Déli Hírlap, 1975. március (7. évfolyam, 51-75. szám)

1975-03-03 / 52. szám

Búcsú a BEK-től Értékes pontot szereztek Bp Vasa Lokomotiva Zágráb 14:11 (4:6) Játékos az „emeleten”.. Mara Torti, a zágrábiak legjobb­ja magasan felugorva lő Bujdosó kapujára. (Szabó István felvétele) A „népvándorlás” egy órával a mérkőzés előtt már megkezdő­dött, mert hiába szenvedett a vasas Zágrábban ötgólos vereséget; a miskolci visszavágón nagy csatára, nem mindennapi összecsapásra volt kilátás. A sportcsarnok bejárata felé igyekvő, piros-kék zászlói­kat hónuk alatt szorongató szurkolók egyik csoportjának „vezére” szavakba is foglalta a várható eseményeket. — Szédületesen hajt majd a Vasas a játékot biztosan lassítani, előnyüket mindenáron tartani igyekvő zágrábiakkal szemben. Azért mégis nagy játék lesz, mert mindkét csapatban van öt-hat váloga­tott. A „hőfokról” meg majd mi gondoskodunk! Persze, eléggé felszította azt már a játékosokban a nagy tét: a BEK-döntőbe jutás joga. A feszült izgalom az öl­tözők közelében is érződött — a játékosok ugyancsak idege­sen készülődtek •*— bár Streso Pavlin, a Lokomotiva edzője már „lefutottnak” tartotta a mérkőzést. — Zágrábban olyan előnyt szereztünk — mondta a kez­dés előtt —, ami itt is ele­gendő a biztos továbbjutás­hoz. A .szenvtelen arccal adott nyilatkozat erejét azonban a mester meg-megránduló keze nem nagyon támasztotta alá. Fleck Ottó korántsem volt ilyen magabiztos, de pesszi­mista sem. — Győzünk — mondta ha­tározottan —. de a tovább­jutás kiharcolásához nagyon nagy játék kellene. Kérdés: a lányok képesek lesznek-e ilyenre? A játék Kétezerötszáz torok hang- irkánja közepette indult, s Vadászné már az első pere­sen (!) megszerezte a veze­tést. Aíara Torti Fleckné sze­mélyében külön őrzőt kapott, de a zárt hatos védőfallal ját­szó zágrábiaknak is különös gondjuk volt Sterbinszkire! Sajnos, Vadászné büntetőt hi­bázott, Ognjenovic viszont jól tört be a védőfalba, 1:1. A támadások igen nagy iram­ban mentek, s rendkívül ke­mény volt a játék! Helyzetei a Vasasnak voltak, de — ki­maradtak. Torti viszont bün­tetőből vezetést szerzett a vendégeknek, aztán Angyalt „kiütötte”, s ezért két percre a büntetőpadra került. Fleck­né 7-esből egyenlített, de Strkalj sem hibázott, 2:3. Idegesen, sok hibával ját­szottak a magyar lányok. Több labda-,.eladás” borzolta a kedélyeket, és sorozatban — ötször egymás után! — jöttek a kapufalövések. An­gyal egyenlített, miközben Ognjenovic, majd Vadászné is „pihent”. A zágrábiak oko­san lassították a játékot, de a jó helyzetben irgalmatlanul lőttek. Torti vezetést is szer­zett. Aztán Ognjenovic két­szer is betalált a hálóba, Sterbinszki viszont csak egy­szer, s 6:4-es zágrábi veze­téssel zárult az első félidő. Szünet után Sterbinszki át­lőtte a védőfalat, de M. Vej- novic „visszavette” az előnyt. A szerdai, pécsiektől elszen­vedett váratlan vereség ala­posan megtépázta a bajnok­iág tavaszi szezonjában 5gyebként remekül kezdő di- isgyőri játékosok önbizalmát. Volt hát dolga Molnár Mik­lósnak, a csapat edzőjének, logy a győzelem reményében vehessék fel a küzdelmet va­sárnap. Ügy tűnik, ez sike­rült ... DVTK—GANZ-MÁV AG 72:66 (44:32) Az első percekben nyűgöd- abban játszó piros-fehérek pillanatok alatt hatpontos ve- '.etést szereztek, s ez mintha •negnyugtatta volna a „kedé- .yeket”. Egyre jobban bele- endültek, szebbnél szebb si­keres támadásokat vezettek. Elsősorban a válogatott Win­ter volt elemében, de Spisák Aztán i ismét Sterbinszki kö­vetkezett, amire P. Vejnovic válaszolt. M. Vejnovic két percre kiállt, Fleckné pedig ezalatt két büntetőt is érté­kesített. 8:8. Hallatlan ke­ménnyé vált a játék, egymást követték a szabálytalanságok, s ezekben a zágrábiak jártak elöl! Torti, majd Vadászné lőtt gólt, aztán Torti ismét vezetést szerzett a Lokomoti- Yának, s egy büntetőt is ki­hagyott! Fleckné viszont nem hibázott, s innét már a ma­gyarok irányították a játé­kot. Bátran indítottak — saj­nos elég későn jöttek erre rá! — és egyre növelték az előnyt. Fleckné büntetőből, Vadász­né bevetődésből volt eredmé­nyes, amikor P. Vejnovic a jugoszlávok utolsó gólját lőt­te, 12:11. Ezután még Csíkné, majd Fleckné — 7-esből — volt eredményes — a végén egy büntetőt ki is hagyott — és ezzel véget is ért a nagy mérkőzés. Ami döntött az elsősorban a két csapat játékosainak idegállapota volt. A zágrábiak nyugodtabban, a labdát sokáig tartogatva, ma­gukat le-„lefaultoltatva” las­sították a játékot, a Vasas viszont későn kezdte azt gyorsítani! ilyen nagy hát­rány behozására nincs mód a védőfal előtti sok-sok húzo- gatással felépített támadá­sokkal, csak gyors indítások­kal és hirtelen, erőszakos vé­dőfalba törésekkel. A Vasas ezt későn — csak az 1 utolsó negyedórában! — ismerte fel. Kis szerencsével — és főként pontosabb lövésekkel! — azonban így is behozhatták volna hátrányukat. A jegyzőkönyv: Bp. Vasas—Lo- komotiva Zágráb 14:11 (4:6). Ve­zették : Hensel és Kauchfuss (mindkettő NDK-beli). Bp. Va­sas: Bujdosó — VADÁSZNÉ <2), Csíkné (2), Angyal (1), FLECK- NE (6), STERBINSZKI (3), Brin- zay. Csere: Veréczi, Hajós, Ba­bos. Lokomotiva Zágráb: TITLIC — M. Vejnovic (1), p. Vejnovic (2). OGNJENOVIC (3), Mrgan, TORTI (4), Strkalj (1). Csere: Brstilo. MONOSTORI GYULA pf Veréb, a tatabányai mér­kőzés hőse (Szabó felv.) Legelőször is múlt heti jegy­zeteimet lapoztam fel —, ter­mészetesen a mérkőzést kö­vetően. Mit is mondott Csá- nyi József a Tatabányán kö­vetendő taktikáról? íme: „tá­madni, gólt nem kapni! Csak úgy lehet pontot szerezni, ha győzelemre játszunk!’’ És most nézzük a vasárnapi Nép­sport első oldalát: „a vendé­gek taktikája egy pontot je­lentett ...” — írják az ered­mény fölött, mely jelzi, hogy a DVTK pontot szerzett Ta­tabányán. Pontot szerzett, méghozzá éppen olyan takti­kával (és játékkal), amilyet az MTK—VM ellen is alkal­maztak — az első félidőben. Nem kell siránkozni a Hun­gária úton hagyott pont mi­att, inkább annak a megálla­pításnak kell most teret adni, hogy: a diósgyőriek tanultak az MTK—VM elleni fiaskó­ból, s ez eredményre is ve­zetett. A DVTK jobb volt*?! A taktikát tehát most bár már a Dózsa ellen is! fotóeredmények 1. Cagliari—Bologna 1:1 x 2. Internazionale—Lazio 3:1 1 3. Lanerossi—Milan 2:0 1 4. Napoli—Fiorcntina 1:0 I 5. Ternana—Torino 2:1 1 8. Arezzo—Catanzaro 1:1 x 7. Foggia—Perugia 0:0 x 8. Palermo—Como 1:0 1 9. Reggiana—Pescara 2:2 x 10. Sambenedett.—Novara 2:0 1 11. Budafok—Szeged 1:2 2 12. Várpalota—Komló 0:0 x 13. Ganz-MAVÁG—Volán 0:1 2 13 plusz 1 14. Oroszlány—FÖSPED 2:0 1 A VOLÁN 3. SZ. VÁLLALAT (Miskolc, József Attila u. 70.) az Autóközlekedési Tanintézetnél is felnőtt a feladatokhoz. így azután a szünetben 12 pontra nőtt az előny. Fordulás után a Ganz- MÁVAG taktikát változta­tott. Az addigi zónavédekezé­sükről vegyes védekezésre tértek át, ám hiába volt mindez. Winter ellenállhatat­lan volt ezen a vasárnap dél- előttön! Érdekesen alakult a végére a mérkőzés, mert egy­re inkább megközelítette a fő­városi együttes az ekkor már — Winter kivételével — ener- váltan játszó diósgyőrieket. Végül sikerült megőrizni hat •pontot az előnyből, s megsze­rezni a harmadik bajnoki győzelmet. Kosárdobók: Winter (33), Spisák (11), Medgyesi (10), Áronná (6), Jászka (5), Mol­nár (3), Hegedűs, Hagyná (2—2). A költségeket a vállalat téríti és a tanfolyam idej’ére havi 1400 Ft bért biztosit. Jelentkezési feltétel: • 8 általános iskolai végzettség; • büntetlen előélet; 8 nőknél 18, férfiaknál 20 éves életkoi. A feltételeknek megfelelt nők és férfiak jelentkezését várjuk 1975. március 6—16 közötti munkanapokon 8—12 óráig a vállalat irodaházának földszint 29. sz. szobájában. Tatabánya— DVTK 0:0 Miért nem nyert a DVTK? Mert a csatár játék ezúttal sem volt erősségük. Ez egyéb­ként akkor is igaz, ha figye­lembe vesszük a taktika vé­dekező jellegét! Miért nem nyert a Tatabánya? Mert a diósgyőri védelem — különö­sen Veréb és a hátsó négyes — fegyelmezetten, kevés hi­bával Őrizte a kapu előterét Az' erőnlétet dicséri az a meg­állapítás, mely szerint a ta­tabányai csatársor sohasem tudott számbeli fölényt ki­harcolni a diósgyőri térfélen! A mérkőzés krónikája Az előmérkőzésen „eggyel több” gól esett, a hazaiak tartalékai Radics góljával 1:0 arányban nyertek. A „nagy” mérkőzés is nagyszerű időben zajlott le, és a csapatokat di­cséri, hogy 90 percen át volt nagy iramú és heves a küz­delem. A színvonal lehetett volna jobb is, de hát hol nem lehet ezt elmondani manap­ság!? A mérkőzést Körös jól ve­zette — az alábbiak — „köz­reműködésével” : Tatabánya: Brünyi — Her­nádi. Kovács, Czakó, Knapik — Csapó. Arany, Sallói — Szabó, Kőműves, Zöldi (He­gyi). DVTK: Veréb — Kovács, Salamon, Hajas, Kutasi — Oláh, Tatár, Váradi (Kolláth a 78. percben), Görgei — Káp­lár, Koleszárik. H. K. A zöld-fehér együttesből Sza­bó Z., István, Gallo, Molnár és Demkó játszott máris jó formá­ban. B.‘ Volán—Hajdú Vasas 3:3 (Ul) Az őszi, téglási pontszerzés alapján mindenki azt várta, hogy a Volán az idénynyitón biztos győzelmet arat majd a hajdúsági gárdával szemben. Nem így tör­tént, bár a helyzetek alapján akár négy-öt gólos siker is szü­lethetett volna! Csakhát a kapu előtt nem szabad hibázni! A közlekedésiek harcoltak ki enyhe mezőnyfölényt, és már az első negyedórában Pálur, Jónás, majd Kertész került jó helyzet­be. de a lövések pontatlanok vol­tak. Egy összecsapás során Ma­gyar megsérülj a 20. percben, s a helyére Lója állt be. Ám 0 csatár lévén, át kellett szervezni a Volán hadrendjét. Ez némi zök­kenőt okozott a játékban, ennek ellenére a S3, percben a hazaiak megszerezték a vezetést. Kertészt a 16-oson felvágták, s a megítélt büntetőt a szőke kö- zéopályás a jobb sarokba lőtte, 1:0. A vezetésnek nem sokáig örül­hettek a közlekedésiek, mert Bt perccel később egy 18 m-es sza­badrúgás nyomán a sorfalon megpattant labda kapujukba ván- szorgott, 1:1. A második félidő is rosszul kezdődött a Volán számára. Ta­kács késlekedett a közbeavatko­zással és a vendégek megszerez­ték a vezetést, 1:2. Nagy erővel támadott ezután a Volán és sok jó helyzetet is ki­dolgoztak a vendégek kaouja előtt. Az egyenlítés azonban jócs­kán váratott magára. Közben a hajdúságiak növelhették volna előnyüket, de a 72. percben Sza­kos nagy bravúrral mehtett. s rögtön utána gólt ért el a Volán. Lója erős lövése a kapufáról Jónás elé pattant, aki nem hibá­zott. 2:2. Nagy harc indult meg a győz­tes gólért — Vasvári a befejezés előtt egy perccel — lesről — a hálóba Is talált —. de az ered­mény már nem változott. A B. Volán Szakos — Fazekas, Takács, Magyar (Lója) — Tóth, Vasvári, Körösi — Oláh, Jónás, Kertész, Pálur összetételű együt­teséből csupán Jónás és Kertém játékát dicsérhetjük. (monostorig maradéktalanul betartották, s ezt a tatabányai találkozó eseményei is bizonyítják. Ha alapos értékmérőnek fogad­nánk el a Népsport osztály­zatait. akkor még a győzel­met is hiányolhatnánk, hi­szen Tatabányáról az a csa­pat hozott el egy pontot, amelynek átlagosztályzata 5,36 volt a hazaiak 4,2-es át­lagával szemben! (Ez persze csak az osztályozás furcsasá­gait bizonyítja, hiszen ho­gyan lehet egy csapat 1.36- tal jobb annál, amelyikkel szemben egyenlő értékű, te­hát döntetlen eredményt ért el? Ügy látszik, itt nem az számít, hogy ki mit játszik, hanem az, hogy hol?) Győzhetett volna a DVTK? Igen, ha például a 10. perc­ben Tatár fejese nem a ka­pufáról jön vissza. Vagy, ha a 40. percben Oláh lövése Brünyiről nem kifelé (!) pat­tan. Vagy, ha Kolláth a 83. percben még pontosabban cé­lozza meg a bal alsó sarkot, illetve ha Brünyi nem ér oda idejében! De! A Tatabánya is nyer­hetett volna, hiszen ők két kapufát is lőttek! A 6. perc­ben Knapik csavart szabad­rúgása vágódott ki a jobb kapufáról, majd a 28. perc­ben Csapó nagy erejű sza­badrúgását „hárította” a fel­ső léc. De sorolhatnánk azo­kat az eseteket is, amikor a mezőny legjobbjának bizo­nyult Veréb röpködött a kapu különböző sarkai felé, mindig elérve a veszélyesen közele­dő bőrgolyót. Tegnap két miskolci pályán több dolognak is örültek a szurkolók. Először arról be­szélgettek látható elégedett­séggel, hogy szombaton pon­tot szerzett a DVTK. Aztán a kellemesen sütő napnak, a tavaszias időjárásnak is ör­vendeztek. Végül a góloknak, illetve a Kubikban a zöld­fehérek győzelmének. Mert a Volán otthonában a hármas játékvezetői sípszó után — a pontvesztés miatt — koránt­sem volt ilyen jó a hangulat. MVSC—Hajdúböszörmény 3:0 (2:0) Közel 2000 lelkes szurkoló vár­ta a Kun — Szabó Z., Locher, István — Molnár, Galló — Lu­kács, Nagy (Lipták), Demkó, Kiss, Fekete összeállításban pá­lyára lépő hazaiakat. Az első percben aztán meglepetéssel vet­ték tudomásul a Vasút új had­rendjét: a WM-rendszert játszot­ták — a középcsatár Demkó hát- ravonásával! Nagy lendülettel kezdtek a ha­zaiak, s már a 3. percben Galló fejese meg is zörrentette a hálót, de — a kaoust akadályozták. A böszörményiek 9 emberrel (!) vé­dekeztek, ám a 8. percben még­is érvényes góllal szerzett veze­tést a Vasút. Szögletrúgás utáni kavarodás következtében Nagy „bekanalaz- ta” a labdát a hálóba, 1:0. Teljesen egyoldalú volt a já­ték. mert a vendégek igen gyen­ge teljesítményt nvújtottak. A 15. percben a második gól is meg­született. Demkó erős lövése a vetődő kapusról Lukács elé pattant, aki közelről nem hibázott, 2:0. Tovább tartott az óriási zöld­fehér nyomás; lövést lövés kö­vetett, ám a szünetig az ered­mény már nem változott. Fordulás után is jelentős fö­lényben játszott az MVSC. de a támadásokat középen erőltették, ott 'pedig jól tömörültek a bö­szörményiek. A 60. perc hozta az újabb gólt. Fekete belőtt labdáját Lukács a sarokba fejelte, 3:0. A hazaiak ezután engedtek az iramból és kiegyenlítettebb lett a játék. Helyzet mindkét kapu előtt adódott, ám az eredmény már nem változott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom