Déli Hírlap, 1975. április (7. évfolyam, 76-99. szám)

1975-04-17 / 89. szám

A Tata fedélzetén: Ha józunk a nyárba Lapunk két dolgozóját — Brackó István főmunkatársat és Herényi László fotóriportert — az a megtiszteltetés érte, hogy a MAHART —, amelynek ezúton is köszönetét mondunk — Tata nevű teherhajója — „utasként’* elvitte „tengernézőbe”, a Föld­közi-tengerre. Munkatársaink ha­zatérve riportsorozatban írják meg élményeiket. Első tudósítá­sukat azonban — légipostával — máris elküldték az olvasóknak, egy levél kíséretében, amit a kollégáknak szántak. E levélből mintegy bevezetőként idézzük az alábbi részt: „Ezen a hajón min­den van, amint látjátok, még írógép is. Található itt kutya, nyúl, s nem hiányzik a bakuli- nak nevezett hajóbogár sem. (A bakulit az különbözteti meg a köménymagtól, hogy lába van.) A társaság egyébként hamar befogadott bennünket, s elévül­hetetlen érdemeket szereztünk krumplipucolásban, brigádnapló­vezetésben, kikötői bevásárlás­ban, cipekedésben. Szóval csupa ilyen finom, nagy szaktudást követelő munkát bíznak ránk.” ... és most átadjuk a szót „hajómasainknak”. A matrózok tréfája Egy kényelmes kerékpáros sebességével hajózunk a nyárba. Az ég is kék, a ten­ger is kék. Süt a nap. Ma az ebédhez sört adtak: tehát csütörtök van. A görög szigeteknél já­runk, Krétától északra, fát- lan, lakatlan, kopár szikla­szirtek között. A piros-fehér- zöld lobogó alatt hajózó Tata Bejrut felé tart. A sebesség tíz csomó, azaz óránként 18 kilométer. Március 18-án szálltunk hajóra a jugoszláviai Koper- ben. Fotóriporter kollégám bőröndnyi filmet, én pedig két zsebre való jegyzetfüze­tet és golyóstollat hoztam. Közös tulajdonságunk, a kí­váncsiság hozott bennünket a tengerre, s ezt a kíváncsi­ságot oltogatjuk azóta is, nem lankadó buzgalommal, az „egyszer mindent ki kell próbálni” jelszó jegyében. A hajón jó szívvel és egy pohárka itallal fogadtak ben­nünket. szavunkat véve, hogy tartjuk magunkat a hajósok­ra vonatkozó mindenkori előírásokhoz. Kikötötték azt is, hogy a tréfákért nem sér­tődünk meg, s alávetjük magunkat az újoncavatás kö­telező és gyötrelmes aktusá­nak. Az avatás egyelőre még várat magára, néhány tréfá­ban azonban már volt ré­szünk. Legutóbb például für­ge acélgolyókat csempésztek ágyunk alá a tréfás kedvű tengerészek, hogy a hajó himbálózásától táncoló golyók zaja riassza az éjszaka nyu­galmát. Minden mesterkedés ellenére jól aludtunk, ágyunk kényelmes és emeletes. S es­tére mindig holtfáradtak va­gyunk. A velencei villamos vízen jár Megjártuk Velencét, a la­gúnák, a kövér macskák és a sznob turisták városát. Gondol ázásra ugyan nem fu­totta, de a velenceiek villa­mosával a vaporettónak ne­vezett motoroshajóval min­den csatornát bejártunk, s legalább ötven kilométert gyalogoltunk a 118 szigetre épült, négyszáz hidat szám­láló városban. Jártunk Tri­esztben, ahol a Tatánál há­romszor nagyobb Rába le­génysége vendégül látott bennünket. Velünk volt a hajókutya, Mackó is. A de­rék négylábúra valamelyik kikötőben egy napszemüveg ellenében tettek szert a mat­rózok. A húsvétot horgonyon ün­nepeltük (a vihar elől búj­tunk el), a dalmát partok közelében, Dubrovnik fölött. Arcvízzel meglocsoltuk a ka­pitány feleségét, s még ver­set is mondtunk. így szólt: Húsvét napja ma vagyon / Csúszik a nyúl a fagyon / Nekünk valamit adjon ... Buta kis zöngemény, de nagy sikert arattunk vele. Kap­tunk is érte hímes tojást. A parancsnok felesége az ebédnél nem jelent meg. Ha­jat mosott Még csak vélet­lenül sem akadt két egy­forma illatszer a húsvéti lo­csolóvizek között. Nem kellett a Daedalon A hajó mintegy százköte­tes könyvtárában egy ten­geri útleírásra bukkantam. Ebben az áll, hogy: „ha va­laki fordítva teszi fel a sap­káját, az azt jelenti, hogy nem óhajt beszélgetni ...” A Tatán senki sem hordja fordítva a sapkáját. Vendég­látó útitársaink szívesen és színesen mesélnek. Persze, csak akkor, ha nem fojtja beléjük a szót az Olaszor­szágban vásárolt, s a sza­lonban szüntelen próbának alávetett szuperrádiók, szu­permagnók, szuperlemez­játszók hangzavara. Én egye­lőre csupa haszontalan do­logra költöttem valutámat. Vettem néhány karton Marl- borót, merthogy az otthonról hozott füstölnivaló már elfo­gyott. Vettem whiskyt, mert­hogy a fütyülős barack pa­lackja már kiürült. Szappant azért vettem, mert kollégám is vett, teát pedig azért vá­sároltam, mert szép volt a doboza. Sok felesleges holmit vi­szek haza. Mentségül majd azt sem hozhatom fel, hogy idefelé is jó néhány felesle­ges dolgot hoztam. Amint az az eddigi, háromhetes hajó­zás során kiderült, könnyel­műség volt a bőröndbe pa­kolni az öltönyt és a nyak­kendőt, a Daedalon tablettát, a varrókészletet, a zseblám­pát, a külön az erre az al­kalomra nyomtatott névje­gyet, továbbá a napszemüve­get és a fürdőnadrágot. BRACKÚ ISTVÁN Készülődés r • r t az országjáró diákok fogadására Hazáink mintegy kétezer középiskolását látja vendégül június 22—29, között a KISZ Borsod megyei bizottsága a csanyiíki Majális-parkban. Itt rendezik meg az országjáró diákok X. országos találko­zóját (ODOT). A saját sátraikkal érkező fiatalok ellátása, a megfelelő kulturális és sportprogram biztosítása — a kötelező ver­senyeken túl — nem kis fel­adatot ró a kedden délelőtt megalakult szervező bizott­ságra, amelynek hatékony munkáját a 18 munkabizott­ságban tevékenykedő csak­nem 100 fiatal segíti. A fel­adat nem könnyű: a tíz év­vel ezelőtt Miskolcon zászlót bontó ODOT részvevőinek kell élményekben, gazdag, emlékezetes programokat, versenyeket összeállítani. Eb­ben a munkában nagy segít­séget ad az ODOT védnöki rendszere is, ezúttal ugyanis huszonhárom védnök segíti az ország minden tájáról ér­kező diákok egyhetes talál­kozójának színvonalas előké­szítését, lebonyolítását. Szerződés a Vöröskereszttel Volán-os véradók A Volán 3. sz. Vállalat dolgozói között évről évre növekszik a véradók száma. Tavaly például 136-an 45 liter vért adtak a Borsod megyei Vérellátó Központ­nak. Nemrég a vállalat Vörös- kereszt szervezete a központ­tal szerződést kötött, amely­ben kötelezettséget vállalt arra, hogy a Volán-osok kö­zül ebben az évben másfél százan adnak vért. A szer­vezés s a véradásnál való segédkezés munkáját ugyan­akkor az Anna Frank nevét viselő szocialista brigád tag­jai vállalták. Oly derekasan állták szavukat, hogy felvilá­gosításuk nyomán a terve­zettnél 32-vel többen jelent­keztek. Húszán ugyan nem feleltek meg a követelmé­nyeknek, de tegnap a szer­ződésben vállaltnál még így is többen, 162-en adtak ösz- szesen 54 liter vért. Beszüntetik az orrfacsaró termék gyártását Lezárul a Chinoin-ügy A képen látható berendezésekben — az egyiket még sze­relik — „nyeletik el” a bűzös gázokat. Harminchárom éve műkö­dik - Miskolcon a kohászat szomszédságában a Chinoin telepe, de az utóbbi két évet leszámítva a miskolciak zöme nem is tudott róla. Az utóbbi két évben viszont híressé, vagy inkább hírhedtté vált. Különösen a Győri kapui la­kók és a kohászat dolgozói panaszkodtak sokat az üzem­ből áramló elviselhetetlen bűz miatt. Pedig a kohászok nem is finnyás orrúak, hi­szen a kemencék környékén sem rózsaillat szállong. Elhamarkodott döntés A két évvel ezelőtt bekö­vetkezett kellemetlen válto­zás magyarázata: akkor kezdték gyártani a Prophos elnevezésű növényvédő szert. A Prophost a mezőgazdaság­ban használják talajfertőtle­nítésre. Viszonylag új cikk világviszonylatban is, ha nem gyártanák, Nyugatról kellene importálni. Azt tehát senki sem vitathatja, hogy a Chinoin helyesen járt el, amikor be­vezette a gyártását. Az vi­szont erősen vitatható, hogy körültekintően döntött-e a budapesti vezetőség, amikor a bűzös termék előállítását a nagy lakótelep szomszéd­ságában levő miskolci üzem­re profilírozta. Az igen kel­lemetlen, rothadó hagymára emlékeztető bűzt egyébként a gyártásnál felhasznált pro- pilmerkaptán okozza. Intézkedett a tanács A városi tanács végrehajtó bizottsága előtt a Prophos gyártásának bevezetése óta többször szerepelt a „Chi­noin-ügy”. Felvetődött az is, hogy ha nem kap garanciát a város vezetősége a környé­kén élők ezreit kínzó bűz megszüntetésére, ki kell tele­píteni a város területéről az üzemet. Ugyanakkor a A DH telexszolgálata jelenti: Gyorsan kiég a villanyégő A Széchenyi úti Tungsram- boltban sok vásárló reklamál mostanában. Előfordul, hogy egy-két órás használat után ki­égnek a villanyégők. A pana­szok okáról kérdeztük az Egye­sült Izzólámpa és Villamossá­gi Kt. minőségellenőrző főosz­tályának vezetőjét, Palla Mik­lóst. — Automata és félautoma­ta gépeink naponta több ezer villanyégőt gyártanak. Ép­pen ezért fokozottak a mi­nőségellenőrzés követelmé­nyei gyárunkban. Az izzó­lámpákat két ízben vetjük minőségi ellenőrzés adá. Ez már a gyártó gépen megkez­dődik, a munka végső fázi­sában ugyanis egy automata berendezés „próbál”. Ezt kö­vetően a MEO-ban egy-két napig „fektetjük” az elkészült darabokat, s ekkor ismét ki­próbáljuk őket. Csak azok az égők hagyhatják el a gyárat, amelyek megfelelnek a kö­vetelményeknek. A gyártás­ból rendszeresen veszünk ki nagyobb mennyiségű izzó­lámpát is, amelyeket tartó­sam égetünk, hogy vizsgál­juk élettartamukat. Ameny- nyiben ezeknél a gyors vizs­gálatoknál megnövekszik a gyorsan kiégők száma, úgy a szériát nem engedjük ki a gyárból. — Ml lesz ezeknek az égők­nek a sorsa? — A hibás gyártmányokait a törőbe küldjük. Az itt ke­letkező üvegport természete­sen ismét fel tudjuk hasz­nálni a gyártásban. — Térjünk vissza az eredeti panaszra ... — A vülanyégők átlagos élettartamát ezer órában ha­tározzuk meg. A korai ki­égés adódhat gyártási hibá­ból —, amelyért mi vagyunk a felelősek —, de adódhat a felhasználás körülményeiből is. így például a zárt testek­ben égő izzóink közül nem mindegyik bírja a tartós me­leget, ezek — szakszóval — „megfulladnak”. Esetleg há­lózati feszültségingadozás is hozzájárulhat az élettartam megrövidüléséhez, a gyors elhasználódáshoz. — Mi tehát a teendő? — Amennyiben a bejelen­tések száma megszaporodik, vállalatunk helyszíni vizsgá­latot is végez. Ha bebizonyo­sodik a panaszok jogossága, a gyártási hiba, úgy esetleg az egész izzó-sorozatot be­vonjuk a forgalomból. A miskolci Tungsram-bolt egyébként felhatalmazást ka­pott arra, hogy a hibás ter­mékeket becserélje s kérje a helyszíni vizsgálatot. Mi min­den esetben igyekszünk úgy végezni a minőségellenőrzési munkát hogy a vásárlókhoz a minőségileg kifogástalan termékek kerüljenek. Ha mégis „kicsúszik” néhány da­rab, feltétlenül forduljanak hozzánk, vagy vevőszolgála­tunkhoz. (tóth) közegészségügyi szervekkel együtt intézkedtek, hogy 1974. május 29-től köteles meg­szüntetni a növényvédő szer gyártását a Chinoin. E határozat végrehajtásá­ról kért jelentést a tanács-vb április 10-i ülésén. A jelen­tésből kiderült, hogy a Chi­noin eleget tett a határozat­nak és a Prophos gyártását szüneteltette 1975 márciusáig. Azért kapott ismét — ideig­lenes! — engedélyt három hónapra, mert eredményes laboratóriumi kísérleteket folytatott a növényvédő szer bűzmentes előállítására. Legkésőbb június 10-én Ennyit az előzményekről. A jelenlegi helyzetről a saját szemünkkel, illetve orrunk­kal győződtünk meg tegnap. Nos, az üzem környékén va­lóban semmit sem lehetett érezni, bent a telepen vi­szont még igen. Hegedűs Géza üzemvezető elmondta, hogy egy újításszámba menő technológiai változtatással si­került elnyeletni a bűzös gáz jó részét. A módszert még tovább finomítják, és az üzemvezető szerint rövid időn belül elérik, hogy „szag­foszlányok” se csapjanak ki az üzemből. Ennél is megnyugtatóbb az a hír, hogy a kísérleteket tu­lajdonképpen nem is saját maguknak végzik, a Prophos gyártását ugyanis május vé­gén, vagy legkésőbb június 10-én átadják a Chinoin nagytétényi üzemének. Ettől kezdve csak olyan anyagok­kal dolgoznak, melyek nem bűzösek. És a szennyvíz: A laboratóriumban (Agotha felv.) A Chinoin üzeme azonban nemcsak a levegőt szeny- nyezte, hanem a Szinvát is. A Prophos gyártásánál kelet­kezett szennyvizet tartály- kocsikkal szállították, illetve szállítják a Sajó-parti szik­kasztóba. A többi termék előállításakor keletkező napi 12 köbméter szennyvizet vi­szont a Szinvába engedik. A víz rontásáért az 1973-as év után félmillió forint bírságot fizettek. A tavalyi év után fizetendő szennyvízbírság összegét még nem ismerik. Hegedűs Géza azt ígéri, hogy fél éven belül megszün­tetik ezt a kömyezetszeny- nyező forrást is. Már terve­zik azokat a műszaki beren­dezéseket a vállalat központ­jában, amelyek segítségével csökkentik a szennyvíz menv- nyiségét és amennyi marad, annyinak már meg tudják oldani a tisztítását. Az üzem dolgozói elmond­ták — százhúsz miskolci embernek ad kenyeret a Chinoin —, hogy szeretik munkahelyüket, annak elle­nére, hogy a bűztől ők szen­vedtek a legtöbbet és tudják, hogy a szigorú ellenőrzések, óvó rendszabályok ellenére sem teljesen veszélytelen mérgező vegyi anyagokkal bánni. Bizony bántotta őket, hogy ha az elmúlt két évben szóba került a munkahelyük, elfintorították az orrukat a miskolciak. Pedig ők semmit sem tehettek. Reméljük, hogy a Chinoin vezetősége — okulva a történtekből — többé nem teszi kockára az üzem és a város „békés egy­más mellett élését”. BÉKÉS DEZSŐ Kiváló ifjúsági klubok A megyénkben és váro­sunkban működő ifjúsági klubok vezetőségei január végéig nyújthatták be pá­lyázataikat. amelyek alapján értékelték elmúlt évi mun­kájukat. A legjobbak Kiváló ifjúsági klub, Aranykoszo­rús kiváló ifjúsági klub ki­tüntetésben, illetve dicséret­ben részesülnek. A kitüntető címeket április 23-án adják át a Molnár Béla Ifjúsági és Üttörőházban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom