Déli Hírlap, 1975. március (7. évfolyam, 51-75. szám)
1975-03-20 / 67. szám
FOLYTATJA MUNKÁJÁT AZ MSZMP XI. KONGRESSZUSA Baake Valéria: Tudatunkban is üyizzsn a szocializmus Benke Valéria, a Politikai Bizottság tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságának elnöke bevezetőben arról szólt, hogy népünk túl-' nyomó többsége magáénak érzi a szocialista Magyarországot. A dolgozó emberek helyesnek tartják pártunk politikáját, elfogadják a munkásosztály vezétő szerepét, megértik, hogy céljai egybeesnek az egész társadalom céljaival. Helyeslik és támogatják azt a küzdelmet, amit hazánk kulturális felemelkedéséért folytatunk. Dolgozó népünkben ma mélyen, érzelmeiben is benne él a munkásnemzetköziség szelleme, a szolidaritás a szabadságukért küzdő népekkel, a szovjet emberek szeretete és a hála a nagy szovjet nép iránt, amely már eddig is annyi áldozatot hozott a szocializmus győzelméért, a békéért. A kapitalizmus általános válsága mind jobban elmélyül. A „fogyasztói társadalom” vonzása ma már azoknak a szemében is vesztett erejéből, akik egy társadalom fejlettségét az autók számán és a kirakatokon szokták mérni. Pártunk, programnyilatkozatunk meghirdeti: napirendre került, konkrét társadalmi célunkká lett a fejlett szocializmus felépítése. Márpedig ez nemcsak falak felhúzását, gyárak és gépek, termelőeszközök gyarapítását jelenti, hanem a szocialista társadalmi viszonyokat is. Nekünk úgy kell haladnunk, azt kell elérnünk, hogy tetteink nyomán az emberek kapcsolatában, gondolkodás- módjában, életvitelében is győzzön a szocializmus. Az embereket közösségivé, a fiatalokat munkás, szocialista ifjúsággá elsősorban saját példánkon nevelhetjük. Benke Valéria ezután az oktatásügyünk eredményeit méltatta, és köszönetét mondott a pedagógusoknak, akik lelkes munkájukkal segítik a párt oktatáspolitikai határozatának végrehajtását. Majd így folytatta: — A marxizmus-leniniz- mus elterjesztésében, továbbfejlesztésében és alkalmazásában, a valóságot híven kifejező társadalmi önismeret kialakításában közismerten nagy szerepet vállalnak a társadalomtudományok. De nem született még elég helyes irányba mutató elméleti válasz a társadalom által feltett kérdésekre. A nacionalizmus a legveszedelmesebb burzsoá eszme. Jelenlétével, arcot változtató képességével állandóan számolnunk kell. Írástudóinknak történelmi kötelessége tollúkat úgy használni, hogy a nemzeti érzéseket segítsenek — megtisztítva minden rossz hordaléktól — a munkásnemzetköziség eszméivel egységben ápolni tovább. Meggyőző érvekre és a társadalmi fejlődést segítő alkotó munkára van szükség. A tudományos és a kulturális életben dolgozó kommunistákra különösen nagy felelősség hárul eszmei törekvéseink megvalósításában. Nem szabad elfogadnunk a hamis alternatívák egyikét sem. Világosan értésére kell adni minden vitázónak, hogy ideológiánk alapvető kérdéseiben nem engedünk semmiféle félremagyarázást. A szocialista hazafiságot nem lehet összekeverni a nacionalizmus semmiféle változatával. A proletár internacionalizmus, a szovjet— magyar barátság hazaszeretetünk elválaszthatatlan eleme. A munkásosztálynak és pártjának vezető szerepét, a munkás-paraszt szövetséget ugyancsak nem engedjük kétségessé, vagy vita tárgyává tenni. Szorgalmazzuk, hogy az oktatásban — az állami oktatásban is — a marxista— leninista elmélet: kipróbált nemzetközileg érvényes és pártunk gyakorlatában igazolódott eszméit tanítsák, ennek jegyében neveljék a fiatalokat és a marxizmussal ismerkedő felnőtteket. Pártunk tapasztalatai, a nemzetközi kommunista mozgaloméval egybehangzóan, bizonyítják: az ideológia frontján nincs és nem is lehet kompromisszum. A hazai és a nemzetközi ideológiai harcot sem lehet szétválasztani. Ezt a harcot nem egyedül vívjuk, hanem a szocialista országok közösségében, a nemzetközi munkásmozgalom részeként. Eredményesebbé kívánjuk tenni azzal is, hogy ideológiai tevékenységünket összehangoljuk a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Az emberek ma más értékmérő szerint ítélnek, mint korábban. Tömegesebbé — ha nem is általánossá — vált a kispolgári szellem legyőzésének, visszaszorításának igénye. Sokkal nagyobb politikai erő van a kezünkben, mint amennyit érzünk és mozgásba hozunk. Ezeknek a jóra kész erőknek politikai, erkölcsi, szellemi koncentrációjára van ma szükség. Egy tudást és kultúrát is kereső nép, várja íróink, művészeink eligazító szép szavát, eszméltető alkotásait. Olyan alkotásokra vágyik, amelyek önmaga megismerésére, az ember otthonosan és igazságosan berendezett életének eszményeire tanítják. Kritikusaink is akkor törhetnek ki felpanaszolt visszhangtalanságukból, ha vállalják, hogy közvetítők legyenek művész és közönség között, hiszen a művészre is csak az a kritikus tud igazán hatni, aki megtalálja az utat a közönséghez. Pártunk művészetpolitikai koncepciója soha nem épült olyan feltételezésekre, mintha nálunk már egynemű és az értékes műveket könnyen befogadó közönség volna. Ez a koncepció feltételezi, megkívánja az odaadó, lelkes és jól képzett nevelők, propagandisták népes seregét. Pártunk politikája a fő társadalmi folyamatokat úgy irányítja, hogy számításba veszi a különböző, a társadalom életében kölcsönhatásban érvényesülő elemeket. A nemzeti érzelmek, az adottságok, a hagyományok, az egyéni szokások, életkörülmények és törekvések figyelembevételével érvényesíti a szocializmus általános nemzetközi törvényszerűségeit, vezeti a milliókat a szocialista útra. Ezek között a feltételek között munkálkodunk azon. hogy minden ember otthona legyen a fejlett, szocialista Magyarország — fejezte be beszédét Benke Valéria. Gáspár Sándor: Az üzemi demokrácia: mindennapi kapcsolat a dolgozó emberekkel A két kongresszus között a népgazdaság fejlődésével egyidőben emelkedett a lakosság, a munkásosztály élet- színvonala. Növekedtek a jövedelmek, a reálkereset, felépül több mint 400 ezer lakás. Ez és sok más tény eredményes munkánknak kétségtelen bizonyítéka, jóllehet, ez a folyamat nem volt ellentmondásmentes. A jövőben is olyan utat kell követnünk, amely szocialista társadalmunk alapvető kérdéseként kezeli a munkás- osztály életszínvonalának rendszeres javítását. Változatlanul nagy figyelmet kell fordítanunk a nagyipari munkások életszínvonalának emelésére. A jövőben is törekszünk rá, hogy a munkásosztály életszínvonalának alakulása legyen az az alap, amelyhez mérjük, alakítjuk a szövetkezeti parasztság és a társadalom más rétegeinek jövedelmi arányait. Változatlan az a törekvésünk, hogy az árpolitikának a népgazdaság dinamikus fejlődését hazánk gazdasági erejének növekedését kell szolgálnia. De számolni kell az árpolitika kialakításánál annak az életszínvonalat érintő hatásával is. Ezért úgy véljük, hogy az árváltozásokat a közgazdasági lehetőségek határáig erős korlatok között kell tartanunk és erélyesen kell ellenőriznünk. A SZOT főtitkára ezután hangsúlyozta, hogy kulturális életünkben továbbra is a legfontosabb feladatok között kell számon tartanunk a munkásosztály műveltségének fejlesztését. Ennek a társadalom egészére gyakorolt pozitív hatását senki sem vitatja, megvalósításáért azonban még sokat kell tennünk. A szakszervezetekre is nagy feladat hárul ebben a munkában. Annál is inkább, mert a dolgozók szocialista szellemű nevelése nélkül sem gazdasági feladatainkat, sem a demokratizmus fejlesztését és a tartalmasabb emberi életet sem tudjuk megvalósítani. A szakszervezetek ez irányú tevékenysége a munkahelyen folyik. A munkásosztály meghonosította, életünk részévé tette jellemző, nemes tulajdonságait: a közösséget szolgáló áldozatkész aktivitást; a szocialista munka verseny és a brigádmozgalom széles körű kibontakoztatását, az önművelődés igényét, az öntudatos emberré válás megannyi útjelző eredményét. De a szocialista közgondolkodás fejlődését ma még jelentősen fékezi, hogy a szükségesnél és a lehetségesnél kevesebbet tettünk a szocialista brigádokat jellemző pozitív szokások, tulajdonságok elterjesztéséért. Mindennapjainkban még mindig nincs eléggé középpontba állítva a jól dolgozó, tanuló, a közösségért legtöbbet cselekvő munkások és kollektívák megbecsülése. Gáspár Sándor ezután a munkahelyi demokrácia széles körű kibontakoztatásával kapcsolatos tennivalókról szólott, s többek között a következőket mondotta: „Politikailag és szakmailag képzett vezetőnek nem kell állandóan magyarázni, hogy demokratikusan vezessen. Tudja, hogy ez ugyan nehezebb, sokszor időigényesebb, de feltétlenül eredményesebb. És jól érti, hogy minél nagyobb a döntések előkészítése során a munkahelyi demokrácia, annál biztosabb, hogy jól döntenek, s a helyes határozatokat a legjobb hatásfokkal hajtják végre.” Egyértelműen és határozottan kell újra és újra rámutatni, hogy a mi vállalataink vezetése nem csupán gazdasági, hanem fontos politikai feladat is. Az üzemi demokrácia nem formai aktus. Nem egyenlő az alkalmanként megtartott tanácskozásokkal. A dolgozókkal, a munkásemberekkel való mindennapi kapcsolatban kell érvényesülnie. A munkahelyi demokrácia a jogok és a kötelességek egysége. Nemcsak a jogokkal kell élni, hanem teljesíteni kell a kötelezettségeket is. Ezt elsősorban a munkások, a munkásosztály követeli. Az üzemi demokrácia eszköz annak a mielőbbi valóra váltásához is, hogy a munkáshatalomban soha senkit ne érhessen méltánytalanság. Nem lehet, hogy a mi rendszerünkben valakinek csak azért legyen igaza, mert magasabb a rangja. A szakszervezeti testületeknek kötelességük élni jogaikkal, mert ha ezt nem teszik, a dolgozókat megfosztják annak lehetőségétől, hogy érvényesítsék szocialista törvényeinkben lefektetett széles körű jogaikat. Ezért még inkább meg kell követelni az állami és a gazdasági vezetőktől a szakszervezeti jogok tiszteletben tartását, és ezért helyes, ha a pártszervek még következetesebben számon- kérik a szakszervezetekben dolgozó kommunistáktól e kötelességük kényelmeskedés és megalkuvás nélküli teljesítését. Pártunk a szocialista társadalom építésének haladásával mind fokozottabban támaszkodik a szakszervezetekre, és mind többet vár tőlük hivatásuk teljesítésében, a társadalom fejlődése érdekében. Dr. Bodnár Ferenc: Fejlesszük vaskohászatunkat Dr. Bodnár Ferenc, a Borsod megyei Pártbizottság első titkára felszólalásában beszámolt arról, hogy Borsod megyében a párt politikája, a munkásosztály, a társadalom érdekét szolgáló politikai gyakorlat nemcsak a Kongresszusi interjú Eoy asszony a népi sori A kongresszusi terem negyedik sorában ül Viczek Józsefné, az LKM kikészítő művezetője, megyénk egyik küldötte. Az erkélyről — itt foglalnak helyet a meghívott újságírók — nem látni az arcát. Mozdulatlan testtartásából azonban következtetni lehet rá: elmélyülten figyel. — Először vagyok küldött, először ért a megti-zteltetés, hogy részt vehetek a párt legmagasabb fórumán — nyilatkozta a megnyitó napjának estéjén. Hangjában megha- tódottság. — Ahogy figyelek, ahogy hallgatom az előterjesztéseket, s ahogy nézem — egészen közelről — az elnökségben ülőket, időnként szinte rám ront a gondolat: én itt e nagy fontosságú eseményen, néhány méternyire az SZKP főtitkárától, pártunk első titkárától, a testvérpártok küldöttségeinek vezetőitől... Nagy, nagy megtiszteltetés ... Nem tudom másképp megfogalmazni. Pedig a magyarázat egyszerű. Illetve inkább természetes. Itt lehet, itt kell lennie, mert itt az arra méltók közül is a legméltóbbak lehetnek. Viczek Józsefné harmincnyolc évéből húsz évet töltött el a Lenin Kohászati Művekben. Elvégezte a kohászati technikumot, később — már asszonyként — a művezetői tanfolyamot. Alapszervezeti titkár s a legutóbbi választás óta tagja a nagyüzemi pártbizottságnak; munkája nehéz is, felelősségteljes is. Ennyi az egész? Ennyi. Csakhogy e tömör felsorolás hátterében ott van a sokéves szorgos munka, a tanulás, a női „kitűnni akarás”. És még valami, ami nagyon fontos: annak a tudata és felismerése, hogy hol a helye! — Kommunistává formálódásomnak az ifjúsági szövetség volt az egyik lényeges forrás. A másik a munkás környezetem. És a harmadik — talán a legfontosabb — az édesapám, aki olyan szellemben nevelt, hogy az agyamba és a szívembe eresztette a gyökerét az osztályom tisztelete, a vele és érte áldozni tudás. Ennyi az egész. De mennyi az összetevője! — Vont-e le valamilyen tanulságot az első napon? 4 — Igen. Most, itt döbbentem rá, hogy szinte beleremegtem; ha valaki a pártban vezetőfunkciót vállal, jól gondolja meg, mert azt csak teljes emberként, határtalan akarással, csak szívvel-lélekkel lehet csinálni. Nagyon nagy a felelőssége annak, akit megbíznak, akiben megbíznak. Aztán: a Kádár János elvtárs által előterjesztett központi bizottsági beszámolóból — úgy érzem — tudom, mit kell tennünk és hogyan. De csak akkor teszek hasznosat, ha ugyanezt elmondom küldőimnek is, lehetőleg a személyes élmény varázsát is átplántálva. Tudatni, felkészíteni, végrehajtani — ez a lényeg. És még valamit. A párttag ne legyen elnéző: kritizálja, ami rossz, dicsérje, ami jó. Abban is, ebben is ott legyen a felelősség. És még sok mindent el kell mondanom otthon ... — Amit mondott, máris továbbítjuk. Mit üzen haza? — Hogy ... hogy hiányzik a gyár. — Mást? — Az személyes volna .. — Micsoda? — A férjemnek, Jóskának, hogy névnapja alkalmából sok boldogságot... (cs.) kommunisták, hanem a pár- tonkívüliek körében is cselekvő támogatásra talált. A megye társadalmi, gazdasági, ideológiai és kulturális életében erősödtek a szocialista vonások. , — Különösen szép sikereket eredményezett a kongresszusi és a felszabadulási munkaverseny, amelynek motorjai mindenütt a szocialista brigádok voltak — mondotta. A továbbiakban beszámolt a megye gazdasági életének fejlődéséről és elmondta, hogy Borsodban a beruházások összege a negyedik ötéves tervben eléri az 50 milliárd forintot. Ezt követően a vaskohászat és az acélgyártás problémáit elemezte; hangsúlyozta, hogy ezek a gondok Borsod megyét közvetlenül érintik, Hiszen hazánk acéltermelésének csaknem 60 százalékát a megye üzemei adják. A probléma lényege abban foglalható össze, hogy állandóan növekszik iparunk, építőiparunk, mezőgazdaságunk acéligénye, sőt az utóbbi időben a külkereskedelemé is — mondotta. — Nyilvánvaló, hogy ez szilárdabb vaskohászati bázis megteremtését igényli. Hazánk — mint mindenben — a vaskohászatban is rá van utalva a termelési kooperációnak és szakosításnak azokra a lehetőségeire, amelyeket a szocialista integráció biztosít. Javasolta, hogy e feladattal kapcsolatban minél előbb reális, de ugyanakkor gyorsan megvalósítható fejlesztési programot adjunk vaskohászatunknak. Táviratok Az ország közvéleménve élénk érdeklődéssel, nagy figyelemmel kíséri a párt legfelsőbb fórumának tanácskozását. Ezt fejezi ki a kongresszus titkárságához százával érkező üdvözlő táviratok. amelyekben ipari, mezőgazdasági üzemek, intézmények dolgozói — párttagok és pártonkívüliek — egyetértésüket fejezik ki a nárt politikájával eredményes tanácskozást kívánnak. A Lenin Kohászati Művekből azt jelentették, hogy a vállalat több mint 18 000 dolgozója kongresszusi hetet tart. még jobb munkává) jezve ki egyetértését a párt politikájával. Üdvözletét küldtek a Diósgyőri Gépgyár ifjú kommunistái it.
