Déli Hírlap, 1975. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-16 / 13. szám

a miskolciaké a szó A feledékeny lottózó fogadóóra Napjainkban százezrek hajszolják szerencséjüket. Totó, lottó, gép­kocsinyeremény (sót, akadt olyan is, aki már lóvei senyén is nyert) — mindmegannyi lehetőség a máról holnapra való meggazdagodás­nak. Vannak, akik kis anyagi áldozatvállalással, vannak olyanok, akik komoly összegek befektetésével próbálják elkapni Fortuna szok­nyáját, vagy legalább a szegélyét megérinteni. Egyesek rapszodiku­san játszanak, mások módszeres szisztémával dolgoznak. A cél azon­ban egy: mielőbb kifogni a várva-várt nagy halat. Nem így tett azonban az a feledékeny szerencsevadász, aki szer­dán este — miután kiállította három lottószelvényét, melynek szá­mai: 5 873 869—70—71 — az Arany János utcai lottózóban, az asztalon hagyta három szelvényét. Gondolom, az igazoló szelvényt eltette! Ha már megvette a szelvényeket, kitöltötte, az utolsó aktust — a szel­vények bedobását — már nem lett volna szabad így elkönnyelmüs- ködni. Képzelje el, hogy pont a 3. héten lett volna ezekkel a sze­rencséseknek remélt számokkal 5-ös találata. (Általában olyankor húzzák ki az ember számait, amikor elfelejti bedobni a szelvényt.) Értesítjük Miskolc város lakosságát, hogy Székely László tanácselnök-helyettes városi tanácstag folyó hó 18-án 9—11 óra között tart elnökhelyettesi, és a 11. sz. választókerületben lakók ré­szére tanácstagi fogadóórát hivatalában, a Tanácsház tér 8. sz. I. udvar 1. em. alatt. Miskolc városi Tanács V. B. titkársága IS éhéz Tisztelt Ismeretlen Lottózó! Mindenesetre aludjék nyugodtan! Én bedobtam ön helyett a szel­vényeket. Ha netán nyerni talál, remélem némi prémiumot -negér- demlck figyelmességemért. P. I. Miskolc Visszakaptam a táskámat parkírozni A főpostánál felállított közlekedési lámpa javítja a közlekedés biztonságát. Vi­szont van egy kis hátránya is. A postát gépkocsival megközelítők parkolási le­hetősége nagyon korlátozott.-#• Testvérvárosunk, Katowice, a lengyel ipar szíve... Lengyelország legnagyobb iparvidé­kének, Sziléziának fővárosa, Katowice gyors ütemben fejlődő és korszerűsödő város. Lakos- sainak száma már meghaladta a 320 000 főt. Az utóbbi években Katowice egész sor szo­ciális létesítménnyel és középülettel gyarapodott, amelyek közül különös figyelmet érde­mel a korszerű, építészeti szempontból kiválóan megoldott pályaudvar és az új városköz­pont. Szilézia legnagyobb városa jelentős ipari és fontos tudományos központ. Két éve mű­ködik Katowicében a Sziléziai Tudományegyetem, amely nemcsak az iparvidék, hanem az ország más ipari központjai számára is képez szakembereket. Kiszolgáltatottak? Ahol a 15 évesek is 14 átáznak Messze van Budapest Bánkúttól! Mit lát a turista Bánkúton? A szép bükki tájat. S a tu- ristaházból? Legfeljebb azt, amit az Észak-magyarországi és a Mátra—Eger—Nyugat-bükki Intéző Bizottság is megálla­pított a közelmúltban megtartott együttes ülésén: hogy az ellátás, a tömegélelmezés mélyen színvonal alatti, a szállás­hely kevés és mélyen osztályon aluli, s hogy a jelenlegi for­mában már tarthatatlan, belátható időn belül intézkedni kell tehát e természeti szépségekben gazdag táj turizmusa, idegenforgalma érdekében. Január 10-én zseblámpa­elemet vásároltam a BIK Herczeg Ferenc utcai 134-es műszaki boltjában. Távozá­som után, már a villamosán vettem észre, hogy ottfelej­tettem aktatáskámat. Mint­egy háromnegyed óra telt el, mire visszaértem, s leg­nagyobb örömömre a táská­A Petneházy utcai bérhá­zaknál, a Park utcában la­kom. A buszmegállóval szembeni utat már lassan két éve nem lehet használ­ni, olyan rossz állapotban van. Most végzik a lakások felújítását, s ez nyilván hozzájárult ahhoz, hogy az A Szentpéteri kapuban levő Katowice étterem és szolgáltatóház között lépcső vezet a lakótelephez. Nagy itt a forgalom, s mivel szemben lakom a lépcsővel, szinte naponta szemtanúja lehetek kisebb-nagyobb bal­eseteknek. A mintegy 40 lépcsőfok mellett nem vezet korlát, s aki itt megcsúszik, vagy rosszul lép, nincs mi­ben megkapaszkodjon. A te­lepen sok idős ember él, akiknek útja naponta erre visz. De nem könnyebb a kismamáknak sem, akik Hirdetés inkognitóban i/f. A város nem egy pontján találkozunk hirdetőtáölák- kal, melyen plakátok invi­tálnak egy-egy rendezvény­re. Csak éppen azt nem le­het megtudni, hogy hová. Ilyen tábla van például a Kazinczy utcában, a főpos­tával szembeni hídra is fel­szerelve. Jó lenne, ha az il­letékes intézmény a táblán az erre a célra üresen ha­gyott részre felírná a címét — tette szóvá T. Árpád ol­vasónk. mat visszakaptam. A bolt egyik dogozója, Cékus Jó- zsefné észrevette az ott-fe- lejtett tárgyat, eltette. A tás­kában többek között 300 fo­rint készpénz is volt. Ez­úton köszönöm meg a fi­gyelmességet. Vida Kálmán Miskolc úttest ilyenné vált. Addig is azonban, míg végleges, hasz­nálható gyalogjárdát ka­punk, szeretnénk, ha egy járdányi részt felszórnának zúzalékkővel, hogy ne kell­jen mindennap a sarat ta­posnunk — írja J. B.-né. karjukon kicsinyeikkel sok­szor szinte akrobatikus mu­tatványokat végeznek. Ad­dig, amíg komolyabb bal­eset nem történik, jó lenne legalább a lépcső egyik ol­dalára korlátot felszerelni! V. I.-né Miskolc Míg azelőtt végig álltak a gépkocsik az épület előtt, most ez — érthetően — ti­los! A Déryné utca legtöbb­ször „dugig” van kocsikkal, a posta melletti utcák vi­szont eléggé szűkek és for­galmasak ahhoz, hogy egy­szerre több kocsi parkíroz­zon ott. Talán a Debrecenyi utcába is beállhatna egy pár kocsi, ha azt alkalmassá tennék arra — javasolja A. V. gépkocsivezető. Találtak egy kulcscsomót A III. kerületben lévő őr­ház és posta közötti részen január 8-án reggel találtak egy bőrtokban lévő kulcs­csomót, lakás-, lift-, és El- zett-záros kulcsokkal. Tu­lajdonosa a Killán-lakótele- pen lévő női fodrászüzlet­ben veheti át. ROVATVEZETŐ: MOLNÁR SANDORNE TELEFON: 18-«1 Ám amiről évtizedek alatt sem esett szó, most is elke­rülte a figyelmet (lévén, hogy nem is feladata az In­téző Bizottságnak). Ez a tu- ristaház nem csak pihenő­szórakozó-. hanem munka­hely is. A gondnokvezető há­zaspárral együtt tíz-tizenegy dolgozója van. Ha van! Mert innen úgy menekülnek az emberek — illetve lányok és asszonyok —. hogy előfor­dul: szakács nélkül, megfe­lelő számú személyzet nélkül maradnak. Várkonyi Miklós, a turis­taház vezetője szerint is, az elmúlt évben kb. 25-en hagy­ták ott a „paradicsomi” munkahelyet. S bár Várko­nyi Miklós ennek okát ab­ban látja, hogy „az itt mun­kára jelentkező fiatal lányok nem bírják az elzárt erdei életet”, mint kiderült: vala­hol egészen másutt van a hiba. HARAGUDOTT A „FELVILÁGOSÍTÁS” MIATT! / Hódosi Zoltán, a turista- ház segédmunkása (un. ud­varosa) kereste fel szerkesz­tőségünket, s hihetetlennek tűnő panaszt adott elő. Rö­vid megszakítással 1972. szeptemberétől dolgozik Bán­kúton. A Várkonyi házaspár 1973 márciusában került oda. De júliusban már Hódosi t összepakolta és elzavarta Várkonyi. Aztán november­ben — amikor nem volt fű­tője a háznak — visszavette a bükki tájtól elszakadni nem tudó fiatalembert. — Most január 8-án, dél­előtt megint odajött hozzám a favágó fészerhez, s közöl­te: azonnal pakoljak, egy óra nnúi''3. nem lehetek már a házban. Majd postán el­küldi a holmimat és a mun­kakönyvemet ... Indok: nem köteles megindokolni, ö az­zal dolgozik, akivel akar. Dehát mégis miért kockáz­tatta a rendkívül törvény- sértő eljárást Várkonyi? — Haragudott rám. amiért a lányokat felvilágosítottam arról, hogy nincs joga a ve­zetőnek naponta 12—14 órát dolgoztatni őket. hisz leg­többje 16—18 éven aluli. Nincs joga a túlóra megfize­tését megtagadni, nincs jo­ga elszedni a borravalójukat, s nincs joga ahhoz sem. hogy hónapokig ne adja ki a szabadnapjukat! — mond­ta Hódosi. „DÉZSATÜNDÉREK LESZTEK .. Nem akartam elhinni, amit a fiatalember mondott. Kép­telenségnek tartottam, hogy valaki ennyire semmibe ve­gye a Munka törvényköny­vének rendelkezéseit. Am többen is bizonyították. így például Spisák Ágnes, aki nem egészen 15 éves ko­rában került Bánkútra, s három és fél évig dolgozott ott, mígnem tavaly novem­berben felmondott. Most Miskolcon, az Ínyenc bolt dolgozója. — Voltam Bánkúton taka­rító. konyhalány. felszolgáló és betanított szakács, a sön- tésben csapos. Reggel nyolc­tól este tízig-tizenegyjg min­dig volt munka. Túlórát nem kaptunk, a borravalót a fő­nök zsebrevágta. nem volt naponta elszámolás, előfor­dult, hogy három hónapig nem kaptam szabadnapot. Pedig a munkaszerződésben is benne van. hogy hetenként ki kellene adnia. Amikor felmondtam. Várkonyi ijeszt­getett: „Hova mentek? Dé­zsatündérek lesztek, beful­ladtok a mosogatóba, még ke­nyeret sem fogtok enni!” Karácsonykor felhívtam, bol­dog ünnepeket kívántam ne­ki. s megmondtam: itt több kenyeret keresek, s hét és fél órai munkával... BEZÁRTÁK A MOSOGATÓBA! A most 16 éves Zámbori Anna. a megyei tanács bü­féiében helyezkedett el. mi­után — Spisák Ágival együtt felmondott Bánkúton. — Fél évig dolgoztam ott. 1250 forint fizetésért, ami- bő] lejött a havi 40 forint szálláspánz. és a napi 7.50 étkezési pénz. És nem nyolc­órai munkával kerestük a maradék összeget, hiszen reggel fél nyolcra már tal­pon kellett lenni. Ha meg­álltunk. már k'ahált a ve­zető vagy a felesége. Azt mondták, azért nem adják ide a borravalót, mert nem dolgozunk, csak állunk. A 15 éves Jakab "larff. a ifi _ 17 éves Dajka Lidit és Daj­ka Jolánt bezárták a moso­gatóba. hogv „el ne lógják” az időt. Még a WC-re is csak 2 nercet adtak nekik . Miért tűrték? Gvereklá- nyok. azt sem tudták, hogv mi a munkajogi törvény, a kollektív szerződés, "agy a szakszervezet. Ellenőrzés” (Messze van Budapesttől Bánkút' — állapította meg az Intéző Bizottság!) Ha a Turistaházakat Ellátó Válla­lattól le is jöttek, ki állt szóba a felszolgálókkal? A kis hegyi falvakból. Igrici­ből. Rakacáról Bánkútra ke­rült gyereklánvokat tudat­lanságuk. tapasztalatlansá­guk szolgáltatta ki a szabad- kasszás vezetőnek, aki nem akarja tudomásul venni, hogv törvényeinknek a he­gyek között is érvényesülni kell! Reméliük. a felettes szerv is így gondolja ezt! RADVÁNYi ÉVA Ö jött nekem, avagy sietős lépteimmel én rohantam bele a de­rékszögben forduló utcasarkon — biz’ én azt sem tudom. Csak arra emlékszem, hogy nagyot nyekkentem, meg arra, hogy amit mondani akartam, az így hangzott volna: pardon! De se nyelni, se szólni nem tud­tam, mert úgy két méter magasból az arcomba vigyorgott s a harapófogó szorí­tásával megragadta a karomat. — Hé, szakikám, ne kötekedjen! In­kább essen meg a szíve rajtam nagy szomorúságomban. — Bocsánat, dehogy kötelcszem, nem is ismerem magát... — Bódog vagyok. — De hisz’ az imént mondta, hogy szo­morú. — Ja. A nevem Bó­dog. Én boldogtalan. Essen meg a szíve egy szerencsétlenen... — Kérem, ha úgy tetszik . . . — Ja — mondta Bódog, belém karolt, elindultunk s járás közben gyakoroltam a részvétet. Mit, já­rás közben! Félig li­begve, hiszen Bódog szinte piaci szatyor­ként lóbázott izmos karján. — Vegye úgy, szakikám, hogy most maga a telefondok­tor. Ha már ilyen jól összejöttünk, hadd panaszoljam el bána­tomat. Persze, maga most azt hiszi, ré­szeg vagyok? Az. De telkemre: nem iszá­kos! Egy évben én csak egyszer rúgok be. Bódog napján. Mert az az én bol­dogtalanságom. hogy Bódog vagyok ... Mondja, hogyan lehet valakinek ilyen süket neve? — Ez is van olyan, mint a Félix, vagy a Hugó, vagy a Sá­muel ... — Kösz’, maga jó ember. Én is jó em­ber vagyok. Nem ér­tem hát, miért bán­tanak folyton... — Bántják? Kik? — Mindenki. Az egész élet. — De miért? — A boldogtalansá­gomat használják ki. Merthogy én mindig szomorú vagyok. És hogyan vigasztalódik egy jó magyar? Bor­ba öli a bánatát... — A névnapján mi­ért ne? — Ja. Mondom, hogy maga ... Tudod mit, tegeződjünk! Szó­val, te jó ember vagy. És megértő, aranyos kispofám, gyere, hadd puszilja­lak meg. Ügy ni, most pedig igyunk egyet a barátságunkra! — Szívesen ten­ném, de ... hogy is mondjam ... sietek haza. Nincs időm visszamenni a kós­tolóig ... — Kóstoló! Haha! Itt-e a laposüveg. Oda én be nem megyek. Soha! Mert én önér­zetes is vagyok, nem­csak jó. Megsértettek. — Mivel? — Azzal, hogy ... de köztünk marad­jon ... különben is barátok között nincs titok ... szóval azt mondták, ne menjek oda többé. Vagyis ki­tiltottak. Illetve ki­rúgtak. — De miért? — Miért! Rámfog­ták, hogy ha iszom, kötekedő vagyok. Egy év alatt háromszor kitiltottak, negyed­szer nem hagyom magam megsérteni! — Nem értem az összefüggést. Hiszen maga ... hiszen ön ... — hirtelen villámló tekintet! —, hiszen te azt mondtad, hogy csak Bódog-napon iszod le magad ... — Ja. Épp ez az. apikám. — Bódog viszont évente csak egyszer van. — Frászt! Én nem Kis Bódog, vagy Naoy Bódog, vagy Kovács Bódog vagyok, api­kám. En Bódog Bó­dog vagyok. Kétszer Bódog. En nemcsak január 14-én vagyok Bódog. Mindennap. Hát lehet ezt józan ésszel elviselni?! — Változtassa .. d meg az utónevedet... — ajánlottam. Bódog tüstént dühbe gurult. — Hogy én! Hogy én még azt hittem, jó ember vagy. Ja. En azért akartam meglágyítani a szíve­det, hogy a kóstoló­ban csurdíttasd tele ezt az üveget. Mert én oda be nem fe? szem többé a lábam! Engem még egyszer nem fognak megsér­teni ... — a / Sáros útszakasz Korlátot a lépcső mellé

Next

/
Oldalképek
Tartalom