Déli Hírlap, 1975. március (7. évfolyam, 51-75. szám)

1975-03-21 / 68. szám

FOLYTATJA MUNKÁJÁT AZ MSZMP XI. KONGRESSZUSA Dr. Maróthy László: A fiatalok teltekkel bizonyítsák elkötelezettségüket A borsodi küldöttek egy csoportja Kérik a dolgozók véleményét Fonónő és egyetemi oktató a kongresszusi gondolatokról Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára a beszá­molóval egyetértve megál­lapította: a két kongresszus között erősödött a párt veze­tő szerepe. Felszólalását így folytatta: — A kongresszusra ké­szülve, a párton belül és a közvéleményben élénk, al­kotó és sok tanulsággal já­ró eszmecsere, vita zajlott le. Legfőbb mondanivalója volt az a kívánság, hogy a párt folytassa eddigi politi­káját, s végrehajtásában le­gyen még következetesebb. Ez a népi méretű kívánság egyben elismerése és nagy­rabecsülése pártunk tö­rekvéseinek: kifejezése an­nak is, hogy állampolgára­ink nagy többsége saját munkája szülöttének érzi a hazat és a dolgozó nép javá­ra kivívott eredményeket. A X. kongresszus határo­zatait teljesítettük — mon­dotta ezután. — Mégis — az irányelvek vitája alapján — jogos igénynek tekintjük és bírálatnak is értjük, hogy a végrehajtásban következete­sebbnek kell lennünk, mert ez munkánk hosszabb ideje ismert gyengéje. Előfordul ugyanannak a határozatnak többféle értelmezése, ez za­varja az egységes fellépést, bizonytalanságot szül. A vezetők, a testületek egy része nem teljes szívvel és erővel dolgozik, könnyen tu­domásul veszik az elmara­dást. Egyesek politikai veze­tőhöz méltatlanul sodródnak az eseményekkel, nem köve­telik meg a fegyelmet. Van­nak, akik nem szeretik a problémák szóvá tevését, mert meg kell őket oldani, ez pedig töprengést, mun­kát, harcot kíván. Inkább tompítják, agyonmagyaráz­zák a problémákat. Esetenként nem kellő idő­ben döntünk. Sok még a határozat is, emiatt nehéz áttekinteni és a végrehajtás folyamatába szervesen beil­leszteni őket. Az ellenőrzés nem elég rendszeres, és inkább ténye­ket állapít meg, mintsem gyakorlatiasan segít. A mu­lasztókat a kelleténél rit­kábban vonják felelősségre. A párt életében tovább kell szilárdítani és fejleszte­ni a demokratikus centraliz­must. Ez a társadalom min­den szervezetére kedvező ha­tással lesz. A vezetők feladatairól szólva Pullai Árpád kiemel­te: Olyan vezetői szemlélet­re, magatartásra van szük­ség, amelyre a megfontolt, határozott intézkedés, az energikus szervezés, a fe­gyelmezettség, a tartalékok mozgósítása a jellemző, Olyan vezetők kellenek, akik emberek ezreit képesek harc­ba vinni újabb és nagyobb feladatok megoldására. Minden vezetővel szem­ben követelmény, hogy a politikát saját területén kép­viselje. A vezetés iránti poli­tikai bizalom gyarapítása megköveteli, hogy a vezetők mentesek legyenek a párt ál­tal elítélt, a szocializmustól idegen jelenségektől. A továbbiakban felhívta a figvelmet: tovább kell javí­tani a párt-, az állami, a tár­sadalmi szervek együttműkö­dését. Pullai Árpád ezután hang­súlyozta, hogy a párt társa­dalmi összetétele egészsége­sen alakul. Ez marxista— leninista pártépítő elveink gyakorlati alkalmazásának nagy eredménye. — A párt lépést akar tar­tani a társadalmi fejlődés­sel, a növekvő feladatokkal, ezért magasabb mércét állít tagjai elé. A szervezeti sza­bályzat módosításának is ez a célja. A pártban olyan er­kölcsi normák érvényesülnek, amelyek szigorúbbak a tár­sadalmi átlagnál. A párt an­nak köszönheti eredményeit, hogy tagjainak nagy többsége tiszteletre méltóan, legjobb tudása szerint, önzetlenül és eredményesen teljesíti köte­lességeit, a párt normái sze­rint él és dolgozik. Pártunk soraiban, ha nem is jelentékeny számban, van­nak olyanok, akiknek a munkája vagy magatartása nem üti meg a mértéket. Ezeknek a párttagoknak meg kell adnunk a pártsze­rű és emberséges módot, hogy elhagyhassák sorainkat. A Központi Bizottság be­számolójában azt ajánlja a kongresszusnak, határozza el a párttagsági könyvek cse­réjét. Nem párttisztításról, nem tagfeliilvizsgálatról van azonban szó. A párt előre, új feladataira tekint, ezért szorgalmazzuk életének és tevékenységének továbbfejlesztését. — Pártunk kezdeményezé­sére széles körű társadalmi összefogás bontakozott ki, hogy a felnövekvő korosztá­lyok felesleges kitérők nél­kül. a legjobb körülmények között készüljenek fel hiva­tásukra és korszerűen kép­zett. teljes értékű emberek­ké váljanak — kezdte beszé­dét dr. Maróthy László. Ezt tudják és érzik társadalmunk fiatal tagjai, az ifjúmunká­sok. a mezőgazdasági nagy­üzemekben dolgozók, a kö­zépiskolákban vagy felsőok­tatási intézményekben tanu­lók és az értelmiségi fiata­lok. A továbbiakban a párt if­júságpolitikájával , foglalko­zott, majd a jogok és köte­lességek egységét megterem­te ifjúsági törvényről, vala­mint az ifjúsági parlamen- tek1 sikeréről S2ólt. Részlete­sen beszélt azokról a ked­vezményekről is, amelyek enyhítik az otthonteremtés és a tanulás gondjait. A X. kongresszus 18 évre szállította le a párttagság alsó kő-'’"tárát és c_’Z"l szé­lesebbre tárta a kapukat az ifjúság arra érdemes és fel­készült legjobbjai előtt. A X. kongresszus óta felvett párttagok 44 százaléka 26 éven aluli fiatal. Az alap­szervezeti vezetőségektől a megyei pártbizottságokig ala­posan megnőtt a különböző tisztségekre méltónak talált 30 éven aluliak száma. A KISZ legfontosabb fel­adatával, az ifjúság szocia­lista nevelésével kapcsolat­ban dr. Maróthy László hangsúlyozta: — A mai magyar ifjúság döntő többsége becsülettel tanul és dolgozik, alkot, cse­lekszik a munkahelyén és az élet más területein, részt vesz a közéletben is. Nagy­szerű tettekkel bizonyítja ragaszkodását szocialista céljainkhoz, pártunk politi­kájához. De még KlSZ-tagok- nál is gyakran előfordul hogy szocialista elkötelezettségük nem párosul határozott ki­állással, politikánk nyílt és bátor hirdetésével, védelmé­vé'» — A jelenleginél lényege­sen jobban ki kell használ­ni a tantárgyak világnézeti, erkölcsi, nevelési lehetősége­it. A világnézeti oktatás tar­talma és tanítási módszere reformra szorul. Különös fi­gyelmet kell fordítani a szakmunkásképző intézetek nevelőmunkájának fejleszté­sére. A marxizmus egyetemi és főiskolai oktatását tovább kell közelíteni a szocializ­mus építésének hazai és nemzetközi gyakorlatához. A KISZ-tagtól a munkában, a társadalmi életben és a ma­gánéletben egyaránt ifjú­kommunistához méltó maga­tartást várunk. A KISZ minden tagjának tetteivel kell bizonyítania elkötele­zettségét Pártunk gyermekszerveze­tében egymilliónvi kisdiák indul el a nagy közösséghez, a felnőttek világához vezető úton. Tennivalónk akad még bő­ven. A KISZ és az Úttörő­mozgalom egész tevékeny­ségét és programját jobban hozzá kell igazítanunk a fiatalok életkorának és ré­tegződésének sajátosságai­hoz. Több figyelmet kell fordítanunk a munkásosztály utánpótlását képező szak­munkástanulókra. (Folytatás az 1. oldalról) — Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára — de mások is — az üzemi demokrácia kiszé­lesítéséről szólva említették: sok még ezen a téren a prob­léma. Mi a pamutfonóban — úgy érezzük — jó úton hala­dunk. A gyár vezetősége, párt- és társadalmi szerveink minden lényegesebb gyári feladat megoldásához, de az elismerések, kitüntetések, elő­léptetések alkalmával is, ki­kérik a dolgozók véleményét. Például a közelmúltban a bérfejlesztéseket is a dolgo­zók javaslatai alapján fogad­Dr. Kun László, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem marxizmus-leninizmus tan­székének adjunktusa, az egye­tem párt-végrehajtóbizottsá­gának agitációs és propagan­dafelelőse. — A társadalomtudomá­nyok oktatójának, kutatójá­nak, a pártmunkásnak a marxista—leninista ideológia „mindennapi kenyere’’... — A társadalomtudomá­nyok művelői ismerik azt a feladatot, amelyet Benke Va­léria számukra regfogalma­zott. Kutatni kell a dinami­kusan változó társadalom ál­tal a mindenkori jelenben felvetett elméleti kérdéseket, és az ideológusnak saját ma­ga és mindenki számára meg kel azokat fogalmazni. Te­gyük hozzá mindjárt, hogy ez a legnehezebb dolgok közé tartozik. Tudományos körök­ben vita tárgya, hogy mit le­het és mit kell felelősséggel megfogalmazni. De annak a szemléletnek, hogy csak a befejeződött, lezárt folyama­tokról lehet hamisítatlan, igaz véleményt mondani, semmiképpen nincs igaza. Múltat ismerő, jövőbe látó bátorsággal az adott perió­dus tudományos színvonalán minden kérdésre van válasz, Hogy ne várja meg egy fo­lyamatnak a végét, hanem szóljon, ez egyébként is kö­telessége a társadalom kuta­tójának: időszerű politikai kérdések jobb megoldása függhet a véleményétől. ta el az üzemi szakszervezeti tanács. De ugyanígy figye­lembe veszik véleményünket a különböző intézkedési ter­vek készítésekor is, miután a teimelési tanácskozásokon is­mertetik közös dolgainkat. S az észrevételeink érezhetők a végrehajtásban is. — És hadd büszkélkedjek égy kicsit: a kongresszusi hé­ten példátlan telje sítményt értünk el. Fonónőink 110 szá­zalékra teljesítették tervüket. A 2-es műszakunk kollektí­vája is ugyancsak kitett ma­gáért. A március 16-i kom­munista műszakon 113 szá­zalékkal zártak. — A tudomány eredmé­nyeinek továbbá i?a a má­sik fontos feladat... — Még két jelzőt tennék a „feladat” szó elé. Az egyik: a legszebb: a másik: a legna­gyobb. Az eredmények nép­szerűsítése és közkinccsé té­tele az alfája és ómegája az oktatásnak, a propagandának, de még a kutatásnak is. Nem tudom miért, de előfordul, hogy a kutató szégyellj az ismeretterjesztő munkát. Gya­kori a~ is. hogy nem képes a tudomány terminológiájától elszakadni, a mindenkori, hallgatósága nyelvére „lefor­dítani” az zlvont igazságokat. — Vagyis közös és egy nyelven kell eszélni, hogy ereje legyen » magyarázó, felvilágosító szónak... — A fiatalok esetében kü­lönösen igaz “z. Az egyetemi hallgatók többségére például szó szerint érvényes Benke Valériának az a megállapí­tása, hogy tgy „minden ízé­ben tökéletes szocializmus ideálképét” hordozzák ma­gukban. Kritikusak és türel­metlenek. mert nem történe­tiségében látják, amit hi­ányosságként észrevesznek. A felnőttek feladata a tisz­tánlátást segítő szó kimondá- rr De, aki erre vállalkozik, annak soha nem szabad elfe­lejtenie, hogy nem elég írni (el is kell hogy olvassák; és nem elég tájékoztatni), az ér­deklődést is fel kell kelteni abban, aki bennünket hall­gat. (radványi — makai) Kongresszusi tudósítás r Újság, rádió, tévé A kongresszus színhelyének második eme­letén igazi szerkesztőségi élet zajlik. A köz­ponti lapok, a rádió, a televízió szerkesztői és tudósítói egymásnak adják a .,kutricák” — elkülönített fülkék — kilincsét, pillana­tonként tíz telefon is cseng egyszerre, miru denki siet, mindenki sürget. Mindössze 2—3 percet beszélgetek Megyeri Károllyal, a Ma­gyar Televízió elnökhelyettesével, de alig értem szavát, félbemaradt mondatait, mert közben tucatnyi tévés kérdez, üzenetet hoz, utasítást kér. — Rengeteg a dolgunk — mondja Megyeri Károly, akit az imént Szepesi György nyilat­koztatott. — Itt, a helyszínen kereken száz tévés dolgozik, s még legalább százötven a központban. Három stáb közreműködésével továbbítjuk a nézőknek a kongresszus ese­ményeit. (Mi Vértessyvel riporterek va­gyunk.) Az első stáb összefoglalókat szer­keszt, a második mozgó elektronikus kame­rákkal dolgozik, a harmadik kielégíti a kül­földi tudósítók igényeit. A szocialista orszá­gokba „élőben” is mennek az adások. Az Intervízió és az Eurovízió rendszeresen tudó­sít... S hogy a riportereknek milyen élményt nyújt a kongresszus? A Vll. kongresszuson vettem először részt, azóta mindegyiken. Ez az ötödik. Nos, ha egyenként kezdeném ... Nem kezdi. Az adás kezdődik. — Viszlát! — és besiet a „kutricába”. Zele Ferenc, a Népszava főszerkesztő- helyettese izgatottan tipeg-topog a sajtóiroda folyosóján. — Ejfél körül mentem haza, reggel 8-kor már itt voltam. Ideges vagyok, persze hogy ideges! A sajtó ördöge meg a nyomda örök szövetségben van. Három brigádunk is ol­vassa a kéziratokat, a levonatokat — a nyomdai korrektorokon kívül —, s mégis majdnem becsúszott a baki — ennyit mond és faképnél hagy. Egy gólyalábú hamutartó mellett együtt látom Vértessy Sándort és Csák Elemért — akit e néhány napra hazahívtak, hogy tudó­sítson Moszkvába —, s indulok feléjük. Mire azonban a nyüzsgő áradatban odaérek, már csak a füstködön át látom őket eltűnni. A belföldi sajtóiroda főnöki rezidenciájába kopogok bf (a küldföldi a MUOSZ székházá­ban, illetve az egyik szakszervezeti székház­ban működik). Fodor László, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese háromszor is elné­zést kér, míg végre negyedszer szusszanásra jut ideje. — Kétszázötven belföldi tudósítóval dol­gozunk. A cél az, hogy a lehető legnagyobb sajtónyilvánosságot biztosítsuk. Az MTI munkatársai gyorsírással „veszik” a felszóla­lásokat. Tíz perc alatt kész a jegyzőkönyv, s szerkesztve máris továbbítjuk. Minden be­szédet öt nyelvre lefordítunk a külföldi saj­tónak ... Valamit még mond, de nem értem, valaki karonfogja, kérdezi, másik valaki közbeszól, „sürgős alapon”. Gyors ütemű a munka itt, a kongresszusi sajtóirodán. Gyors, de pontos, hiba nem tör­ténhet. Mert mindazt, ami odabent, a magas pártfórumon történik, zökkenés nélkül kell tolmácsolni az országnak, barátainknak. És tudatni a világgal, hogy itt, e napokban nagy esemény zajlik. C8. Távirat a BVK-hAI Továbbra is érkeznek a Vegyikombinát dolgozói üze- kongresszus tiszteletére vál- netükben azt ígérik, hogy lalt felajánlásokról beszá- IV. ötéves tervüket 1975. móló táviratok, A Borsodi szeptember 30-ig teljesítik. Minden kérdésre van válasz PiaUai Árpád: Határozatainkat következetesebben keli végrehajtani

Next

/
Oldalképek
Tartalom