Déli Hírlap, 1975. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-10 / 8. szám

STOP! EGY PERCRE!

Az „új” Autó-Motor

Autósok, motorosok rovata

Az cv elejétől a korábbinál bővebb terjedelemben, 48 oldalon jelenik meg az Autó —Mo.or. Az „új" lap az eddigi 3 forint helyett 5,50-ért kapható. A szerkesztőség jó előre beharangozta a változást, az olvasók pedig kíváncsian várták: megéri-e a majdnem dupla pénzt a lap? Nos, aki az első számot megvásárolta, nem panaszkodhat.

Több olyan érdekes cikk, tanulmány is helyet kap ezután a lapban, amelyek közlését eddig a szerényebb oldalszám nem tette lehetővé. Jó példa erre Baracs Dénes „Kínában közlekedtem" című cikksorozata, amely két teljes oldalt foglal el. Keresztesi István tanulmánya — ugyancsak két oldal terjedelemben — az oldalszélnek a különböző autótípusokra gyakorolt hatását elemzi közérthetően és mégis tudományos színvonalon.

Sokan azt hihetik, hogy a lap ezentúl betéttel együtt jelenik meg. A 17-től, a 32. oldalig terjedő rész ugyanis önálló egység, sőt más papírra is nyomták. Korábban a lap is közölte, s kérdésünkre a szerkesztőség is megerősítette, hogy csak kény- szerűségből, s csupán az első két számnál választották ezt a nyomdatechnikai megoldást. A harmadik számtól kezdve már azonos papírból készül, s egybefűzve jelenik meg a 48 oldal.

Érdemes azonban még szót ejteni erről a „betétről” — közérdeklődésre számot tartó • cikkei miatt. Az Egy baleset margójára, a Dohányzás vezetés közben, az ön és az autó, a Polski Fiat 126-p teszt, vagy az Autóstoppal Jugoszláviában cí- műek bizonnyal a lap legtöbb olvasójának figyelmét felkeltik.

Több új rovat is indult a lapban. A Bélyeg és kerék című az autós filatélisták- nak szerez örömet. A bővebb terjedelem lehetővé tette, hogy ezentúl minden számban szerepeljen keresztrejtvény. Üj rovat a Humor is. (ízelítőül egy vicc a rovatból: „Kérdés az autóvezetőtanfolyamon : „Mit csinál legelőször a vezető, ha defek- tet kap?” „Káromkodik egy nagyot.” .. .)

A korábbinál drágább, ám lényegesen tartalmasabb és bővebb terjedelmű Autó- Motort már a megjelenést követő napokban elkapkodták. Érdemes volt tehát újítani a szerkesztőségnek.

Ny. I.

Könyvbarátok

klubjai

A Szovjetunióba látogató külföldieket mindig meglepi, hogy nemcsak a könyvtárakban olvasnak az emberek, hanem mindenütt: a metrón, a parkokban, az autóbuszon, a vonaton.

Hogy milyen népszerű a Szovjetunióban a könyv, arról az utóbbi években mind gyakrabban létrejövő gyári, intézményi könyvbarát klubok is tanúskodnak. Ezek célja, hogy kialakítsák az emberekben az irodalmi ízlést, és hogy megtanítsák őket arra, hogy helyesen ítéljék meg az egyes irodalmi alkotásokat. Ezen kívül a klub tagjai — tapasztalat- cserék. más könyvbarátokkal való találkozások útján — megtanulják, milyen otthoni könyvtárat állítsanak össze, hogyan készítsenek katalógust, tartalmi kivonatot egyes műalkotásokról. Rendszeresen rendeznek vitaestet egy-egy könyvvel kapcsolatban, továbbá irodalmi vetélkedőket.

Takarékossági terv

o

A Miskolci Üveggyárban január 4-ére készítik el a takarékossági tervet melynek összeállításában a vállalat műszaki vezetői működtek közre. A takarékos- sági program célja az importanyagok felhasználásának csökkentése és a minőség javítása.

Több lány készül szakmunkásnak

A népgazdasági terv az 1975-ös évre 61 300 szakmunkástanuló felvételét irányozza elő. Ezeknek az elsőéveseknek a zöme az általános iskolát júniusban elvégző 122 800 fiatal közül kerül ki. A Munkaügyi Minisztérium szakoktatási és továbbképzési főosztályán biztatónak ítélik az új tanév felvételi kilátásait. Ezt egyébkent a múlt évi kedvező tapasztalatokra alapozzák, amikor az általános iskolát végzettek közül csaknem ötezerrel több elsőévest vettek fel a tervezettnél. A szakképzett munkásnők arányának további növelése érdekében most 19 600 leánytanuló felvételét vették tervbe, az előirányzott összlétözém 32 százalékát. Ez a célkitűzés összhangban van azzal a kedvező tendenciával, amely már az elmúlt tanévet megelőző kiválogatásnál is érvényesült; tovább javult a leányok aránya a szakmunkásképzésben.

Ma indult el olaszországi útjára ezer bárány a Szerencs környéki, mezőkövesdi es putnoki termelőszövetkezetekből. A Gyapjú- és Tex- tilanyag-forgalmi Vállalat az idén is több vagon bárányt exportál a nyugati országokba.

Volán-utak

Háromnapos szovjet úttal kezdte az évet a VOLÁN Utazási Iroda; a kárpátaljai kiránduláson 45 utas vett részt. Az iroda tavaly 350 csoportot utaztatott és 1100- at fogadott. Az idén 40 belföldi és 21 külföldi programon vehetnek részt az utazni vágyók.

A jándék

A berlini állatkert ajándékaként hattyúk érkeztek a védett, Holt-Tisza menti Tős- erdő forrástavára. A hófehér vízimadarak repülőgéppel tették meg az utat Buda1975. január 14-én jelenik me? az Albert Schweitzer születésének 100. évfordulója alkalmából készített 40, 60, 80 filléres, 1.20, 2, 4 és 6 forintos címletekből álló bélyegsorozat. 483 000 fogazott és 4500 fogazatlan példányban, több színű mélynyomással az Állami Nyomdában készü't, Légrády Sándor grafikusművész, terve alapján. A bélyegek 40 bélyeget tartalmazó nyomdai ívekben készültek. A bélyegek fekvő téglalap alakúak, perforálásig terjedő méretük 35x59,4 milliméter.

A 40, 60. 80 fillér. 1.20 és 2 forintos bélyegek alaprajza közös, csupán az ábrázolt kép és az értékjelzés változik címletenként. Ezeken a bélyegeken a felső vízszintes széllel párhuzamosan „Magyar Posta” szövegrész; a 40, 60 filléres és 1.20 forintos bélyegeken a bal alsó sarokban, a 80 filléres és a 2 forintos bélyegeknél a jobb alsó sarokban az értékjelzés vörösbarna színnel olvasható. A bélyegképek alatt stilizált arany szalagon fehér és sárga betűkkel „ALBERT SCHWEITZER 1875—1965” felírat olvasható. A felírat alatt balra az 1975-ös évszám, jobbra a tervezőművész neve arany színnel látható. A 4 forintos és a 6 forintos bélyegen a felső vízszintes széllel

hattyúk

pestig, s már az új környezetükkel ismerkednek. A forrástó, amelyet erdő övez, télen sem fagy be, s az egyéb feltételek is adottak ahhoz, hogy meghonosuljon a hattyúcsalád.

párhuzamosan „MAGYAR POSTA” felirat; a 4 forintos bélyegnél jobbra fent, a 6 forintos bélyegnél jobbra lent az értékjelzés vörösbarna színnel látható. A bélyegképek alatt balra az 1975-ös évszám, jobbra a tervezőművész neve lila, illetve rózsaszínnel olvasható. A 40 filléres bélyeg az Albert Schweitzer által alapított kórház építési munkáját, a 6o filléres bélyeg a kórházi ápolás egyik jelenetét, a 80 filléres bélyeg az Ogo- we folyón történő betegszállítást, az 1 forintos bélyeg a kórház számára érkező karitatív szállítmány érkezésének egy jelenetét, a 2 forintos bélyeg Albert Schwitzernek a kórház javára történő kiterjedt levelezését szimbolikusan, a 4 forintos bélyeg a Nobel-békedíj plakettjének egyik oldalát, a békedíj átadásának évét, Albert Schweitzer ne\Tét, születési és halálozási évszámát babérággal, a 6 forintos bélyeg Albert Schweitzer portréját aláírásával ábrázolja. A portrétól balra J. S. Bach neve, művének részlete és egy barokk angyal, a portrétól jobbra orgonasíp sorai láthatók,, utalással Schweitzer orgonaművészi és Bach-kutatói tevékenységére.

V. GY.

BÉLYEGGYŰJTÉS

jfc ókori gabonatároló edények

(Kerényi László felvételei)

Tudománnyal, szerencsével

Régészek

között

Hónapok óta halasztgatjuk mar ezt a találkozást, de hát a régészekkel nem könnyű összejönni. Amíg nincs fagya a földnek, a kutatóárkokat bújják (a múzeumnak ezen az osztályán mindenkinek van j gumicsizmája, esőt, sarat bíró ruházata), az ősz pedig a maga múzeumi hónapjával benn is éppen elég munkát ad. Arról már nem is beszélve, hogy több év után a múlt év utolsó negyedében nyíltak meg a Herman Ottó Múzeum állandó kiállításai, s végre a várban is egységes egésszé állhatott össze a régóta gyűjtögetett anyag.

Most végre együtt mind a három régész, Bárdos Edit, Gábor Judit, Hellebrandt Magdolna. (Utpbbi szabadságát szakította meg a mostani találkozás kedvéért.) Hárman együtt olyan félelmetes szellemi erőt képviselnek (persze külön-külön sem lenne velük könnyű mérkőzni), hogy csaK nagy körülírásokkal merek a dologhoz kezdeni.

^ A bronzleleteket vitrinekben őrzik

— Megfigyeltem, hogy a régészek sokszor nem örülnek a sajté nyilvánosságának.

— Ügy hisszük, ennek nagyon érthető okai vannak. Elsősorban talán az, hogy a sajtószervek — természetükből adódóan — frissen, gyorsan — szenzációt keresve — akarják közzétenni a birtokukba jutott információkat. Nekünk viszont nagyon sokszor meg kell gondolni, míg valamit kimondunk. Egy sáros — esetleg évezredek óta lappangó — lelet „szóra bírása” nem könnyű dolog. Ezzel persze nem akarjuk misztifikálni a régészek tevékenységét, de való igaz, hogy rendkívül sokoldalú megközelítés szükséges ahhoz, hogy valamiről kimondjunk valamit. Arról már nem is beszélve, hogy olykor — hála az érdekfeszítő tálalásnak — széttapossa a közönség kutatási szelvényeinket, vagy lelkes amatőrök is ásni kezdenek, több kárt csinálva, mint hasznot.

— Éppen ezért kellene —, s talán a mostani is jó alkalom erre — kicsit többet közhírré tenni a régészet lényegéről.

— Ez nem rajtunk múlik. A régész éppen olyan szívesen beszél a maga munkájáról, mint más szakember. Az elmúlt évek folyamán számtalanszor próbálkoztunk vándorkiállításokkal, ismeretterjesztő előadásokkal, sajnos az érdeklődés lehangolóan kicsiny volt.

— Talán az is közrejátszik ebben, hogy múzeumaink egészen mostanáig amolyan szent helyek; templom-hangulatot árasztanak. A látogató azt érzi, hogy itt csak rácsodálkozni lehet a tárgyakra.

(Nem írom le, hogy ezek után milyen heves vita kerekedett közöttünk. A régészek szinte megoldhatatlannak tartják, hogy a múzeumokban „szabadon” járjanak- keljenek s a tárgyakat tapogassák a látogatók. Még az is elhangzott, hogy az orvosok nem adják a beteg kezébe steril műszereiket. Később, mikor az . indulatok csendesedtek, kiderült, hogy nincs közöttünk kibékíthetetlen ellentmondás.)

— A tárgyak egy részéről persze lehet másolatot készíteni, s ezek lehetővé teszik a többoldalú érzékszervi megközelítést is. Mi azért vagyunk dühösek, ha a látogató, de különösen az amatőr gyűjtő birtokolni akarja a tárgyat. Ki tudja, mi minden lappang, s nem válhat közkinccsé, mert az illetők saját tulajdonuknak tekintik. Még iskolákkal is voltak konfliktusaink. Néhány oktatási intézmény elvárná, hogy a múzeum „kihelyezett tárgyaival” teremtsen iskolai gyűjteményeket, Pedig nem az ilyen kirakatok a fontosak, hanem az, hogy fogékonyakká tegyük a gyerekeket a régészet, a néprajz vagy az irodalomtörténet iránt.

— Annál is inkább fontos ez, mert a régészeknek is szükségük van bizonyos társadalmi segítségre.

— De még mennyire! Per- sze, nem úgy, hogy valaki több leletnek is birtokába jut (volt már ilyen), s darabonként adja el azokat a múzeumnak. Hanem inkább úgy, hogy azonnal értesít bennünket, ha valahol valamit kiforgat az eke, felszínre hoz a földgyalu. Ezt egyébként törvényerejű rendelet írja elő ...

— Talán idézzük is a rendeletet.

— „Ha a föld felszíne alól a földmunka során muzeális jelentőségű ingóság vagy építmény kerül elő, a munka felelős vezetője köteles arról a múzeumnak 24 órán belül jelentést tenni. A bejelentéssel egyidejűleg köteles a. munka felelős vezetője a lelőhelyen folyó munkálatokat felfüggeszteni és gondoskodni arról, hogy a lelet és környezete a szakértői vizsgálatig a további kutatások lehetővé tétele érdekében érintetlenül, a megtalálás időpontjának megfelelő állapotban maradjon.”

— Volt már ilyen bejelentésre példa?

— Még egyetlen egyszer sem. Annak viszont örülünk,

hogy a nagy beruházások, építkezések megkezdése előtt már értesítenek bennünket is. Ez azért fontos, mert a munkák megkezdése előtt a régésznek is meg kell vizsgálni a terepet. Ez olyan nagy munka, hogy szakmai közösségek kellenek hozzá, hiszen vízrajzi, helytörténeti felderítés, okleveles elemzés, s a szakirodalom alapos áttanulmányozása — hogy csak a legfontosabbat említsük — szükséges ahhoz, hogy szóra bírjuk a terepet. Legközelebb ilyen munkánk az emőd—bükkábrányi erőmű építési területének felderítése. A munkát a Nemzeti Múzeummal együtt végezzük.

— Befejezésül engedjenek meg egy — bizonvára bosszantó, irritáló — kérdést. Él-e a régészekben a kincskeresés szenvedélye?

— Ha arra gondol, hogy aranyat akarunk találni, akkor úgy válaszolhatunk, hogy nem. Mert nem a nemesfém az érték, hanem mindaz, ami fogódzót jelent számunkra; utat a régi korokhoz. Éppen ezért hagyon fontos, hogy az adott környezetben lássuk a tárgyat. Sem a csontokat, sem a cserepeket, sem a fémeket nem szabad megbolygatni, hiszen ha nem ismerjük a lelőhelyet, akkor már szinte értékét veszti, vagy vesztheti a lelet. Ezért kérjük ismételten, hogy szóljanak nekünk azonnal, ha megmutat valamit a föld rejtett kincseiből.

★

Megyénk páratlan értékű régészeti lelőhely, itt a Szeleta-bar- Jang. Ugyancsak ismert az itt kialakult késő bronzkori fémművesség is. így hát ezrek és ezrek csodálhatlak a múzeum őskőkori anyagát a híres emberalakos centeri urnákat vagy a késő bronzkor prügyi, kurity- tyáni s 'más leleteit. És sokat ígér a következő évtizedekben a földvárak ásatása is. Régészeinknek — természetesen nemcsak a miskolciakra gondolunk — van ehhez szellemi erejük, s reméljük lesz szerencséjük is. Mert ehhez a tudományhoz, mesterséghez szerencse is kell.

(gyár mari)