Déli Hírlap, 1975. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-24 / 46. szám

Rajzóra az óvodában. Egy év alatt kétmillió Takarékos kereskedők Az idén több mint kétmil­lió forint üti a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat dolgozóinak a mar­kát. Hogy honnan származik a szép summa? Beszéljen er­ről a most elkészült válla­lati takarékossági intézke­dési terv. Gáz, o!a;, szén, áram A vállalatot csak a bol­tokból ismerő vásárló el­képzelni sem tudja talán, hogyan takarékoskodhatnak a kiskereskedők az energia- hordozókkal. Más a helyzet, ha figyelembe vesszük, hogy a boltok, vagy például a karbantartó üzem évente több mint 120 ezer köbmé­ter gázt használ el. A vál­lalatnál kiszámították: ha 1975-ben csak öt százalékkal csökkentik a fogyasztást, a tavalyi felhasználáshoz ké­pest 6700 köbméter gázt ta­karítanak meg. Hasonló a helyzet az olaj­jal is. Tavaly 76 250 litert tüzeltek el, az idén — az intézkedési terv előírásai szerint — nyolcezer literrel kevesebbet. Arra is rájöt­tek, hogy ha a villamosipa­ri berendezések üzemelteté­sénél rátérnek a háromtari­fás mérőrendszer alkalmazá­sára, az ÉMÁSZ olyan ked­vezményt ad a számlázás­nál, hogy a 60 ezer forin­tos átszerelési költség már az első évben megtérül, s utána ez az összeg minden évben megtakarításként je­lentkezik. ( Megállapodás a PiÉRT-tel Mindez, a szénnel és koksszal való takarékosságot is beleszámítva, egy év alatt 112 ezer forintot hoz a vállalatnak. Még nagyobb lehetőséget rejt magában a csomagoló­anyagokkal való takarékos­ság. Hogy milyen nagy ösz- szegekrői van szó? Az el­múlt évben több mint há­rommillió forint értékű cso­magolóanyagot használt el a MÉKV. Amennyiben a ter­vezett háromszázalékos fel- használáscsökkenés megva­lósul, itt is 117 ezer forin­tot „kereshetnek”. Hadd te­gyük mindjárt hozzá azt is: ehhez a pénzhez úgy akar hozzájutni a vállalat, hogy az ellátás kulturáltsága, színvonala ne romoljon. Az elképzelés megvalósításá­nál fontos szerepet játszik majd az a megállapodás, amelyet a PIÉRT Vállalat­tal kötnek olcsóbb alap­anyagú csomagolópapír szál­lítására. Sok ezer forintot jelent majd annak az áru­val érkezett csomagolópa­pírnak a hasznosítása is, amelyet ezentúl a MÉH-nek adnak át. S még mindig a papírnál maradva: a nyomi- tatványok és irodaszerek ésszerűbb és gondosabb' fel- használása további 87 ezer forintot hozhat a vállalat konyhájára. 40 dolgozó pótolható A Miskolci Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat évek óta munkaerőgondokkal küzd. Különösen a 44 órás munkahét bevezetése óta. Ezért van nagy jelentősége annak az elhatározásnak, hogy az idén 2,5 százalékkal növelik a termelékenységet. Ez — pontosan kiszámolták — annyit jelent az élőmun­kával való takarékosságnál, mintha 40 új dolgozót állí­tanának munkába. Ennyi ember éves bérköltsége — hozzászámítva más költsége­ket is — egymillió forint. Ez az összeg — ha a termeié, kenvság valóban az elhatá­rozott mértékben nő — a vállalatnál marad. Csak néhány példát ra­gadtunk ki annak érzékel- ' tetősére, hogyan jön össze ■ a cikkünk elején említett több mint kétmillió forint. Ny. I. Négy forint négyzetméterenként „Hefypéai a garázsokért A hónap közepe táján meglepődtek a tulajdonosok, ami­kor benyitottak a Rácz Adám utcai garázsukba. Az ajtóré­seken begyűrt, s a garázshoz címzett levél pottyant a lábuk elé, belsejében értesítés. „Tisztelt Ügyfél! Helyszíni ellenőrzéssel megállapítottam, hogy ön garázs építménnyel közterületet foglal, kb. 18 négyzetméteren. A közterület használata 22/1970. ÉVM. KPM számú együttes minisz­teri rendelet értelmében ha­tósági engedélyhez kötött! Az engedély nélküli közterület­használhat esetében a ható­sági szabálysértési eljárással 1000 Ft-ig terjedő pénzbírsá­got szabhat ki... saját ér­dekében szíveskedjen megje­lenni a Miskolc Város Taná­csa VB Piac Felügyelőség hi­vatalos helyiségében. (Mis­kolc I., Búza tér Vásárcsar­nok iroda)...” Miért a Piac Felüoyelőséo? Volt aki dühös lett, (leg­kivált azért, mert nem a ne­vére, hanem így, „Rácz Á. u.- Garázs”, éímezték a levelet), többnyire azonban értetlenül olvasták háromszor-r.égyszer is a pecsétes nyomtatványt. Volt aki a Piac Felügye­lőségre ment, volt aki a szer­kesztőségünkbe jött a papír- raly — Teljességgel érthetetlen — mondta M. Gyula. — Ma­gam 1964-ben kértem és kap­tam garázs építési engedélyt a tanácstól. Azóta is — jó állampolgárhoz illően — fize­tem a garázs után az adót. Soha senki sem mondta, hogy azon túl bármilyen más kö­telezettségem volna. És egy­általán .. . miért a Piac Fel­ügyelőség foglalkozik ezzel ? — A felügyelőség a Város- gondnoksághoz tartozik, amely többek között a köz­területek helyzetével is fog- ’ ozik. S mint a gondnok­ság egyik részlege, a Piac Felügyelőség kapta a felada­tot: ellenőrizze, hogy eleget tesznek-e a garázstulajdono­sok a miniszteri rendeletnek, fizetik-e a közterület hasz­nálata után a „i. ’ypénzt” — válaszolta a hozzá továbbított kérdésre a felügyelőség veze­tője, Kéri Sándor. A lényeget illetően azon­ban már korántsem ilyen egyszerű a magyarázat. Az említett, s 1970-ben született miniszteri rendelet ugyanis előírja, hogy a közterület használatáért minden állam­polgárnak épp úgy fizetnie kell, mint ahogyan — elné­zést a példáért — a piacon elfoglalt elárusító helyért. Ezt a rendeletet a városi tanács vb azzal egészítette ki, hogy határozatban rögzítette: a közterületen épített garázsok után havonta és négyzetmé­terenként 4 forintot köteles fizetni a tulajdonos. Öt é tv re f visszamenőéni Még ez sem okozott volna különösebb gondot a Rácz Ádám utcai garázstulajdono­sok körében, ám a felvilágo­sítás azzal folytatódott, hogy azt is közölték: a rendelet értelmében öt'évre visszame­nően meg kell fizetni ezt az összeget. Ez pedig már több mint 4300 forint. — Dehát kérem! Mi erről nem tudtunk. Nem azért nem fizettünk, mert nem akar­tunk. Miért csak most szói­nak, ennyi év .tán? Ha egyáltalán lehet valami megnyugtatót válaszolni ilyen „zsebbevágó” kérdésre, az ta­lán annyi: ha közvetlenül a rendelet hatálybalépése után került volna s>r a Rács Ádám utcai garázsok terület­ellenőrzésére, akkor is öt év­re visszamenően kellett vol­na megfizetni a garázsok után a „helypénzt”. A városi tanács építés, és közlekedési osztályán Kiss Klára előadó — aki ez ügy­ben illetékes — további biz­tatásként elmondotta: az el- laradt területhasználati di­jakat egy-két évi részletre is lehet fizetni. — Nem újkeletű az ilyen panasz. 1970 óta jónéhányan a bíróságig vitték ügyüket. Minden esetben elvesztették a pert. Fizetni kell. A bíró­ság az állampolgárok jogér­zékére is hivatkozik indoklá­séban. S okkal. Hiszen ezeket a területeket nem vásárolták meg a garázstulajdonosok. Az adót csak a garázs után, mint épület ingatlanért fize­tik. A terület ■ amelynek eczmei értéke egyébként 20 e^er forint — nem került pénzükbe, s nem került a tu­lajdonukba. De elfoglalják, a város másra nem hasznosít­hatja. S éppen a bírósági perek tanulságaként, egy jótanács- csal szolgált: akinek közterü­leten van a garázsa, s még nem fizet a területért, az jól teszi ha mihamarabb felke­resi a Piac Felügyelőséget. Mert előbb-utóbb sorrakerül, s „meglepődik”, ugyanúgy, mint a Rácz Ádám utcaiak. RADVÁNYI ÉVA Véradónap Még soha ennyien. Évek óta rendszeresek a véradó napok az Észak-magyaror­szági Építőipari Vállalat Lo- rántffy Zsuzsanna utcai munkásszállóján. Pénteken a véradónapon minden eddi­ginél többen, 270-en adtak vért. A nagy Fenyőcsemeti, hideságybai A Balaton-felvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság úgynevezett hidegágyakban neveli az erdők és parkok felújításához szükséges fa­csemetéket. Tíz méter hosz- szú és másfél méter széles ágyásokat képeznek ki, ame­lyekben 15 centiméter vas­tagságú perlitréteget teríte­nek szét. A növények kike­léséhez és fejlődéséhez szük­séges tápanyagot — külön­féle tápsókat és nyomeleme­ket — az ágyások között le­vő öntözőrendszereken át juttatják a növényekhez. A tapasztalatok szerint a cser-, a bükk- és a tölgyfa­csemeték egyéves vegetáció után is erős gyökereket haj­tottak és közvetlenül — kü­lön iskolázás nélkül — ki- ültethetők. A Balaton-felvidéki és ba­konyi erdőtelepítésekhez, il­letve erdőfelújításokhoz az idén tízmillió fenyőcsemetét és mintegy 7 millió lombos facsemetét ültetnek el. A varázsló teljesen feldúlta csgládi életünkéi. Amióta betette hozzánk a lá­bát, más szemmel nézzük egymást, megbomlott a férj—feleség—gyermek kapcsolat hármas egysége, és még az ajtók is másként záródnak. (Ez utóbbi­ról csak közvetve tehet a varázsló. Ugyanis a látogatása utáni otthoni vi­tákra gyakran egy-egy ajtóbevágás tett pontot. Hát ezért csukódnak rosszul...) A varázsló külsőre úgy néz ki, mink minden rendes ember. Két füle van, két lábon jár, és szereti a pálinkát. Ez akkor derült ki, amikor gyanútlanul meghívtam. Semmitmondó dolgokról beszélgettünk, s ekkor utódom és örö­kösöm, a nagyobbik fiam minden át­menet nélkül nagy szemeket nyitott és vendégemre mutatott. — Te varázsló vagy! — mondta, hangjában a felfedezők áhítatával. Az­tán, hogy nyomatékot adjon szavainak, megismételte: — Varázsló vagy, ne is tagadd! Élőször büszkén kihúztam magam, s arra gondoltam, hogy milyen okos ez a gyerek. Tudja, hogy vendégem kicsi, el­esett ember, talán azt is sejti, hogy otthon veri a felesége... Hízelegni akar neki, szeretné kellemessé tenni a nálunk töltött órákat... Mert ugye ki­nek a hiúságát nem legyezgetné, ha egy előítéletek nélküli, romlatlan gye­rek-ember azt állítja róla, hogy va­rázsló ...?! Eddig jutottam gondolataimban, ami­kor vendégemre néztem. Megdöbben­tem. Sápadt arca fölgyúlt, mint a gyer­tya, háta kiegyenesedett, szemében sár­ga tüzek lobogtak. Nem szólt egy szót sem. a gyerek kérdésére a gyerektől várta a választ. A srác nagyot rikkan­tott: — Tudtam, tudtam, hogy varázs­ló vagy! Te vagy a nagy varázsló! — Igen, az vagyok. Á nagy varázsló! — szólalt meg végül, s ettől kezdve mi megszűntünk számukra létezni. Elsüly- lysdt a szoba, a bútorok, a pálinkás üveg, minden, s a színen csak ők áll­tak, ketten, a nagy felismerés, a nagy bizonyosság reflektorfényében ... Az­tán megkezdődött az attrakció. A gyu­fából könyv lett és a könyvből gyufa. A hamutartó a szék alá vándorolt, a virágcserépből cigaretta került elő, a kulcscsomó színes ceruzákká változott. Az olcsó hákusz-pókuszt varázsigékkel, rituális mozdulatokkal tették még vá­sáribbá. A trükkök annyira sutáknak tűntek, a csalás annyira nyilvánvaló volt, hogy még rnegnevettetni sem tu­dott a produkció. A srác viszont majd kiesett a száján, úgy elámúlf, aztán alázatosan megsimogatta a varázsló ka­bátját. Azzal búcsúzott tőle, hogy hol­nap megint varázsolnak. Azt persze mondanom sem kell, hogy a varázslót (most már én is így neve­zem, mert a gyerek annyit beszélt ró­la) { másnap nem hívtam meg. Én akar­tain foglalkozni a sráccal, szigorúan tu­dományos alapon, felhasználva mind­azokat a pedagógiai ismereteket, ame­lyekkel jó előre, még a születéskor fel­vérteztem magam. Olvastam mesét, ta­nulságosat, amelyben a jó győz, és a gonosz elnyeri méltó büntetését. Aztán építettem várat, bástyákkal és tornyok­kal, ahogy kell. A gyerek fanyalgott és egyre csak az ajtót leste. Aztán razjol- tam zöld füvet, piros háztetőt, fekete ku­tyát. A gyerek ásított. Lenyeltem mér­gemet, s utolsó kísérletként azt ajánlot­tam, hogy varázsoljunk. Elvégre én is vagyok olyan varászló, mint az a má­sik. De a gyufából hiába lett könyv, és a könyvből hiába lett gyufa. A hamu­tartó hiába vándorolt a szék alá, a kulcscsomókat hiába ügyeskedtem ce­ruzává. A srác csak nézett rám, meg­csóválta a fejét és sajnált. Sajnált! — Te nem vagy igazi varázsló. Ekkor megpattant bennem valami. Pedig esküszöm, hogy semmivel sem csináltam rosszabbul, ügyetlenebbül a hókusz-pókuszt, mint ő. De valami mégis hiányzott. Valami, ami felgyújt­ja a képzeletet, amitől a nyilvánvaló csalás kegyes lesz. Hiányzott az együtt- játszás hite és öröme. Haragszom a va­rázslóra és irigylem is. Azóta nem lát­tam, s beszélni is csak egyszer beszél­tem vele. Felhívott telefonon, s úgy mutatkozott be, hogy „itt a nagy va­rászló beszél”. A srácot kerte. Hogy mit mondott neki, azt nem tudom. De jó félórás hallgatózás után a srác azt állította, hogy a nagy varázsló telefo­non keresztül is tud varázsolni. BRACKÓ ISTVÁN Cirmos szegfűk A Hódmezővásárhelyi Ker­tészeti Vállalatnál mintegy 20-féle színváltozatban ne­velnek szegfűt. A téli hóna­pokban különösen keresett virágokból az idén már több mint 200 000 szálat küldtek az ország minden részébe. A legtöbbet Budapestre szállí­tották, ezenkívül Székesfe­hérvárra, Nyíregyházára, Bé­késcsabára „utaznak” renu- szeresen a nyolc-tíz centimé­ter átmérőjű virágok. A nö­vényállományt rendszeresen felfrissítik újdonságokkal. A téli névnapok keresett aján­dékai a „cirmos” szegfűk, a mutatós, több színű, külön­böző árnyalatú piros virágok fehér szegéllyel. Városi tanácstagok beszámolói 1975. február 24. Budai Barnáné és Kerényi Jó­zsef, Ady Endre Művelődési Ház, Árpád u. 4., 18 órától; Bu­dai József, Kammel Lajosné, Kalló István és Tóth Lajos, 12. területi pártalaps tervezet, Ba­ross G. u. 18., 17 órától; Daragó Jánosné, Harhai József és Titkó István, II/3. területi pártaiap- szervezet, Görümböly, 17 órától; DemőK Józsefné, Ságvári utcai általános iskola, 17 órától; dr. Gyimesi Béla, szakközépiskola kollégiuma. Kistábornok u. 32.. 17 órától; Hell István. III. te­rületi párt'aps/ervezet. Csaba vezér t.. 93., 16 órától; Kiss Mártonná és Evaraba László, 35. sz. általános iskola napközi ott­hona, Lumumba u. 6., 17.30 órá­tól; Koltai Zoltán, öregek nap= közi otthona. Nagy S. ti. 34., 17 órától; Körrnöczky Agnes, Sze­les utcai általános iskola. 18 órától; László Vilmosné, Ilii. területi pártalapszervezet, MnrE K. u. 49.. 17 órától; Leskó Már­ta, Szilágyi D. utcai általános iskola, 17.30 órától; Majoros Fe­renc, 16. területi pártalapszerve- zet. Tanácsház tér 2.. 18 órátó:; Rózsavölgyi Károly, Szeretet utcai általános iskola. 17 órától; Szőnyi Gábor. Hl. kér. Hivatni, Marx K u 96., 18 órától; dr. Tamás Elvira és Valisek Mária, Tapolca, Győri úti általános is­kola 17.30 órátó]. 1975. február 35. Vincze Sándor. Gépipari Tech­nikum, Kun B. u. 10., 18 órától.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom