Déli Hírlap, 1975. május (7. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-21 / 117. szám
Pvc-ablak készül Egerben is Jelentős szerződést írtak alá a napokban Kazincbarcikán a Borsodi Vegyikombinát és a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat vezetői. A szerződés értelmében a BVK kazincbarcikai műanyag-feldolgozó üzeme részére egy, évente 15 ezer darab pvc-ablakprofilt gyártó extruder gépsort szerez be, amelyet a jövő évben állítanak üzembe. Az extru- dált profilokból a pvc-abla- kok konfekcionálását a HTÉV Egerben fogja elvégezni. A kész ablakokat — a saját szükségletek elsődleges fedezése mellett — országos igények kielégítésére a hevesiek forgalmazhatják is. A szerződést aláíró felek megállapodtak abban is, hogy szorosan együttműködnek a jövőben a piackutatás, alkalmazástechnika, vevőszolgálat, valamint a reklám és műszaki propaganda területén.-X- A Búza téri piac slágere a cseresznye. Minősége rendkívül változó, ez érződik az árakon is: a legolcsóbb fajta kilója 23 forint, de néhol 40-ért is mérik. Tegnap megjelent a földieper is. Árát, mint képünkön látható, nem éppen diákzsebhez méretezték ... (Solymos László felvétele) A napokban felháborodott hangú panaszos levelet hozott szerkesztőségünkbe a postás. Andrejcsák András, Gizella utca 20. szám alatti lakos az udvarukban levő tűrhetetlen állapot miatt már 1971-ben panasszal fordult a 7. számú Ingatlankezelő Vállalathoz, valamint az I. kerületi Hivatal tisztifőorvosi hivatalához, 1974-ben pedig az I. kerületi Hivatal igazgatási oszályának szabálysértési csoportjához. A két levélre azóta sem kapott választ, intézkedés sem történt. A szűk, levegőtlen udvar sarkából elviselhetetlen bűz terjeng. Az egyik ajtó előtt két méter magasan feltornyozva rongyok, kacatok.--5- Érthetetlen előttem és az udvar többi lakója előtt is, hogy az ügyben évek óta nem intézkednek az illetékesek — mondja Andrejcsák András indulatosan. — Még annyi fáradságot sem vettek, hogy a helyszínen kivizsgálják panaszunkat. Rendelet szabályozza a hulladékbegyűjtés és -eltávolítás módját, a közterületek tisztán tartását, a házi szemét kezelését, mely kimondja, hogy Olyan sZérves és szervetlen anyagot, amely a környék levegőjét szennyezi, a szomszédos lakók egészségét veszélyezteti, közterületen lerakni tilos. Továbbá azt is, hogy a szemetet nem szabad hosszú ideig tárolni. Most, a meleg idő beálltával az egész környék ki Van téve a fertőzésnek. A rendelet 10. pontja egyébként kimondja azt is, hogy a szemétgyűjtő tartályokban (kukákban) levő szemétből tilos bármiféle anyagot kiválogatni, kiszedni. Szabálysértést követ el, és 1000 forintig terjedő pénzbírsággal büntethető az a személy, aki a tanácsi rendeletben foglaltakat megszegi. A 63 éves öregasszony, aki szoba-konyhás, nyárikonyhás, éléskamrás, vízvezetékkel felszerelt lakásában és az udvaron tárolja az összeguberált szemetet — „kincseit”, ahogyan ő emlegeti — egyébként nincs rászorulva a „gyűjtögetésre”. Havi járadékot kap a tanács szociális csoportjától. Az udvarbeliek elmondták, hogy szép szóval sehogyan sem bírják rávenni a szeny- nyes holmik elszállítására. 1972-ben gyámja, megsokall- va a panaszokat, kórházba vitette és a lakásból, a pincéből, az udvarról négy teherautó hulladékot szállíttatott a sajó-parti szeméttelepre. Ezután az öregasszony újból elkezdte a turkálást a kukákban, s a „gyűjtést” — a lakók nem kis bosszúságára. á Hadirokkantak útja felől, a Szinva-parton két betört ablak éktelenkedik a házon. Az üveg helyén szemét, szemét, szemét. Elég egy szikra, egy bedobott cigarettacsikk és porrá ég az egész épület. Mindez a város központjába^, kőhajításnyira a forgalmas Kun Béla úttól. Az udvarnak egyébként nyolc lakója van — közöttük öt gyermek —, akik ebben a nem éppen esztétikus környezetben kénytelenek élni. A lakók tehetetlenek. Az öregasszony most is valahol a kukákat túrja mániákusan. Este újra rtiegér- kezik a hulladékkal teli zsákokkal, és gyűlik, gyűlik a szemét. y. e. Tiszta üzem — egészségesebb emberek Sajóbábonyban, az Északmagyarországi Vegyiművekben a „Tiszta üzem — egészségesebb emberek” mozgalom keretében üzemek közötti versenyt hirdettek. Az üzemeknek fokozott gonddal kell tisztán tartaniuk szociális létesítményeiket, kulturáltabbá, esztétikusabbá kell tenniük üzemi étkezőhelyiségeiket, rendszeresen munkavédelmi őmaplót kell vezetniük. A versenyt havonta ellenőrzik, s az év végén a legjobb eredményt elért üzemeket jutalmazzák. A DH várospolitikai fóruma Virágot az erkélyre De hol a láda? Majd az új loggián Amikor a lakótelepek felépülnek, élni kezdenek, még csak a lakásának örül az, aki beköltözött. Aztán parkot, játszótereket szeretne. Otthont teremt. A lakások is csak lassan lesznek „véglegessé”, idő kell, amíg minden bútor a helyére kerül. Költözéskor az erkély a legtöbb családban raktár Ám később, amikor már minden szükségeset megvett a család, sor kerül az erkélyek berendezésére is. Legyen az nagy, vagy éppen csak parányi — e berendezés tartozéka a virág. A „Tiszta, virágos Miskol- cért” mozgalom szervezői annak idején arról tárgyaltak, hogy a városképet javítaná, ha az új lakók segítséget kapnának erkélyeik vi- rágosításához. Földet, tanácsot, palántát, de legfőképpen ' és legelőbb virágládákat. Pontosabban: úgy terveznék a házgyári lakásokat, hogy az erkélyeken a virág-, nak is biztosítanának helyet. Raktár, ruhaszárító, rács Aki most körbejárja a várost, azt látja, hogy sok helyütt raktár maradt az erkély. Másutt egy felszerelt kötélen szárad a ruha. Megint máshol ügyes' rácsot szereltek a lakók az erkélyeikre, hogy a gyerekek nyugodtan játszhassanak. Végül van néhány virágos erkély is. A ruhaszárítás csak egy- egy családnak kényelmes, a városképnek árt. A raktár egy családnak megoldás, de valóságos merénylet a városkép ellen. A gyerekeket védő rács. még ha egyedileg szép is. ront a házak összképén. De ez legalább kedves és célszerű. A virágos erkélyeken viszont a legkülönfélébb megoldásokat találjuk, a ládáktól a kisasztalokon álló cserepekig. A ládák nem mindenkor balesetbiztosak, a felfüggesztésnek, felszerelésnek nincs egységes módja. A régi típusú házgyári lakások erkélyeit ugyan egységes virágtartó „tepsikkel” tervezték, de az építéskor ez a tartozék már kimaradt. Rarkácsoini is lehelne, de... Mit lehetne tenni? A kérdés egy panasz nyomán jutott eszembe. Elmondották, hogy a virágüzletekben nincs virágláda. Az asztalos megcsinálja, de drágán. Barkácsolni lehet, de az sem szerencsés, ha minden erkély más és más ízléshez igazodik. vagy — ez is előfordul — ízléstelen. Szuchy Róbertét, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkárát kérdeztem: azért a hajdani óhajért, hogy az új lakótelepeken virágosak legyenek az erkélyek, mit tehet most a „Tiszta, virágos Miskolcért” mozgalom? . Az természetes, hogy agitál, ízlést formál, nevel, de ezen túl segíthet-e? A válasz egyértelmű volt: a virágos erkélyekért való mozgalmat a tervezéskor kell elkezdeni. Sajnos, a régebben tervezett virágtartók már nem pótolhatók. A nagy üvegerkélyekhez' nehéz megoldást találni. Ehhez a lakók leleményessége kell. Különben a feltételek adottak. A város minden részében lehet kapni megfelelő minőségű keverékföldet, van elég palánta, mag. Csak a virágtartók hiányzanak. Sajnos, hiányoznak az új házgyári épületek erkélyeiről is. A jövő viszont megnyugtató. Nagy Zoltán, az ÉSZAKTERV tervező mérnöke mondotta el, hogy jelenleg több',» loggia-terven is dolgoznak. A tervezés egyik követelése a virágtartó. ■ ’ Reméljük, az új terv olyan ' lesz, hogy a virágtartókat az építéskor sem spórolhatják eb>‘ B. G. A zöldborsóig: sziWásgooibic A borsószezon közeledtével jelentősen megnőtt a karbantartók feladata a Magyar Hűtőipar miskolci gyárában. Előkészítik a gépeket, berendezéseket, hogy a két hét múlva kezdődő szezont felkészülten, várhassák. A hűtőháziak jelenleg még szivásgombócot készítenek, s már télre is raktároznak belőle. Gép- és vegyipar Borsodi vállalatok a BNV-n (Folytatás az 1. oldalról) A szerszám gépi pari vállalatok termékeinek a C-pa- vilon ad otthont. Itt találkozunk Kari Lászlóval, a DIGÉP osztályvezetőjével és Horváth Istvánnal, a helyettesével. — Az utolsó simításokat végezzük mi is — mondják. — Termékeinket három teKéptelen álom Azt álmodtam, hogy én vagyok az ÁAEH. Az Állami Autókat Ellenőrző Hatóság. Egyszemélyben. Bolondság, hogyan álmodhat ilyet normális ember!(?) Sűrű erdők, ligetek, szerpentinek fölött repültem ... Igen, mert szárnyaim voltak, mint Bubó doktornak. Mondom, repültem, de nem céltalanul. Pedig vasárnap és ünnepnap volt. Éppen ezért! Az ÁA- kat kerestem én, az ÁAEH. Nem kellett sokáig szárny csapkodnom. Egy kis tisztáson társaságot vettem észre. De hol az A A? Aha, ott a sűrű szélén. Zuhanórepülés. Nézem a rendszámot. Stimmel. Odaszökdécselek a társasághoz s kérdem, ki a főnök? „Én" — szól egy középkorú férfi, meglóbálva kezében a nyársat. „Az öné?” — bökök a szürke ÁA felé. Fejét rázza. „Az államé..." „No épp ez az! Hát nem tudja, hogy..." „De tudom. Csakhogy én nem maszek-úton vagyok. A Szalonnát Exportáló Vállalat áruját jöttem kipróbálni, exportképes-e, vagyis csordul-e?” „Éppen munkaszüneti napon ...” „Felajánlás, kérem.” „És a többiek, a tisztelt társaság?" „Társadalmi kóstolót vállaltunk. A feleségem, a fiam, a lányom, az anyósom és a lányom udvarlója. Na és! Hát nem szép, hogy feláldozzák a szabad idejüket?! Ez ellen senkinek se lehet kifogása. Igaz?” „Nem igaz! Kérem a jogsit!" „Milyen jogon?" „Az ÁAEH jogán." „Ilyet én nem ismerek! Különben is ki maga, szárnyas idióta! Hess innen, mert kivájom a sze- rneidet!” Ezt már az anyós mondta, miközben utánam hajított egy égő félrönköt. Szomorúan lavíroztam tovább. A szerpentinen egy nagy fekete ÁA tűnt fel. Zuhanó! Stop! „Hová, hová, vasár- és ünnepnapon?” A gépkocsivezető mellől ismerős arc bukkant ki. „Üi kocsi, próbaút.” „Ja, vagy úgy! És a hölgy, ott hátul?" „Szemtelen, pörköltszárnyú dögkeselyű! Ennyibe veszi az egyenjogúságot?!” Én felröppentem, ők elrobogtak. Keselyűén. akarom mondani keserűen suhantam tovább a felhőtlen égbolt és a tar- kálló föld között. Lestem csüggedetlenül a rendszámokat. S lelecsaptam az ÁA-kra. nem mondom, hbgy sűrűn, úgy köztesként. Két maszek között egy ÁA. Szigorúan ellenőriztem, de senkit sem tudtam rajtakapni. Az egyik Indiába tartott, csak azért ment ÁA-val, mert Biharkeresztesig utol akarta érni a MALÉV-gépét, mivel lekéste: a másik az ÁA levegőszennyező hatásfokát ellenőrizte; a harmadiknak néhány nappal ezelőtt úgy tűnt, furcsa hangot ad a fék s hogy jó-e, azt csak 120-as tempóval lehet kipróbálni: a negyedik a rádióból hallotta, hogy a Mátrában esik az eső, s odasiet, 'meggyőződni róla, müködik-e az ablaktörlő. A horgászfelszerelés csak azért volt nála, nehogy azt higgyék, csak úgy céltalanul furikázik. Egyszer, egyetlenegyszer majdnem elcsíptem valakit. Mondom, majdnem. Mikor lecsaptam, épp akkor mászott ki egy illető a kocsiból. Az autó három kereke az ég felé fordult, a negyedik vígan gurult lefelé a lejtőn. „Kérem a forgalmi engedélyt!” „Tessék.” „De ez maszek.” „Hát mit gondol, én a római pápa vagyok, az összetört Trabantom meg Citroén?” „Bo- csánat. Segíthetek?” „Igen, vegyen a szárnyára.” Dilis álom volt, mondhatom. Szóvá se tettem volna, ha ma délelőtt egy jelentésben nem olvasom a következőket: ,.... ismételten sok állami rendszámmal ellátott személygépkocsival találkozunk vasár- és ünnepnapokon a különböző üdülő- é§ kirándulóhelyeken.” Nem is ezen döbbenet: én meg. Se az alom miatt. Azt kell feltételeznem, -hogy cezaromániás hajlamom van. Hiszen hogy a csudába lehetne egyetlen személy — hatóság!? Ráadásul ÁAEH! Rossz álom. Az ilyen álom almomban se jöjjön elő ... rüléten., mulatjuk be. A pavilonban, a iszérszánarés kábelgépeket, a szabadban': mintegy 30 féle szivattyút és ugyancsak a szabadban, valósággal szoborkompozícióként, vasúti kerékpárjainkat, s mellettük rugóüzemünk termékeit. A szerszám- és kábelgépek összeszerelését Bozsik Kát-' mán állami díjas lakatos? irányításával végzik a gép- gyári munkások. Most éppen,, a DSÖ 50 V—1-es összecsapógépet — amely vásári dí- v jat nyert — teszik üzemképessé. — Minden porcikájában a gyár dolgozóinak szellemi. - terméke ez a világszínvonalon álló gép — magyarázza Kari László. — Máris komoly ig%ny van rá külföldön, különösen a KGST-or- szágokban. Üjdonságunk az .NSZK-licenc alapján, gyártott hidraulikus billenőkése« lemezolló, melyet júniusban egy párizsi kiállításon is bemutatunk. A DES—200-as lemezélhajlító gép pedig a BNV egyik legsúlyosabb, legnagyobb berendezése; bizony volt vele gond, amíg sikerült behozni a pavilonba .. A B-pavilonban találhatók a vegyipari vállalatok. Borsod talán a legnagyobb területet kapta itt. Az Északmagyarországi Vegyiművek, a Borsodi' Vegyikombinát és a Tiszai Vegyikombinát kiállítási anyagából jóformán még semmi sem látszik, ám a megnyitóra itt is minden a helyére kerül. Mindenki megtekintheti majd . a BVK és a TVK vásári nagydíjas termékeit is. — Rendkívül büszkék vagyunk a sikerre — mondják a leninvárosiak és kazincbarcikaiak. — Kiállításunk szemlélteti Borsodnak az ország vegyiparában elfoglalt meghatározó szerepét — s a jövőjét is. Reméljük, mindenki érdeklődéssel tekinti meg a BVK új pvc-g.yárá,- nak makettjét, vagy például a Leniuváros—Kallus között épült Barátság kőolajvezeték működési vázlatit. NYIKES IMRE t Fertőzésveszély ! A guberáló öregasszony és a tehetetlen lakók
