Déli Hírlap, 1975. február (7. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-26 / 48. szám
Végül is ki a felelős ERMRSE-Sgyben? A MIK válasza Lapunk január 20-i számában „Tízmillió forint száll ki az ablakon” címmel cikket közöltünk az automata hőszabályozók, az ERMASÉ-rendszerű készülékek üzemelésével kapcsolatos gondokról. A tervezőktől és a kivitelezőktől kapott információk alapján joggal állapíthattuk meg: az energiatakarékosság szempontjából fontos készülékek üzemképtelenek, mert több a vita, mint a készülékhez értő, a takarékosságot népgazdasági szinten értelmező szakember. Tizenegy nappal később „Miért nem szuperál az automata?” címmel közöltük a Miskolci Beruházási Vállalat vezetőinek levelét. Ebben — a lényeget nem érintő — néhány pontatlan számadatra hivatkoztak, majd ígéretet tettek arra, hogy április 15-ig elvégzik a lakóépületi hőközpontok hiánypótlási munkáit, s a MIK hőszolgáltatási főosztályával együttműködve üzemképes állapotba hozzák azokat. (Csak a teljesség kedvéért jegyezzük meg: a fűtési idény is április 15-ig tart!) A vita most újabb fordulatot vett. Tegnap ugyanis levelet kaptunk a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat igazgatójától. E levél alátámasztja a „Tízmillió forint száll ki az ablakon” című írásunk lényeges megállapításait. Az alábbiakban a MIK észrevételeit közöljük. Több éve megoldatlan A Déli Hírlap cikke olyan, több éve megoldatlan gondunkkal foglalkozott, amiben az előbbre lépést a lakosság jobb ellátása és az energiatakarékosság egyaránt sürgeti. Az anyagban előfordult téves adatok, a félreérthető képek és az egyes automatikák szerepének közlésmódja a cikk lényegét nem érintik. (A szerző az adatokat a kivitelező és tervező vállalatok képviselőitől kapta, de nem tisztázta velük, hogy az egyes adatok milyen időszakra vonatkoznak.) Véleményünk szerint nem az a probléma, hogy hány automatika van beépítve, ezek száma ugyanis napról napra változik. A cikk címében szereplő „Tízmillió forint..sem csupán az automatikák értékét jelenti, hanem magába foglalja a kézi szabályozás veszteségei' is, és nem utolsósorban a szolgáltatás minőségében tapasztalható hiányosságok egy részét. Ezt vállalatunk is így értékeli, és nép- gazdasági szempontból is csak igy értékelhető. Éppen ezért a cikk elvi megállapításaival teljes mértékben egyetértünk. Az üzemeltető a hibás> Sajnálattal vettük tudomásul, hogy 1973 októberében az automatikák beszabályozását vállalatunk hibájából nem tudtál: Diósgyőrben folytatni, miután nem gondoskodtunk a beépített automatikák állagmegóvásáról és karbantartásáról. De nem is gondoskodhattunk, mert a beruházási gyakorlat szerint csak az üzemeltetésre átadott berendezésekkel kapcsolatban vannak az üzemeltetőnek kötelezettségei. Amíg a kivitelezők a berendezéseken dolgoznak, addig az üzemeltető hogyan vállalhat felelősséget a berendezésekért, hogyan végezhet karbantartást? Ha a létesítménnyel egyidőben az automatikát is üzembehelyezik, akkor az üzemeltetés minden részletkérdése a MIK-re tartozik, kivéve a garanciális javításokat. De addig nem! A cikk foglalkozik a MIK hőszolgáltató főosztályának szakember-ellátottságával is. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy a Beruházási Vállalat illetékesei nyilatkozatunkat félreértették. Egyértelműen üzemeltetésről, karbantartásról és nem kivitelezésről beszéltünk! Jelenlegi kapacitásunk mellett kivitelezési munkát neri is vállalhatunk! A jobb eoyültműlödés érdekében A későbbi félreértések elkerülése érdekében kérjük, hogy záros határidőn belül illetékes műszaki ellenőrükkel — a bizonylatok és a helyszíni egyeztetés alapján — közösen tisztázzuk a beépített, az üzembe helyezett és a ténylegesen átadott automatikák számát, mert a MIK nyilvántartása — ezek szerint — nem egyezik a Beruházási Vállalatéval. Közös megállapodást csak a rendelkezésünkre álló bizonylatok bemutatásával alakíthatunk ki. Vállalatunk a Déli Hírlaptól értesült olyan műszaki kérdésekkel foglalkozó tárgyalásokról, mint amilyenek az ERMASÉ üzembe helyezésével kapcsolatban az utóbbi időben előfordultak. Ez újabb, utólagos gondokat eredményez. A jobb együttműködés érdekében ismételten kérjük a vonatkozó rendeletek betartását, s valamennyi, az üzemeltetőt érintő jelentős tervezési, kivitelezési kérdésben a közös álláspont időben történő kialakítását. A berendezések beszabályozásában, a próbaüzem megtartásában, valamint az átadás-átvételi eljárásnál az üzemeltető részvételét csak akkor tudjuk zavartalanul biztosítani, ha erről megfelelő időben tudomást szerzünk. Eddig tehát a Miskolci leprát- lankezelő Vállalat levele. Reméljük, hogy miután már két érdekelt kifejtette véleményét, végre megszűnik a vita a hőszabályozó automatikák üzembe helyezése körül. Persze, ehhez szükséges a vállalatok — a MIK levelében is érintett — Jó együttműködése. TÓTH ZOLTÁN Sokszínűbbek lesznek a kertek Március-kóstoló E hét végén már március lesz, és ha az időjárás kegyes marad, akkor benépesülnek a földek, a gyümölcsösök, a kiskertek. — Az évi forgalmunk hatmillió forint volt tavaly — mondotta Rosenfeld Lászlóné boltvezető. — Ennek a túlnyomó többsége a tavaszi forgalomból való Nézzen körül ... Félpercenként nyílt az ajtó a Vetőmag Vállalat Zsol- cai kapui faház-boltjában. A vevők között volt, aki a szomszédos megyékből érkezett. — Hevesből jönnek sokan, de a Nyírségből is, főként az almások. Lekopogom: nincs hiánycikk idén tavasszal. Sem vetőmagból, sem növényvédőszerből. — Mit ígér az idei tavasz? — Egy kicsit — szerintünk — már késett. Tavaly már januárban csúcsforgalom volt. Most ez eltolódott néhány hetet. Különben hozzánk rengeteg kiskerttulajdonos jár. Ügy tűnik, egyre színesebbek lesznek a kertek. A kiskerttulajdonosok között egyre több a szakember, vagy inkább a hozzáértő ember, aki szívesen kísérletezik. — Van-é mivel kísérletezni? — Tavaly hárommillió forintos készlettel vártuk a vevőket. Idén az árukészletünk hatmillió forint. Ez magában rejti a választék bővülését is... Néhány épülettel arrább, az Agrokonzum vetőmagboltjában sem fogad más kép. Az a bizonyos nagyon várt tavasz itt is elkezdődött. Az üzletben dolgozó héUagú szocialista brigád tavaly 11 millió forint forgalmat ért el. Kövössy Kálmánná üzletvezető mondta az idei ellátásról : — Tavaly több gondunk volt. Lényegében én is azt mondom, hogy hiánycikk nincs. Van tehát mihez tanácsot adnunk, ha a vendég tanácsot is kér. Eladóink kertészek; technikusok, mező- gazdasági szakemberek. — Ezek szerint itt sem kell azt mondani a vevőnek valamire, hogy nincs? — Csak néhány vevőnek. Azoknak, akik valamilyen új fajtáról olvastak, s azt keresik, de mi még nem kaptuk meg. Mindenképpen nagy öröm, de remélem, hogy haszon is, hogy egyre több vevő jön szakmailag tájéko- zottan a boltba. Ez nem véletlen, Nálunk például szépen emelkedett a szakkönyvek forgalma. Mi, eladók is érezzük a kertbarátok mező- gazdasági szakköreinek a hatását. Új és új növényfajtákat kísérleteznek ki. A kiskertek kiváló lehetőséget adnak ezeknek a kipróbálására. A holland virágmagvak vagy konyhakerti magvak éppen úgy megkaphatok nálunk, mint a legkiválóbb magyar fajtáké. Mezögazdasagi kisgépek? Növény védöszerek? — Kicsi a bolt, raktárunk nincs. Növényvédőszereket nem árulhatunk, jóllehet valamennyien elvégeztünk egy szaktanfolyaróot. Más nagyvárosokban már kertészházak is vannak, itt a bolt is annyira kicsi, hogy alig férünk. Különben a kisgépek közül sláger lesz az idén a japán permetezőgép. Főleg Szabolcsból keresik sokan. Sajnos, magyar szövegű használati utasítása még nincs, s addig nem áruljuk, de előjegyzésként felvettük a rendeléseket. — Virágsláger idén tavasz- szal? — Ügy hisszük, hogy a sokszínű, a különös formákat bemutató kert lesz a divat. B. G. #: A beruházás első ütemében 156 millió forint értékű munkát végez a Közlekedési Építő Vállalat. Ennek a munkaszakasznak az egyik legfontosabb létesítménye az úgynevezett rácsakna-homokfogó berendezés, melynek több rekeszre bontott nagy „medencéje” 60 méter hosszú, 16 méter széles és 5 méter mély. A fóruma varos politikai Eddig 1S milliós bírság Épül a szennyvíztisztító Napi 14-0 ezer köbméter A Miskolci Vízműveket 1971-től folyamatosan bírságolják amiatt, hogy a város szennyvize dcrítetlenül ömlik a Sajóba. Eddig körülbelül 18 millió forint büntetéspénzt fizettek, jóllehet maga a vállalat vajmi keveset tehetett az áldatlan állapot megváltoztatásáért. Dr. Konczvald Barna, a vállalat igazgatója így foglalta össze a miskolci szennyvíztisztít« telep múltját: 1913-ban helyezték üzembe az első szennyvíztisztító telepet, melynek kapacitása akkoriban napi 3 ezer köbméter volt. 1936-ban már 8 ezer köbméter szennyvizet kellett tisztítani a telepnek, és ez a mennyiség már maximális igénybevételt jelentett, tylai fogalmaink szerint messze elmaradt a kívánalmaktól a szennyvíztisztítás akkori módszere. De a mélypont még ezután következett. 1945-ben ugyanis lebombázták a telepet. . Miért csökkent? A megmaradt medencékben az ötvenes évektől kezdve a talajerő-gazdálkodási vállalat végzett bizonyos mértékű útépítést, komposztálás céljából. Ezt a műveletet természetesen nem lehetett szennyvíztisztításnak nevezni. De 1972-től kezdve már ennyi sem történt. A KÖJÁL közbelépésére a talajerő-gazdálkodási vállalatmegszüntetett mindenfajta tevékenységet a telepen. A szennyvízbírságok összege évről évre növekedett, és 1973 után már négymillió foaz alábbi munkakörök betöltésére felvételre keres: Az építmény-karbantartó csoporthoz: • kőműves szakmunkás; 0 festő szakmunkás; 0 tetőfedő szakmunkás; 0 kőműves segédmunkás; • 0 festő segédmunkás; valamint betanított gépmunkás munkakörbe: 0 dróthúzó, 0 kötél- és kábelgyártó gépekre, három műszakos, teljesítménybéres munkaterületre, 16. életévüket betöltött és 8 általános iskolai végzettséggel rendelkező férfi és női munkavállalókat. A betonozás befejezése után bontják a zsaluzatot a homokfogó körül. rint terhelte a vízmű vállalat számláját. Egy évvel később azonban már csak kétmillió. Mi magyarázza a felügyeleti szerv „jóindulatát”? Az, hogy 1974 áprilisában végre elkezdődött a város új szennyvíztisztító telepének építése, s ezt a tényt az országos vízügyi szervek méltányolták. A Hűtőház és a Sajó között. a folyótól mintegy fél kilométerre- folyik a nagyarányú építkezés. Izsvák József, a Közlekedési Építő Vállalat építésvezetője irányítja a munkát. Jelenleg. 120 emberük dolgozik itt és elegendő dömper, markoló, földgyalu stb. áll rendelkezésükre. Kell is az erő, hiszen sok ezer tonna földet kell megmozgatni, sok ezer tonna betont beépíteni. Az első ütem Az építkezés első ütemét 1976 júniusára fejezik be. Addigra elkészül az úgynevezett rácsakna-homokfogó műtárgy. mely kiszűri majd a szennyvízből a homokot és a nagyobb, darabos hulladékot. Az első ütem terve tehát mindössze a szennyvíz mechanikai tisztítását célozza. Ugyancsak 1976 júniusáig megépítik a Pamutfonótól a telepig, illetve innen tovább a Sajóig a fő gyűjtő- csatornát, melynek hossza meghaladja a három kilométert. Nem kevesebb, mint 170 centiméter lesz ennek a vezetéknek a belső átmérője. A munka nehézségét jól érzékelteti, hogy a csatorna- góliátot hét ponton át kell bújtató a vasúti sínek, egyszer a Hűtőházba vezető út, egyszer pedig a Szinva medre alatt. ' "1Í7Ö ’ 'után ' folytatják a munkát és 198Ó-ra elkészülnek a biológiai és egyéb tisztító berendezések, sőt megoldják az ülepített szennyvíz komposzttrágyává való feldolgozását is. Teljes kapacitással dolgozva, a telep naponta 140 ezer köbméter szennyvizet tisztíthat meg. A számítások szerint ezzel 1990- ig megoldódik a város szennyvíztisztítási gondja. (Jelenleg körülbelül 45 ezer köbméter szennyvizet bocsátanak a Sajóba naponta,) A Közlekedési Építő Vállalat gondoskodik arról is. hogy még az építkezés elsp ütemének befejezése előtt, legalább elvezessék az épülő új húskombinát szennyvizét. Már hozzálát ak a munkához és áprilisra lefektetik az ideiglenes vezetéket az üzem és a Sajó között. Tisztításról itt természetesen szó sincs. Nincs vizük, telefonjuk A Közlekedési Építő Vállalat eddig mindent elkövetett, s bár az őszi árvíz késleltette a munkájukat, azt ígérik, hogy 1976 júniusára befejezik a beruházás első ütemét. Ennek fejében joggal várnának gondoskodást a várostól. Ezzel szemben a lakott területtől meglehetősen távol eső munkahelynek nincs telefonja. Gondolni sem jó rá, milyen baj származna ebből, ha bekövetkezne egy súlyos baleset. Az ígéretek ellenére, nem épült meg a szennyvíztisztítóhoz vezető út sem, az ivóvizet pedig hordókban szállítják ki maguknak. Könnyű elképzelni, milyen a tisztálkodási lehetősége a sáros, olajos gépekkel dolgozó embereknek. Segítsége^ kértek ahhoz is, hogy a telep úgynevezett kiszolgáló épületeinek a befejező munkálatait el tudják végeztetni valamelyik helybeli építőipari vállalattal. Önerejükből ugyanis nem találtak alvállalkozót. Az építésvezető örömmel újságolta, hogy a tanács megtette az első lépéseket ennek érdekeben. ' BÉKÉS DEZSŐ
