Déli Hírlap, 1975. április (7. évfolyam, 76-99. szám)
1975-04-21 / 92. szám
Már a jövő téhn kipróbálják A Kohóipari Szakközépiskola, a Il-es számú Ipari Szakközépiskola és a Földes Gimnázium KISZ-szefvezete mozgósítására 60 fiatal töltötte a vasárnapot Bánkú- ton. A fiatalok a januárban dupla szélességűre növelt 2- es sípálya gallyaktól, ágaktól, rönköktől való megtisztítását vállalták, társadalmi munkában. Előadás a kórháziján A személyiségfejlődés buktatói. Dr. Popper Péter osz’- chológus, kandidátus ezzel a címmel tart előadást április 25-én délután 6 órakor a Semmelweis Kórház előadótermében. 3k Szombaton sem szünetelt a VII. emeletet „szerelik”. munka az Avas-déli lakótelep építkezésén. Képünkön a (Solymos László felvétele) Sértették a „felségterületét Április 8-án este a szomszédok kopogtak T. József ék ajtaján: — Jöjjenek csak, Binder Zoltán kiszedte a maguk vendégeinek a kocsijából a szelepeket. Mind a négy kerékgumi lapos. Hacsak nincs tartalékszelepük, nem tudnak tovább jutni. Binder eldobálta a kiszedett szelepeket ! Szinte hinni sem akartak T.-ék a fülüknek. Mi az ördögöt akarhat tőjjik — Vagyishogy az utasokra váró autótól — az az ember? Mifele rossz „tréfa” ez? Felszólítás „szellemi gyengékhez” Hamarosan kiderült ám, hogy korántsem tréfás kedvében cselekedett Binder. Nem is először ragadtatta magát szelepcsavarásra-do- bálásra. Az utcában lakók majd’ tucatnyi hasonló esetről tudnak, s azt is tudják, miért. Binder Zoltánnak a Fazola Henrik utcában — közterületen — van egy garázsa, s nem bírja elviselni, hogy a garázs mellett az övén kívül más autó parkírozzon. Bár KRESZ-tábla nem tiltja, önhatalmúan tilalmat hirdet rá. s jaj annak, aki megsérti „felségterületét”. Keresgélheti kocsigumijának szelepeit az utca lakóinak összefogásával, ahogy T.-ék vendégei is tették. Ezen az eseten azonban rajtavesztett Binder. A kocsitulajdonos ugyanis a rendőrség segítségét kérte, a helyszíni szemle és a feljelentés megtörtént a társadalmi együttélés szabályainak megszegése miatt. A környék lakói úgy gondolták, ezek után jobb belátásra jut Binder Zoltán, abbahagyja végre ízetlen „tréfáit”. Csakhogy másként alakult. Felháborodottan láthatták az utcabeliek, miként hány fittyet mindenkire a garázstulajdonos. Garázsának fekete ajtajára ugyanis fehér festékkel, jókora betűkkel ezt pingálta rá: „Szellemi gyengék és pártfogói! Ez garázs, idegeneknek előtte parkírozni szabálytalan és tilos!” Igaz, nem sokáig virított az otromba megszólítás a garázsajtón — valaki bizonyosan felvilágosította Bindert, hogy ez azért már mégiscsak sok! — másnapra fehér festékkel átmázolta. Bár nem annyira, hogy olvashatatlanná váljon az eredeti szöveg. Vléií nincs vc^e. S ha most bárki azt gondolná, hogy ezzel aztán már tényleg vége a históriának, az téved. Binder Zoltán ugyanis — miután a rendőrségen a felelősségre vonása megtörtént, s J figyelmeztetésben részesült! — többek előtt is kijelentette: márpedig aki az ő garázsa közelében parkíroz gépkocsijával, az pórul jár, mert ő bizony mindenkivel hasonló módon fog eljárni! Ügy látszik, nem volt eléggé eredményes az a bizonyos figyelmeztetés. De az is lehet, hogy Binder Zoltánnak fogalma sincs róla, mit írnak elő mindenki számára a társadalmi együttélés szabálvai! KADVÄNYI ÉVA Eséüzsép, tnyezei Aprilis 22-én délelőtt 10 órakor a miskolci MTESZ- székházban ünnepi ülést tart az MTESZ Borsod megyei Szervezete Környezetvédelmi Bizottsága, a Hazafias Népfront Borsod megyei Bizottsága, a megyei tanács egészségügyi osztálya, a Magyar Hidrológiai Társaság borsodi területi szervezete és a Magyar Vöröskereszt Borsod megyei Szervezete. Az ünnepi ülésen Balázs László, az ÉVIZIG főosztály- vezetője és Stefán Mártonná, az ÉVIZIG osztályvezetője Miskolc város kommunális ellátásának 30 éves fejlődését ismertetik. Az ember és a környezet viszonyát elemzi előadásában Antalfia Jenő, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa osztályvezetője. Dr. Takács Sándor, a megyei KÖJÁL igazgató főorvosa Borsod megye elmúlt 30 évének járványügyi helyzetéről ad számot. Dr. Métneki János az egészségügyi felvilágosítás és egészségnevelés 30 évének eredményéről tájékoztatja a hallgatóságot. Az előadások után az egészségnevelésben kiemelkedő munkát végzetteknek dr. Pavlyák Pál, a megyei tanács egészségügyi osztályának főorvosa jutalmat ad át. Nem nagyon szeretünk a számokkal foglalkozni, pedig igazán ideje lenne, hogy komolyan vegyük a tényeket. Például, ha az idei költségvetés néhány tételét összevetjük egy-két statisztikai adattal, szinte kész programot kapunk az ésszerű és helyénvaló takarékossági intézkedések megtervezéséhez. Az idei állami költségvetés hiánya pl. csaknem 5 milliárd forint, a kiadások ennyivel haladják meg a bevételeket. Ezzel szemben a statisztikusok kiszámították, hogy ha az iparban jelenleg létező állóeszközöket csupán 1 százalékkal jobban kihasználnák, megközelítően 15 milliárd forinttal csökkenthetnénk a beruházásokra fordított kiadásokat. A költségvetés az idén 10 százalékkal többet költ a külföldről beszerzett nyersanyagok ártámogatására. Ezt a tételt az ipar csupán 1—2 százalékos anyagmegtakarításával már bőven ellensúlyozhatnánk. Az államháztartás mintegy 40 milliárd forintot juttat vissza a vállalatoknak, mezőgazdasági szövetkezeteknek a gazdálkodás támogatására, az eredményhiány pótlására. Viszont: évente 2,5 milliárd munkaóra esik ki — különféle okokból — a munkaidő alapból. Számolhatunk úgy, hogy egy dolgozó óránként átlagosan 100 forint értékű terméket állít elő, s akkor rögtön felbecsülhetjük, mit jelentene az, ha csak 5—10 százalékkal is többet hasznosíthatnánk a rendelkezésre álló munkaidőből. Szerényen számítva ezen is 15—25 milliárdot „kereshetnénk”.. SJz a rövid példasor is illusztrálja, hogy milyen sokat jelien tene már az is, ha mindenütt csak néhány százalékkal javulna a gazdálkodás, a munka hatásfoka, az ésszerű takarékosság, szem előtt tartva, hogy nem rögtönzött, látszateredményekre törekvő spórolásról, hanem tervezett, szakszerű gazdálkodásról van szó. Például, ha valamely termékből kispórolják az anyagot, ezzel egy-egy vállalat — rövid idő alatt — valószínű mutatós anyaglakarékosságot érhet el. Valójában ezzel a módszerrel nagyfokú pazarlást művel, hiszen a szükségesnél kevesebb anyag miatt, rossz, a lehetségesnél rövidebb élettartamú gyártmányt készített s ezzel tetemesen rontotta felhasznált nyersanyag, energia és munkaidő hatásfokát. Talán nem eretnekség kimondani azt, hogy inkább kicsivel több anyagot dolgozzunk be oda, ahova az valóban kell — azért, hogy tartósabb, jobb minőségű legyen a termék, hogy holnap ne kelljen újra gyártani —, mert az növeli igazán és tetemesen a termelés anyagszükségletét. Az ésszerű takarékosság jegyében vigyázni kell arra is, hogy a jó, megfelelő anyag helyére ne kerüljön silány pótlás. A helyettesítést csakis a kísérletekkel is igazolt technológiai előírás szerint szabad végrehajtani. A minőség vagy az élettartam rontásával járó „megtakarítás” ór’ási veszteségeket okozhat az országnak. Helyenként olyan takarékosság is helyénvaló lehet, amely szerint inkább kerüljön kicsivel többe pl. egy beruházás, de f legyen hamarabb kész, legyen komplett s ne álljon le fél év l múlva nagyjavításra, mert a látszateredmény kedvéért valamit kispóroltak a technológiából. Az effajta takarékosság persze megköveteli az erők koncentrálását. Vagyis: takarékoskodjunk a célokkal is. Vállalkozzunk kevesebbre, de amire vállalkoztunk, azt tökéletesen csináljuk meg, attól, ne sajnáljuk az erőt. Van, ahol az anyaggal lehet takarékoskodni, mert már az új technikához, technológiához, vagy a dolgozók begyakorlottságához képest valóban fellazultak az anyagnormák. Van, \ ahol anyagot lehet változtatni. Az is sok helyen megeshet, hogy a termék megváltoztatásában rejlik a legnagyobb megtakarítás lehetősége. Pl. ha ugyanannyi, vagy valamivel nagyobb ráfordítással — korszerűbb, értékesebb gyártmányt készítenek: az az egyik legjobb módja a hatékonyság fokozásának. Másutt a géppark kiegészítése, felújítása indokolt vagy a kapun belüli munkanélküliség megszüntetése sürgető. Bizonyos ugyanakkor, hogy az effajta — valódi — takarékossághoz a legjobb terveket, elgondolásokat a legjobb munkásoktól, a szocialista brigádoktól érdemes várni, s tőlük érdemes kérni a tanácsot. A jó szakmunkás sosem volt képes arra, hogy olyan újítást konstruáljon vagy fogadjon el, amely nem emeli, hanem rontja a termék értékét, valamilyen tulajdonságát. Az ésszerű takarékosság konkrét üzemi teendőinek kidolgozásához tehát a törzsgárdatagokat, a szocialista brigádokat — társnak és szakmai zsűrinek — érdemes meghívni annál is inkább, mert a végrehajtásnak ők a főszereplői. fi ház fakói nem mozdultak ?k Tavasz (Laczó József felvétele) Tizenöt jókedvű ember iipliiíiSÉ vetélkedtek az eiyeteeen Pécsett és Szegeden egy hete kezdődött meg a „diákpolitikusok” országos vetélkedője, hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulója alkalmából. Az egyetemi és főiskolai fiatalok részére rendezett vetélkedőn több mint ötven felsőoktatási intézmény 3—3 fős csapattal vett részt. A fiatálok szinte az egész országot „bebarangolták”. Az országos verseny utol-! só állomása a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem volt, ahol a döntőben 10 egyetem és főiskola csapata vett részt. Az első helyezést — az azzal járó díjakat, valamint a vándorserleget — a szegedi József Attila Tudományegyetem csapata nyerte el, második helyen a Budapesti Műszaki Egyetem, harmadik helyen pedig a Zalka Máté Katonai Főiskola csapata végzett. Honnan vetted a gereblyét? — Itt kértem a szomszédban. — Gyerünk, mert mindjárt itt a homok ... A homokért kölcsöngépko- csin, szabadnapos gépkocsi- vezető ment ki Felsőzsol- cára. — Már megint egy üveg ... A törött palack a kukába kerül, sok más szeméttel együtt. Meg is telik vele a kuka. — Elgondolni is rossz, hogy gyerekek játszottak ebben. Hűvös a délelőtt. Még jól is esik a mozgás. A MÁV Miskolci Igazgatósága forgalmi osztályának Haladás szocialista brigádja szabad szombatos lenne. Ez a szombat a Kun Béla úti játszótéré. f — Látja, azért mégis maradt nekünk valami... Röviden az előzményekről. Cikket írtunk egy elhanyagolt játszótérről. Két nappal később levelet kaptunk a brigádtól. Vállalták a tér felújítását. A parányi parkot közben rendbe tette a Miskolci Kertészeti Vállalat. Csak a homokozóba nem került friss homok. Szombatig. * *> Baranyai Adrien a szomszédos házban lakik. Délután már az új homokozóban játszhat. Az édesanyja: — Mi itt a házban nagyon örülünk. Sok a gyerek. Rettenetes állapot volt. A szaporán dolgozó brigád tagjai közül senki sem lakik a közelben. Van aki Mezőkövesdről jött be. Dolgozni. — Nekünk is vannak gyerekeink ... Tavaly ugyanez a brigád a vízművek egyik szocialista brigádjával társulva kutat készítettek az Avason az ott játszó gyerekeknek. — Miért csinálják? — Mert úgy gondoljuk hogy hasznos és a közös munka minket is összetart. Gyerek kiált le az ablak ból: — Bácsi, igazán lesz homok? — Délután már játszhatsz benne. A' lakók — és nemcsak a gyerekek — örülnek az újjászülető parknak. Mondják is. Biztatnak, hogy a kerítést is írjam meg, mert a kerítés az kellene. Ügy tűnik, hogy a környező házak gyermekes lakóinak semmi rendkívüli nincs abban, hogy vadidegen, emberek dolgoznak, társadalmi munkában, a játszóterükön, de egyetlen szülőnek se jutott eszébe, hogy lejöjjön és megkérdezze, nem segíthet-e? Van valami nagyon szép abban, hogy egyre több szocialista brigád vállal a városért társadalmi munkát. Sajnos, van valami elkedvetlenítő abban, hogy a Kun Béla út 11-es számú ház lakói csak sürgették, csak elfogadták ennek a jókedvű 15 embernek a segítségét Tudom, a brigádnak vannak más. a szakmájukhoz kötődő vállalások. Forintértékben nagyobbak. Ezért a munkáért nem jár más fizetség, mint gyereköröm. A jókedvükből gondolom, hogy ez épp elég fizetség. . BARTHA GÁBOR / A takarékosság tudománya
