Déli Hírlap, 1975. május (7. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-05 / 103. szám

4c Mindnyájan emlékszünk még az őszi nagy árvízre, mely tetemes károkat okozott TAlla- füreden és Hámorban is. Az erdőgazdaság gépkocsi-telephelye és a hámori lakások jelé vezető utat a Szinva-hídnál négyméteres szakaszon föl kellett bontani, így tudtqk csak el­kerülni, hogy a felső-hámori lakásokat elöntse a víz. A veszély megszűntével a Miskolci Mélyépítő Vállalat dolgozói helyreállították az útszakaszt, lebetonozták, és aszfaltréteggel látták el. Így akár a legnehezebb gépkocsik — mint a képen látható ZIL-re szerelt Hl AB rakodódaru — is átjárhatnak rajta. (Solymos felv.) Megfordulna utánam Apróhirdetéssel keresnek feleséget Érdekes olvasmány a há­zassági apróhirdetések bön­gészése a hazai és a külföldi lapokban egyaránt. Az itt­honiakat általában a szerény­ség, mértéktartás jellemzi. A társat kereső magyar nők és férfiak aránya — az apró- hirdetések tükrében — kö­rülbelül egyforma, s a szö­vegek stílusa, hangneme sem különbözik egymástól. A kö­zölt adatok közül a testma­gasság, az életkor, a hajszín szinte mindegyik hirdetésben szerepel. Egyesek még olyan negatívumokat is közölnek magukról, hogy „rokkant, já­ráshibás, elvált”. Egyszóval a hazai házassági hirdetések őszinték, emberi hangúnk. Fiatalos benyomást kelteni... Annál harsogóbb apróhir­detésekkel találkozunk a nyu­gati lapokban. Egy hannove­ri napilap tudósítása szerint egy pszichológus-kollektíva valóságos tanulmányt írt a házassági apróhirdetések „lé­lektanáról”. Az általuk meg­vizsgált 551 hirdetésből azt a megállapítást vonták le, hogy a nőknek — ha férj­hez akarnak menni — ma is fiataloknak kell lenni, a fér­fiak kelendősége viszont füg­getlen a koruktól. Ügy annyi­ra, hogy a „pálmát” egy 52 éves főiskolai tanár vitte el a hirdetésére beérkezett 183 ajánlattal, pedig nála fiata­labb diplomások is kerestek egyidejűleg feleséget. A fér­fiak ennek ellenére iparkod­nak fiatalos benyomást kel­teni magukról. Ezért például egy 53 éves agglegény for­málisan bocsánatot kért a hirdetésben — „előrehala­dott” kora miatt... A női hirdetők közül egy 22 éves egyetemi hallgatónő kapta a legtöbb ajánlatot, összesen 135-öt. A legkere­settebb női életkor átlagosan 27 év, viszont a 37 és 60 év közti korú nők szinte ered­mény nélkül hirdetnek a ka­pitalista világban. A szak­máját megnevező 116 férfi közül 14 volt akadémikus, 7 orvos, 7 más végzettségű diplomás. A nők közül első­sorban a tanítónők, tanárnők, másodsorban a titkárnők iránt nyilvánul meg a legna­gyobb érdeklődés. Az oltalmazó szerepében A hirdetés sikere sokban függ a frappáns szövegezés­től. A férfiak általában olyan élettársat keresnek, akinek hűségében, ragaszkodásában bizonyosak lehetnek. Igen szívesen játsszák az „oltal­mazó” szerepét. Jól tudják ezt a nyugati nők, s ezért volt nagy sikere egy 34 éves orvosnőnek, aki azt írta, hogy „szeretne néha egészen kis­lány lenni”. Az emancipált, saját lábán megálló, túlságo­san modern nőtípus „nem esetük” a nyugati férfiak­nak. Ezért hirdette magáról az egyik, férjet kereső nő, hogy „útban vagyok az emancipáció felé, de azért van még érzékem a gyön­gédséghez”. Milyen az eszményi no? Persze a szép lábak és a csinos külső emlegetése fon­tos szerepet játszik az apró- hirdetésekben, s e téren igen sokszínű leleményességről tesznek bizonyságot a nők. „Az utcán bizonyosan meg­fordulna utánam” — olvas­hatjuk az egyik hirdetésben. Az „eszményi” nőnek azért háziasnak is kell lenni a fér­fiak elképzelésében, anélkül azonban, hogy „háztartásbeli” benyomását keltené. Ezért is keresett egy házasulandó férfi olyan nőt, aki „farmer­ben és estélyiben egyformán biztosan tud mozogni.. H. J. Választási hozíc mély Miskolc megyei város Ta­nácsának Végrehajtó Bizott­sága tájékoztatja a város la­kosságát, hogy az 1—6. szá­mú országgyűlési választó- kerületi bizottság elnökének, titkárának és tagjainak ne­vét, valamint lakcímét tar­talmazó névsor minden mun­kanapon, a hivatalos idő alatt megtekinthető a városi tn- nács-vb titkárságán (Tanács­ház tér 8., X. udvar I. eme­let). A városi választási elnök­ség elnökének és tagjainak névsora ugyancsak minden munkanapon, a hivatalos idő alatt, megtekinthető: a városi tanács-vb titkár­ságán (Tanácshá? tér 8. I. udvar, I. emelet); Az I. kerületi hivatal tit­kárságán (Vörösmarty u. 16. fszt. 6. sz. tájékoztató irodá­ban) ; a II. kerületi hivatal tit­kárságán (Csaba vezér u. 53. fszt. 1. sz. szobában); a III. kerületi hivatal tit­kárságán (Marx K. u. 96. II. emelet, 3. sz. szobában) Jelzi a gázkitörést Az olaj és földgáz feltárá­sával kapcsolatos mélyfúrá­soknál fennáll a „kitörés”, tehát annak a veszélye, hogy az összenyomott „anyag” hirtelen, nagy sebességgel a felszínre tör, s nem egyszer összedönti a milliós értékű fúróberendezést is. A kitörés veszélyének ér­zékelésére a miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetem olaj­termelési tanszékén új be­rendezést terveztek, az Or­szágos Kő- és Gázipari Tröszttel együttműködve. Az új konstrukció annyira elő­re jelzi a kitörés veszélyét, hogy még van idő óvintézke­dések megtételére. Az új ké- \ szülék kezelésének elsajátítá­sához a tanszéken elektroni­kus „oktatógépet” is szer­kesztettek. Kérdések és válaszok a laháselosztásról IV. Ml van a zárt ajtók mögött? A lakások elosztásával, a lakásügyi hivatal munkájával foglal­kozó cikksorozatunk végére hagytuk a legizgalmasabb kérdést: miért állnak üresen hosszú hónapokig lakások, amikor köztu­dott, hogy városunkban 12 ezer jogos igényt tartanak nyílván? Az elmúlt hetekben számos olvasónk jelezte — a város legkülön­bözőbb pontjairól —, hogy az ő épületükben, lépcsőházukban is gazdára vár immár hónapok óta üres lakás. Kiknek tartalékol­ják ezeket, nem lappang-e a bezárt ajtók mögött valamilyen visszaélés? Persze nem csekélység az sem, hogy amíg birtokba nem veszi az új otthont a tulajdonosa, lakbért sem fizet. így év­ről évre tetemes veszteség éri az ingatlankezelő vállalatot, illetve a tanácsot. Valóban olyan sok üres la­kás van Miskolcon, mint a sokasodó panaszok alapján gondolja az ember? Dr. Sipos Géza, a lakáshi­vatal vezetője azt állítja, hogy az ő kimutatásuk pon­tos. E kimutátás szerint pe­dig jelenleg 150 tanácsi bér­es 80 tanácsi értékesítésű la­kás áll üresen, jóllehet vala­mennyi új otthonra elkészí­tette a lakáshivatal a kije­lölést. Akkor miért késlekednek a beköltözők, akik hosszú évek óta várják ezt a pillanatot? A magyarázat szerint az­ért, mert nem felel meg ne­kik vagy a lakás mérete, vagy az elhelyezése. Az utób­bi alatt főleg az értendő, hogy nem hajlandók a felső emeletekre költözni. A LAKÁSOK MÉRETE ÉS AZ IGÉNYEK Beszélgetésünk e pontján megszólalt Perényi Károly, a lakásügyi társadalmi bizott­ság titkára. Tapasztalatai szerint — mondta — azok, akik a várakozás időszaká­ban mindent hajlandók elfo­gadni, a kiutalás birtokában egyszerre válogatósak lesz­nek. Például azzal érvelnek a házaspárok, hogy jelenleg ugyan csak egy gyermekük van, de a másfél szobás la­kás nekik kicsi, mivel a csa­lád bővítését tervezik. Egyszerű levonni a követ­keztetést: ezek szerint több nagyméretű lakást kell épí­teni. Sajnos, az országos nor­mák szerint tartani kell az 53 négyzetméteres átlagot. Ebből pejlig az következik, hogy akkor lehet több nagy­méretű lakást építeni, ha ki­sebb — például: másfél szo­bás — otthonból is több ké­szül. A lakások nagyság szerinti összetétele tehát adott, jóllehet ez az arány nem fedi tökéletesen az igé­nyeket. Dr. Sipos Géza hi­vatkozásának tehát valóban van objektív alapja. SENKI SEM ÉLVEZHET ELŐNYÖKET! Ám az is kiderült beszél­getésünk során, hogy a kí­vántnál lassabban őrölnek az adminisztráció malmai, azaz túl hosszú idő alatt jár a végére a lakáshivatal az ilyen vitás ügyeknek. Közben az új otthon'üresen áll, és jog­gal ingerli a környéken élő­ket. Előírások szabályozzák, hogy milyen lélekszámú csa­ládnak mekkora lakást lehet kiutalni. Csakhogy alsó és felső határ is van és tulaj­donképpen a miskolci lakás- helyzet szűkös volta kény­szeríti arra a tanácsot, hogy többnyire az alsó határ körül mozogjanak a kiutalások. Nincs okunk rá, hogy gyanút ébresszünk, de azért le kell szögeznünk: senki sem élvez­het előnyöket mások rovásá­ra — ami a lakás nagysá­gát illeti. KIK SEGÍTHETNEK? Az előző cikkekben is utal­tunk rá, hogy a lakáselosz­tás objektivitása, igazságos­sága nagymértékben múlik azon, milyen alaposak a kör­nyezettanulmányok. Ha ! pe­dig a lakásügyi társadalmi bizottság erejét meghaladja, hogy a helyszínen győződjön meg a bejelentett adatok va­lóságáról. akkor a munkába be lehetne vonni a kerületi tanácstagokat, sőt a kerületi pártszervezeteket is. Mivel egyesek előnyökhöz próbál­nak jutni oly módon, hogy elferdítik az adatokat, jó lenne gondolkozni azon is, hogy az ilyen „eljárásnak” mi legyen a jogi következ­ménye. Hiszen az állampol­gárnak nemcsak jogai, ha­nem kötelezettségei is van­nak. ÖNKÉNYES LAKÁSFOGLALÓK Tűrhetetlen az is, hogy kü­lönösebb következmény nél­kül foglalhatnak el egyesek- teljesen önkényesen lakáso­kat. Jelenleg körülbelül 80 család él — minden jogalap nélkül — olyan lakásban, amelynek az ajtaját például baltával törte fel. Szép elv, hogy nálunk nem lehet az utcára tenni senkit. Ám tár­sadalmunk humánumára csak a becsületes emberek tart­hatnak igényt. BÉKÉS DEZSŐ Hősök útja IV. Az igaz legendák városa Az egész városnak sztyeppe-színe van. Az épületek többsége sárgás, világos- barna. mint a puszta földje, amikor szántás után kiszárad a napfénytől és porzik a széltől. Szári-Szu. A település­nek, amely eredetileg végvárnak épült, ez volt a tatár eredetű neve, aminek jelentése: Sárga Víz. A város, amely mintegy 70 kilométer hosszúságban hú­zódik a Volga jobb partján, először a polgárháború idején Cáricin néven, az­tán a Nagy Honvédő Háború idején Sztálingrád néven állt helyt a szovjet hatalomért. A város neve a második világháború idején a gyökeres fordulat, a fasizmus felett aratott győzelem szim­bóluma lett az egész világon. De ennek nagy ára volt... Annak idején a városon belül a szó szoros értelmében házról házra folytak a harcok, amelyekben nemcsak a Vö­rös Hadsereg, nemcsak a németek há­tában működő partizánok, hanem az egész város lakosság részt vett: a pol­gárháború vörös Cáricinjének veterán­jai, fiatalok és közöttük nők egyaránt. Legendás hírű város, amelyet legendás hírű emberek laktak és laknak. Meg­hatódtam, amikor a város védelmének múzeumában magyar neveket fedeztem föl. Láttam Török János magyar mun­kás fényképét, akit a szovjet hatalo­mért vívott harc egyik hőseként tisz­telnek ma is. De a legendák azóta és azután és mindeddig születnek, folyta­tódnak, terebélyesednek, virágoznak. Ezek azonban igazi legendák. A város védelméért vívott kétszáz- napos öldöklő csatában olyan hősök ■ . M TfüK. „ -­# Az elesett hősök emlékműve a vá­ros központjában. (A szerző felv.) születtek és haltak meg. adták életüket szülőföldjükért, hazájukért, a szovjet hatalomért, mint Ruben Ibárruri, a Spanyol Kommunista Párt titkárának. Dolores Ibarrurinak a fia, vagy Mihail Panyikaha tengerészgyalogos, akinek a kezében az egyik gyújtópalackot szét lőtték, az egész ember égett, amikor ráugrott a német harckocsira és a má­sik gyújtópalackkal azt megsemmisítet­te. Vagy I. Ponomarenko komszomolis- ta orvos, aki maga is megsebesült, és saját vérével írta a személyigazolvá­nyába, hogy kommunistaként hal meg. vagy a k a vadászrepülők, akik, mi­után kifogyott a lőszerük, gépükkel ne­kihajtottak az ellenséges bombázóknak Mindmáig élő és igaz legenda Jakon Pavlov őrmester és maroknyi katona­társának a hősiessége, akik 58 napig védték szakadatlan tűzben az egyik fontos objektumot. Vagy az az idős asz­szony, aki egy szovjet harckocsioszlopot vezetett, irányított a németek hátában, és amikor a harcosok megkérdezték az anyóka nevét, ezt válaszolta: „Hívj, aminek akarsz, én vagyok a doni Vá- szilissza, az orosz népmesék csodatevő tündére .. A világtörténelmi sztálingrádi csata után voltak olyan szakértői vélemények, hogy a rmvárostól távolabb kell az új várost felépíteni. A hős város lakói azonban áldozatot és önkéntes közre­működést vállaltak, hogy ott épüljön újjá, ahol minden talpalatnyi föld a történelmet idézi. És Volgográd nemcsak, újjáépült, hanem szebb és gazdagabb, mjnt valaha, s szorgalmas, munkaszere­tő lakói , jre tovább építik. A város lakói, dolgozói vállalták, hogy most. a győzelem 30. évfordulójának esztende­jében minden dekádban, tehát tízna­ponként terven felül egymillió rubel értékű terméket adnak a város ipari üzemei a népgazdaságnak. A Volgográ- di Alumíniumgyár például, amely ‘al­jé s egészében magyar timföldet dolgoz fel. a tervek túlteljesítésén felül vál­lalta, hogy a győzelem napjára nagy mennyiségű v. imos energiát takarít meg. Mamaj tatár vezérről elnevezett domb­hát, amely a város legmagasabb vont­ja, ma közismert zarándokhely. A Ma- majev kurgá~on annak idején heves harcok folytak. A csata után ezen a földdaraoon minden négyzetméteren 1200 repeszdarabot találtak. Mesélik a volgográdiak. hogy a nagy harcok után löbb évig fű sem nőtt ezen a terüle­ten, s 1943-ban, amikor olvadt a hó, rózsaszínű lé folyt le a domboldalról. Ahogy mondják, vért és rozsdát izzadott i föld... A Szovjetunió fegyveres Erőinek Múzeumában. Moszkvában lát­tam egy furcsa ízlésre valló söröskor­sót. A Mamajev kurgánon fogságba esett egyik német tiszt személyi holmija volt. A korsó alakját emberkoponyára for­mázták ... A győzelem napján a nagy rendez­vénysorozatot a dal ünnepe zárja a Volga partján. Este a hálatüzek és az erős fényű lámpák világánál dalban, szólalnak meg az igaz legendák ... ORAVEC JÁNOS (Vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom