nyugodtan kijelenthetem, hogy a gép Elvárható időjárás Tessék elhinni, kérem, annyi minden függ az időjárástól, hogy szinte felsorolni is lehetetlen. A mező- gazdaság, a meteoropaták hangulata, a fagylaltárusítás, a sör és üdítő italok forgalma, a strandok bevétele, a kirándulók kedve, a mogorva főnök homlokán a felhőképződés, a piaci árak ... és így tovább. A májustól — szerintem és még sokak szerint az a legszebb hónap — még valami függ. Nem, nem a szerelemre gondolok. Az természetes, hogy „ ... májusban mindenki nagyon szerelmes”. (A május a továbbiakban csak képlet!) Arra gondolok, amit — ne tessék dicsekvésnek venni! — tegnap délelőtt fedeztem fel. Baktatok az utcán, pardon a Széchenyi úton. Élvezem a langy- meleget, az Avasról leszálló orgonaillatot és érzem, amikor egy- egy fuvallat felkapja a járművek égéstermékét s a magasban néhányes tinédzser. Csak így: szia! Mi ez a közvetlenség, ha nem május varázsának hatása?! Szia, mondom én is, és hozzáteszem a szokvány kérdést (a hogy vagy után): hová, hová? Csak ide, az izéékhez, tudod, értekezletre — és hogy biztosan tudjam, hová, a háta mögé bök. Na, szia! Milyen kedves ez a Pömpörőczy igazgató- helyettes. (Krétakör Tröszt.) A nevemet ugyan nem tudja, mert Gézukámnak szólított, de a lényeg, hogy most mégis megismert. Andalgok tovább. Ez egészen biztos, mert Somsem Ádám, a Rézmozsár Szövetkezet főkönyvelője így köszön rám: Andal- gunk? Andalgunk! A májusi napfényben? A májusi napfényben. A dolgozó ember meg rohan a dolgai után, hogy szolgálja a közérdeket?! Kérdezi és állítja egyben. Ö a dolgozó ember. Kezében tölcsérfagylalt, mondja, s én engedve a kérésnek, némi bonyodalmak árán lefejtem magamról a mázsás súlyt. Utánanézve látom, hogy a sarkon — biztosan ott adtak randevút egymásnak — belekarol a férjébe, Bojtorján Jenőbe, aki a Fözz- neki Ehetőt Vállalat eminens vezetője. Kedves-huncut módon mindketten megfenyegetnek. Mondjam tovább? A piacon, gyalogosan, helyes kis kosárral a karján, Z uzamája Zoltánnéval találkoztam. Még a köszönésemet is fogadta. (Máskor csak a gépkocsivezető szokta viszonozni!) A borítékos sorsjeggyel próbálkozók között Pragmatika Sándor főhivatalnokot fel, aki kodva mutat a dühödtek által eldobált sorsjegyek szemóthalaz Üttalanító és Gödörvájó Vállalat egyik vezetője majdnem kificamította a lábát egy, a járdán mások által már régóta tisztelt kátyúban. De mit fecsegek én itt össze-vissza? Mi köze mindennek a fölfedezésemhez? Nagyon is sok! Kérem, én e személyeket esőben, hóban, hidegben, borulásban soha nem láttam gyalogosan, csakis és kizárólag az állam tulajdonát képező gépkocsikban. Ez a verőfényes nap soksok üzemanyag-megtakarítást eredményezett! Ez egy. A második pedig: mivel gyalogosan nem lehet csak úgy „kiintegetni” vagy elfordulni, akarva, akaratlan ápolniuk kellett emberi fedezem kapcsolataikat — még- méltatlan- az utcán is — mindazokkal, akiket valamelyest is ismernek. Végül a harmamazára: Nahát, hogy dik: <az életben járodébb löki Szentpéter csakugyan igyekeznie felé. (A községre gon- kell. Hogy el ne oldotok!) Bámulom a kirakatokat. Nem az áru érdekel. A tablók. Már ott vannak. S rajtuk: ekkor és ekkor találkozunk. Valaki a voltamra csap. Szia! ötvenegyvadjon. A cukrászda ajtaja előtt egy hölgy esik a nyakamba. S ha már ott van, ott is marad kicsinyég. „Nono, szerkesztőkém, elengedne végre?” — mik vannak!? Az egyik bolt közelében Stempanfeld Alajos kereskedelmi főfő éppen a fülét dugta be, mert valamiféle harsány kifakaaás éppen a beosztását érintette, egy elégedetlen vásárló révén. Legjobban azonban két dolog tetszett. Phump Egonra — jogász — ráfütyúlt a rendőr. Nem sokkal később va” észrevették közülük néhányon olyasmit, ami objektíve, az ő szubjektumuktól függetlenül is van, létezik. Ö, te csodálatos május, te napfényes égbolt! Jó, ha néha kicsalod az embert az emberek közé. Egy kis egészséges sétára... cs. L tökéletesen beváltotta a reményünket. Jelentős marós- és lakatos-kapacitást tudtunk megtakarítani vele és ez azért is jó dolog, mert az említett szakmákban krónikus létszámhiány van. — A vállalat más üzemeiben nem lehetne használni az esztergát? — Szerintem lehetne. Még inkább, mint nálunk. — Akkor miért nem alkalmazzák? — Visszatérő kérdés ez, hiszen az elmúlt öt- év alatt nem sikerült elérni, hogy sorozatban gyártsák ezt a kitűnő találmányt. Ha konstruktőreink vennék maguknak a fáradságot, és alaposabban megismernék a sokszögeszterga előnyeit, akkor ... NEM KÖNNYŰ ELFOGADTATNI — De mi az akadálya, hogy megismerjék? Hiszen a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, ahol a feltaláló mint műszaki tanácsadó dolgozik, s ahol az eszterga néhány példányát előállították, nincs messze a gépgyártól. Kérdésemre egyesek csendesen mosolyognak, mások tanácstalanul széttárják a karjukat. Valaki végül megszólal: — Nem könnyű megismertetni és elfogadtatni az újat. — Valahogy nem érezzük az érdekeltséget — fűzi hozzá Gellért Károly. Ez a kis beszélgetés nem alkalmas fórum mélyenszán- tó közgazdasági vitára. Arról azért szó esik, hogy a Diósgyőri Gépgyár halaszthatatlan feladata, hogy korszerűsítse gyártmányainak tekintélyes hányadát. A körülöttem ülő műszakiak egyhangúlag úgy vélik, hogy ebben segíthetne a sokszögeszterga. A JOVÖ SZAKMUNKÁSAINAK Dicséretes, hogy a találmány előnyeit felismerte a 100. sz. Szakmunkásképző Intézet vezetősége. Molnár József műszaki igazgatóhelyettes egy szerződéstervezetet mutat, mely a legjobb úton halad a megvalósulás felé. Lényege, hogy az egyetem segítségével az iskola adaptálja^ a sokszögeszterga hajtóművét a náluk már évek óta gyártott egyetemes esztergagépre. Először csak 11 darab sokszögeszterga készülne az intézetben melyből ötöt az egyetemnek adnának, ötöt megtartanának maguknak, egyet pedig a Zalka Máté Szakközépiskola venne meg. Az értékesítésre természetesen sok más lehetőség is kínálkozik, ha sikerül — és miért ne sikerülne? — az adaptáció. De talán nem is az a legfontosabb e szerződésben, hogy legalább kis szénában elkezdődhet a sokszögeszterga gyártása, hanem az, hogy a jövő szakmunkásai az újjal, korszerűvel ismerkedhetnek. Ha megkötik, örülhetünk tehát e szerződésnek, de nem takarhatja el előlünk a lényeget: az egész népgazda-, ság számára fontos találmányt csak akkor tudhatjuk egyenes úton, ha egy nagy gépgyártó vállalat (például a profilgazda SZIM) végre megkezdi a sorozatgyártását. A Nehézipari Műszaki Egyetem a tőle telhető eszközökkel propagálja az esztergagépet, hiszen az idézett beszélgetések is az egyetem tanműhelyében zajlottak le. Délelőtt ankét keretében ismerkedhettek a meghívott szakemberek a sokszögmegmunkálással, délután pedig gyakorlati bemutatóra került sor. BÉKÉS DEZS3 Wen ^ és 1975-ben r. %* A heő-tapolczai fürdő T7„l, V /“S
