Déli Hírlap, 1975. április (7. évfolyam, 76-99. szám)
1975-04-22 / 93. szám
r • / / // 7- j luk-lanvok ♦ t/ j /Veni a komfort a !eofontosabb Menni kéne! — ez a két szó tér vissza refrénszerüen a divatos nótában. Menni kéne ... és mikor menjen az ember, ha nem akkor, amikor fiatal, van hozzá jó lába, szabad ideje és olthatatlan a szomja az ismeretlen, szép tájak, új emberarcok iránt? Az ifjúsági törvény és a végrehajtásáról szóló kormányhatározat rendelkezik a fiatalok üdülési és kirándulási lehetőségeiről is. Az ország minden táján sok a tennivaló e határozat végrehajtásáért, dé Borsodban az átlagosnál is több. Hiszen megyénk szép tájai az ország minden részéből, sőt a határon túlról is ezer meg ezer fiatalt csábítanak ide nyaranta. Az Észak-magyarországi ♦ Sül a szalonna (Solymos felv.) A várban, a parkban, a házban „Gárdonyi-nyár” *fi Intéző Bizottság legutóbbi ülésén érthetően nagy érdeklődést keltett és sok bizottsági tagot késztetett szólásra az ifjúsági turizmus helyzetét ismertető jelentés. Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda statisztikája szerint az elmúlt négy év alatt ötszörösére nőtt a megyébe látogató fiatalok vendégéjszakáinak száma. Ugyanakkor a borsodi fiatalok közül 70 százalékkal többen indultak országot látni, a külföldre utazó fiatalok száma pedig csaknem megduplázódott. (A statisztika nem teljes, hiszen nem tartalmazza f z IBUSZ szervezésében le- onyolított utak adatait.) A lillafüredi és az aggteleki barlangokat tavaly körülbelül 110 ezer fiatal kereste fel. Kevés az olcsó szállás Bár az ifjúsági turizmus fejlődését csak részadatokkal tudták érzékeltetni a jelentés készítői, így is lemérhető, hogy évről évre több órszág- és világjáró fiatalt fogad, illetve indít útnak Borsod. A hozzászólók mégis inkább azzal foglalkoztak, hogyan lehetne még több és jobb lehetőséget teremteni azoknak, akiket a nagy múltú Sárospatak, a vadregényes Zemplén vagy a szelíd Bükk vonz. Ami általában igaz az idegenforgalomra, az igaz az ifjúsági turizmusra is: kevés az olcsó szálláshely. Bár a Jniskolci és zempléni szállodák többsége alacsony kategóriába van sorolva — még te fiatalok vékony pénztárcájához viszonyítva is —, a hyári szezonban túl vannak terhelve, így nagyobb csoportokat ritkán tudnak fogadni. Aminek örülhetünk: Tapolca új szállodája, a Júnó drága ugyan, de legalább tehermtenesíti bizonyos fokig az alacsonyabb kategóriájú szállodákat. Szerencsen megnyitották a romantikus nevű Huszárvárszállodát és máris tervezik a továbbfejlesztését. Sátoraljaújhelyen a Belkereskedelmi Minisztérium és a tanács összefogásával építenek új szállodát. Késik, de nem múlik? A tokaji szálloda építése még csak mint lehetőség vehető számításba, a miskolci Hotel Express felépítése azonban — reméljük — csak késik, de nem múlik. Az eredeti terv szerint a DVTK-stadion szomszédságában 200 férőhelyes szállodát építettek volna, a hozzá tartozó vendéglátó létesítményekkel együtt. E tervet a közelmúltban felülbírálták és módosították. A tervezőknek most az a feladata, hogy 300 ágyasra bővítsék a szállodát, ugyanakkor csökkentsék a szórakozási célokat szolgáló vendéglátó helyiségek számát (tetőterasz stb.), és keressenek vonzóbb környezetet építési terület céljára. Az idő sürget, hiszen a rendelkezésre álló anyagi források bedugulhatnak, ha nem tudják még ebben az évben felépíteni a szállodát! Jelentős szerepet játszanak az ifjúsági turizmusban a viszonylag olcsó kempingek. Aggteleken a csinos „alpesi'’ faházak száz vendéget tudnak iogadni, a tervek szerint azonban további 300 ággyal növelik a férőhelyek számát. Miskolcon, az tglói úton 186 turistát fogadhat a kemping, a hangzatos nevű Éden-kertben azonban már félezer ágy lesz. Halamon a házam Rosszul használják ki mindmáig azt a lehetőséget, hogy a középiskolai kollégiumok nyáron üresen állnak. 2500— 3000 fiatal juthatna a kollégiumokban olcsó, rendes szálláshoz nyaranta, ám az ágyaknak mindössze 50 százalékát veszik igénybe az utazó diákok. Igaza volt annak a felszólalónak. aki azt fejtegette, hogy túlságosan ragaszkodnak a komforthoz az ifjúsági turizmus szervezői, irányítói. Pedig ennyire nem kényelmesek a mi fiataljaink — bár gyakran éri őket ez a vád. A szép tájakhoz ők csupán olcsó kosztot és egyszerű, tiszta szállást kívánnak. Valószínűleg nem a nosztalgia mondatja velünk, idősebbekkel, hogy be lehet járni az országot kerékpárral vagy akár gyalog is, úgy. hogy — „hátamon a házam” — hátizsákot és sátorponyvát visz magával az ember. Tudni illik... A vasutas fiatalok nemrégiben létrehozott ifjúsági klubja egyre színvonalasabb műsorokkal szórakoztatja a közönséget. Holnap délután öt órától a Vörösmarty Művelődési Házban Tudni illik, hogy mi illik címmel tartanak előadást, s utána vidám vetélkedőt rendeznek illemtanból a klub fiataljai. Építőtáborba készülnek A Földes Gimnázium KISZ- szervezete.már elkészítette a nyári építőtáborok programját. Kétszáz diák veJsz‘ majd részt a társadalmi munkában (a jelentkezés százötven százalékos). Legtöbben a június 15-től 28-ig tartó vasútépítésen és a balatonaligai táborban dolgoznak majd. A Baja közelében levő Vas- kúton a kísérleti táborban a munka mellett a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem hallgatói idegennyelvi órákat adnak a diákoknak. A minap Demcsik István, a Gárdonyi Művelődési Ház igazgatója baráti találkozóra — ahogy ő nevezte, ötletbörzére — hívta meg a ház munkáját ismerő és segítő népművelőket, ifjúsági vezetőket, társadalmi aktívákat. A beszélgetésre az ifjúsági park közelgő megnyitása adott alkalmat. Már az első percekben kiderült, hogy ötleteknek nincs híján a művelődési ház vezetősége sem. Ezt többek között a park tavalyi programja is bizonyítja, hiszen 57 rendezvény volt az elmúlt nyáron, s nem kevesebb, mint 26 ezer látogató. Természetesen ez csak az ifjúsági park statisztikája: a Gárdonyi Géza Művelődési Ház szervezésében, rendezésében jóval több művelődési, szórakozási alkalomra került sor. így lesz ez az idén is. Jön a 25. Színház Mielőtt a park programjáról és az ötletbörze eredményéről szólnánk, felhívjuk a figyelmet a művelődési ház néhány nyári rendezvényére. Talán a legnagyobb érdeklődésre a 25. Színház négynapos miskolci vendégszereplése tarthat számot. A neves együttes ezúttal a várban mutatkozik be, két híres produkciójuk, a Szerelmem, Elektra és a Kőműves Kelemenné kap teret a vár ódon környezetében. Érdekessége lesz az előadásnak, hogy figyelembe veszik a sajátos történelmi közeget. A 25. Színház társulata igyekszik „bejátszani” a várat, ezzel egyszersmind megújulnak, más akusztikát kapnak a darabok. Ugyancsak izgalmas színházi élményt ígér a pécsi Scene Színpad és a miskolci Manézs közös produkciója, a Csodatakácsok. Kőtörő, Apostol, Omega A művelődési ház gondoskodott rendszeres beat-prog- ramról is. Az ifjúsági parkban szerdai napokon a Gemini-, míg vasárnap a Kő- törő-együttes lép fel. Néhány országos hírű együttest is meghívott a művelődési ház. Többek között fellép a Generál, az Apostol, «az Omega és a Lokomotív GT. Ezek az alkalmak azonban nemcsak beatkoncertet jelentenek; a művelődési ház szólisták szerepeltetésével, különböző vetélkedőkkel, tábortűzzel, közös játékokkal igyekszik hasznossá és kellemessé tenni a zenés, táncos esteket. Népművészek, a porondon Az ötletbörze tulajdonképpen a folklórműsorok (táncházi estek) miatt hívatott össze. A művelődési ház a nyár folyamán bemutatja közönségének a megye csaknem mindegyik jelentős együttesét; a sátoralja újhelyieket, a cigándiakat, a Bod- rog-táncegyüttest, az ózdi Kohász-együttest és az Avas táncosait. A kérdés az volt, hogyan lehetne ezeket az alkalmakat minden jelenlevő aktív szórakozásává avatni. Vagyis elsősorban nem a színpadi produkció itt a lényeg, hanem az, hogy a táncosok segítségével az ifjúság megízlelje a néptánc örömét. Hogy mennyire sikerül, ezt majd a gyakorlat dönti el. A siker biztosítékául a művelődési ház — egyetértve a börzén elhangzott javaslatokkal — Borsod-Abaúj-Zemp- lén megye népművészeit (fafaragóit, táncosait, mesemondóit stb.) is meghívja ezekre az alkalmakra. Joggal remélhetjük, hogy a folklór-estek — melyeknek műsorvezetőjéül egyik kiváló néprajzosunkat kéri fel a ház —. új közönségrétegeket is megnyernek majd. * Az ifjúsági park május 1-én délután fél 3-kor tartja szezonnyitó előadását. A Manézs Színház egy orosz népi komédiával (Hogyan házasodott meg Petruska) fogadja látogatóit. Gy— BÉKÉS DEZSŐ A May Károly Indiánmúzeum a Drezda tőszomszédságában levő Radebeul-ben néhány évvel ezelőtt nyílt meg. Nagy kert mélyén áll a kis faház, amelynek rendeltetésére csak az irányítótáblára festett, tolldíszes indiánportrék mutatnak. A tömegestől érkező látogatók itteni élményén éppúgy nem változtat a tény, hogy az indiánkönyvek szerzője sosem járt hőseinek földjén, mint ahogy a gyerekkor olvasmányai nyomán is tökéletes volt az illúzió. A May Károly-alapítványból létesített gyűjtemény Észak-Amerika vadjainak trófeáiban legalább olyan gazdag, mint az indiántörzsek hajdani életét idéző tárgyakban, használati eszközökben, fegyverekben. Az életnagyságú bábuk segítségével berendezett élőképek előtt is sokáig álldogállnak a vendégek, de a legnépszerűbb most is, mint May Károly könyveinek olvasása idején, az üvegkalitkájában teljes ünnepi díszben álldogáló méltóságteljes indián, a dakota főnök (képünkön). Hajnali párbaj Csak a fiatalok kedvéért: parbaj bandázs nélkül — a párbajok idejében fedetlen mellet jelentett. — Sziól — Szióka! Puszi itt, puszi ott. Együtt érettségiztek a Földesben. Lehet, hogy ott nem is szerelték egymást, de itt, a Tiszai szélfútta peronján az első pillanatban meleg sziget a találkozásuk. — Mi van veled? — Veled? Azon a parányi meleg szigeten két kérdéssel elkezdődött a párbaj. Az egyik lány nyúlánk volt, csinos és divatos, /i másik tömzsibb, csúnyácskább, már amennyire húsz éven alul egy lány csúnya lehet, és jólöltözött. A csinosabb: — Tudod, hogy felvettek ... — Igen. (Az igenből érezni, hogy ült ez az első vágás. Egyetemre jelentkeztek mind a ketten. Együtt is felvételiztek.) — Veled mi van? — Dolgozom a fonodában. A második vágás nem egészen szabályos. Az irigyelt, a csinosabb, az egyetemre felvett „leereszkedik”. — Jó neked. Napi nyolc óra. Bár én tehetném le nyolc óra után a könyvet. — Jelentkeztem technikumba ... — Levelezőn? Sajnálom, de ez csak egy szó volt. Csak a megvető hangsúllyal tudnám érzékeltetni, hogy ez a vágás is szabálytalan volt. Egy képzelt társadalmi ranglétra valótlan felsőbb fokáról esett. Ért is elevent. — És te? — Volt egy kis evikim. összeszedtem két avét. Piszokul nehéz — ez a „nehéz” olyan könnyed, mint holmi menüett a giccses filmeken. — Az embert elsodorja Pest.., Most kellene a csúnyácskább lánynak irigykednie. De ...: — És a Laci? — Nincs ... — Csak azért, mert láttam itthon ... — Tudod, őt se vették fel és ... Te? — Szombaton volt az eljegyzésem... — A csúnyácskább kislány nagyon megszédül ettől a mondattól, lehet, hogy ez a vágás sem volt szabályos, de talált. — Ne mondd! Kivel? Hogy? — Technikus nálunk, egyetemre jár — ez már vérre menő párbaj —, igaz, csak levelezőn, de neki még minden vizsgája sikerült. — Lakásotok? — Lesz. Sanyi azt mondja, hogy építünk. Tudod, ha én befejezem a technikumot... Levelezőn... A két kislány áll egymásai szemben, s viharos örömük már valamivel hidegebbre hűlt, mint körülöttünk a szél. — És addig szövöd a drága selymet? — Több mint kétezerért. Az ösztöndíjad különben mennyi volt? A csúnyácskább lány ebben a pillanatban szebb, mint a másik, ami nem lenne baj, de a másik is érzi ezt. Kegyelemdöfés: És a Laci? — Katona, jobb is így... — Gombház? A hangszóró recseg, élni kezd, zenél, aztán mondják a vonatot. — Szió — mondja csendesen a hangosabb. — Szióka — mondja hangosan a csendesebb ... Puszi itt. puszi ott. Mennek. A peron pedig megtelik a reggeli műszakhoz érkezőkkel. BARTHA GÁBOR
