Déli Hírlap, 1975. március (7. évfolyam, 51-75. szám)
1975-03-14 / 62. szám
Lévai László négy évtizede fogyasztja az erdőt. Lévaiék és Lopatovszkiék Emberek az erdőn-#■ A „csodatraktor’’ munka közben. A lombtalan erdőben mesz- szire száll a hang. Valahol madár csetteg, s az emberek harsány hórukkja nemcsak a súlyos rönköt buzdítja föl a kocsira, hanem a vadon lakóit is elriasztja. Járjuk az erdőt, hol terepjáróval, hol pedig gyalog, s Bárdos Károly, a lillafüredi erdészet vezetője csokor hóvirággal tér vissza egy szélvédett horpadásból. Korán jött a tavasz. Feszülnek a rügyek, a fák alatt mocorog a fű, az erdei emberek ingben, kiskabátban birkóznak a fával. Háromszor járt a Parlamentben A Nagykőris oldalon Lévaiék fogyasztják az erdőt. Lévai sovány, szikár ember, ötvenhat éves. Kevesen vannak, akik addig bírják ezt a munkát, mint ő. Szófukar, zárkózott ember. Aki az erdőből — és kicsit az erdőért — él, az nem válik fecse- gővé. Háromszor járt a Parlamentben. Három magas kitüntetést kapott. Nem látszik rajta büszkeség, amikor erről mesél. dei emberek. Egy éve van lakókocsijuk, s egy éve végzik nagyipari módszerekkel a fakitermelést. Egy évvel ezelőtt senki sem tudta pontosan, hogy a munkafolyamatot teljesen átformáló új technika mennyit srófol a teldon ennek harmadát-negye- dét sem győzték volna. Sokat dolgoznak, jól keresnek, büszkék a sikereikre. Nem éri őket váratlanul a gratuláló kézfogás. (A fejszézés- től, bunkózástól, rönkgurítás- tól acélos tenyér baráti szoMárcius, április, május Bérfizetési napok Az április 6-i pihenőnap áthelyezése, valamint a május 1-i munkaszüneti nap miatt a Magyar Nemzeti Bank, a SZOT-tal egyetértésben, szabályozta a munkabérfizetési napokat. A március 31-én, április 1- én és 2-án esedékes béreket március 28-án; az április 3- án, 4-én és 5-én járó béreket április 2-án; az április 30-án, május 1-én, 2-án, 3-án és 4- én esedékes munkabéreket április 29-én fizetik. Egyéb bérfizetési napok változatlanok. Hazai gyártmány Légszennrezés■érí Üj, környezetvédelmi vizsgálatokra alkalmas berendezést fejlesztett ki a pécsi és a Baranya megyei KÖJÁL alkotói munkaközössége. A drága importberendezést helyettesítő, sőt innál többet tudó konstrukciót működés közben mutatták be a főhatóságok szakembereinek Pécsett, a KÖJÁL székházában. Az új készülék a légszeny- nyezés négy különböző paraméterének egyidejű, automatikus, programozott mintavételét biztosítja szabadban vagy üzemi környezetben. A program egyszeri beállítása után nyolc alkalommal ismétli önmagát újabb szabályozás nélkül. A készülék kezelése rendkívül egyszerű. A műszer minden anyaga és egysége hazai, az ára pedig, a jobb tulajdonságok ellenére, mindössze egyötöde a külföldinek. Alkotó légkörben élünk Sorsfordulókra emlékezni — generációs kötelesség. A sorsfordulók a legtöbbször nem kötődnek csupán egyetlen naphoz. Évek füzére hordozza magában a világégés lángjának visszfényét; a semmiből teremteni akarás jó keserveit, vagy — közelebb kerülve korunkhoz — már a tetők világító ablakán megcsillanó holnap-fényeket. Ha azt mondjuk: negyvenes évek, a háborúra gondolunk. Csaták sorsdöntő heteire, napjaira. Ha felnőttek vagyunk, ha már nem a húszas éveinket tapossuk, akkor feltétlenül ezek a képsorok vonulnak el előttünk. Hiszen a mai, érettebb generációnak még élmény-közeli mindaz, ami a negyvenes években történt, nálunk is, a világban is. Aki azonban akkortájt, vagy még később született, annak ezek a kifejezések, esemény-idézések már inkább a tanulni való dátumok egymásutánját jelentik. S ami itt lényeges: kinek-kinek a saját sorsa is benne van abban, hogyan, miként emlékezik vissza életének erre a szakaszára. A visszaemlékezéseknél kevéssé tűnik elő: vajon az egyén, a múlt kockáit egymás mellé rakosgató, mennyit, milyen részt vállalt magára lepergett évtizedeinkből? örömeikből — és persze, a bajokból is. Ugyanakkor viszont országos sorsunk és közös sorsunk — s mi ennek a sorsközösségnek ma Is a legjobb erejét érzékelhetjük —, hogy a múló évtizedek egyaránt a békét, az előbbrelépést, az élet konszolidáltságát hozták nekünk. Mindnyájunknak. Harminc év immár az emlékezni valónk. Amiben most élünk: a hetvenes évek. Ha egyetlen mondatban kellene jellemezni ezt a kort, megakadnának a rutinos, az összefüggéseket könnyen elemző történészek is. Mégis: találunk olyan jellemző dokumentumokat, olyan, mindenkit kivétel nélkül és közelről érintő folyamatokat, amelyek a korszak sajátos karakterét segitenek megjeleníteni. Az egyik ilyen fontos, közös vonása napjainknak, a hetvenes évek közepének hazánkban: olyan nyugodt, alkotó légkör uralkodik az országban, amely nem egyetlen nap szülötte, hanem korszakos eredményünk. Sokan érzik úgy: kötelességük „besegíteni” az ország közös gondjainak a megoldásába. Kötelességük tenni, alkotni — egy-egy hasznos, okos, takarékoskodó javaslatot megfogalmazni. Az „alkotás” szó sohasem szűkíthető arra, hogy most valami nagy, valami monumentális, valami utolérhetetlen szülessék. Az, hogy nyugodt szívvel megállapítjuk: a mi hazánkban alkotó, jó légkör uralkodik, s a XI. pártkongresszusnak lesz miről — fejlődésről, előrehaladásról is. gondjaink elemzése mellett — tanácskoznia; mindez folyamatosságot, korszakosságot feltételez. Folyamatos, teremtő erőt a munkában. Ezzel párhuzamosan: lendületet, jó akarásokat, a részvállalás szándékát és készséget az egyénekben, foglalkozásra, korra, iskolázottságra való tekintet nélkül. Azt a pezsgést, dinamizmust, teremtő lendületet, amelyet észlelhetünk mindannyian és mindennap. Kezdve azon. ahogyan reggel a rádió hírt ad valami új, jó gyári ötletről, egészen addig, hogy versenyvállalások, felajánlások, egyéni ambíciók is egyformán ösztönöznek a mind jobban, mind ötletesebben, mind alkotóbb lendülettel végzett munkára. V VÁRKONYI MARGIT Borsodi bányászok a Dzan Sire tetején Munkaexpedíció indul Mongóliába Brigádja — van-e, aki nem ismeri őket a szakmában? — tíz éve Állami-díjat kapott. A veterán brigádvezetőt tavaly a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. A magas kitüntetést Lo- sonczi Pál adta át. Lévaiék egy esztendeje kongresszusi versenyfelhívást tettek közzé. Vállalták, hogy a tervre tíz százalékot tesznek rá. A terv olyan volt, amit még ennyi ember eny- nyi idő alatt sohasem teljesített. Amikor összenézték a papírokat, kiderült, hogy a Lévai-brigád 1974-ben 13 161 köbméter fát termelt ki. Sok ez, nagyon sok. A lakókocsiba^ körbeüljük az alacsony asztalt. Alberti István vágásvezető erdész fényképeket mutat, egy küzdelmes, sikeres év dokumentumait A letsőlo' ot használta A tűzhelyen kávéfőző sziszeg, szól a rádió, melegszik az otthonról hozott ebéd. Szusszannak, pihennek az erjesítményen. A statisztikusok aztán kiszámították, hogy az élőmunka hatékonysága csaknem megduplázódott. Ügy tervezték korábban, hogy a {,csodatraktorral”, az LKT 75- tel óránként öt köbméter fát termelnek ki. Hat és fél köbméter sikerült! Dr. Tökei Lajos, a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság pártbizottságának titkára a "elsőfokot használta, amikor Lévaiék érdemeit méltatta. Hozzájuk foghatót csak Lopatovszkiék produkáltak a szakmában — mondotta. ~ Lopatovszki Pál fiatalember. Harminchat éves. Mostanában növesztett keskeny bajusza idősebbnek mutatja. Huszonkét esztendeje dolgozik az erdőn. Rengetegnyi fát döntött ki életében. Macskáért kiált A brigád tagjai tudják, hogy most ők a legjobbak. Tízen, egy esztendő alatt kitermeltek 13 254 köbméter fát. A hagyományos eszközökkel. a hagyományos mórítása is felszisszenti az embert.) Sztachó Dezső vágásvezetővel a szállításra váró bükk- derekakat mustráljuk. Van köztük egytonnás is. Hat ember fél perc alatt felgurítja a ZIL-re. Aki nem látott még ilyet, az hitetlenkedhet, csak el ne nevesse magát, amikor a hórukkoló emberek valamelyike — gurítás közben — macskáért (rönktámaszért) kiált. A fiatal geofizikusok , . országos ankétját Pécsett tartja március 13, 14-én a Magyar Geofizikusok Egyesülete. i. Doktor Sándor Művelő- déri Házban tegnap kezdődött találkozón az ország különböző intézményeiből érkezett 150 ifjú szakember vesz részt. Akik a két nap alatt több mint húsz előadást hallA nemrégiben bezárt ere- nyőbányai akna épületében kapott helyet a Borsodi Szénbányák Központi Kutatási és Robbantástechnikai Osztálya. A város és a környező megyék robbantási feladatait ez a néhány szakemberből álló csoport látja el. Kutatóárok az Eletántasztalon Az osztályvezető asztalán mongol, orosz és német nyelvű prospektusok, újságok. Nagy János és Bartos Márgatnak meg. Az előadók _’ső ízben számolnak be a szakmai nyilvánosság előtt elért eredményeikről, további terveikről. Az előadások az általános, valamint az alkalmazott geofizika problémáival, a számi ógépek alkalmazásával, a magyar geofizikusok külföldi tapasztalataival foglalkoznak. ton a napokban jött vissza Mongóliából. A GEOMINCO — Geológiai és Bányászati Külkereskedelmi Vállalat — és az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet a múlt évben megkereste a Borsodi Szénbányák Vállalatot. A tárgyalás eredményeként létrejött a kapcsolat a robbantási szakemberek és a mongol állam képviselői között. A legközelebbi feladat: még ebben az évben el kell készíteni több száz méter hosszú és 2,5 méter mély kutatóárkot, valamint egy 100 méter hosz- szú vágatot a Dzan Sire hegység oldalában. (A hegy neve magyarul: Eelefántasz- tal.) — Az ulánbátori repülőtérre elsőnek mi szálltunk le az AEROFLOT legmodernebb gépével, a TU 154-gyel — meséli a robbantástechnikai osztály vezetője, Nagy János. — Rögtön a leendő munkahelyünkre indultunk. íme a Dzan Sire hegység „navigációs” adatai: maga a fennsík 1400 méter magasan van a tengerszint felett. A fővárostól, Ulánbátortól a munkahely 420 kilométerre fekszik. A legközelebbi falu — amely pár jurtából áll és a neve Mungham — kereken k''omít,ene van. A ’érád székhely, Ondörham és a Dzan Sire között „alig” 100 kilométer a távolság. Eíbírnak a vulkánnal Rendkívüli a szárazság: a relatív páratartalom 20 szá- za.ák körüli. Nagyon ingadozó a hőmérséklet: nem ritka a 30 fokos hideg, a melegebb napokon viszont 34 fok fölé fut a hőmérő higanyszála. — Áprilisban indulunk Mongóliába, és év végén jövünk haza — mondta Bartos Márton, aki a kint dolgo- z’'■ vezetője lesz. — Víz és ásványi anyagok kutatásában segítünk a mongol szakembereknek. Reméljük, a kez- de' nehézségeket hamarosan leküzdjük. Szokatlanok még az ottani nagy távolságok. A legközelebbi vasút például 320 kilométerre lesz. A kutatóárkokat a Dzan Sire fennsíkján készítjük, míg a vágatokat a hegy oldalában, U"0 méterrel a tengerszint felett robbantjuk. A hegység egy ősrégi kialudt vulkán, így nehéz dolgunk lesz, de elég nagy gyakorlatunk van már a szildarobba-ntásban... SÓLYMOS LÁSZLÓ BRACKÓ ISTVÁN Fiatal geofizikusok tanácskozása
