Déli Hírlap, 1975. március (7. évfolyam, 51-75. szám)
1975-03-27 / 73. szám
Kommunista kohászok j|c A szakmunkásvizsga még ezután lesz, de ez már igazi önálló, felnőtt feladat.,. Társadalmi munkában szépül a művelődési ház Pingálásért kultúrműsor Az Ady Endre Művelődési Ház előcsarnokában falnak dőlni tilos. Könnyen felragadhat az ember a friss festékre. A szédülös magasban, a gördülő állványon, festéktől pettyes munkaruhás, feketekalapos, jambó- sapkás, fiatalemberek forgatják a korongecsetet, a mennyezetet festik éppen. • NYOLCÁN JELENTKEZTÜNK A pár perces cigarettaszünetben a büfé előtt csoportosulnak a fiúk: Fodor László, Réti Sándor, Tóth Gábor és Berecz László — mindnyájan a 114. számú Szakmunkásképző Intézet tanulói, akik társadalmi munkában hétfő óta napi hét és fél órát dolgoznak itt. — A múlt hét szombatján szóltak nekünk, hogy lenne egy kis munka, ki vállalkozik társadalmi munkára? Nyolcán jelentkeztünk. Az osztály másik fele a sport- csarnokban van gyakorlaton. Elég nehéz a dolgunk, mert az állványon egyensúlyozni kell a „legénységnek”, fel ne billenjen a szerkezet. Június 10-én lesz a szakmunkásvizsgánk és ezzel a munkával már magunkat is vizsgáztatjuk. Ilyen önálló feladatot előzőleg még nem kaptunk. Három hete az összevont KISZ-gyűlésen éppen a társadalmi munkáról beszélgettünk, és most bizonyíthatunk a gyakorlatban. • A HÉT VÉGÉRE BEFEJEZIK A másodikosok: Leskó József, Németh Károly, Csep- csényi István és Kovács Sándor egyelőre még csak a „végzősök keze alá” dolgoznak, miniummal festik a belső nyílászáró szerkezeteket, hígítós ronggyal töröl- getik a kövezetei, rá ne száradjanak a fehér foltok. — A harmadikosok már rutinosabb munkások — mondja Leskó József —, de a munka közösnek számít. Mi szállítottuk ki az állványokat, ők szerelték össze. Szívesen vállalkoztunk a munkára. Az Ady műsorokat rendez majd cserébe iskolánknak ... A „brigádtagok” felhörpintik kólájukat, kávéjukat és kapaszkodnak vissza az állványra. Bereznay János oktató lentről vezényli a műveletet. — Igazán lelkesen, lelki- ismeretesen dolgoznak a fiúk. Bizonyítják, hogy nem potyára foglalkoztunk velük. Ha ilyen ütemben haladunk, a hét végére készen is vagyunk. A 250 négyzet- méteres területet háromszor kell Wallkyddal lekenni. Az anyagot a művelődési ház vásárolta, de a munkadíj maga nyolcezer forintba került volna... • KÉT ÉVE SZERZŐDTEK — Két éve kötöttünk szocialista szerződést az intézettel, de már 1968-tól kapcsolatban állunk velük — hallom Ládi Katalin ismeretterjesztő előadótól. — Nemrégiben tizenkét előadásból álló honvédelmi szabadakadémiát, nyolcrészes előadás-sorozatot tartottunk náluk, Mesélő muzsika címmel. Ismerd meg a szocialista országokat — ez volt a diavetítéses előadás-sorozat címe. író—olvasó találkozókat tartottunk a fiataloknak és az ifjúsági klubjukat is mi patronáljuk. — Tánckarunkban sokan szerepelnek a szakmunkás- képzőből — mondja Fii- geczky Róbertné művelődési főelőadó. — A fiúénekkart a kezdeményezésünkre szervezték meg, egy évig vezette a kórust a mi emberünk. Nyári olvasótáborunkban is számítunk a fiatal szakmunkástanulókra. Rendezvényeinkre kedvezményes és ingyenes jegyet biztosítunk számukra, de nem maradnak soha adósaink. Hogy gyümölcsöző ez a kapcsolat, arra ez a mostani akció az élő példa ... (varga) 99 Segítsenek már valamit!” Állok a terecske előtt. Kicsi tér. Kerített, de a kerítés jószerint csak emlék. A kapu, amit valaha reggel ötkor nyitottak és este nyolckor, az esti mesével zártak, még áll. A kerítés körülötte már nem. Fakult tábla a kapu felett: „A Kun Béla út 13-as számú ház udvara.” Ne haragudjon rám senki, ha így írom, a hajdani gyerekre feledkezve: grund ja. Majdhogynem olyan, mint a Pál utcai fiúké volt. — Segítsenek már valamit ... Aki hívott, semmiképp sem tizenéves. A 12-es számú páncélvonat hajdani harcosa, Répási László. Egv azok közül a MÁV-dolgozók közül, akik e parányi térből játszóteret varázsoltak a : gyerekeiknek. És az uno- i káknak. A történet különben eny- nyi: a Kun Béla út 13-as számú ház előtt levő üres telken a házban lakó vasutasok teremtettek játszóteret. Csak kicsit más dolog, hogy ehhez segített a MÁV. hogy a vasútigazgatóság kertészei évenként kétszer rendbe tették e parányi parkot. Akkor ez természetes volt. Természetes is maradt mindaddig, amíg a házat át nem vette a MIK. Átvette, gondoljuk a teret is átvette a tanács ... Sajnálom, de le kell írnom: a házat valóban átvette a MIK, a közeljövőben tervezik a megjavítását, de erről a nagyon szép, több fával, virágzó bokorkerítéssel büszkélkedő kicsi térről mindenki elfeledkezett. Nyugdíjasok mesélik, hogy volt itt sakkasztal, és csodálatos jó beszélgetések emlékét őrzi ez a hely ... Én a mát tudom. A ma is szép bokrok alatt papírból és söröskupakokból való az avar. A bokrok már a járdát is veszélyeztetvén, másfél ember magasságra nőttek. A hajdani sakkasztal csak emlék. Porlik a cement. Senkié se a park. öregszünk? A házban kiszámították nekem, hogy azoknak, akik a gyerekeikért dajkálták ezt a parkot, manapság legalább negyven unokája van. Ezek az unokák hazajárnak. Ezeknek az unokáknak felejthetetlen birodalom lenne ez a kicsi telek. Ezek az unokák ma ki se jönnek a lakásokból, mert nem me'rik kiengedni őket, mert nincs már kerítés, mert a hajdani parkocska ho- mokozdgödrébe fél évtizede nem hoztak új homokot, de Harcos évtizedek a párt soraiban • • Ünnepség és köszöntő a Bartók Béla Művelődési Tegnap délután mintegy háromszáz olyan kohászati kommunista gyülekezett a Bartók Béla Művelődési Központban, akik 1945 óta — vagy még régebben — tevékenykednek a kommunista mozgalomban. A megjelenteket — akik között ott volt Drótos László, az MSZMP Miskolc városi Bizottságának első titkára is — Majtényi Lajos, az LKM nagyüzemi pártbizottságának titkára köszöntötte. Majtényi Lajos ünnepi beszédében melegen üdvözölte azokat, akik 1945 előtt életük kockáztatásával, a fel- szabadulást követő években pedig kemény, áldozatos munkával tettek tanúbizonyságot a párt iránti hűségükről. Megemlékezett a Magyar Tanácsköztársaság hőseiről is. Mindazoknak, akik ezekben az években kommunista módra helytálltak, köszönhetjük a mát, s ma elmondhatjuk: érdemes volt harcolniuk. Az egykori harcosok közül, fájdalom, sokan már nem lehetnek közöttünk. Emléküknek egyperces néma felállással adózott az ünneplők sokasága. Az ünnepi gyűlés szónoka említést tett arról, hogy éppen 30 esztendeje adták hírül a szovjet hadijelentések: Magyarország felszabadult a fasiszta iga alól. A háborút követő átalakulásért a magyar nép legjobbjai, elsősorban a kommunisták küzdöttek. Közülük sokan még ma is közöttünk élnek, vagy éppen dolgoznak. Nádasi Mihály, Birincsik János, Nemeskéri János, Fejedelem Józsefné és mások helytállása mindannyiunk számára példamutatás. Ezek az elvtársak mindig tudták, hol a helyük, s mindig merték vállalni a harcot, az igazság, s szebb jövőnk érdekében. Az 1945-ös és még régebbi párttagokat az LKM dolgozói mindig megbecsüléssel övezték — folytatta a szónok. — Nekik is köszönhető, hogy ma dolgozóink nagy többsége érti és cselekvőén Központban s összefogva, egységbe tömörülve munkálkodik a fejlett szocialista társadalom felépítésén. Ezt a fejlődést semmi sem érzékelteti jobban, mint a párt 1948-ban, s most, a XI. kongresszuson közreadott programnyilatkozata. Az LKM 3600 kommunistája s a párthoz hű dolgozói azt kívánják, hogy a három évtized alatt végzett munkát kövessék újabb sikerek a szocializmus építésében. Az ünnepi gyűlést színvonalas műsor, majd a Hámor étteremben díszvacsora kötámogatja a párt politikáját, vette. Akiket köszöntöttek ... (Agotha Tibor felvétele) a környék itt sétáltatja, ugratja, dresszírozza, vagy éppen csak körülhízelgi a faj- és nem faj reprezentatív kutyáit. A kutyák pedig nem tisztelik a homokozógödröket ... Mit lehetne tenni? A ház lakói ma azt mondják: ha végre felfedeznék, hogy itt van ez a terület, ha megcsinálnák a kerítést, ha valamennyit áldoznának rá, ha megnyesnék a bokrokat, akkor ők gondoznák tovább a parkot. Nem a maguk hasznáért. A környék gyerekeiért. Igaz: este bezárnák és reggel kinyitnák, de a gazdái lennének a gazdátalan- nak... Zörgött a lábam alatt a papíravar. Szépek voltak körülöttem a bokrok. Gyönyörűt ígért ez a parányi tér a Kun Béla út 13-as számú ház előtt. Egykor a MÁV-é volt. Ma a városé. Ha a MÁV szeretni tudta azzal, hogy építette, a város dolga, hogy megtartsa azt, amit nagyon sok társadalmi munkával építettek. BARTHA GÁBOR Emlékplakett a legjobb szolgáltató vállalatnak Ésszerűbben, korszerűbben Fiatalok tanulmányai Éppen egy tucatnyi tanulmány tekinthető meg azon a kiállításon, amelyet tegnap délután nyitottak meg a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál. Fiataljaink az „Alkotó ifjúság” pályázatra beküldött munkáit tárják a nyilvánosság elé. A tanulmányok többsége a boltok belső terének átalakítására készült (a korszerű kiszolgálás követelményeinek figyelembevételével), de találhatunk gondosan kimunkált terveket raktárak és tárolóhelyiségek kialakítására (a szállítási és értékesítési követelmények szem előtt tartásával). Egy csoportos , tanulmány az árupropaganda helyi — bolton belüli — lehetőségeinek ki- szélesítésére tesz javaslatot. A fizikai munkát könnyítő gépekre, eszközökre is javasolnak jó néhány ötletes megoldást a pályamunkák készítői. Korábban már értékelték azokat a tanulmányokat, amelyek 1919-től kezdve a megye munkásmozgalmával foglalkoznak. A négy pályamunka készítője közül három külföldi, egy pedig belföldi jutalomüdülést nyert. A többit az ünnepek után bírálják el. Emlékplakettet ajánlott fel a Miskolc városi szolgáltatóipari pártbizottság a XI. kongresszus tiszteletére indított munkaverseny legjobb teljesítményt nyújtó vállalatának. Pénteken délután három órakor a Miskolci Közlekedési Vállalat ebédlőhelyiségében ünnepségen adják át a díjat a legjobb kollektíva igazgatójának.
