Déli Hírlap, 1975. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-01 / 27. szám

Hat százalék az ózdi kohászoknak Ez a kandeláber egy a Miskolcot megvilágító sok tízezer fényforrás közül. Az ÉMÁSZ •vente átlagosan négyszer cseréli az izzókat, higanygőzlámpákat. Éjszakai ÉMÁSZ-őrjáratok „Sötét címek” Miskolc közvilágítása rang­jához illő: Budapest után sehol ennyi fényforrás nem látható az éjszakai órákban, mint nálunk. Sötétedés után csaknem 30 ezer lámpát szá­molhatnánk meg. Ezek közül körülbelül 14 ezer a fénycső, 8900 a higanygőzlámpa, több mint 5,5 ezer a hagyományos villanyégő, míg műemlékein­ket, nevezetesebb építmé­nyeinket, szobrainkat 175 nagy teljesítményű izzó vilá­gítja meg. Garázdák passziója Az ÉMÁSZ üzemirányító központjában Gyüker János, a szolgálat vezetője elmond­ta: a bejelentések egyharma- da a közvilágítással kapcso­latos. A vállalat munkáját is segítik azok, akik bejelentik, ha az utcán, köztéren, park­ban levő iámpa eltörött vagy kiégett. — A leggyakoribb hiba, hogy kiégnek az égők. A ter­mészetes elhasználódás a köz- világításban sokkal inkább nyomon követhető, mint a lakásokban a kis fogyasztók­nál — mondja az üzemirá­nyító központ vezetője. Fügeczki Pál fenntartási csoportvezető tájékoztatása szerint egyetlen fényforrás évi fenntartási költsége 80 fo­rint. Minden lámpa, égő egy év alatt négyszer szorul cse­rére. A természetes elhasz­nálódásnál kisebb mértékű — de így is elég sok — a rongálás. Sajnos, keveset si­kerül elcsípni a garázdák kö­zül, akik az esti órákban tömek-zúznak a kihalt utcák­ban. Sokkal több égőt kell pótolni a III. és a II. kerü­letben, mint a belvárosban. Évente körülbelül százra te­hető azoknak az oszlopoknak, lámpatesteknek a ráma, amelyeket gépkocsik dönte­nek ki. Ezek a károk persze megtérülnek, s csupán átme­netileg szünetel a közvilágí­tás, amíg a javítást elvégzik. Nappal drágább Az üzemirányító központ a szerelőkocsikkal URH-kap- csolatot tart fenn, és a beje­lentések alapján legkésőbb 24 órán belül kimennek a szak­emberek. A központban pon­tosan felveszik a címet, amit a szakmában „sötét címnek” neveznek. Az ÉMÁSZ-kirendeltségek dolgozói körülbelül egy éve már rendszeresen éjszaka járják végig a város utcáit, tereit, hogy kijavítsák a hi­bákat. Korábban ezt általá­ban nappal végezték el, ami a mostani módszerhez képest jelentős energiaveszteséggel is jár: emiatt ugyanis nappal is be kellett kapcsolni bizo­nyos időre a világítást. N. J. Milliók takarékosságért (Tudósítónktól) Két év óta új módszer szerint, nem tavasszal, hanem január 1-i hatállyal emelik a dolgozók bérét az Ózdi Kohászati Üzemek­ben. Ez év január 1 -töl kereken 6 százalékkal lesz több az ózdi munkások és alkalmazottak fizetése. A bérfejlesztésre fordítható pénz jóval kevesebb, mint az elmúlt évben. Emiatt sokkal körültekintőbben és fegyel­mezettebben kellett elosztani a pénzt, amelyből elsősorban a két-három legfontosabb fel­adat megoldását akarják ösz­tönözni. 7,5 millió forint ju­talmat biztosítottak az acél- termelés növelésében, az energia- és anyagtakarékos­ságban kiemelkedő eredmé­nyeket elérő dolgozók számá­ra. A bérfejlesztés jelentős részét fordították arra, hogy a dolgozók elérjék az új or­szágos szakmai bértáblázat­ban előírt minimális bérha­tárokat. (Az ÓKÜ már most végrehajtja a bértáblázat elő­írásait, mert az abban meg­határozott bérminimumok évente 5 százalékkal növek­szenek.) Délutáni pótlék Mint 1968 óta csaknem minden vállalat, az ózdi ko­hászat is sajátos bérpolitikát alakított ki. Miközben pél­dául Diósgyőrben a törzsgár­da nagyobb anyagi elismeré­sére törekedtek, Ózdon beve­zették a délutáni pótlékot. Az önállóságnak tág teret hagyó rendelkezések keretében ki­alakított bérpolitika számos feszültséget is teremtett. Ezek közé tartozik az, hogy a cso­portvezetők jelentős részének kevesebb a fizetése, mint a legjobban megfizetett beosz­tottjaiknak. Hasonló helyzet­ben vannak mások is. A fi­nomhengerműben például hó­napokig nem tudtak kine­vezni egy tehetséges techni­kust művezetőnek, mert egy­szerűen nem vállalta. Az előrelépés ugyanis több mint ezer forintjába került volna: ennyivel volt magasabb a fi­zetése munkásállományban. A művezetők megkerülése A 15-nél nagyobb létszámú csoportok vezetői most tíz- százalékos rendszeres bérpót­lékot kapnak. Növelik a mű­vezetők bérét is, mintegy 430 000 forinttal. Ezekre az intézkedésekre már korábban gondolni kellett volna, hi­szen ha a beosztott dolgozó bére magasabb, mint a veze­tőé, akkor ez visszájára for­dítja a tehetséges emberek kiválasztódásának a folyama­tát. Egyre kevesebb a rakodó- munkás. Olyannyira, hogy a meglevő létszámmal két év óta nem lehet megoldani a szállítási, anyagmozgatási fel­adatokat. Ennek ellensúlyo­zására kiemelt díjazásban ré­szesülnek azok a vállalati dolgozók, akik munkaidő után és szabadnapokon ra­kodómunkát vállalnak. 1975- ben 350 000 forintot biztosí­tanak a részükre. A rakodó­munkás állományban levők túlmunkájáért összesen 70 000 forintot adnak. És az utánpótlás? Az utóbbi időben egyre többször történt meg, hogy a nem megfelelő bérezés miatt megváltak az ÓKÜ-től a fel­sőfokú végzettségű műszaki dolgozók. (A vállalat terve­zőirodájától különösen sokan mentek el.) Az ÖKÜ emiatt rákényszerült arra, hogy a magas képzettségű műszakiak bérhelyzetét javítsa. Termé­szetesen egyetlen bérfejlesz­téssel nem lehet feloldani a feszültségeket. S mivel az óz­di kohászat mostanában éli a nagyobb arányú műszaki fejlesztés időszakát, kétszere­sen szüksége van a megfelelő elméleti képzettségű szakem­berekre. Jövedelmük növelése nem odázható el, mert az különösen a fiatal műszakiak nagyarányú távozását ered­ményezheti, ezt a „luxust” pedig ma már egyetlen vál­lalat sem engedheti meg ma­gának. A nők és a fiatalok bére­zéséről mindössze egyetlen mondatot találtunk az ÓKÜ bérfejlesztési tervében. Mivel az ózdi kohászat munkaerő- helyzete most kezd kritikus­sá válni — a tartalékok ki­merültek —, nagy hiba len­ne akár csak átmenetileg is megfeledkezni a munkaerő­utánpótlás egyetlen lehetősé­géről, a nők és a fiatalok tervszerűbb munkába hívásá­ról és a munkahelyhez való hűségük erősítéséről. M. T. Országos vásár A jövő hét szerdáján or­szágos vásárt tartanak Mis­kolcon. Az utóbbi. időben megnőtt a szomszéd megyék érdeklődése a miskolci vásár iránt, bár a szabolcsiak leg­többen ősszel, a burgonyael­adási szezonban keresik fel városunkat. IZ ne Hétfőtől ­szombatig A hét, az év első hónapjá­nak utolsó hete a tervek je­gyében telt el. A legkülön­bözőbb fórumokon az ötödik ötéves terv kidolgozásával kapcsolatos teendőkről tár­gyaltak. A kormány csütörtö­ki ülésén az Országos Terv­hivatal elnöke tett előterjesz­tést a következő tervidőszak előkészületeiről. Miskolc város tanácsa is megvitatta a következő terv­ciklus fejlesztési javaslatait. A sok elképzelés közül csak egyre hívjuk fel a sportsze­rető olvasó figyelmét. Re­mélhető, hogy egy 25 méte­res fedett tanmedence épül a városban. Borsod megye jellegzetesen aprófalvas települési rendsze­rét figyelembe véve dolgoz­ták ki 1968-ban a megye víz­ellátásának hétéves közép­távú tervét. A törpevízművek megvalósításához — a lakos­sági hozzájáruláson kívül — a Borsod megyei Tanács évente mintegy tízmillió fo­rint vissza nem térítendő tá­mogatást adott. 1968 óta több mint harminc , törpevízmű- társulás alakult Borsodban. Városi tanácstagok beszámolói 1975, február 3. Papp Gyula, Győri kapu 57., szolga, taióház, pártalapszervezet 18 órától. 1975. február 4. Szolga István, 40. sz. általános iskola, Győr' kapu-clél. 18 órától. 1975. február 10. Csíkos József, 100. sz. Szak­munkásképző Intéze , KISZ-klub, Téglagyár u., 18 ór tói; Tó h Imre, I 3. területi pártaTapszer- vezet. Tizeshonvéd u. 21., 17 órától. írásba adom: Londont lepipáltuk, az utóbbi két hétben rekordot jelenthettünk ködös időjárásból. Mit, ködös! Egyszerűen tejfel-sűrű ködbe burkolóztak útjaink, még déli órákban is, nem kímélve tüdőnket, sze­münket. Le a kalappal a gépkocsivezetők előtt! Csoda, hogy bírják idegekkel... Kü­lön tanulmányt érdemelne a Sajó völgye az országút élete-forgalma ezekben a hosszú napokban. Mintha tejfelben járnánk — tojáshéjon! — hangzik a kesernyés megállapítás, s már- már dicsekvésszámba megy, ha valaki arról szól: nekivágott a sajószentpéteri útnak, az esti órákban. Egy hete sincs még, hogy példátlanná vált a 26-os országútra telepedett köd dunyha. Hosszú, több tucat gépkocsit szám­láló konvojok alakulnak mindkét irányban s repesztenek azzal az óránkénti 2—3 kilo­méteres sebességgel. Feszült figyelem és szentségelés. Lehúzott ablakok, s az autók előtt baktató utasok. Hat-nyolc méteren túl — ennyi biztonságos féktávolságot muszáj tartani — már nem látszanak az elöl haladó kocsik stoplámpái sem. Mint fantomok a semmiből, bukkannak fel a szemközt jövő autószörnyek, szinte kúszva a ködfalból. Az úttest közepére festett felezővonalak­ból jó ha minden tizedik látszik, s az árok­part — a padka! — veszedelmes közelségét is csak az utolsó centinél veszi észre az ember. Dühítően pocsék a massza, hihetet­len önfegyelmet igényel az út. Pár kilométer után már-már szinte csipkednie kell magát a vezetőnek, hogy érzékszervei fel ne mond­ják teljes egészében a szolgálatot. A „ködmámornál” szörnyűbb labilitást elképzelni is nehéz. Mozog a kocsi alattam, vagy éppen a megtorpanás pillanatában áll? Jobb oldalon vagyok vagy az úttest balolda­lán? Egyáltalán hol járok? A vattába cso­magolt táj úgy titkolja magát, hogy elve­szettnek tűnik benne az autóba zárt csöpp­nyi világ. És számolni kell a métereket is, hálásnak lenni a lépésnyi térhódításért. És vigyázni az előttem, mögöttem, mellettem haladókra is. Türelem — biztatja magát a volán mö­gött ülő. Tágulnak pupillái. Feszes idegek­kel keresne fix pontot az eltűnt tájban. Köd és köd és köd ... Már második hete tart az idegpróba. Le a kalappal a gépkocsivezetők előtt, akik nap-nap után bírókra kelnek ezzel a masz- szával, s újra meg újra kezdik a „tojástán­cot”, méterről méterre hódítják a távolsá­got, hogy utas, áru eljusson céljához. Minden tiszteletet megérdemelnek! RADVÄNYI ÉVA * A héten ülést tartott a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága is, és megvitatta az ötö­dik ötéves terv időszakára kidolgozott fejlesztési javas­latot. A prognózis szerint to­vábbra is kiemelt helyet fog­lal el megyénkben a lakás­építés. Miskolcon az elkép­zelések szerint tizenegyezer­nél is több lakás épül majd, s ez azt jelenti, hogy a terv­időszak végére a jelenlegi 116 helyett már csak 114 család jutna száz lakásra a megye- székhelyen. Az ülésen részt vett dr. Zsögön Éva állam­titkár, aki az ülés után a Le­nin Kohászati Művekbe is el­látogatott. Elmondotta, hogy Miskolc jó modellnek kínál­kozik az üzemegészségügy fejlesztési lehetőségeinek ta­nulmányozására, nemcsak azért, mert a két diósgyőri nagyüzemben mintegy har­mincezren dolgoznak, hanem azért is, mert itt adottak a korszerű üzemegészségügyi rendszer kiépítésének tárgyi és technikai feltételei. A héten nemcsak a követ­kező öt évre, hanem rövi- debb távra, erre az évre szóló prognózisok is napvilágot lát­tak. A MERKUR bejelentet­te, hogy az idén 82 ezer sze­mélyautót hoz forgalomba. A magyar autósok is kipróbál­hatják az új Zsigulit, de a kis Polski csak az év végére várható. A héten jelentették be, hogy ebben az évben befeje­ződik a nyolc országos fő­útvonal korszerűsítése. Ta­vaszra elkészül a balatoni sztráda második pályája. Építik a miskolci és a he­gyeshalmi autópályát is. # A heti események kis hí­reiből csokrot kötöttünk. Íme: egy-egy mondatban a hét né­hány érdekessége: — Papp László visszatért, továbbra is vállalja a vezető edzői tisztséget. — Hármas ikrek születtek Karcagon. — Hofi Géza becsületsér­tésért feljelentett egy tévé­nézőt. — Miskolcon új csuklós villamosok léptek szolgálatba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom