Déli Hírlap, 1975. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-03 / 28. szám

A Volán javítóműhelyében

(Kérényí László felvétele)

Mindenki ötszázassal fizet

Apák napja

Szemérmes a vendég, szemérmetlen a vendéglős

Ellenőrök

a boltokban, piacokon

4 keresi értelmi felügveléséo múlt évi tapasztalatai

A hónap utolsó hetének napjai a legkritikusabbak — a fizetés előtti napok. Ilyenkor vándorolnak vissza csapatostól az üzletekbe a felgyülemlett üres üvegek, előkerülnek az erszények rejtett rekeszeiből a dugipénzek. Sok családban mondogatják ilyenkor: „Hányat kell aludni a fizuig? Még három, még kettő, már csak egy, zéró” — hangzik a visszaszámlálás, mint űrhajókilövésnél. Végre aztán startol a dagadó pénztárca, hogy néhány gyors tiszteletkor után megfogyatkozott üzemanyaggal újra rátérjen „rendes pályájára”.

Pénteken fizettek a December 4. Drótművekben, a Diósgyőri Gépgyárban, 28-án osztották az előleget a Miskolci Közlekedési Vállalatnál, 27-én vették fel bérüket, a üepin Kohászati Művek fizikai dolgozói. A legtöbb vállalatnál szabad szombattal zárták az év első hónapját.

Járkálok a karácsonyi szezonra emlékeztető forgalmú üzletekben. A kattogó pénztárgépek előtt mindenütt hosszú sor kígyózik. Mindenki ropogós ötszázassal fizet.

A Marx téri vegyesruhá- zati boltban fiatal anyuka vezeti kézen fogva kisfiát (kislányát?). Első ránézésre nem is tudom megállapítani, annyira be van öltöztetve a csöppség. Ami- az anyuka ruhákat próbál, ő türelmesen ücsörög.

— Közel vagyunk a vasgyárhoz, így a fizetési napokban erősen megnő a forgalmunk. Ezen a héten 28—30 ezer forint volt a napi bevételünk. Sajnos, eladóink közül sokan betegek, ez sok nehézséget okoz — mondja Tóth Béláné üzletvezető.

— Munka után rengetegen betérnek hozzánk a gyári dolgozók közül. Régóta kialakult vásárlógárdánk van. Például Agócs Ferenc, aki a villamosjavítóban dolgozik — egy ibként könyvbizományosunk — évek óta innen gyarapítja házi könyvtárát. Negyven bizományosunk kínálja részletre a könyvet és ilyenkor, fizetés után számolnak el a pénzzel. Van olyan nap, amikor 16 ezer forintos forgalmat is lebonyolítanak. A fűzött könyv helyett inkább a szép kötésűek a közkedveltek — mondja Rusz- kay Istvánná, az LKM-hiva- talház könyvesboltjának vezetője.

— Bizony mi is megérez- zük a fizetési napokat. A kisgyermekes szülők legtöbbször ilyenkor lepik meg gyermekeiket — bár a karácsony már elárasztotta babákkal, kisautókkal a játéksarkokat. Mostanában / a legkeresettebb cikkek a logikai játékok,

számkártyák, diafilmek — sajnos ezekből nagyon keveset kapunk. A kicsinyeken kívül felnőttekkel bővül a vevőkörünk. Ügy látszik, még „öreg fejjel” is igényeljük a játékot.

A főpostán a csapóajtót is ki kell támasztani, annyian állnak a parányi ablakok előtt. Dobat Lukács hivatal- vezető:

— Decemberben ugyancsak megapadtak a betétkönyvek. Legtöbben kivették a megtakarított pénzüket. A vállalati nyereségfizetés, a mezőgazdasági zárszámadások idején újra feltöltődnek a páncélszekrények.

A Sajó vendéglőben ínycsiklandó illat fogadja a belépőt. Ezekben a napokban itt is nagyobbak a rendelések. Dávid Imre üzletvezető:

— A betonelemgyári, az építőipari és húsipari dolgozók fizetési napjai egyharma- dával emelik ételforgalmunkat, húsz százalékkal az italét. Ilyenkor nagyon családias a légkör itt nálunk. Általában feleségestől, gyerekestől térnek be a vendégek epv-egy kiadósabb vacsorára.

Újdonsült ismerősöm két csomagot szorít a hóna alatt. Másik karjával a borkóstoló pultjára támaszkodik. Két- két deci zamatos abasári van előttünk. Azt mondja:

— Ma apák napja van. Egy kicsit többet megengedhet magának az ember — ezzel felhajtja borát és fordul a következőért. Hörpint, közben rám les: — Ma mindent szabad.

— De azért ma is érdemes józannak maradni — ezt már én mondom.

(varga)

A Borsod megyei Tanács kereskedelmi felügyelősége tavaly 1116 üzletben és Ilii vállalati központban végzett ellenőrzést. A vizsgálódások «órán különös figyelmet fordítottak a hatósági árrendelkezések végrehajtására, a lakberendezési cikkek értékesítésének körülményeire, a kisközségi áfész-boltok működésére. a tej- és tejler- mékértékesítési akcióprogramra es a zöldség-gyü- mölcskereskedelentre.

Az összefoglaló jelentésből megállapítható, hogy a megye és Miskolc kereskedelmi hálózatában „javult a fogyasztói érdekvéde'em helyzete”, azaz kevesebb vevőt károsítanak meg. A szigorú ellenőrzések és a következetes intézkedések nyomán egyre ritkábban találkoztak árdrágítással. Ez a megállapítás főleg az állami kereskedelemre igaz. Sokkal kedvezőtlenebb a kép azoknál a mezőgazdasági terme-« lőszövetkezeteknél és ipari vállalatoknál, melyek mintegy’ melléküzemágként foglalkoznak a kereskedelemmel és a vendéglátással; valamint. a magánkereskedőknél.

A leleplezett árdrágítók is többnyire tsz-üzletekben dolgoznak.

Jó néhány magánkereskedő ellen szabott ki pénzbírságot a felügyelőség ár-s. drágítás miatt.

Három termelőszövetkezet elnöke ellen büntető feljelentést is tettek. Az igrici Kossuth Termelőszövetkezetet például arra kötelezték, hogy egyik beosztottjukkal 182 ezer forint többletmunkabért fizettessenek vissza. A gyorsan meggazdagodni akaró üzletvezetővel egyébként a Búza téri piacon találkoztak. A piacokon és a vásárokon tavaly megszigorították az ellenőrzéseket, aminek eredményét a bevásárló háziasszonyok érezhetik.

A legtöbb szabálytalanságot a vendéglátóiparban észlelték.

Itt jóformán minden alkalommal feljelentés vagy fegyelmi jelezte munkájukat.

Az, hogy az éttermekben van a legnagyobb esélye a vendégnek arra hogy becsapják. tőként annak tudható be — nogy szemérmesek vagyunk. Az elem is2er- boltbari szóvá tesszük na rosszul blokkol a '.é.i/’.áros, de az eszpresszóban elnézőek vagyunk”, amikor gyenge a fekete.

A kereskedelmi felügyelőség tucatnyi szakembere természetesen képtelen lenne mindenhová slju+ni.

munkájukat segíti a megye több száz szakszervezeti társadalmi ellenőre.

Elméleti és gyakorlati oktatáson adják át tapasztalataikat, módszereiket.

Végül a Borsod megyei kereskedelmi felügyelőség vezetőjének, Abuczki Józsefnek a véleményét idézzük: Munkánkat az eddiginél jobban segíthetnék a vevők, ha bátrabban élnének jogaikkal, és a vállalatok, ha esetleges fele’.ősségrevonasaik nem merülnének ki a figyelmeztetésekben.

E. A.

Sínes, kazettás képmagnó

Színes, kazettás képmagnó gyártását kezdték meg a varsói rádiógyárban. A berendezés — amelyet lengyel szakemberek dolgoztak ki — automatikus és kézi irányítással egyaránt működik. Egy kazettára 60 perces színes televízióműsort lehet rögzíteni.

Fedezetek a magyar antifasiszta ellenállás törtcneícló'l XIII.

t üti

„Irak, papok szaladjatok...

A SALGÓTARJÁNI szénmedence mindig a magyar szervezett bányamunkásság erőssége volt, a bányászok a háború alatt is sok borsot törtek a hatóságok orra elá. 1944 őszén különösen mozgósítóan hatott a határon túl kitört Szlovák Nemzeti Felkelés, majd novemberben Nógrádi Sándor partizánjainak megjelenése e térségben. A bányászok csak az alkalomra vártak és tömegesen jelentkeztek partizánnak.

Karancslejtősaknán november 22-én elrendelték — főbelövés terhe mellett — a falvak kiürítését és a férfilakosságot katonai szolgálatra hívták be. A bányászok megtagadták a parancsot, levonultak a bányába, és ott elbarikádozták magukat. A bányavezetőség erre kikapcsoltatta az áramszolgáltatást, leállította a szivattyúkat. a légaknákat felrobbantották, a főbejáratot pedig berobbantották. A bányában levő több mint 300 bányászt hol szép szóval, hol fenyegetéssel próbálták a felszínre csalni. Amikor a levegő teljesen elhasználódott, s a helyzet a föld mélyén kritikussá vált, a németek ígéreteiben bízva, feljöttek a bányából. A németek és a nyilasok kegyetlen bosszút álltak: öt bányászt azonnal agyonlőttek, kettőt pedig a salgótarjáni laktanyaudvaron végeztek ki.

A Pécs környéki bányászok közvetlen a felszabadulás előtt jutottak el a

fegyveres harc gondolatáig. A város és környékének gyors felszabadulása következtében azonban fegyveres ellenállásra nem került sor. A bányászok, főként a fiatalok, felszabadulásuk után a jugoszláv partizánokhoz csatlakoztak.

A bányászok, akik a háború utolsó napjaiban fegyvert fogva harcoltak egy szebb Magyarországért, a felszabadulást követően az elsők között voltak, akik munkába álltak és a széncsaták hőseiként építették felszabault hazánkat.

A NÉMET FASISZTÁK a felszabadító Vörös Hadsereg megérkezése előtt minden talpalatnyi földet fel akartak perzselni, minden értéket el akartak hurcolni, minden épkézláb embert ágyútölteléknek akartak felhasználni.

E pokoli terv ellen a tömeges ellenállás a falvak, a városok kiürítését elrendelő parancsok megtagadásával kezdődött. A Tiszántúlon a nagybirtokosok, a tőkések, a vidéki hatalmasságok pánikszerűen menekültek, s a legtöbb esetben követték őket a kishivatalnokok. A dolgozók azonban csak elvétve hagyták el otthonukat. A Hajdúságban kelt szárnyra az a népi mondás: „Urak, papok szaladjatok, parasztok csak maradjatok!” A Duna—Tisza közének, s főként a főváros és környékének kiürítésekor már tömeges ellenállással találták szemben magukat a nácik

és csatlósaik. A menekülők kálváriája, a németek és a nyilasok fosztogatása, a hazafiak szervezett ellenállásának eredményessége és főként a felszabadított területekről érkező hírek, amelyek megcáfolták a gyalázatos szovjetellenes propagandát —- jórészt maradásra bírták az embereket. „Mi Szegedre, Debrecenre nézünk és nem megyünk ... Az ország népe hazát akar és nem hontalanságot” — írta az Ellenállás novemberi száma.

CSEPEL NÉPE 1944. december 4. és 6. között szembeszegült a kiürítési paranccsal. Bátor helytállásuk, amelyet Kalamár József vezetésével a „13-as bizottság” irányított, nemcsak a csepeli munkások elhurcolását, hanem a főváros munkáslakta peremkerületeinek evakuálását is megakadályozta A Dunántúlon jórészt már azok is ott maradtak, akik az ország más részeiből ide menekültek. Főleg azok mentek tovább, akik tudták, hogy a felelősségre vonást nem kerülhetik el. Az utolcó „végvárakból”, Sopronból és Szombathelyről származó nyilas jelentések is arról számolnak be, hogy a lakosság nem hajlandó szülőföldjét elhagyni. mert „ha már éhezni és fagyoskodni kell, legalább itthon legyünk”.

(Folytatjuk)

PINtek ISTVÁN

Ötven évvel ezelőtt, 1925. február 3-án született Miskolcon — és 30 éve, 1945. január 26-án halt meg — Budapesten Rónai Ferenc újságíró, az antifasiszta mozgalom mártírja.

Régi munkásmozgalmi családból származott, Rónai Sándornak, a magyar munkás- mozgalom kiemelkedő harcosának volt a fia. A kitűnően tanuló, művészi képességű fiatalember Miskolcon kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1943-ban Budapestre költözött, ahol tagja lett az MTE-nek. A Népszavánál új- ságíróskodott, de a rendőrség zaklatásai miatt ezt a munkáját nem folytathatta. 1944. március 19-e után a Gestapo lefogta, néhí'ny hónapig börtönben tartotta.

Kiszabadulását követően az illegális kommunista párt segítségével a XIV/2. Kisegítő Karhatalmi Alakulat tagja lett; ennek keretén belül jött létre 1944 október végén a Vörös Brigád, amelynek Rónai Ferenc egyik vezetője volt. Több alkalommal német alakulatokat támadtak meg, antifasiszta foglyokat és üldözötteket szabadítottak ki, míg 1945 'anuár első napjaiban — valószínűleg besú- gás révén — a Gestapo rajtuk nem ütött búvóhelyükön, a Vilma királynő út (ma Gorkij fasor) egyik romház- pincéjében. Rónai Ferencet és társait a nyilasok a Várba hurcolták és szörnyű kínzások után 1945. január 26-án meggyilkolták őket.

Annak is kell látszani

Kevés téma akad manapság, amely olyan elemi szenvedélyt vált ki a közvéleményből, mint a reprezentáció. Néhány látványos ügy országos vihart kavart, s alaposan felborzolta a kedélyeket..

Ha az újságíró a közpénzen vendégeskedés szokását tűzi tollhegyre, akkor nemcsak az olvasó kíváncsiságára és érdeklődésére számíthat, hanem egyesek rosszallására is. Ez utóbbi miatt aztán gyakran vita kerekedik, s ez a vita éppúgy nem mentes a paragrafusokra való hivatkozástól, mint az íratlan törvények citátásától. Mindezek előrebocsátása után írjuk le, hogy a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság január 9-i üléséről beszámoló tudósításunk után a tömöri Petőfi Termelőszövetkezet vezetői előbb írásban, majd személyesen keresték meg a szeresztőséget, mondván, hogy cikkünk „hamis színben tünteti fel a való tényeket”, s ártott a szövetkezet hírének.

Többszöri eszmecsere után az a közös véleménv alakult ki. hogy:

1. a népi ellenőrök által is kifogásolt reprezentációs számlán könyvelés-technikai hiba miatt mutatkozott indokolatlanul magas összeg;

2. a .sz a reprezentációs keretet sem 1973-ban, sem 1974-ben nem lépte túl; 3. az elmúlt évi 12 ezer forintos reprezentációs keretből a tsz az első háromnegyed évben 4200 forintot költött el.

Azt úgy hisszük, fölösleges leírnunk, hogy a lap a legkisebb előítélet nélkül vette át a NEB összefoglaló jelentéséből a tömöri példát, s az is bizonyos, hogy a termelőszövetkezet vezetői sem érzik most már rosszhiszeműnek az újságírót. A félreértés nem pereskedésre okot adó félreértésből adódott, hanem pusztán abból a tényből, hogy a „repi” kényes téma. A tsz vezetői a soha ki nem mondott gyanú alól is szeretnék tisztázni magukat; elismerve, hogy könyvelési hibát vétettek, de nyomatékkai hangsúlyozva, hogy a reprezentációs keretet nem lépték túl.

A tömöri affér végére most már pont kívánkozik. A tanulság viszont túlnő a történeten. Ugyanis akadnak olyan kényes helyzetek, mint például ez is, amikor a becsületesség látszatára is ügy kell ügyelni, mint a becsületre.

B. I.

Harminc éve gyilkolták meg iiai Ferencet