Déli Hírlap, 1975. május (7. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-26 / 121. szám

Színe és Ne veszélyeztesse a papírgyárat Brréíib teszik a Szinvát Hazánk legrégebbi papír­gyára a diósgyőri. Hét esz­tendő híján kétszáz éves, hi­szen 1782-ben kezdte meg a termelést. Kevés ipari léte­sítménynek adatott meg ilyen gyönyörű környezet, mint en­nek az öreg gyárnak. Ké­ménye szinte a Bükk oldalá­ból nőtt a magasba, a he­gyek felöli részét pedig a Szinva-patak mossa. Persze, nem csupán a környezet ked­véért építették ide 193 éve. Egyrészt a nyersanyag, a fa van közel, másrészt a Szinva (a vapírgyártáshoz nagyon sok víz kell). Ám ahogy segíti a Blikk­ben eredő patak a termelést, néha legalább olyan gátat is szab annak. Jól emlékszünk még a tavaly őszi áradásra, amikor a hegyipatakok is sok gondot okoztak a völgyekben lakóknak. Bajban volt a pa­pírgyár is, kárt okozott a víz. Le kellett állítani a ter­melőberendezéseket. De így volt ez már 1958-ban is és ki tudja még hányszor a csak­nem két évszázad alatt. Éppen ezért született meg a döntés, hogy a Szinvát azon a területen, ahol ára­dása a termelést veszélyez­teti, szabályozni kell. Ennek megtörténte után megmene­kül az üzem a veszélytől és megnő a gyár területe. A Szinva ugyanis a medersza­bályozás után jóval messzebb kerül majd eredeti folyásától. A szabályozás terveinek el­készítését az Észak-magyar­országi Vízügyi Igazgatóság tervezőcsoportja vállalta és júliusra el is készíti. A jövő esztendőben már 500 méter hosszan végzik el a meder kiegyenesítését. Nagy segít­ség a gyárnak, hogy a beru­házási költségek 60 százalé­kát a városi tanács vállalta. NAGY ISTVÁN Találkoznak A lépcsőzetes munkakezdés megoldaná ♦ Még csendes a tó. Nyáron olykor tizenötezren keresnek itt felüdülést Június elsején nyit a strand A Mályi-tó közös kincsünk a nemzetközi Zsúfoltak kl"b la?ial a buszok Szívesen kezdeném e cik­ket a tó szépségének leírá­sával, de ahol a gépkocsival megállunk, egy malterhalom szomorkodik mellettünk, s a szeméttartóból bűz árad. Mit ígér Mályinak az idei nyár? Olvasóink talán em­lékeznek még, hogy tavaly több alkalommal is írnunk kellett a vizet fenyegető szennyeződésről, a tó vizét védő szabályrendeletről. Kí­sérőnk e tóparti sétán Sze­pesi Sándor, a Mályi községi Tanács elnöke volt. Kész, félkész, régebbi, de még téli álmot alvó üdülők sora előtt megyünk el. Egy ház, amely 40 000 forintba került, ma legalább 100 000 forintot ér. Számolunk. Tavaly ősztől idén tavaszig 30 új hétvégi ház épült. Négyszáz kimért telek van a tó part­ján; 350-en áll hétvégi ház. Ezek közül 35 vállalati üdü­lő. Ha a tó vizével bármi történne, valamennyinek az értéke felére zuhanna. A vízszint évről évre csök­kent; idén viszont 159 cen­timéterrel emelkedett. A ta­vat védő szabályrendelet ki­tiltotta a motorcsónakokat. Ennek érvényt is szereztek. Tilos a tó vizében autót mosni. Tilos kutyát fürösz- teni. (Sajnos ezt nem tartják be.) Mossák, fürdetik őket Szappannal, shamponnal. A víz, így szemre, gyönyö­rű. Az elnök szerint: — Szeretek hajnalonta ki­jönni. Egészségesebb a víz. A partok közelében zöld, bentebb kékebb. Űjra meg­jelentek a vízinövények. Ez a természetes tisztulás felté­tele. A KÖJÁL folyamatosan vizsgálja a vizet, a közeljö­vőben tudományos tanácsko­zás foglalkozik a víz meg­óvásával. Egy bizonyos: nem engedjük, hogy tovább ro-. moljon a tó. — Korábban voltak olyan feltételezések, hogy a hétvégi házak cmésztögödreiböl a nedvesség visszaszivárog a kavicsrétegen át a tóba. — Építési engedély nélkül építkezni nem lehet. A járási tanács viszont csak úgy ad ki engedélyt, ha megfelelő biztonsággal szigetelt emész- tők épülnek. Többen átépí­tették a régit. Ha egyszer megoldódik a tó környéké­nek vízellátása, akkor ezek az átépítések kötelezőek is lesznek. A tó partján évek' óta épül a strand. A tó vizének fo­gyásával már-már úgy tűnt, hogy nem a tóba, hanem a tó mellett épül majd. A víz emelkedése itt a legszembe­tűnőbb. A strand örök sze­relmese, Kardos Sándor gondnok: — Ez olyan víz kérem, amelyik minden évben meg­követeli a maga áldozatát. Ezért építettük a strandot. Most elég mély a víz az úszóknak is. Tavaly gyerek­medence épült, idén óvodá­soknak valót építettünk. El­sején nyitunk. A tó felé drót­háló zárja el az utat Ez fel­fogja a hullámzás sodorta vízi szemetet is. A fürdő- zőkre úszómester vigyáz. ■ ■ A bevezetőben említettem: törmelékkupacok, szemét csúfítják a tájat. Ahogy az elnök mondja: — Egy ideig nem értettem, hogy miért írnak annyi sze­retettel Mályiról az lóságok. De már tudom: valóban a város egyik „tüdeje” ez. Saj­* Törmelékhalmazok az álon. Minden kapar: holnapra izéthordolt szeméi. nos, ezt még az itt építkezők sem mindig értik. Ügy tesz­nek, mintha a szabad termé­szet préda lenne. A szemét az útra kerül, a törmeléket nem hordatják el, a kutyák a vízben fürdenek és nincs, aki szóljon. Más: mi felaján­lottuk, hogy az utakhoz biz­tosítunk kavicsot. Kivájtuk az ágyát. Nem volt, aki szét­terítse ... De nem panasz­kodom. Szebben még nem kezdtünk itt évet. * Egy-egy nyári hétvégen, egy-egy ünnepen napi 10— 15 000 miskolcinak nyújt fel­üdülést a tó. Érték tehát, amit becsülni kell. (bartha) A kisemmizett lottózó Pénteki napokon így kí­nálják portékájukat az új­ságárusok: lottószámokkal a... hírlap! Legjobb tudo­másom szerint még egyszer sem fordult elő, hogy pél­dául termelési eredményeket ajánlottak volna a tisztelt olvasók figyelmébe. Egyik kollégám, ki általában a mis­kolci üzemek munkájáról ír, így pattogott a múltkorában: „El kellene küldeni újság­árusainkat egy kis fejtágítód­ra!" Lehet, hogy igaza van. de én mégsem ezt a következ­tetést vonnám le a hírlap­árusok magatartásából. Már csak azért sem, mert a „pia­ci viszonyokat” talán ők is­merik jobban. Másképpen fogalmazva: igaz ugyan, hogy a nagyközösség számára az a fontos, mennyit és milyen áron termelünk — hiszen eb­ből élünk mindannyian —, az egyén számára viszont ma még az sem közömbös, hogy kihúzták-e a számait. Szóval, van egy kis el­lentmondás a szerencsejáté­kok körül. Annak ellenére, hogy gyártottunk tetszetős „ideológiát” a totóra, lottóra is. Azt mondjuk, hogy nem annyira a gyors meggazda­godás reménye, sokkal in­kább a játék szenvedélye fű­ti azokat, akik hétről hétre lesik a sorsolás eredményét. Mert hiszen ők is rendes, becsületes dolgozó emberek, akik mélységesen egyetérte­nek vele, hogy nálunk ki-ki munkája szerint részesüljön a javakból, és csak azt te­kintjük becsületes úton szer­zett forintnak, amiért meg­dolgoztunk. Szóval, nem annyira a meggazdagodás, mint inkább a játék. Kétségkívül jól hangzik, de az emberben né­ha kételyek támadnak. Ügy gondolom, nemcsak engem gondolkodtatott el a tévé Jo­gi esetek című közkedvelt műsorának egyik riportja. Arról szólt, hogy egy négy­tagú vállalati kollektíva hosz- szú évek óta együtt lottózik. Hétről hétre meghatározott összeggel „szállnak be” a ta­gok, közösen vásárolják és töltik ki a szelvényeket. Nagy egyetértésben játszo­gattak egészen a legutóbbi időkig. Amikor is az történt, hogy egyik szelvényükön te­litalálatot értek el. Nem is lett volna semmi vita, ha éppen ezen a héten nem ke­rül betegállományba a tár­saság egyik tagja. Mivel nem tudta befizetni a ráeső ösz- szeget, a másik három most azt mondja, hogy nem illeti semmi a nyereségből. Ö vi­szont felháborodottan köve­teli. hogy adják ki a ráeső háromszázezer forintot, hi­szen az ö számkombinációja nyert, arról pedig nem te­het. hogy megbetegedett. Kü­lönben máskor is előfordult már, hogy valaki nem volt jelen a befizetéskor és ilyen­kor társai helyette is megvet­ték a szelvényeket, ő pedig u:ólag rendezhette a tartozá­sát. Perre vitték az ügyet, és a Jogi esetek című műsor szerkesztői tippeket kérnek a a tévénézőktől: szerintük mi lesz a per végeredménye. Nem vagyok jogász, így csak laikusként vehetek részt a „játékban”. Szerintem igen­is jár a háromszázezer forint az osztozkodásnál hoppon maradt embernek, ha minden úgy van, ahogy a riporter­nek elmondta. Az ilyen lot­tózó társaságok — amennyi­re én tudom — egyszerű polgári jogi társaságnak mi­nősülnek, s megállapodásu­kat nem kell írásban rögzí­teni. Együttműködésük gya­korlata szabállyá szentesítet­te, hogy ha nincs jelen vala­ki. akkor a többiek befizetik helyette az összeget és ké­sőbb rendezheti a tartozását. Írott paragrafusok hiányá­ban, az ember az erkölcsre, igazságérzetre apellálhat. No és arra, hogy ha a lottózás­ban valóban a játék a fon­tos. akkor tartsák be a já­tékszabályokat. De ahogy én elnéztem a televízió képer­nyőjén a társaság tagjainak mohóságtól és gyűlölettől el­torzult arcát ... Lottószámokkal a ... hír­lap! BÉKÉS DEZSŐ A Hazafias Népfront me­gyei elnöksége mellett mű­ködő béke és barátsági bi­zottság nemzetközi klubjá­nak tagjai ma este fél hat­kor találkozóra jönnek össze a TIT Kazinczy Klubjában. Összejövetelükön több elő­adás is elhangzik. Dr Mádai Gyulának, a TIT néprajzi szakosztálya titkárának meg­nyitója után Bujdos János, a megyei tanács vb művelődés- ügyi osztályának vezetője is­merteti Borsod kulturális életének fejlődését hazánk felszabadulása óta, majd Barna István, a Földes Fe­renc Gimnázium igazgató- helyettese a borsodi tájakról és emberekről beszél. Ezt kö­vetően Akác István költő a verseiből ad elő. A találkozó második részé­ben a különböző országokból származó, s Miskolcon, vala­mint a megye más helységei­ben lakó klubtagok ismer­kednek egymással. csak — a műszakváltás idő­szakában — járatsúritéssel tudunk enyhíteni a gondo­kon. — Az avasi lakótelep be­népesülése magával hozta, hogy az utasfogalom jelen­tősen megnőtt az arra köz­lekedő járatokon .,. — Az előbb említett utas- számlálás erre a vonalra — tehát a 2-es, 12-es, 14-es és a 24-es autóbuszokra — is kiterjed. A vizsgálat ered­ményeként igyekszünk meg­oldást találni a zsúfoltság enyhítésére. Reggel köny- nyebben tudjuk munkahe­lyükre szállítani az utasokat, hiszen ekkor még kevesen indulnak Tapolcára. A na­gyobb nehézséget a délutáni csúcsforgalom jelenti. — Kaptunk olyan javasla­tot is, hogy indítsanak új járatot az avasi lakótelepről a Búza térig, amely a Tiszai pályaudvart is érintené ... — Az 1-es járattal vagy a Búza térről a 3-as, 7-es, 8- as járatok valamelyikével meg lehet közelíteni a Tiszai pályaudvart (az avasi lakó­telepről a belvárosba bejutni pedig nem okoz különösebb nehézséget). Terveink között szerepel, hogy a Vörösmarty utcai lakótelep elkészülte után indítunk egy ilyen já­ratot; de kevés az autóbu­szunk. Reméljük, az idén elegendő érkezik az Ikarus­tól, s akkor enyhíteni tud­juk a fennálló, s hangsú­lyozni kívánom, előttünk is ismert gondokat. (tóth) KISZ-tórum Az ifjúsági mozgalom idő­szerű feladatairól rendeznek fórumot a KISZ-aktívák ré­szére ma délután öt órától a Bartók Béla Művelődési Központ Vasasklubjában. Az ifjúkommunisták kérdé­seire a Diósgyőri Gépgyár és a Lenin Kohászati Művek ifjúsági vezetői válaszolnak. Brigádvezetök klubja Van-e önnek szabad ide­je? — ez a témája a Bartók Béla Művelődési Központban ma délután fél 3-kor kezdő­dő előadásnak. A szocialista brigádvezetők klubjában tartják a rendezvéiivt. Kecs­kés Sándor, a művelődési ház főelőadója vezeti a vi­tát. Több olvasónk panaszko­dott, hogy zsúfoltak a Mis­kolci Közlekedési Vállalat közelmúltban forgalomba ál­lított 1 D jelzésű autóbuszai. Sokszor félórákat kell vára­kozni ahhoz, hogy a Diós­győri Gépgyár, vagy a Lenin Kohászati Müvek dolgozói eljuthassanak a Tiszai pá­lyaudvarra. Mi a véleménye erről az MKV forgalmi osz­tályvezetőjének, Kolozsvári Istvánnak? — A városi tanács utasítá­sára utasszámlálást végzünk, azt vizsgáljuk, mennyire vannak igénybe véve az egyes járatok. Ügy gondolom azonban, hogy a diósgyőri dolgozók gondját csak akkor tudjuk megnyugtatóan ren­dezni, ha bevezetik a lépcső­zetes munkakezdést. Képte­lenség ugyanis a műszakvál­táskor 18 ezer dolgozót zök­kenőmentesen szállítani. Sze­retnénk segíteni, de kocsi­parkunk sem megfelelő, így

Next

/
Oldalképek
Tartalom