Déli Hírlap, 1975. február (7. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-24 / 46. szám
Opál, ametiszt, türkiz Szilézia A geológusok véleménye szerint a lengyel Szudéták- ban található a ritka ásványok és drágakövek egyik leggazdagabb európai telepe. Ezeket csupán az Urál-hegy- ségi telepek előzik meg. Ezért a Szudéták hegyláncát gyakran emlegetik „kis Uráliként. Jordandwban nefrit. és szerpentin található. Szklary helység nikkelbányája és a közelében fekvő régi bányatérségek egyedülálló krizop- rász-, kalcedon- és opálkincseket • rejtenek. Mrowiniec, Wal im, Bodziszów környékén ametiszt fordul elő, Swldni- ca és Strzegom vidékén bérül, topáz és türkiz. A Walbrzychi hegységben fellelhető az agát, Bystrzyca Klodzka, Swieradów és Zab- kowice környékén pedig különféle gránátok. Jelenia Gókincsei ra közelében hegyi kristályok találhatók, Klodzko mellett pedig a szó szoros értelmében kovapalán (lidi- ten) lépked az ember. Csak a gyémánt és a platina nem szerepel az igazán gazdag alsó-sziléziai kincsek között. A szudétai drága- és féldrágakövek eljutottak a világ sok ásványtani múzeumába. Világszerte keresett „szudétai specialitás” a tejeszöld színű krizoprász. a lila kalcedon. a sárga és fehér erezetű mélvzöld. csillogó negrit. A csiszolt negrit értéké felér az aranyéval... A Szudétákban sok értékes, díszítési célokra alkalmas kőzet is előfordul, mint például: színeit, szerpentinkőzet, gabbró, karrarai márvány. Ezek a kőzettelepek több millió köbméterre becsülhetők. Kapesolóbeléteket. lámpafoglalatokat készítenek Porcelángyár épül Debrecenben A Finomkerámiai Művek Kőbányai Porcelángyára — vidéki ipartelepítési programja kereken —■ porcelángyárat létesít Debrecenben. A gyár vezetői aláírták a szerződést a volt Szabadság Lapnyomda épületének megvételéről. Ott rendezik majd be ez új üzemet, amely a lakásépítéshez kíván segítséget nyújtani. Elsősorban biztosító rugókat. kapcsolóbetéteket, lámpafoglalatokat gyártanak, évente mintegy kétezer tonnányi mennyiségben. Kirabolt avar sírok * Megkezdődött a Gömöri felüljáró építésének előkészítése. Az első nagy munka a Posta Központi Kábelüzemének dolgozóira hárul, akik a fővállalkozó Közlekedési Építő Vállalat alvállalkozójaként — a Zsolcai kaputól lefelé föld alatti kábelekre cserélik ki a Jégvezetékeket. A postai dolgozók rendkívül nehéz körülmények között dolgoznak. A fővállalkozó — érthetően — nagyon rövid határidőket szab, a terület viszont egyike a legnehezebbeknek, amivel eddig találkoztak. A Zsolcai kapuban alépítmények kerülnek a kábelfektetők elé, házakat kell aláfalazniok. Úrási gondjaik lesznek a vasúti kereszteződésnél is. Mindemellett még útkeresztezési engedélyek is hiányoznak. Elképzeléseik szerint április végére, május elejére végeznek az útburkolati munkákkal. Addig az amúgy is zsúfolt Zsolcai kapuban, majd a József Attila utcán közlekedő gyalogosoktól, autósoktól megértést kérnek. Értékes hulladék Gépek, járművek kilóra mérve A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem matematikai tanszéke és á Borsodi Szénbányák között 10 éve alakult ki együttműködés. A tanszék a számítógépekkel különböző matematikai modelleket dolgozott ki és segítséget nyújtott a szén- bányászatban szükséges döntések előkészítéséhez. Számítógéppel dolgozták ki többek között az edelényi akna szállítási rendszerét. A számítógép adatai alapján lehetővé vált, hogy a legrövidebb útvonalon jussanak a dolgozók a munkahelyre, a szén pedig a felszínre. A számítógépek útmutatása alapján valósították meg a munkahelyek koncentrálását is.' A számítógépes termelés- irányításban részt vevők tegnap vitatták meg az eddigi eredményeket, s jelölték meg az elkövetkező évek feladatait. Ezek között szerepel az elővájások, a termelő frontfejtések irányítása. „Kispiros” exportra A Bács-Kiskun megyei fTi- szakécske térségéből folyamatosan érkezik a primőr: a saláta, a retek, az uborka és rövidesen a zöldhagyma is. A hazai ellátáson kívül a „kispiros” reteknek megkezdték az exportálását. Földmunkák közben régészeti leletekre bukkantak a Csongrád megyei Rúzsa község határában. A lakosság bejelentésére a szegedi Móra Ferenc Múzeum munkatársai, szegedi történelem-régész szakos hallgatók, valamint a helyi termelőszövetkezet tagjainak közreműködésével leletmentő ásatásokhoz kezdtek. Dr. Trogmayer Ottó régész irányításával eddig húsz, a hatodik-hetedik századból való avar kori sírt tártak fel. A felszínre került leletek taA tatai Fényes-források a város legnagyobb természeti kincsei közé tartoztak. A télen is 23 fokos víz, Európában egyedülálló tórendszerével, nemcsak a fürdőzők kedvelt helye, de a könnyűbúvárok paradicsoma is volt. A források azonban 1973 tavaszán „eltűntek”. A közép-dunántúli hegység általános vízszint-süllyedését a tatabányai szénbányák vízmentesítési munkái „meggyorsították.” A forrásvíz pótlására és a fürdőtelep megmentésére nagyszabású beruházáshoz kezdett — a Tatabányai Szénbányák anyagi 'támogatásával — a Komárom megyei Vízmű Vállalat. Kútfúrással az eddigivel azonos minőségű, hőfokú és olyan mennyiségű vizet hoznak núsága szerint a régészeket sok száz évvel ezelőtt megelőzték. Valószínűleg a területre érkező következő bevándorló csoport tagjai alaposan megdézsmálták a sírokat. A sírrablók kis aknákat ástak le a tetemekhez és a halottakkal eltemetett ékszerek, díszes övék többségét kiemelték. Így is több női ékszert, üveggyöngyöt, préselt és öntött bronzlemezt, ezüst fülbevalót és más használati eszközt találtak a régészek. most búvárszivattyúkkal a felszínre, hogy nemcsak a tórendszert tudják feltölteni és megfelelő szinten tartani, de az új medencéket is. A legnagyobb tómedret, a Katona-forrást agyagpaplannal bélelték ki, hogy ne szökhessen meg a víz. Májusig befejezik a telep parkosítását, az új szociális épületek építését. Így az új idényre az egész telep a régihez hasonló környezettel várja a vendégeket. ifiúsag az eEeklrenika korában A Nemzetközi Távközlési Egyesület (UIT) pályázatot hirdet „Ifjúság az elektronika kor«ban»» címmel. A pályázaton 9. évüket 1975. január 1-ig betöltött, de 19. évüket addig el nem ért fiatalok vehetnek részt. A pályázat tárgya: a távközlés szerepe mai világunkban és a jövőbeli; a távközlés jelentősége, eszközei, milyen ma, s milyen lesz a jövőben a távközlés hatása a családra, a tájékoztatásra, a társadalmi és gazdasági fejlődésre, a népek közötti megértésre. Pályázni lehet szöveggel, képpel (fénykép, film, rajz, festmény, rajzfilm), hanggal, makettel és szoborral. Egyénileg és kollektív módon is lehet pályázni. Az elbírálásnál két kategória lesz: 9—13 éves korig és 14—19 éves kórig. A műveket a Posta Vezérigazgatóság (1540 Bp) címére kell postára adni, legkésőbb 1975. április 30-ig. A pályázaton részt vevő művek közül a 10—10 legsikerültebbet a Posta elküldi a Nemzetközi Távközlési Egyesületnek Genfbe, ahol a legjobbak a nemzetközi versenyen is részt vesznek és helyezés esetén értékes jutalomban részesülnek. A hazai eredményhirdetés és jutalmazás július 15-én, a nemzetközi pedig október 8-án, a távközlési világkiállítás alkalmából lesz. A takarékosság parancsoló kötelesség mindnyájunk számára, elsősorban azonban az ipari, mezőgazdasági üzemek, vállalatok, szövetkezetek járnak el igen helyesen, ha nemcsak a pénzzel, nyersanyaggal takarékoskodnak, hanem a különféle hulladékanyagot is felhasználják termelési eredményeik növelésére. Mert ezek is nagy értéket jelentenek, amint ez a szerencsi járási Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbbi jelentéséből kiderül. A népi ellenőrök ugyanis Talián János elnök irányításával azt vizsgálták, hogy a járásban működő kisebb-na- gyobb üzemek, vállalatok, ipari, mezőgazdasági termelőszövetkezetek hogyan gyűjtik össze és értékesítik a termelés közben képződő hulladékokat, továbbá a kiselejtezett gépeket, járműveket és a különféle anyagokat. Azt kellett megállapítaniuk, hogy a megvizsgált üzemek, szövetkezetek gazdálkodásában a hulladékanyagok hasznosítása igen jelentéktelen tényezőként szerepel. Az üzemek jobbára csak a nagyobb tömeget adó vashulladékok gyűjtésével foglalkoznak, színesfémhulladékok értékesítésével csupán a Szerencsi Cukorgyárban és a Szerencsi Állami Gazdaságban találkoztak. A fáradtolaj. papír-, textilanyagok, gumiabroncsok összegyűjtését a járásban szinte senki sem szorgalmazza. A fáradtolajat többnyire kiöntik, jobbik esetben eltüzelik vagy tarlóégetésre használják. Az intézmények, üzemek, válla.a- tok, szövetkezetek irodáiban temérdek irat vár selejtezésre. Szüksége is lenne a hulladékpapírra a papírgyáraknak, de az illetékesek évről évre halogatják az iratok kiválogatását. Gondot okoz a Szerencsi Cukorgyárnak az évi 3500 vagonnyi mésziszap értékesítése. Amíg a tsz-ek a talaj- javításra állami támogatást kaptak, i a mésziszapot az utolsó cseppig elszállították a gyártelepről. A támogatás megszűnése óta erősen megcsappant a tsz-ek érdeklődése a szerencsi mésziszap iránt, s így — amikor a tárolóhely megtelik — a gyáriak kénytelenek az értékes mésziszapot a szeméttelepre szállítani. Az elhasználódott gépek, járművek, berendezési tárgyak selejtezésekor célszerűbb lenne ezeket osztályozni, az értékes alkatrészeket belőlük kiszerelni és csak a hasznavehetetlen anyagokat eladni ócskavasként. Ehelyett a gépeket egy darabban adják át a felvásárló vállalatnak, hulladékvas áron — kilónként egy forint 42 fillérért. A járási NEB azt javasolja az üzemeknek, hogy mindenütt szervezzék meg a hulladékanyagok gyűjtését, tegyék gyakorlattá a személyi érdekeltséget, sőt vegyék fel a munkaverseny feladatai közé is, ahogyan ezt a tarcalí tsz-ben, a Szerencsi Cukorgyárban és a MEZŐGÉP szerencsi gyáregységében teszik. HL J. Pályázati hirdetmény Miskolc megyei város Tanácsa V. B. Építési és Közlekedési Osztálya pályázatot hirdet a Miskolci Mélyépítő Vállalatnál főmérnöki munkakör betöltésére. Pályázat feltételei: általános, illetve épitőmémöki képest'" *. 5-10 éves szakmai gyakorlat. Fizetés megegyezés szerint A pályázatot részletes önéletrajz, erkölcsi bizonyítvány és a képesítést igazoló „oklevél” vagy másolat mellékelésével az osztályon 1975. MARCIUS 15-10 kell benyújtani. Ködben, támasz nélkül A köd az autósok „elsőszámú közellensége". Nappal még csak-csak elkecmergünk valahogy, se a magunk, se a szembe jövő kocsi tompított reflektora nem vakít minket. Este minden megváltozik. A milliárdnyi lebegő vízcsepp szikrázva veri vissza a fénysugarakat. „Mért nem mentem vonattal!’’ — sóhajt az autós vágyakozva. A vonatra mennyien vigyáznak! A sorompókat óramű- pontossággal zárja-nyitja a bakterek elővigyázatossága, az automaták éberen villogtatják kettős vörös lámpájukat, a sorompó nélküli vasúti átjárót táblák jelzik. De a legfőbb irányító mégiscsak az acél sínpár, mely nem engedi, hogy a szerelvény eltévedjen a ködben. Főútvonalon még hagyján, „szamárvezetőnek’’ ott a felezővonal, s a félelem fegyelmező szigora, a vakmerő is „óvatos duhajjá" szelídül. Mindenki tisztában van vele: nem babra megy a játék, az élet, de legalábbis testünk épsége a tét. Am egészen más a helyzet mellékútvonalon. Az illetékesek elengedik az autós kezét, támasz nélkül hagyják. Az út felülete olyan, hogy nem lehet rá útburkolati jeleket festeni, az eltérő színű anyag drága, szállítása, elmunká- lása szintúgy, tehát az útpadka egybesötét- lik az úttal — az árok mélyfeketéje az egyetlen baljós támasz szívszorító magányunk perceiben. A köd liszthegyként szakad ránk, orrunkig alig látunk, következésképp a balra levő kormánytól messzinek tűnik a jobb oldali árok. S mire észbe kapunk, már a szembe jövő forgalom sávjában haladunk, mert bal kézről látható közelségbe kerül az átellenes árok. A szükség törvényt bont. Az autós tudja: amit művel, szabálytalan ék rendkívül kockázatos, de a csigalassúságú idő hirtelen ráhajt, az óramutatók propellert játszanak, mennie-haladnia kell. Az orvost beteghez hívták, a mentőt vajúdó anyához riasztották, a hivatalnokokat várja a család. Menni kell! A gépkocsivezető azzal nyugtatja magát, a szembe jövő forgalom is átrendeződött, az ellentétes oldal árkát szemelte ki nyomvezetőnek, és az is meglehet, 6 az egyetlen, aki e kései órán erre gépkocsizik. A bizonytalankodás alaposan megviseli az idegeit. És felteszi magában a kérdést: a rücskös útfelület ugyan nem a legjobb alap a fes- tegetéshez, de legalább a ködös évszakon — októbertől márciusig — kitalálhatnának rá valamit, legalább az útszélt jeleznék valamivel, s mért nem teszik? Az Edelénytől Felsőzsolcáig vezető út aránylag elég forgalmas, hat falu sok száz bejáró dolgozóját buszok szállítják munkahelyükre. A ködben, támasz, azaz útburkolati jelek nélkül közlekedő buszok vezetői — ahogy mondani szokás, — a lelkűk üdvét eladnák a felezővonalért. A ködben, támasz nélkül, lépésben haladó buszban oly nagy a csend, a szívek riadt, egybehangzó dobogása túlharsogja a motor lassúdad dorombolását. Egy árva felezővonalért rimánkodik ember és gép. >• Sajnos, hiába. G. M. Megmentik a Fényes-forrásokat
