Déli Hírlap, 1975. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-14 / 11. szám

Húzzák, csavarják, hajlítják A meós csak egyszer tévedhet Centrum-hétfő Tegnap, a hagyományok­nak megfelelően, ismét Cent­rum-hétfőt tartottak a mis­kolci áruházban. Ezúttal férfiingeket lehetett vásárol­ni 20 százalékkal olcsóbban. Az akciónak igen nagy sike­re volt. Orbán Lajos áruforgalmi vezető elmondotta, hogy a Centrum-hétfőnek az elmúlt évben kialakult rendszere gyakorlatilag a propaganda céljait szolgálta, éppen ezért többségében keresett cikkek­ből adtak kedvezményt. Az országszerte bevált akció to­vábbfejlesztését most terve­zik a Cent1' s''',k ve­zetői. * Ha a huzal elszakad, a mutató megáll. Ez a műszer a sza­kítószilárdságot méri. Az írótól senki sem kéri számon, hogy milyen a kéz­irata, hány áthúzás, javítás, finomítás történt, amíg a már nyomdafestékre érett mű elkészül. A produkció a lényeg! Bármely alkotás ér­téke, becsülete csak önmagá­val mérhető, nem pedig az­zal az áldozattal, amely lét­rehozta. Ez az értékmérő igazság nemcsak a szellemi, hanem az anyagi világban is érvé­nyes. Magánügy, vállalati ügy egy-egy termék megszü­letésének tengernyi gondja. De miután az ellenőrző lapra rákerül a MEO pecsétje, s az árut a termelőüzemből a raktárba fuvarozzák: jellege megváltozik, s kilép a kisebb közösség öntörvényű világá­ból. Jó gyárban jó az ellenőrzés A felelősség mozgatja azt a kezet, amely a negyed gyu- fásdoboz nagyságú stemplivel zöld utat biztosít a gyári emblémás terméknek. Erről vallottak tegnap a December 4. Drótművek fiatal meósai. — Senki sem születik el­lenőrnek. De ha már „rend­őr” lesz, igyekszik méltó lenni a bizalomra. — Mert bizalmi állás ez. A meós csak egyszer téved­het. Ügy, mint a tűzszeré­szek. — Nem alábbvaló a mi munkánk azokénál, akik az üzemben dolgoznak. Mi is, akár csak a munkások, a ne­vünket adjuk minden egyes huzalköteghez. Bennünket is éppúgy kötelez a gyár neve és hírneve. — Csak a jól szervezett, egyenletesen magas színvo­nalon termelő gyárban jó az ellenőrzés. És a miénk jó gyár... — Egyszer valaki megkér­dezte tőlem, hogy milyen vi­szonyban vagyok azokkal a kollégákkal, akik gép mellett dolgoznak, s akiknek a ter­mékét én ellenőrzőm. Mit mondhattam erre? Csak azt, hogy jó viszonyban. ' Azt a kollégák is tudják, hogy én miért kapom a fizetést... Ha valahol hiba van, szólok. Más a munka és más a sze­relem. A minőség a közös érdek Szarka Gyula, a drótgyár 120 tagú meós-gárdájának vezetője prózaibban fogal­maz. — Az anyagba nem lehet belelátni... Nekünk mégis az a dolgunk, hogy a rak­tárba csak kifogástalan ter­mék kerüljön. A mélyben látszólag kü­lönféle érdekek munkálnak. Aki a gépen dolgozik, az a mennyiséget hajtja. A meós a hibát keresi. A gyár az ér­tékesített termékek összegé­vel számol... De ebben az esetben fölösleges az érdekek fölparcellázása. Az elmúlt évek bebizonyították, hogy a munkás is, a gyár is, a nép­gazdaság is akkor jár legjob­ban, ha az üzemet kifogásta­lan minőségű termék hagyja el... Az elmúlt év első felé­ben a sok országba exportáló drótgyár egyetlen külföldi partnere sem reklamált. És a második félévben? — Ez az időszak még nem zárult le. Igaz, a múlt szom­baton érkezett egyik nyugati cégtől észrevétel, hogy a tő­lünk kapott huzalon kevés a horgany. Bosszantott a do­log. Nemcsak a gyár, hanem a MEO presztízse is veszély­ben forgott. Utánanéztem a dolognak. Kiderült, hogy a cég más szabvány szerint rendelt, mint amilyen szab­vány szerint a minőségi vizs­gálatot végezte. A reklamáció így jogtalannak minősült... Ha hibás, kékre festik A külföldi piacot nem könnyű megszerezni, nem könnyű megtartani, de rop­pant könnyű elveszteni. És ezt nemcsak az üzletkötők tudják, hanem azok is, akik a huzal tekercsek két-két vé­géről vett mintákat ellenőr­zik: azaz szakítják, csavar­ják. hajlítják. Ha valamelyik minta nem állja ki a próbát, akkor a vizsgálati jegyző­könyv megfelelő rovatába hatalmas H betű kerül, amely jelzi, hogy a huzalkö- teg hibás. A tévedések (és az újrafelhasználás) elkerülése érdekében a vizsgán megbu­kott drótot lemoshatatlan kék festékkel jelölik meg. A dolgok mögé ténylegesen a vegyi laboratóriumban néz­nek. Itt nemcsak a készter­méket, hanem az alapanya­got is vizsgálják. A savfürdő után a százszoros nagyítású fémmikroszkóp feltárja az acél szövetszerkezetének hi­báit. A diagnózist a medicina megállapítása követi. így az­tán a zajos üzemektől távoli-#• A fémmikroszkóp az acél szövetszerkezetének vizsgálatára szolgál. A százszoros nagyítás feltárja a hengerlésből, hőkezelésből eredő hibákat. (Kerényi László felvételei) Koncepciók — IS évre 9 leszink? laboratórium fehérköpenyes meósai közvetlenül is be­avatkozhatnak a termelésbe. Szólnak,, figyelmeztetnek, ha kell. De — akár hiszik, akár nem — a drótgyári ellenőrök jobban szeretik, ha nem kell szólni. Mert akkor minden rendben van. (brackó) Elkészült Miskolc 15 éves egészségügyi fejlesztési koncep­ciója, amelyet a lakosság várható egészségügyi helyzetének figyelembevételével, tehát bizonyos prognózisra alapítva dol­goztak ki. jje Vasforgács az égetőcsó­nakban. A mérés megmutat­ja, hogy mennyi szenet tar­talmaz az alapanyag. Az egészségügyi szakembe­rek véleménye szerint a kö­vetkező másfél évtizedben tovább csökken a tbc-ben és a többi „klasszikus” fertőző betegségben szenvedők szá­ma. Ugyanakkor a technika fejlődése, a foglalkozási és munkahelyi ártalmak foko­zatos kiszorításához s a sza­bad idő további növekedésé­hez vezet. A vírusos megbe­tegedések veszélyével azon­ban fokozottabban kell szá­molni, s figyelembe kell ven­ni a mentál-higiénés — vagyis környezeti — ártal­mak terjedését. Anya- és csecsemővédelem Az egészségügynek számol­nia kell azzal is, hogy a né­pesedéspolitikai intézkedések hatására jelentősebb hang­súlyt kapnak az anya- és csecsemővédelem, a gyer­mekellátási feladatok. Ezzel egy időben — az átlagos élet­kor meghosszabbodása miatt — az idős korú lakosság egészségügyi és szociális el­látásáról is gondoskodni kell. A fejlesztési koncepció ugyanakkor hangsúlyozza azt is, hogy a következő 15 év­DIGEP-kirenMség Beínrádban A Diósgyőri Gépgyár sok országba szállít gépi beren­dezéseket. Az egyik legrégeb­bi exportpiac Jugoszlávia, ahová 1968 és 1973 között mintegy 2,5 millió dollár ér­tékű vasúti kerékpárt, szer­számgépet, kábelgépet szál­lítottak. A tavalyi becsült 435 ezer dolláros exporttal szemben az idén már majd­nem egymillió, 1978-ban pe­dig már 1,5 millió dolláros jugoszláv exportra számít a DIGÉP. E dinamikus növe­kedésben kétségkívül, szere­pet játszik, hogy Moszkva után Belgrádban is létesített saját kereskedelmi kirendelt­séget a diósgyőri vállalat. A DIGÉP-nek a szovjet vállalatokkal, intézmények­kel folytatott egyre bővülő kereskedelme bebizonyította, hogy érdemes a vállalatnak az ilyen fontos piacokon ön­álló kereskedelmi kirendelt­séget létesíteni. A több mint öt éve működő moszkvai ke­reskedelmi kirendeltség iga­zolta, hogy a kapcsolatok bő­vítésére sokkal több lehető­ség van ily módon, mint ha csak a külkereskedelmi vál­lalatok szakemberei, megbí­zottai végzik ezt a munkát. Belgrádban Kuszmann Ká- rolynak, a műszaki kereske­delmi főosztály volt vezető­jének irányításával egy éve működik a DIGÉP kereske­delmi kirendeltsége, nagykö­vetségünk kereskedelmi ki- rendeltségén belül. Felméré­seik során megállapították: a DIGÉP elsősorban kábelipari berendezéseire, szerszámgé­peire és hűtőházaira talál­hat vevőt a jugoszláv piacon. ben — a megelőző intézke­dések ellenére — az üzemi, közlekedési és háztartási bal­eseteknél csak relatív csök­kenés várható, míg a balese­teken belül a súlyosabb, in­tenzív ápolást igénylő esetek száma növekedhet. Edzettebb fiatalokat! Várhatóan tovább fejlődik a lakosság általános művelt­ségi színvonala, éppen ezért jelentős erőfeszítéseket kell tenni az egészségügyi kultú­ra, az egészséges életmód ki­alakításáért is. Növelni kell a lakosság — főleg az ifjú­ság — testi és szellemi ed­zettségét, teherbíró, és al­kalmazkodó képességét. A prognózis szerint mind a betegségi, mind pedig a halálozási okok között veze­tő helyen maradnak a szív­ás érrendszeri megbetegedé­sek, s a daganatos betegsé­gek. A koraszülések s a ve­szélyeztetett terhesek száma sem csökken a másfél év­tized alatt az optimális szint­re, s fennmaradnak még az urbanizációs ártalmakból fa­kadó betegségek: a neurózi­sok, az alkoholizmus, a kó­ros gyógyszerfogyasztás és az öngyilkosság. Mindezekből fakadóan a városnak, mint kiemelt fel­sőfokú központnak, a fekvő­beteg-ellátás területén, de a szakorvost igénylő járóbeteg­ellátás területén is kettős feladata lesz: a területi spe­ciális feladatok, amelyeket a Megyei Vezető Kórházban koncentráltan kell végrehaj­tani, s az alapellátás, ame­lyet a város és vonzási kör­zete részére Miskolc tanácsi kórházainak kell megolda­niuk. Szanatóriumi hálózat Az egészségügyre háruló feladatok megkövetelik tvhát a város két kórházának — a Semmelweis és a Vasgyári Kórháznak — a rekonstruk­cióját. Az elképzelések sze­rint például a Semmelweis Kórházban felépül a 120 ágyas sebészeti pavilon, amely a fül-orr-gégészeti, az urológiai és az elmeosztály bővítését is lehetővé teszi a felszabaduló épület felhasz­nálásával. Elkészül egy 64 ágyas új szülészeti pavilon, s — a hetedik ötéves terv idő­szakában — egy 80 ágyas ideggyógyászati pavilon is. A Vasgyári Kórházban az ötödik ötéves terv során megkezdik az új sebészeti pavilon építését, s a város- rendezés során felszabaduló, a kórház szomszédságában levő iskola és más lakóépü­let átalakításával 160 ágyas belgyógyászati osztály ala­kítható ki. Ugyancsak régi épületek átalakításával old­ható meg a kórházi labora­tórium és gyógyszertár kor­szerűsítése, valamint kór­bonctani osztály létesítése. A 15 éves kórházfejlesztési koncepció szerint meg kell kezdeni a megyei szanatóriu­mi hálózat kiépítését, fel­használva megyénk gyógyvi­zeit és klimatikus gyógyté- nyezőit. így elsősorban a Zsóri-fürdőt, a jósvafői Bé­ke-barlangot, s ezeh túl egy, a Soproni Állami Szanató­riumhoz hasonló feladatokat ellátó szanatóriumot kell lé­tesíteni a Zempléni-hegyvi­déken. Ezek — ismételjük — még nem tervek, csak elképzelé­sek a következő másfél év­tizedre! R. É. Hiánycikk az OR H O-film, de úton van az után pótlás Már két hónapja hiány­cikknek számítanak a nép­szerű ORWO-filmek. A szak­üzletekben azt állítják: nem érkezett belőlük az utóbbi időben. Telefonon felhívtuk dr. Zentai Róbertét, az OFOTÉRT Vállalat kereske­delmi igazgatóját, — Az elmúlt év végén túl­zott mértékben vásárolt a közönség az OFOTÉRT-bol- tokban, és elsősorban az ORWO-filmeket vitték. So­kan ugyanis úgy tudták, hogy jelentősen felmegy az áruk. De csak a Forte-filmek ára emelkedett — kis mértékben. — Az év elején vagyunk, az idén az NDK-ból még nem érkeztek meg a meg­rendelt szállítmányok. De már úton vannak, s a rak­tárakat ismét fel tudjuk töl­teni. Még néhány napig kér­jük a fotósok türelmét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom