Déli Hírlap, 1975. április (7. évfolyam, 76-99. szám)

1975-04-01 / 76. szám

Munkásműveltsés Bárki jöhet, akinek szakmunkás- bizony ítvány a van A Lenin Kohászati Művek 13 és fél ezer dolgozója kö­zül tavaly 934-en jártak is­kolába. A vállalat ehhez két­millió 300 ezer forint értékű segítséget nyújtott. Az idei tanévben 1065-en vesznek részt az állami oktatásban. Az üzem saját általános is­kolája mellett több vidéki alapfokú intézmény, a mis­kolci Dolgozók Általános Gimnáziuma és a Kilián Gimnázium, tíz városi szak- középiskola, az országban 13 főiskola és öt egyetem tartja számon azokat, akiket név szerint is igen jól ismernek az üzem személyzeti és okta­tási főosztályának műszaki oktatási osztályán. Sikeres iskolatípus „Az állami oktatásban szé­lesebb rétegek számára kell megteremteni a feltételeket az általános és a szakmai is­meretek magasfokú elsajátí­tásához, a rendszeres tovább­képzéshez” — olvashatjuk az MSZMP XI. kongresszusának határozatai között az ideoló­giai és művelődési feladato­kat megfogalmazó fejezetben. Az országosan is kedvező fo­gadtatásra talált, sikeres új iskolatípus, a Dolgozók Szak- középiskolája kitűnően szol­gálja ezt a célt. Miskolcon a 100-as számú Szakmunkás- képző Intézetben pillanatnyi­lag két formája működik. — A kétéves változatról is feltétlen szólni kell — mond­ja Bujdos László, az intéz­mény igazgatója —, mert a két diósgyőri nagyüzemből pillanatnyilag 242 hallgatója van. Az idén már érettségiz­nek az első, ide járó osztályok. A szakközépiskolai érettségi megszerzésének ez a formája is népszerű, bár a lehetősé­geket leszűkíti. Amikor 1972- ben elkezdtük a tanítást, csak az jelentkezhetett, aki az úgynevezett emelt szintű, „B”-tagozatú szakmunkás- képzésben vett részt. A há­roméves iskola ennél jóval kedvezőbb; bárki jöhet, aki- nék szakmunkás-bizonyítvá­nya van és le akar érettsé­gizni. Az MSZMP KB 1972 jú­niusi határozata és kormány- határozat hívta létre, a 115/1974. MM számú utasítás szabályozta az új iskolatí­pust. — Fél év után nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy a hároméves képzési formát negvaiósító párt- és kor- nányhatározat és a dolgozók gényei találkoztak. A mun- lásműveltség fokozásában ez i jövő útja. Annyira hiszünk benne, hogy a szakközépisko­la jelenlegi 12 osztálya he­lyett a következő tanévben 16-ot indítunk. A hallgatói létszám pedig 500-ra emel­kedhet. Tíz-tizenöt éve szereztek szakmunkás-bizonyítványt azok, akik a múlt év szep­temberében itt kezdték meg a tanulmányaikat. Nem ti­zenévesek; több műszakban dolgozó családos emberek. Komolyan veszik a tanulást — Az intézetben sokféle képzés van, a legkülönbözőbb korosztályokkal foglalkozunk. De az ide járó felnőttek ta­lán az összes többinél komo­lyabban veszik a tanulást. A lemorzsolódás 17 százalékos, a tanulmányi átlaguk 2,9 volt. Mind a két szám amel­lett tanúskodik, hogy aki már nem egészen fiatal fej­jel beül az iskolapadba, az tanulni akar. Nem helyzeti előnyért, nem azért, mert munkahelyet akar változtat­ni. Szakmája már van, most három év alatt természettu­dományos és humán tárgya­kat tanul. Azt, amit eddig nem volt módjában megta­nulni. Az intézet majdnem 2 ezer fiatalt, sok száz felnőttet ta­nító tantestületének minden elismerése az új iskola hall­gatóié. Kedvükért szívesen vállalják a késő esti elfog­laltságot, a hétvégeken (ez volt a kongresszusi felaján­lásuk, de folytatják ezután is) a korrepetálást. Az őszinte érdeklődés kárpótol a fáradt­ságért, és ötleteket is ad; jö­vőre a hallgatók munkájához igazodva „váltott műszakban” tanítanak. * Az 1056 továbbtanuló kö­zött a Lenin Kohászati Mű­vekben ma még nem nagy azoknak a száma, akik így akarják megszerezni a cí­met; érettségizett szakmun- • kás. Nem is címet akarnak szerezni, hanem érettségit, és még csak nem is többé-kevés- bé értékes papírt akarnak, hanem több tudást. Kedvü­kért mindennél szívesebben gondolkodnak az üzemben is rajta: hogyan lehet a válla­lat, az egyén és a szűkebb munkahely hármas érdekét megnyugtatóan egyeztetni. Mert, hogy az ilyen esetben a továbbtanulást javasolják, az egy pillanatig nem két­séges. (makai) Kunt Ernő kiállítása a Galériában „Tűző napon” címmel yílt még vasárnap, Miskol- >n Kunt- Ernőnek, a mis- olci művésztelepen élő és Ikotó festőművésznek a ki- .lítása."'—— Kunt Ernő Munkácsy-di- s képzőművész tavaly két- Snapos tanulmányutat tett méziában, s ottani élmé­nyeit megörökítő alkotásait mutatta be a Miskolci Galé­riában rendezett tárlatán. Több mint 40 olajfestmé­nyen, félszáznál több grafi­kai alkotásban és tusrajzban örökítette meg élményeit, az ottani tájat, embereket, a tunéziai arabok mindennapi életét. Hetvenöt esztendővel ezelőtt, 1900. március 31-én született az Ady utáni nemzedék egyik kiemelkedő lírikusa. Szabó Lőrinc. 1922-ben Föld, erdő, Isten című első verseskötetével jelentkezik a magyar irodalomban. Az első, idillikus han­gulatú verseskönyvét lázadóbb kötetek követik, megszólal bennük az embertelen nagyvárosi életforma tagadása. Gon­dolataiban felizzanak a Tanácsköztársaság emlékei: — „Há­zak, paloták, palotasorok, szépek vagytok ti, de gonoszok, ro­mokat látok, sújtó tüzeket, tornyaitokban az ítéletet” — írja egyik versében ekkor. Sajnos, lázadásának nincs „hová”-ja; talajtalansága fő témaképpen jelentkezik eme korszakában: bár lázadni kell, a férfi-lelkiismeret szerint, mégis el kell fogadni ezt a világot, törvényeit. Lelkiismeretének szava azonban nem védheti meg a „különbékétől”. Kiábrándultsága a költő erkölcsi erejét is aláássa. Nem tisztázza önmagának a mérhetetlen különbséget a haladó és a reakciós mozgal­mak között. 1936 és 1945 közötti világnézeti válságában nem fejlődik költészete. Csak a Tücsökzene ciklusa példázza a felszabadulás utáni új Szabó Lörinc-utat, rátalál a költő a világnézeti újjáformáiódására. Majd a Huszonhatodik év cí­mű lírai rekviemjében összefoglaló nagy emléket állít hu­szonöt év szerelmének. Államunk elismerését tanúsítja, hogy Majakovszkij-fordításaiért 1954-ben József Attila-díjat, élet­művéért pedig 1957-ben — halála évében —, Kossuth-díjat kapott. rrrrrrT.Ta Nógrádi Sándornak, a le­gendás hírű Nógrádi parti­záncsoport vezetőjének nevét veszi fel a mezőcsáti gimná­zium. A névadó ünnepséget a felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére rendezendő ünne­pélyen, április 2-án délelőtt 10 órakor tartják. jv.eDu Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35: Melódiakoktél. — 14.12: Gyermekeknek. — 14.49: Éneklő Ifjúság. — 15.00: Hírek. — 15.10: Hírek. — 15.10: Rádióiskola. Pszichológia — mindenkinek. Ze­nei felfedezőutakon. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Kó­ruspódium. — 1G.13: Emlékezetes műsorairól beszélget Petress Ist­vánnal Rapcsányl László. — 16.33: Verbunkosok. — 17.00: Hírek. — 17.05: Fiatalok stúdiója. — 17.3U: Liszt: Hungária — szimfonikus költemény. — 17.52.: Hol jáit. mit csinált? — 18.07: Manuel du Falla saját műveiből zongorázik. — 18.30: A Szabó család. — 19.00: Esti Krónika. — 19.25: Humor- impex. Nemzetközi szórakoztató műsor. — 21.05: Hírek. — 21.08: Élet a születés után. Kapcsolatok a külvilággal. — 21.38: Regina Resnik énekel. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: Tiz perc külpolitika. — 22.30: Svéd Sándor nótafelvételeiből. — 22.45: A gépnek is van lelke. Be­szélgetés munkapszichológusok­kal. — 23.05: Zenekart muzsika. — 24.00: Hírek. — 0.10—0.25: Mu­zeális felvételekből. Petőfi rádió: 12.00: Népdalfel­dolgozásokból. — 12.20:: Gesual- do-felvételekből. — 12.40: Állami­ságunk 30 éve a törvényekben. — 13.00: Hírek. — 13.03: Haydn- felvételekből. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelentés. — 14.00: Ket­tőtől hatig... — 18.00: Hírek. — 18.10: A fogyasztás két világa. VII. rész: A tudat próbatétele. — 18.35: Rokonlátogató testvérek. Az Ifjúsági Rádió műsora. — 19.06: Tánczene. — 19.30: Jó es­tét, gyerekek! 19.35: Hangver­seny. — Közben 20.15—20.35: Esti Krónika II. — Kb. 21.10: Űj köny­vek. Kb. 21.13: Népdalok. — 21.45: Olvasólámpa. Pedagógiai és köz- művelődési lapszemle. — 22.00: Romantikus esti hangverseny. — 23.00: Hírek. — 23.15: Zenés já­tékokból. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 17.30: Műsoris­mertetés — hírek. — 17.35: A Nagymisltolcl Állami Gazdaság­ban. — A répáshutai szlovák kó­rus műsorából. — 18.00: Borsodi Tükör (Átadták a Lenin Kohá­szati Művek új nemesacél-hen­gerművét; Üj KISZ-tagok ünne­pélyes fogadalomtétele; Ünnep­ség a MÁV Vontatási Főnöksé­gen; Polgári védelmi kiállítás Kazincbarcikán.). — 18.13: Film­zene. — Technikai ötletek, érde­kes újítások... — Slágerkoktél. Televízió, 1. műsor: 17.03: Mű­sorismertetés. — 17.05; Hírek. — 17.10: Kuckó. — 17.45: Négy ke­réken Indiáig. tJtirajzfilm-sorozat VI. A nagymogulok nyomdoká­ban. — 18.15: Játék a betűkkel. — 18.50: Termel 1975-ben... — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv- hiradó. — 20.00: Tévétorna. — 20.05: A bosszúálló. Bűnügyi film. 4- 21.45: Három makói portré. — 22.53: Tv-híradó 3. Televízió, 2. műsor: 20.00: Mű­sorismertetés, — 20.01: A múlt nyárdh ' történt. Dráma két rész­ben. — Közben 20.50: Tv-hlradó 2. — 21.55—22.25: Városok, mű­vek. Filmsorozat XH. Brugge- Gent—Antwerpen. Miskolci Nemzeti Színház (f3)t Sirály. Gárdonyi ifjúsági bérlet. — (f8): Sirály. Csortos és Egye­temi bérlet. Kiállítások: Kossuth Művelő­dési Ház (10—18): Kelet felől” — dokumentációs tárlat. — 40. szá­mú Általános Iskola (8—18): „Szabad hazánk — gyermek­szemmel” — gyermekrajz-kiálh- tás. FILMSZÍNHÁZAK BÉKE: Valahol Európában Magyar film kezdés: 14, hn6 és 8 órakoi HÍRADÓMOZI: Magyar híradó, rövidfilmek Folytatólagos vetítés De. f9 órától Í12 óráig. Egységes 3 forintos helyár! KOSSUTH: A gyanú Mb. csehszlovák film Kezdés: Í3 és hn5 órakor Kis Nagy Ember Mb. szí. amerikai film 16 éven felülieknek! Felemelt helyár! Kezdés: 7 órakor HEVESV IVÁN FILMKLUB: Túl a homokdűnéken Szí. román film Kezdés: 15 és TI órakoi FÁKLYA: A szicíliaiak klánja Mb. szí. francia film 16 éven felülieknek! Felemelt helyár! Kezdés: 15 és 17 órakoi PETŐFI: Piknik a sasok hegyén Szovjet film Kezdés: f5 és TI órakor SZIKRA: Udvarol a nagypapa! Szí. bolgár film Kezdés: 5 és 7 órakoi TÁNCSICS: Plusz mínusz egy nap Szí. magyar film 16 éven felülieknek! Kezdés: 5 és 7 órakor SÁG VARI: Hány csillag van az ég„„ NDK film Kezdés: 5 és 7 órakor. SZERDA Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15; Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.22: Zenekari muzsika. — Közben 9.00—9.20: Budapesti tavasz. Részletek Ka-, rintby Ferenc regényéből. — 10.00: Hírek. — 10.05: Puskás vo­nalban van! Eseményjáték. — 10.36: Magyarázat és magyaráz­kodás. A nyereségrészesedésről. 10.46: Dzsamile. Operarészletek. 11.30: A Szabó család. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Nemzetiségeink zenéjéből. — 8.20: Berki Géza szerzeményei­ből. — 8.50: Tíz perc külpolitika. — 9.00: 'Hírek. — 9.03: Leányvá­sar. Operettrészietek. — 9.35: irodalmi évfordulónaptár. — 10.00: A zene hullámhosszán. — Köz­ben 11.00: Hírek. — 11.55: Néhány perc tudomány. i Televízió: 9.55: Német nyelv.— 10.21: Delta. Tudományos híradó. — 10.50: Szent Péter esernyője. Osztrák film. — 12.20—12.45: Já­ték a betűkkel. Hű maradt a gyárhoz — Sosem vagyunk egyedül... — így fogad Nemeskéri János, s ennél ör- vendetesebb dolgot nem is mondhatna. Mert mit érne a szépen berendezett la­kás, a kert virágzó gyümölcsfái, a sar- jadzó vetemények, az egész nyugdíjas élet, ha nem volna kikért dolgozgatni, vitázni, porolni, kikért drukkolni, kik­nek örülni. Nemeskéri János a szerencsés embe­ren közé tartozik, mert nagy családja van. Es ez alatt a nagy család alatt természetesen nemcsak a négy gyereket értjük, meg a hat unokát, (a legkisebb, a négyéves, éppen most mutatta be arcképes vasúti igazolványát) hanem a tágabb körű családot is, a 111. kerület 90 ezer lakosát, 1600 kommunistáját, s persze a Lenin Kohászati Művek 18 ezer emberét, akik közül több évtizedes munka után nyugdíjba vonult. A szokásos, a közhelyszerű kérdések­kel — hogy érzi magát, elvtárs, mire a legbüszkébb? — nem is kísérletezem. Ehhez nem vagyok elég idegen, és nem vagyok annyira közeli ismerős. Egy vál­tozatos munkásélet folygmán különben is sok mindenre büszke lehet az ember. Es ezek nem mindig a legnagyobb dol­gok. Öt-hatéves ismeretség után annyit azonban tudok, hogy mire lehet joggal büszke Nemeskéri János. Büszke lehet az apjára, aki munkásember volt, elöol- vasztár, majd 19-ben vörös matróz. Azt, hogy harcolt a fehérek ellen, soha nem tudták neki elfelejteni; a két és fél esz­tendős börtön után még több mint öt évig nem kapott munkát. Summásként dolgozott a Dunántúlon, napszámba járt. S közben hét gyereket (mindegyik él máig is) nevelt fel. Később segédmun­kásnak fogadták vissza, s még élvez­hette a felszabadulás utáni életet is. ötvenhat éves munkaviszonnyal inehe­tett nyugdíjba. Biztos, hogy ez az apa, ez a családi kör nagy megtartó, megha­tározó erő volt. A többi, az már szemé­lyes büszkeség lehel. Például az, hogy 1931-be:i a lakatos szakma egyik leg­jobbjaként szabadult (a 72 ipari tanuló­ból csak 11 segédet tartott meg a gyár), hogy a felszabadulás után a kétezer- nyolcszáz kommunistát számláló diós­győri pártszervezetnek már 1945 máju­sában szervező titkára lehetett. Hogy később vállalta a tanulást, s hogy öt ciklusban választották újjá, mint az LKM pártbizottságának titkárát. A fentiekről nem sokat beszélgetünk, Nemeskéri Jánost a múltnál sokkal job­ban foglalkoztatja a nagyüzem most avatandó nemesacél-hengerműve. A gondolat — mint meséli — még 1967- ben született, de a szentesítésére elég sokáig kellett várni. Azt sem mondhat­ni, hogy az emberek kezdetoen nagyon nagy örömmel fogadták ezt a tervet. — Elviszi a nyereségüket a jelentős be­ruházás — hajtogatták. A nemesacél- hengermű jelentőségét is meg kellett. magyarázni, mint annyi mindent 'az el­múlt harminc év folyamán. S a felvilá­gosító munka elsősorban mindig a kommunistáké feladata volt. Többek kö­zött azoké a negyvenötös párttagoké, akiket éppen a napokban köszöntött a nagyüzem, s akik, lám csak, még most is mennyire nyugtalanok, vagy ha úgy tetszik, fiatalok. Mert azt mondják, örü­lünk- ennek a világszínvonalú beruhá­zásnak, csakhogy most már az acél­gyártást is korszerűsíteni kellene. Mi­lyen fontos volna például egy ötven tonnás elektromos kemence és még sok minden más is. Mert nemcsak a jelen­nek élünk... Ezt bizonyítja az egész életünk. Kü­lönben a háború után talán vissza seí mentek volna az üzembe. De vissza­mentek s műszak után gyalog vagy ke­rékpáron indultak a környező közsé­gekbe élelmiszerért. — En Gesztelybe jártam, mert ott voltak ismerősök, ro­konok — emlékezik Nemeskéri János. — Az oda-vissza út csaknem 30 kilo­méterét nemegyszer gyalog is megtet­tem. Akkor született a második gyerek, s kellett a tej. Krumpliért meg még messzebbre jártunk. Egyszer még Csen- gerbe is elvergődtem a román határhoz, mert sót csak ott kaptunk. Fáradtan ér­tünk vissza, s nyújtjuk a villamoson a kalauznak a bilipengőket. Ez már nem érvényes, utasítja vissza a pénzt; mától kezdve forinttal kell fizetni. Hát ilyen dolgok történtek, ilyen min­dennapi, ilyen történelmi dolgok a har­minc év alatt. Fizették Nemeskéri Já­nost f illérekkel, s milliókkal... Abban a „porjadkás” világban, mikor hol dol­goztak, hol nem — 31 fillér volt az óra­béré. Jóval később, mint gazdasági ve­zető, már szépen keresett, s még ké­sőbb mint pártfunkcionárius, ismét csökkent a bére. Egyszer még vezér- igazgatót is akartak csinálni belőle — de hű maradt a régi gyárhoz, meg a politikai munkához. A beszélgetés folyamán végig kere- sem-kutatom, hogy nincs-e ebben az öt éve nyugdíjas emberben valamiféle ke­serűség, elégedetlenség. Ezért újra és újra a nyugdíjasokra terelem a szót. Nemeskéri János mindenek felett azt szögezi le: A nyugdíjasoknak is — a kommunistáknak különösen! — meg­vannak a társadalmi kötelezettségei. Az, aki most a pihenés éveiben elfelejti, hogy hova tartozik és mivel tartozik, elítélendő. Mint ahogy arról sem sza­bad megfeledkezni, hogy a nyugdíja­sok jelentős szellemi és politikai erőt képviselnek. Már másodszor cseng a telefon. A gyerekek, unokák folytatnak a nagyszü­lőkkel „programegyeztető tárgyaláso­kat”. — Látja, mutat a készülékre a házigazda — sosem vagyunk egyedül. (gyarmati) Névadójuk Nógrádi Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom