Déli Hírlap, 1975. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-18 / 15. szám

Péntek esti premier HARAMIÁK A Haramiákról kijövet megszó­lítok egy ismerős tizenévest: na, hogy tetszett? A friss élmény ha­tása alatt mondja: „hát az ere­deti mese az valami szörnyű .. . (kis szünet), de ha jobban meg­gondolom . . . Szóval tetszett. Igen! Tetszett.” Nem nézek hát­ra, de sejtem, hogy mögöttünk többen mosolyognak: elnéző gúnnyal, fennkölten vagy lesajná- lóan. Hogy lehet ilyen profánul elintézni egy klasszikust, egy Jo­hann Christoph Friedrich Schil­lert? Magam is megdöbbenek. Azon döbbenek meg, hogy ez a gyerek — pár hevenyészett mon­datban — ugyanazt állapította meg. mint a legkiválóbb iroda­lomtörténészek. íme: „Die Räu­ber fogyatékos dráma, valószí­nűtlen, túlzott, telve rémdráma- szerü és melodramatikus fordu­latokkal, de van benne valami elragadó erő, ami — írta a két világháború között egyik kritiku­sunk — még ma is elevenné te­szi.” És mit mond a Haramiák­ról Szerb Antal: „A Riiuberben annyi a groteszk, suta, elnagyolt, szertelen kamaszosság, hogy nem is érdemes rámutatni — mégis zseniális . . . giccs és mégis hal­hatatlan. Izzik és pattog és rob­ban minden sora, Schiller leg­nagyobb, legélőbb alkotása.” Hölgyeim és Uraim! Klasszikus műveltséget plántáló skolák egy­kori érdemes tanulói! Gondolat­ban emeljél: le weimari szobrá­nak talapzatáról a nagy német drámaköltőt, s faggassák csak _a hercegi iskolában töltött évekről (1773—80) ; egy dühös kamasz megbotránkoztató szavait fogják hallani. Ez a „gyerek” éppen olyan renitens, mint a mi fiaink, lányaink és fiatal kollégáink. Ké­szül, hogy elmondja a magáét, hogy Kari Eugén uralkodó her­cegnek és a többi totyakos öreg­nek az arcába vágja; mi a véle­ménye róluk, s a „heréit korról.” És egy évvel azután, hogy kiiep a Hohe Karlsschuie gyűlölt falai közül, már kész is az első dráma. Nagyon fontos, hogy azonnal színpa­dot kapjon, hiszen a jelen­hez kell szólni; pukkadjanak az aranyzsinóros, térdharis- nyás, rojtos, bojtos urak, a vasfejűek, vízeszűek — éljen a minden törvényt áttörő, önmaga törvényei szerint élő hős. Már-már mulatságos, any- nyira vegytiszta az a Sturm und Drang-tézis, melyre a Haramiák épül. A fiatal stutt­garti ezredsebész mindent magáévá tesz a XVIII. szá­zad 70-es éveinek új irány­zatából. De mivel drámát ír, elsősorban az ismét felfede­zett Shakespeare foglalkoz­tatja. Azoknak, akik leg­alább az Othellót meg a III. Richardot ismerik — a Ha­ramiákat látva — nem lesz ezt nehéz elhinni. Persze (ez is mennyire jel­lemző a fiatalokra) a kölyök Schillernek még erősebbek az indulatai, mint a kifejező- eszközei. Túllihegi a dolgo­kat. A mannheimi színháznak (1872 januárjában) minden­esetre óriási fegyverténye volt a Haramiák bemutatása. Egy kortárs író így emléke­zik meg az eseményről: „A színház őrültek házához ha­sonlított, vérben forgó sze­mek, felemelt qklök, rekedt kiáltozások a nézőtéren. Ide­genek zokogva borultak egy­más nyakába, félig ájult asz- szonyok támolyogtak az ajtó felé. Általános felfordulás volt ez, mint a káoszban, melynek ködéből egy új te­remtmény tör elő.” Hazai teátristáink első nemzedéke 1794-ben Kolozs­várott (a társulat csak két- esztendős még!) már bemu­tatta — Bartsai László for­dításában — a Haramiákat. 1924 óta viszont — tudomá­sunk szerint — nem kapott Magyarországon színpadot Schiller első műve. Ügy lát­szik, a színházi szakemberek­ben csak egy fogyatékos rém­dráma emléke élt, a frisse­ség, az izzás, az elragadó erő elfeledtetett. Éppen ezért kimondhatjuk; a Miskolci Nemzeti Színház bemutatója felfedezés értékű. Nagy András László rendező megtalálta a dráma aktuális vetületeit. Nemcsak arról van itt szó, hogy korunk látvá­nyos nyugat-európai vagy amerikai diáktüntetései és a szolid — inkább csak önma­gunk közegét (mint a forrás­ban levő bor) tisztító hazai „lázadások” rímelnek a Ha­Szili János (az idős Moor) ramiákra. Ezt felfedezni nem nagy dolog. A rendező — a mi magyar közönségünkhöz szólva — azt is határozottan kimondja, hogy törvénysze­géssel (anarchikus kivonulá­sokkal, „csakazértis” gesztu­sokkal) nem állíthatók egyen­súlyba Justitia megbillent mérlegserpenyői. A társadal­mon belül (és persze az egy­re egészségesebb társadalo­mért) kell megvívni a ma­gunk forradalmát. De másra is figyelmeztet a rendező a Moor testvérek apropóján. Nevezetesen arra, hogy vá­lasztási lehetőségünk van. Az ősi Moor-kastélyban nem egy nemeslelkű angyal és egy rút ördög lelke kapott testvéri testet. Hanem két, álmodo­zásra, hatalomra, csínyekre, szerelemre egyaránt fogékony fiú látott napvilágot. Ütjük és eszközeik különbözőek lesznek, de tévedésük (Ká­roly jóvá akar ebből vala­mit tenni, a gazemberré lett Ferenc nem) rokon. Mert nemcsak kivonulni nem lehet büntetlenül a társadalomból, hanem megnyergelni sem le­het tartósan. ■ ■ A fentiekből világos, hogy alapvetően tézis-drámaként akarta megfogalmazni és fo­galmazta meg Nagy András László a Haramiákat. Ezért maradtak el ebből a roman­tikus zenekari műből a cif­rázatok, csipkézetek. Most csak a „főszólam” zeng. A húzásokkal persze szép mo­tívumok is áldozatul estek. De csak motívumok. Minden egyszerűbb lett, de tisztább is. A rendező jól érezte, hogy sajátos elképzelései megvaló­sításához kevés lesz a szó. Bódy Magdi zenéje önmagá­ban is jó (ha nem is külön­leges igényű), korszerű beat- muzsika. A legnagyobb dolog azonban az, hogy sikerült er­re a ritmusra „járatni” az egész előadást. Ezért lett ennyire dinamikus a produk­ció. Az imént említett „jára­tásban” persze sok minden benne foglaltatik. A színészi munkán, színészvezeíésen kí,- vül (illetve ezzel szerves egy­ségben) a mimes munka, a tánc, az akrobatika. Persze mindehhez csak akkor lehe­tett hozzákezdeni, mikor már kitalálták és felépítették a háromdimenziós teret... A dinamizmusnak ez a tér a forrása, inspirálója. is m Mindennek ellenére még kicsit nyers az előadás. Egy hallatlanul bonyolult mecha­nizmus működik — a totá­lis színház igényével. Már minden pontosan a helyén van, de piciny csikorgások még észlelhetők. Most követ­kezik az igazi bejáratás ... A mérleg; dicséretes en- semble-munka, s biztató egyéni teljesítmények. Blaslcó és Várday Zoltán (Károly). (Kerényi László felvétele) Péternek (Moor Ferenc) azt hiszem, vízválasztó lesz ez a szezon. Erői felszabadíttat- tak. Az idegszálai meztele­nek. Bármilyen magasságok­ba egy lendületből képes fel­futni. A csendes járatok rit­musával még baj van. A pattanásig feszített húr oly­kor túlságosan leereszt. Vagy ha nem is ereszt le, monoton a dallam. Amáliával s az apával való első kettősei fel- hangolandók, színesítendők. Persze, több a jágóian szép, könnyed és félelmetes meg­nyilvánulása. Várday Zoltán remek arányérzékkel, szép orgánummal bír. De mintha túlságosan is vigyázna az egyensúlyra. Pontosan tudja, hogy mit játszik, s így a „té­zis” olykor eltakarja a hús­vér figurát. Robbanóbb le­gyen a töltet. Jancsó Sarolta tisztán, egyszerűen formálja meg Amália (ebben az elő­adásban aktívabb) figuráját. Néha azonban mintha kemé­nyebb lenne ez a tisztaság a kelleténél. Pedig Jancsó al­kata éppen az álmodóbb, ér­zékenyebb figurát sugallja. A színház fiataljai külön- külön és együttesen rendkí­vül kellemes meglepetést okoztak. Somló István sok­oldalúságát, tehetségét most már ne fedezzük fel; el kell ismerni! Nagy Mari, Jancsik Ferenc, M. Szilágyi Lajos, Halmágyi Sándor egy újfajta színház alapozásához járul­hatnak hozzá jelentősen. Ma­tus György még nem egészen találja a helyét, de az előb­biek között kell lennie. Ami az öregeket illeti, Szili János nyilván rájön majd, hogy az öreg Moort nem elég csupán jelezni. Ezzel szemben Somló Ferencnek elhittük a pap fi­guráját. Varga Tibor (Her­mann) jó karaktert formált. Még két nevet kell külö­nösen megjegvezni: Máyer László (hagyományosan azt mondhatnánk, hogy díszlet- tervező) és Somoss Zsuzsa (hagyományosan azt mond­hatnánk, hogy koreográfus) nevét. Az előadás szervezői és létrehozói között dicsérem őket. Ezt érdemli a Kőtörő­együttes is, zenei vezetőivel, Herédy Évával és Lerh Ist­vánnal együtt. A rendezői el­képzeléshez illő jelmezeket Vágó Nelli tervezte. GYARMATI BÉLA A Földesből indultak című sorozat egyike a gimnázium azon rendezvényeinek, ame­lyet igen nagy érdeklődéssel várnak az iskola diákjai. A Földes Ferenc Gimnázium tanulóifjúsága ugyanis idő­ről időre vendégül látja és órákon keresztül hallgatja azokat a régi diákokat, akik arról beszélnek, mit végez­V Boldizsár Iván novellái Igaza van Faragó Vilmos­nak: Boldizsár Ivánt inkább publicistaként, a „magyar irodalom utazó nagykövete­ként” (a nemzetközi PEN- club tagja) ismeri a közön­ség. s kevésbé, mint novel­listát. Különösen nem is­mertük eddig erről az ol­daláról, ahogyan a szerda este látott novelláiban (a (Halálaim c. kötetből) mu­tatkozott: nem ismertük az emlékező, a múltba tekintő Boldizsár Ivánt. Nos. anél­kül, hogy a kötetet magát értékelnénk most, tárgyila­gosan el kell mondani, hogy vannak nála jobb novellis­táink is. Mégsem róhatjuk fel a tévének, hogy éppen ezt a kötetet mutatta be a Nyitott könyv sorozatban, mert a képernyőn látott és a kötetbeli elbeszélések igen fontos és súlyos témát járnak körül. Nem csupán Boldizsár novellái, de más kötetek is (pl. Örkényé, Nemeskürthyé, stb., Vas Zoltán emlékezései a Magyar Nemzet hasábjain, az elmúlt hetekben) arra fi­gyelmeztetnek, hogy még mindig nem ismerjük eléggé félmúltunk, tegnapunk tör­ténetét. Nevezetesen most a háború éveire, az antifasisz­ta ellenállási mozgalomra, s egyáltalán a magyar társa­dalom történelmi megráz­kódtatásaira gondoltunk itt. Sajátos módon hajlamosak vagyunk a túlzásokra. A Hi­deg napok (Cseres—Kovács) idején az önvád, szinte már- már az öngyalázás kelepcéi­be estünk, holott ha ártatla­nok nem is, de „bűríöseb- bek” se vagyunk, mint más, a többi nép. Boldizsár no­vellái is erre figyelmeztet­nek a maguk lírai hangvéte­lével, ironikus, önironikus módon. Az egyik (Lakoma a Rózsadombon) a falukutató­mozgalomnak (amelynek Boldizsár is egyik kezdemé­nyezője, szervezője, írója volt) állít emléket, Az élet hercege meg éppen az ellen­állás névtelen, méltatlanul elfeledett hőseinek. Maga a szerző sem tagadja ezeknek az írásoknak az önéletrajzi fogantatását, memoár-jelle­gét, hozzátéve, hogy itt egy nemzedék, egy mozgalom tragikus (mert hiszen szám­ban már erősen megfogyat­kozott) visszapillantásáról van szó a „tragikomikus múltra”. Ez adja meg ezek­nek az írásoknak az esztéti­kumon túli izgalmát, érté­keit is. A harmadik novella (Gyer­mek a karosszékben) meg azért érdekes, mert egy un­tig elcsépelt, banális témát mert és tudott líraian meg­közelíteni. Kitűnő játéklehe­tőséget biztosítva ezzel Ha­lász Juditnak, aki sikeresen kerülgette a giccs határait magnó-monológjában. Mert hiszen a „nagy”, az „örök” témák mindig valahogy ba­nálisak, „giccsesek” is. Gon­doljunk csak Rómeó és Júlia szomorú-szép történetére, vagy Natasa Rosztova és Pi­erre Bezuhov egymásra ta­lálására, hogy csak két pél­dát idézzünk. Boldizsár Iván közhely (??) igazsága: nem várható el a nőtől, hogy egy­formán helyt tudjon állni, mint tudós, dolgozó, mint feleség és anya is. Valame­lyik fronton „csalnia” kell. Ez a f'~‘alasszony az anya­ságot választotta. Sok nő né­ző irigykedve zárta el a ké­szüléket utána ... (horpácsi) tek az érettségijük óta eltelt évek, évtizedek alatt. Leg­utóbb dr. Fülep Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum fő­igazgatója volt az iskola ven­dége, ma délután fél négy­kor pedig újabb találkozóra gyülekeznek. A diákokkal Major László, a Magyar Nemzet külpolitikai szerkesz­tője beszélget. SZOMBAT Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Zenei anyanyel­vűnk. — 12.30: Magyarán szól­va... — 12.45: Melódiakoktél. — 14.01: Embermagasság. Jegyzet. — 14.11: Kóruspódium. — 14.23: Új zenei újság. — 15.00: Hírek. — 15.05: Kis magyar néprajz. — 15.10: Slágermúzeum. — 18.00: 168 óra. — Közben 17.00: Hírek. — 17.30: Törpék a páncélszek­rényben. Rádiójáték. — 18.00: Ze­nekari muzsika. — 19.00: Esti Krónika. — 19.25: öt perc sport. — 19.30: Mesterházi Lajos val­lomása. — 20.25: Az Állami Népi Együttes felvételeiből. — 21.11: Két Beethoven-szonáta. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: A beat kedvelőinek. A Spooky Tooth együttes látszik. — 23.05: Zenekari muzsika. — 24.00: Hírek. — 0.10—1.53: Meló­diakoktél. — Közben 0.55: Hí­rek. Petőfi rádió: 12.00: Bohémélet. Részletek Puccini operájából. — 12.50: „Jelképek erdején át...” Balogh László műsora. — 13.00: Hírek. — 13.03: Nincs rá időm?! Riport. — 13.18: Debussy: g-moll vonósnégyes. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelentés. — 14.00: Nap­raforgó. A Gyermekrádió mű­sora. — 14.48: Éneklő Ifjúság — Debrecenbén. Hangversenyrész­letek. — 15.00: Az ideges pa­naszokról. — 15.05: Zenekari muzsika. — 15.27: Hogyan to­vább? A mezőgazdaság energia­felhasználásáról. — 16.00: Hírek. — 16.05: A hét műsorából. — 17.38: Dvorzsák: VIII. szláv tánc. — 17.44: Modern álomfejtás. Az újszülött álmodni tanul. — 18.0-0: Hírek. — 18.10: öt perc sport. —x 18.15: Kíváncsiak Klubja. — 19.12: Közkívánatra! Agatha Cris- tie: A baleset: Játsszunk krimit! — 19.50: Jó estét, gyerekek! — 20.00: Hírek. — 20.10: öt perc sport. — 20.15: Űj könyvek. — 20.18: Ez is, az is... Hámori Éva műsora. — 22.13: Oberon. Részletek Weber operájából. — 23.00: Hírek. — 23.15: Slágerran­devú. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 17.30: Műsoris­mertetés — hírek. — 17.35: Hét­végi krónika. (A mezőgazdasági munkák helyzetéről megyénk­ben; Egymillió kilométer baleset nélkül; Kisdiák a kémia szere- tetérői; Schiller-darab bemutató előadása volt tegnap este a Mis­kolci Nemzeti Színházban.) — Kamarazene. — 13.00: Műterem­ben. tárlaton. (Képzőművészeink tanácskozása után; Vertei Beat­rix reklámgrafikai kiállításáról.) — E heti vendégünk: Dudás Jó­zsef tanulmányi felügyelő. — Akit már régen hallottunk . . . — Könnyedén — komoly dolgokról. Ami egy statisztika mögött van — jegyzet. — Zenés hétvége. Köz­ben: a „Focifarsang ’75” mai ese­ményeiről. Televízió: 14.48; Műsorismerte­tés. — 14.55: Terem-labdarúgás. A nemzetközi női és a Buda­pest—Vidék öregfiúk mérkőzés közvetítése. — 16.45: Hírek. — 16.50: Kedves együttlakók. NDK tévéíilm-sorozat, II. Az édes bé­kesség kedvéért. — 17.45: Képes Krónika. Képzőművészeti maga­zin. — 18.30: Miről ír a világ­sajtó? — 18.50: örökség. Nép­rajzi sorozat. Boldogi lakodalom. — 19.15: Cicavízió. — 19.30: Tv- híradó. — 20.00: Kérem a követ­kezőt! Magyar rajzfilmsorozat. VI. rész: Krokodilkönnyek. — 20.15: Szellemes nyomozó. Angol bűnügyi tévéfilm-sorozat. —21.05: 144 nóta. A televízió slágerlis­tája. — 22.05: Tv-híradó — 2. kiadás. — 22.15—23.50: Szállnak a darvak. Szovjet film Miskolci Nemzeti Színház (7): Haramiák. Katona bérlet. Kiállítások: József Attila Klub­könyvtár (12—20): Raszler Ká­roly grafikái. — Herman Ottó Múzeum (10—18) : Ember és mun­ka. — Szlovákia népművészete. — Herman Ottó emlékház (10— 18): Herman Ottó élete és mun­kássága. — Miskolci Galéria (10 —18): Kondor Béla emlékkiállí­tása. — Miskolci Képtár (10— 18): Magyar festészet a XX. szá­zadban. — Fiatal művészek Cso­konaiért. — Kossuth Művelődési Ház (10—18): Balla Demeter fo­tói. Filmszínházak: Béke (f4): Mit csinálnak a cigánygyerekek? (magyar dOKumentumfilm). — (hn6, 8): Csak semmi szexet, ké­rem, angolok vagyunk! (rnb. szí. angol). — Kossuth (f3) : Az utolsó percig (mb. szovjet). — (hn5, 7): Csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk! (mb. szí. angol). — Hevesy Iván Film­klub (f5, f7): Szerelmem, Elekt­ra! (szí. magyar). — Fáklya (1'5, í7): Teresa doktornő (szí. len­gyel. 16 éven felülieknek!). — Petőfi (f7): Látszólag ok nélkül (rnb. szí. francia, 16 éven felüli- ekhek!). — Szikra (5, 7): Ketten egy lányért (mb. román). — Táncsics (5, 7): őszi virágok (szí. jugoszláv). VASÁRNAP Kossvth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: öt kontinens hét napja. Külpolitikai negyedóra. — 8.21: Hang-Kép. A Rádió és a Tele­vízió magazinja. — 10.00: Hírek. — 10.03: Orsi meg a Nyuszi­oroszlán. Mesejáték. — 11.05: A Magyar Rádió és Televízió szim­fonikus zenekarának Beethoven- matinéja. — Közben 11.50: Tas- nádi Varga Éva verseiből. — 11.15: Édes anyanyelvűnk. — 12.00—12.10: Hírek. — 12.50: Tisz­ta szívvel. Barcs Sándor írása. — 13.00: Népszerű énekesek és együttesek műsorából. — 13.34: Rádiólexikon. — 14.04: Opera­éneklés a század elején. — 14.39: Emlékmű a holnapnak. Üzbe- gisztáni útijegyzet. — 15.00: Hí­rek. — 15.08: Verseit elmondja: Illyés Gyula. — 15.18: Edwin Fi­scher zongorázik. — 15.58: Az éj­szaka vége. Mauriac regényének rádióváltozata. II. — 17.00: Hí­rek, — 17.05: Nótakedvelőknek. — 17.50: Thomas Hardy, Walter de la Mare és John Masefield verseiből. — 18.05: Brahms: d- moll zongoraverseny. — 19.00: Hírek. — 19.10: Sporthírek. Totó. — 19.15: Az ajtón kívül. Hang­játék. — 21.28: Népdalok, nép­táncok. — 22.00: Hírek. — 22.10: Sporthírek. Totó. — 22.15: Rit­musturmix. — 23.15: Berreg a telefon. Részletek Styne zenés játékából. — 24.00: Hírek. — 0.10—0.25: Hindemith-kórusok. Petőfi rádió: 8.00: Miska bácsi lemezesládája, A Gyermekrádio műsora. — 8.30: A Magyar Rádió és Televízió gyermekkórusa éne­kel. — C. ‘: Népművészek a mik­rofon elüt. — 8.01: A Magyar Hanglemezgyártó Vallalat új le­mezeiből. — 9 3j: Magyar fúvós-, zene. — 10.lü: Érdekességek a jövő hét i.msorábúl. — 10.40: Va­sárnapi koktél. — 12.10: Jó ebéd­hez szól a nóta. — 12.59: Arany- kalitka. Mesejáték. — 13.45: Idő­járás- és vízállásjelentés. — 14.00: Táskarádió. Az Ifjúsági Rádió zenés műsora. — 15.00: Miből tellik? Riportmüsor. — 15.30: Volt egyszer egy vadnyugat. Részletek Morrjcone filmzenéjé­ből. — 15.40: Hírek. 15.45: Köz­vetítés a Lazio—Milan olasz to­tómérkőzésről. — 16.40: Zenvíkari muzsika. — 17.29: Fiatalkori bű­nözés megelőzése az iskolákban. Nagy Piroska műsora. — 18.00: Hírek. — 18.05: Sporthírek. Totó. — 18.10: Mikrofon előtt az iro­dalmi szerkesztő. — 18.20: A csa­vargók. Részletek Zeihren ope­rettjéből. — 19.15: Nemesítők kö­zött Mongóliában. Pataki Eéla műsora. — 19.30: De Falla: A há­romszögletű kalap — baletszvit. — 19.50: Jó estét, gyerekek! — 20.00: Hírek. — 20.10: Sporthí­rek. Totó. — 20.15: Népdalok, néptáncok. — 20.50: Kultúra és együttélés. Boldizsár Ivón írása. — 21.00: Erkel: Hunyadi László. Háromfelvonásos opera. — Köz­ben 21.55—22.10: Honszeretet. Köl­csey. Vörösmarty és Petőfi ver­seiből. — 23.00: Hírek. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 18.00: Vasárnapi krónika. — 18.05: Fiatalok zenés találkozója. — 18.52: A sportrovat jelenti. . . Televízió: 9.53: Műsorismerte­tés. — 9.35: Iskolatévé. Német nyelvtanfolyam. — 10.00: Ki ját­szik ilyet? Egyfejűek. — 10.20: Diákabrak. Tarka műsor gyere­keknek. — 10.55: Leonard Bern­stein a muzsikáról. — 11.45— 12.15: Számvetés III. — 13.58: Műsorismertetés. — 14.00: Útke­resés. Pedagógusok műsora. — 14.40: Kis figurák, nagy meste­rek. Gene Deitch. — 15.20: Mű­sorainkat ajánljuk. — 15.55: Te­rem-labdarúgás. Nemzetközi nói és Budapest—Vidék öregfiúk mérkőzés közvetítése. — 17.45: Delta. Tudományos híradó. — 18.10: Hazánk, Magyarország. Dokumetumfilm-sorozat. II. Volt egyszer egy Viharsarok ... — 18.40: Esti mese. — 19.00: A Hét. — 20.00: Hírek — sporthírek. — 20.10: Viva, Maria! Francia—olasz filmvlgjáték. — 22.05: Csajkov­szkij: Anyegin. Az I. felvonás 2. jelenete. — 22.35: Hírek. Miskolci Nemzeti Színház (3) : Haramiák. Bérletszünet. — (7): Haramiák. Szigligeti bérlet. Kiállítások: József Attila Klub­könyvtár (10—18): Raszler Károlv grafikái. — Herman Ottó Múze­um (10—18): Ember és munka. — Szlovákia népművészete. — Herman Ottó-emlékház (10—18): Herman Ottó élete és munkássá­ga. — Miskolci Képtár (10—18) : Magyar festészet a XX. század­ban. — Fiatal művészek Csoko­naiért. — Miskolci Galéria (10— 18): Kondor Béla emlékkiállítása. Filmszínházak: Béke (f4, hn6) : Csak semmi szexet kérem, an­golok vagyunk! (mb. szí. an­gol). — (8): A rendőrség meg­köszöni (mb. szí. olasz). — Ma­tiné (nlö, nl2) : Karbonárik (mb. szí. olasz). — Kossuth (19, fii, fi, f3) : Az utolsó percig (mb. szovjet). — (hn5, 7): Csak semmi szexet kérem, angolok vagyunk! (mb. szí. angol). — Hevesy Iván Filmklub (f5, f7): Szerelmem, Elektra! (szí. magyar). — (f3): Egészségügyi kisíilmek vetítése. — Mesemozi (10): A szélkötó Kalamona (magyarl. — Fáklya (Í4, Í6, f8): Teresa doktornő (szí. lengyel. 16 éven felülieknek!). — Matiné (fio, f 12): Huszárkis- asszony (mb. szí. szovjet). — Petőfi (Í5, f7): Látszólag ok nél­kül (mb. szí. francia, 16 éven felülieknek!), — Matiné (10): Sí­poló macskakő (magyar). — Szikra (5. 7): Ketten egv lánv- ért (mb. román). — Matiné (9, 11): öreg rabló nem vén rabló (mb. szí. szovjet). — Táncsics (3, 5, 7): őszi virágok (szí. ju­goszláv). — Matiné (10): Vidé­kiek New Yorkban (szí. ameri­kai). — Tapolca-Ady (7): Az aranyember (szí. magyar). — Hámor (S): Bredow lovag nad­rágja (mb. NDK). — Ifjúsági és uttorömozi (10): MUhtár, hoz­zám (szovjet). HÉTFŐ Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.11: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.16: Szimfoni­kus zene. — 8.50: Népdalfeldol­gozásokból. - 9.10: Az elmés, nemes Don Quijote de la Man­cha. Cervantes regénye folytatá­sokban. — 9.30: Sztravinszkij: Zsoltár-szimfónia. — 10.00: Hí­rek. — 10.05: Iskolarádió. Tör­ténelem. Matematika. — 10.30: Paisiello: Az úrhatnám szolgáló. Vígopera két részben. — 11.21: Liszt-művek. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: örökzöld dallamok. — 9.00: Hirek. — 9.03: Ezeregy délelőtt. A Gyermekrádió műsora. — 10.00 : A zene hullámhosszán. — Köz­ben 11.00: Hirek. — 11.45: Ko­pár-e a téli táj? Dr. Farkas Henrik előadása. A Földesből indultak

Next

/
Oldalképek
Tartalom