Déli Hírlap, 1975. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-16 / 13. szám
a miskolciaké a szó A feledékeny lottózó fogadóóra Napjainkban százezrek hajszolják szerencséjüket. Totó, lottó, gépkocsinyeremény (sót, akadt olyan is, aki már lóvei senyén is nyert) — mindmegannyi lehetőség a máról holnapra való meggazdagodásnak. Vannak, akik kis anyagi áldozatvállalással, vannak olyanok, akik komoly összegek befektetésével próbálják elkapni Fortuna szoknyáját, vagy legalább a szegélyét megérinteni. Egyesek rapszodikusan játszanak, mások módszeres szisztémával dolgoznak. A cél azonban egy: mielőbb kifogni a várva-várt nagy halat. Nem így tett azonban az a feledékeny szerencsevadász, aki szerdán este — miután kiállította három lottószelvényét, melynek számai: 5 873 869—70—71 — az Arany János utcai lottózóban, az asztalon hagyta három szelvényét. Gondolom, az igazoló szelvényt eltette! Ha már megvette a szelvényeket, kitöltötte, az utolsó aktust — a szelvények bedobását — már nem lett volna szabad így elkönnyelmüs- ködni. Képzelje el, hogy pont a 3. héten lett volna ezekkel a szerencséseknek remélt számokkal 5-ös találata. (Általában olyankor húzzák ki az ember számait, amikor elfelejti bedobni a szelvényt.) Értesítjük Miskolc város lakosságát, hogy Székely László tanácselnök-helyettes városi tanácstag folyó hó 18-án 9—11 óra között tart elnökhelyettesi, és a 11. sz. választókerületben lakók részére tanácstagi fogadóórát hivatalában, a Tanácsház tér 8. sz. I. udvar 1. em. alatt. Miskolc városi Tanács V. B. titkársága IS éhéz Tisztelt Ismeretlen Lottózó! Mindenesetre aludjék nyugodtan! Én bedobtam ön helyett a szelvényeket. Ha netán nyerni talál, remélem némi prémiumot -negér- demlck figyelmességemért. P. I. Miskolc Visszakaptam a táskámat parkírozni A főpostánál felállított közlekedési lámpa javítja a közlekedés biztonságát. Viszont van egy kis hátránya is. A postát gépkocsival megközelítők parkolási lehetősége nagyon korlátozott.-#• Testvérvárosunk, Katowice, a lengyel ipar szíve... Lengyelország legnagyobb iparvidékének, Sziléziának fővárosa, Katowice gyors ütemben fejlődő és korszerűsödő város. Lakos- sainak száma már meghaladta a 320 000 főt. Az utóbbi években Katowice egész sor szociális létesítménnyel és középülettel gyarapodott, amelyek közül különös figyelmet érdemel a korszerű, építészeti szempontból kiválóan megoldott pályaudvar és az új városközpont. Szilézia legnagyobb városa jelentős ipari és fontos tudományos központ. Két éve működik Katowicében a Sziléziai Tudományegyetem, amely nemcsak az iparvidék, hanem az ország más ipari központjai számára is képez szakembereket. Kiszolgáltatottak? Ahol a 15 évesek is 14 átáznak Messze van Budapest Bánkúttól! Mit lát a turista Bánkúton? A szép bükki tájat. S a tu- ristaházból? Legfeljebb azt, amit az Észak-magyarországi és a Mátra—Eger—Nyugat-bükki Intéző Bizottság is megállapított a közelmúltban megtartott együttes ülésén: hogy az ellátás, a tömegélelmezés mélyen színvonal alatti, a szálláshely kevés és mélyen osztályon aluli, s hogy a jelenlegi formában már tarthatatlan, belátható időn belül intézkedni kell tehát e természeti szépségekben gazdag táj turizmusa, idegenforgalma érdekében. Január 10-én zseblámpaelemet vásároltam a BIK Herczeg Ferenc utcai 134-es műszaki boltjában. Távozásom után, már a villamosán vettem észre, hogy ottfelejtettem aktatáskámat. Mintegy háromnegyed óra telt el, mire visszaértem, s legnagyobb örömömre a táskáA Petneházy utcai bérházaknál, a Park utcában lakom. A buszmegállóval szembeni utat már lassan két éve nem lehet használni, olyan rossz állapotban van. Most végzik a lakások felújítását, s ez nyilván hozzájárult ahhoz, hogy az A Szentpéteri kapuban levő Katowice étterem és szolgáltatóház között lépcső vezet a lakótelephez. Nagy itt a forgalom, s mivel szemben lakom a lépcsővel, szinte naponta szemtanúja lehetek kisebb-nagyobb baleseteknek. A mintegy 40 lépcsőfok mellett nem vezet korlát, s aki itt megcsúszik, vagy rosszul lép, nincs miben megkapaszkodjon. A telepen sok idős ember él, akiknek útja naponta erre visz. De nem könnyebb a kismamáknak sem, akik Hirdetés inkognitóban i/f. A város nem egy pontján találkozunk hirdetőtáölák- kal, melyen plakátok invitálnak egy-egy rendezvényre. Csak éppen azt nem lehet megtudni, hogy hová. Ilyen tábla van például a Kazinczy utcában, a főpostával szembeni hídra is felszerelve. Jó lenne, ha az illetékes intézmény a táblán az erre a célra üresen hagyott részre felírná a címét — tette szóvá T. Árpád olvasónk. mat visszakaptam. A bolt egyik dogozója, Cékus Jó- zsefné észrevette az ott-fe- lejtett tárgyat, eltette. A táskában többek között 300 forint készpénz is volt. Ezúton köszönöm meg a figyelmességet. Vida Kálmán Miskolc úttest ilyenné vált. Addig is azonban, míg végleges, használható gyalogjárdát kapunk, szeretnénk, ha egy járdányi részt felszórnának zúzalékkővel, hogy ne kelljen mindennap a sarat taposnunk — írja J. B.-né. karjukon kicsinyeikkel sokszor szinte akrobatikus mutatványokat végeznek. Addig, amíg komolyabb baleset nem történik, jó lenne legalább a lépcső egyik oldalára korlátot felszerelni! V. I.-né Miskolc Míg azelőtt végig álltak a gépkocsik az épület előtt, most ez — érthetően — tilos! A Déryné utca legtöbbször „dugig” van kocsikkal, a posta melletti utcák viszont eléggé szűkek és forgalmasak ahhoz, hogy egyszerre több kocsi parkírozzon ott. Talán a Debrecenyi utcába is beállhatna egy pár kocsi, ha azt alkalmassá tennék arra — javasolja A. V. gépkocsivezető. Találtak egy kulcscsomót A III. kerületben lévő őrház és posta közötti részen január 8-án reggel találtak egy bőrtokban lévő kulcscsomót, lakás-, lift-, és El- zett-záros kulcsokkal. Tulajdonosa a Killán-lakótele- pen lévő női fodrászüzletben veheti át. ROVATVEZETŐ: MOLNÁR SANDORNE TELEFON: 18-«1 Ám amiről évtizedek alatt sem esett szó, most is elkerülte a figyelmet (lévén, hogy nem is feladata az Intéző Bizottságnak). Ez a tu- ristaház nem csak pihenőszórakozó-. hanem munkahely is. A gondnokvezető házaspárral együtt tíz-tizenegy dolgozója van. Ha van! Mert innen úgy menekülnek az emberek — illetve lányok és asszonyok —. hogy előfordul: szakács nélkül, megfelelő számú személyzet nélkül maradnak. Várkonyi Miklós, a turistaház vezetője szerint is, az elmúlt évben kb. 25-en hagyták ott a „paradicsomi” munkahelyet. S bár Várkonyi Miklós ennek okát abban látja, hogy „az itt munkára jelentkező fiatal lányok nem bírják az elzárt erdei életet”, mint kiderült: valahol egészen másutt van a hiba. HARAGUDOTT A „FELVILÁGOSÍTÁS” MIATT! / Hódosi Zoltán, a turista- ház segédmunkása (un. udvarosa) kereste fel szerkesztőségünket, s hihetetlennek tűnő panaszt adott elő. Rövid megszakítással 1972. szeptemberétől dolgozik Bánkúton. A Várkonyi házaspár 1973 márciusában került oda. De júliusban már Hódosi t összepakolta és elzavarta Várkonyi. Aztán novemberben — amikor nem volt fűtője a háznak — visszavette a bükki tájtól elszakadni nem tudó fiatalembert. — Most január 8-án, délelőtt megint odajött hozzám a favágó fészerhez, s közölte: azonnal pakoljak, egy óra nnúi''3. nem lehetek már a házban. Majd postán elküldi a holmimat és a munkakönyvemet ... Indok: nem köteles megindokolni, ö azzal dolgozik, akivel akar. Dehát mégis miért kockáztatta a rendkívül törvény- sértő eljárást Várkonyi? — Haragudott rám. amiért a lányokat felvilágosítottam arról, hogy nincs joga a vezetőnek naponta 12—14 órát dolgoztatni őket. hisz legtöbbje 16—18 éven aluli. Nincs joga a túlóra megfizetését megtagadni, nincs joga elszedni a borravalójukat, s nincs joga ahhoz sem. hogy hónapokig ne adja ki a szabadnapjukat! — mondta Hódosi. „DÉZSATÜNDÉREK LESZTEK .. Nem akartam elhinni, amit a fiatalember mondott. Képtelenségnek tartottam, hogy valaki ennyire semmibe vegye a Munka törvénykönyvének rendelkezéseit. Am többen is bizonyították. így például Spisák Ágnes, aki nem egészen 15 éves korában került Bánkútra, s három és fél évig dolgozott ott, mígnem tavaly novemberben felmondott. Most Miskolcon, az Ínyenc bolt dolgozója. — Voltam Bánkúton takarító. konyhalány. felszolgáló és betanított szakács, a sön- tésben csapos. Reggel nyolctól este tízig-tizenegyjg mindig volt munka. Túlórát nem kaptunk, a borravalót a főnök zsebrevágta. nem volt naponta elszámolás, előfordult, hogy három hónapig nem kaptam szabadnapot. Pedig a munkaszerződésben is benne van. hogy hetenként ki kellene adnia. Amikor felmondtam. Várkonyi ijesztgetett: „Hova mentek? Dézsatündérek lesztek, befulladtok a mosogatóba, még kenyeret sem fogtok enni!” Karácsonykor felhívtam, boldog ünnepeket kívántam neki. s megmondtam: itt több kenyeret keresek, s hét és fél órai munkával... BEZÁRTÁK A MOSOGATÓBA! A most 16 éves Zámbori Anna. a megyei tanács büféiében helyezkedett el. miután — Spisák Ágival együtt felmondott Bánkúton. — Fél évig dolgoztam ott. 1250 forint fizetésért, ami- bő] lejött a havi 40 forint szálláspánz. és a napi 7.50 étkezési pénz. És nem nyolcórai munkával kerestük a maradék összeget, hiszen reggel fél nyolcra már talpon kellett lenni. Ha megálltunk. már k'ahált a vezető vagy a felesége. Azt mondták, azért nem adják ide a borravalót, mert nem dolgozunk, csak állunk. A 15 éves Jakab "larff. a ifi _ 17 éves Dajka Lidit és Dajka Jolánt bezárták a mosogatóba. hogv „el ne lógják” az időt. Még a WC-re is csak 2 nercet adtak nekik . Miért tűrték? Gvereklá- nyok. azt sem tudták, hogv mi a munkajogi törvény, a kollektív szerződés, "agy a szakszervezet. Ellenőrzés” (Messze van Budapesttől Bánkút' — állapította meg az Intéző Bizottság!) Ha a Turistaházakat Ellátó Vállalattól le is jöttek, ki állt szóba a felszolgálókkal? A kis hegyi falvakból. Igriciből. Rakacáról Bánkútra került gyereklánvokat tudatlanságuk. tapasztalatlanságuk szolgáltatta ki a szabad- kasszás vezetőnek, aki nem akarja tudomásul venni, hogv törvényeinknek a hegyek között is érvényesülni kell! Reméliük. a felettes szerv is így gondolja ezt! RADVÁNYi ÉVA Ö jött nekem, avagy sietős lépteimmel én rohantam bele a derékszögben forduló utcasarkon — biz’ én azt sem tudom. Csak arra emlékszem, hogy nagyot nyekkentem, meg arra, hogy amit mondani akartam, az így hangzott volna: pardon! De se nyelni, se szólni nem tudtam, mert úgy két méter magasból az arcomba vigyorgott s a harapófogó szorításával megragadta a karomat. — Hé, szakikám, ne kötekedjen! Inkább essen meg a szíve rajtam nagy szomorúságomban. — Bocsánat, dehogy kötelcszem, nem is ismerem magát... — Bódog vagyok. — De hisz’ az imént mondta, hogy szomorú. — Ja. A nevem Bódog. Én boldogtalan. Essen meg a szíve egy szerencsétlenen... — Kérem, ha úgy tetszik . . . — Ja — mondta Bódog, belém karolt, elindultunk s járás közben gyakoroltam a részvétet. Mit, járás közben! Félig libegve, hiszen Bódog szinte piaci szatyorként lóbázott izmos karján. — Vegye úgy, szakikám, hogy most maga a telefondoktor. Ha már ilyen jól összejöttünk, hadd panaszoljam el bánatomat. Persze, maga most azt hiszi, részeg vagyok? Az. De telkemre: nem iszákos! Egy évben én csak egyszer rúgok be. Bódog napján. Mert az az én boldogtalanságom. hogy Bódog vagyok ... Mondja, hogyan lehet valakinek ilyen süket neve? — Ez is van olyan, mint a Félix, vagy a Hugó, vagy a Sámuel ... — Kösz’, maga jó ember. Én is jó ember vagyok. Nem értem hát, miért bántanak folyton... — Bántják? Kik? — Mindenki. Az egész élet. — De miért? — A boldogtalanságomat használják ki. Merthogy én mindig szomorú vagyok. És hogyan vigasztalódik egy jó magyar? Borba öli a bánatát... — A névnapján miért ne? — Ja. Mondom, hogy maga ... Tudod mit, tegeződjünk! Szóval, te jó ember vagy. És megértő, aranyos kispofám, gyere, hadd pusziljalak meg. Ügy ni, most pedig igyunk egyet a barátságunkra! — Szívesen tenném, de ... hogy is mondjam ... sietek haza. Nincs időm visszamenni a kóstolóig ... — Kóstoló! Haha! Itt-e a laposüveg. Oda én be nem megyek. Soha! Mert én önérzetes is vagyok, nemcsak jó. Megsértettek. — Mivel? — Azzal, hogy ... de köztünk maradjon ... különben is barátok között nincs titok ... szóval azt mondták, ne menjek oda többé. Vagyis kitiltottak. Illetve kirúgtak. — De miért? — Miért! Rámfogták, hogy ha iszom, kötekedő vagyok. Egy év alatt háromszor kitiltottak, negyedszer nem hagyom magam megsérteni! — Nem értem az összefüggést. Hiszen maga ... hiszen ön ... — hirtelen villámló tekintet! —, hiszen te azt mondtad, hogy csak Bódog-napon iszod le magad ... — Ja. Épp ez az. apikám. — Bódog viszont évente csak egyszer van. — Frászt! Én nem Kis Bódog, vagy Naoy Bódog, vagy Kovács Bódog vagyok, apikám. En Bódog Bódog vagyok. Kétszer Bódog. En nemcsak január 14-én vagyok Bódog. Mindennap. Hát lehet ezt józan ésszel elviselni?! — Változtassa .. d meg az utónevedet... — ajánlottam. Bódog tüstént dühbe gurult. — Hogy én! Hogy én még azt hittem, jó ember vagy. Ja. En azért akartam meglágyítani a szívedet, hogy a kóstolóban csurdíttasd tele ezt az üveget. Mert én oda be nem fe? szem többé a lábam! Engem még egyszer nem fognak megsérteni ... — a / Sáros útszakasz Korlátot a lépcső mellé
