Déli Hírlap, 1975. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-31 / 26. szám

Fiúk! Nem lóverseny! A 9, tizenhatok? naqy í u Reggel, fél hat után indult az új „panorama” busz a fővárosba. A „lé*számellenőrzésnél” 23-an jelentkeztek Szabó Géza edzőnél. Az utazás igen kellemes volt a rendkívül kényelmes, meleg s zajtalan Ikaruson. Eleinte nem esett szó a versenyről, később azonban fel­éledtek a játékosok a korai kelés okozta kábulatból, s elkezdődött az utolsó „felkészülés”. Átöltözés a Népstadionban, s irány — a ló­versenypálya (ami a BNV új területének szomszédságában, az Al- bertirsai úton található. Apropó! Flóri is ott volt — mint néző.) Min­denki ott volt, aki ma a magyar labdarúgás élvonalában szerepel — szövetségi vezetők, edzők, na és természetesen a főszereplők, az a 338 játékos, aki a tizenhat NB I-es csapat képviseletében rajthoz állt a hóborította széles pályán. A nézők vagy kétezren lehettek, igaz, csütörtök délelőtt 11 óra volt. Pontosan 11 órakor a központi dombon álló starter meglendí­tette a zászlót, s a hatalmas tö­meg nekilódult. Nagyon kellett vigyázni a rajtnál, hiszen min­denki azonnal a sövény mellé, a belső körhöz igyekezett. (Nem a legszerencsésebb megoldás volt az egyszerre történő indítás, hi­szen az utolsó sorba szorulók a nagy tülekedésben csak jelentős hátránnyal futhattak át a rajt­vonalon !) „Fiúk! Nem lóverseny!” —ki­áltott be egy sztentori hang a korlát mellől, amikor a megle­pően nagy iramot diktáló élboly először érkezett a tribün elé. Elől egy piros mezes (fehér csí­kos) nyurga fiú szaladt. „Hiszen ez DVTK-s!” — ismerték fel töb­ben is — az egyesület színét. Szőke Barnát már kevésbé is­merték — még a labdarúgással foglalkozó sportújságírók is azonnal érdeklődni kezdtek utá­na. Utána, szorosan a sarkában, mintegy 50—60 főnyi boly futott, majd további 6—700 méteres „mélységben” az NB I „többi ré­sze”. Messzire voltak már a fu­tók, amikor — inkább csak sej­teni lehetett — látszott, hogy más veszi át a vezetést. Gyor­san lement az újabb kör, s még az atléták szakfelügyelője, Mind­szenti János is hitetlenkedve vizsgálgatta stopperét, amikor a már tetemes előnnyel vezető győztes a célba ért. Győzött Pin­tér Sándor, Bp. Honvéd, aki a 4000 métert 13 perc 32 másod­perc alatt tette meg. És még 32 futót kellett megvárnunk, míg a 34. helyen megérkezett Oláh Fe­ri. És Szőke? Sehol! De jön Káp­lár, s az utolsó 50 méteren leg­alább 15 ellenfelet lehajráz. A 37. lett. A legjobb 60 után érke­zett Tatár, majd Szőke a 78. helyen. Kiderült: 1500 méter után erős szúrást kapott, s ez telje­sen visszavetette az addig kitű­nően futó fiút. Némi meglepe­tésre Földesi jött harminccal utána, majd Csányi, Horváth Er­nő, Tóth, Hajas és Kutasi. Vá- radi, aki már a buszon „kibérel­te” az utolsó helyet (mondván: ha valaki hátulról kezdené a rangsort, ott is legyen DVTK-s!), megcáfolta önmagát, s a csapat­ban — Szűcs után a 12. diósgyő­ri befutó volt. A sort a méltó­ságteljes nyugalommal kocogó salgótarjáni Básti zárta — a 338. helyen. Jellemző azonban a fiúk „belelkesedésére”, hogy ő is olyan időt futott, ami az edzé­seken a legjobbak közé számí­tott. Fél‘l2-kor már eredményhirde­téshez sorakoztak a legjobbak. Baróti Lajos — aki szerint ez­zel a versennyel elérték céljukat — sorra adta át a díjakat a 15 legjobb egyéni versenyzőnek, s a legjobb nyolc csapatnak. Fi­gyelmet keltett, hogy több érté­kes díjnál azt közölték: adomá­nyozója a Lenin Kohászati Mű­vek vezérigazgatója! Sajnos azon­ban sem ebből, sem a többi díj­ból a DVTK-sok egyet sem hoz­tak „vissza”, illetve haza. A vezetők egyöntetűen sikeres­nek értékelték a 16-ok „történel­mi” találkozását (így, valameny- nyien még sohasem voltak egy­szerre együtt), s elhatározták, hogy jövőre folytatása követke­zik . . . Pedig egyes játékosok úgy vélték, hogy az elnök „ma­gába száll”, s komolyan veszi az intő jelet: a lóversenypálya tri­bünje elé érve ugyanis megcsú­szott a jeges úton és elesett — szerintük nem véletlenül. Az első NB I-es mezei futó- ~ versenyt tehát a BHSE játéko­sa, Pintér nyerte Török József (MTK) és Királyvári (B.-csaba) előtt. A díjazott első 15 között egyébként nem volt különösen is nevesnek számító játékos! (Pláne: válogatott!) A főtitkár szerint aggasztóan széthúzódott mezőny csapatversenyének érté­kelése pedig a következő ered­ményt adta (a DVTK-ig bezáró­lag) : 1. Bp. Honvéd 68, 2. Ha­ladás 114, 3. Csepel 125, 4. Va­sas 131, 5. Videoton 146, 6. Ta­tabánya 197, 7. MTK 213, 8. Bé­késcsaba 223, ... 12. DVTK 318 ponttal. (horváth) Katowicében versenyeztek az úszók Válogatottak egymás ellen... Rácsai (fehér mezben) „megtámogatja” Bereeet. Hasonló jelenetek bőven előfor­dulnak majd a ma kezdődő sajószentpéteri országos viada­lon. (Szabó István felvétele) Hz ökölvívás élvonala Sajószentpéteren Ma, szombaton és vasár­nap országos I. és II. osztá­lyú egyéni ökölvívóversenyt rendez Sajószentpéteren a Borsodi Bányász. Várható, hogy az egész magyar élvo­nal felvonul, mivel a szö­vetség a válogatott keretta­gok számára kötelezővé tet­te az indulást. Az egyesüle­tek 56 ökölvívót neveztek a megadott határidőig. Elkép­zelhető azonban — ez töb­beknek „jó” szokása —, hogy újabb kérések is befutnak még, hivatkozván valamiféle közbejött akadályra. Feltételezésünk jogosssá- gát bizonyítja, hogy hétfő délig nem küldött nevezést több neves szakosztály. így például az Eger, a Csepel, a Zalka, az SBTC, a SZEOL, a Steinmetz SE, a Tatabá­nya, a Törekvés, Kecskemét, Szekszárd, Nagykanizsa, Ózd, Dorog — még mind adós a nevezéssel. Az eddig nevezettek kö­zött van viszont a petőfibá- nyai Európa-bajnok Juhász, s Tari, a magyar bajnok. Kisvárdáról szintén egy ma­gyar bajnok jön, Péter Gá­bor. A Bp. Honvéd a leg­jobb 16 versenyzőjét küldi el. Érdekes, hogy a Vasas visszavonta hat versenyzőre szóló nevezését. (Ha Gedó nem jön — ő ugyanis sé­rült —, akkor nem érdemes elhozni a többit sem?). Deb­recenből a két Rácsai (DM- TE) jön. A Bp. Építők pe­dig hét versenyzőt nevezett, csakúgy, mint az Újpesti Dózsa. Van olyan versenyző is, aki ezen az egy verse­nyen kétszer is „indulhat­na”: a magyar bajnok De- zanicsot mind a volt egye­sülete (Ü. Dózsa), mind pe­dig az új, az Oroszlányi Bá­nyász is benevezte a szent- péteri versenyre! A Borsodi Bányászból Jeszenszky és Takács indulnak. Figyelembe véve a még várható „utónevezéseket”, valamint azt, hogy Magyar- országon jelenleg 64 I. osz­tályú és 85 II. osztályú ver­senyző van, úgy tűnik: hely­telen volt négyről három napra mérsékelni a verseny lebonyolításának idejét. El­képzelhető ugyanis, hogy az első napon megoldhatatlan probléma elé kerül a ver-, senyt rendező Borsodi Bá­nyász, hiszen annyi párt kell majd szorítóba állítani, hogy hajnalig sem fejezik be a selejtezőket. Ettől függet­lenül bizonyos: még az ököl­vívást kedvelő miskolciak­nak is érdemes lesz a hét végén Saj őszentpéterre láto- gatniok! HORVÁTH KÄLMÄN Egyre bővül Miskolc és a len­gyel testvérváros sportolóinak kapcsolata. Ezúttal az MVSC úszói vendégszerepeltek Katowi­cében, a város felszabadulásá­nak 30. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi versenyen. A zöld-fehér színekben ver­senyző fiúk és leányok igen fi­gyelemre méltó eredményeket értek el: 20 versenyszámból 11- et megnyertek. A dobogó felső fokára Valkó László, Sándor Zoltán, Kropkó Péter. Csík Ti­bor, Mestyán Ibolya és Kocsis Csilla állt fel. A legjobb ered­ményt a 400 m-es férfi gyors­úszásban Valkó László érte el, 4,42 perces teljesítménnyel ért ic Saverio Garunzit, a Vero­na labdarúgócsapat 60 éves elnökét gengszterek megtá­madták a város közepén, fegyverrel gépkocsiba kény­szerítették és ismeretlen helyre vitték. célba. A fiatalabb korosztály versenyein Kropkó Péter ered­ménye volt elismerésre méltó; a 200 és a 400 m-es gyorsúszást 2.36,5, illetve 5,38 perccel nyer­te. A leányok közül a legjobb eredménnyel Mestyán Ibolya és Angyalffy Éva dicsekedhet: a 200 m-es mellúszó-versenyt ma­guk között döntötték el. Előbbi 3,06, utóbbi 3,08 perc alatt úsz­ta végig a L'vöt. A lengyel úszók május végén jönnek Miskolcra, a visszavágó viadalra. A DH Hatalmas mennyiségű — több mint hárommillió! — beküldött szelvény, nagy összegű nyere­mények és — jó kis olasz „tré­fa”. Ez történt a totó 4. hetén, s a „tréfát” az olasz csapatok úgy követték el, hogy fittyet hánytak a papírformának; még tippjei 13 találalos szelvényt sem „en­gedélyeztek” a tippelőknek. S az 5. hét szelvényén szereplő párosítást figyelembe véve most is valami hasonló várható. Egy biztos: nem teng majd túl az 1-es! • A DH ÍGY LATJA: 1. Ascoli—Napoli 2 2. Cesena—Lazio 2 3. Internazionale—Varese 1 4. Juventus—Bologna l 5. Lanerossi—Cagliari X 6. Roma—Torino X 7. Sampdoria—Milan 2 8. Alessandria—Foggia X 9. Arezzo—N ovara 2 10. Avellino—Parma 1 11. Catanzaro—Verona X 12. Reggiana—Brindisi 1 13. Taranto—Palermo 2 PÖTMÉRKÖZÉSEIÍ: 14. Atalanta—Sambenedettese I 15. Brescia—Genoa X 16. Fiorentina—Ternana 1 RÖPLABDA A MEAFC NB Il-es férfi­csapatának edzéseit az új idényben Szlovák Aurél irá­nyítja, Novák Gyula pedig az utánpótlás nevelésével foglalkozik. Az egyetemi csa­patnál újság még, hogy Czi- ne és Lonscsák a jövőben a HCM együttesét erősíti, mi­vel mindketten a csabaiak­hoz kérték átigazolásukat. v PÁLYÁZATOT HIRDETÜNK Miskolc, Búza téren megnyitásra kerülő zöldség-gyümölcs boltunkba — 1 fő szakképzett boltvezető állás betöltésére. Csak szakképzettek és 5 éves szakmai gyakorlattal rendelkezők pályázhatnak. Erkölcsi és működési bizonyítvány szükséges. Részletes felvilágosítás: AGROKONZUM, Miskolc, Baross G. u. 15. sz. í Munkaügyi osztály. Jobb a vonat? Furcsa felvetni a technika századában, hogy a jó öreg vasút jobb, mint a repülőgép — ám az energiaválság mégis produkál ilyesmit. Az olajválságtól félő Közös Piac Franciaországában leg­alábbis elhatározták, hogy mégis megépítik a Párizs—Mar­seille—Lyon vasútvonalat, amit éppen a repülőgép elterje­dése miatt helyeztek már „ad acta”. Mégpedig olyan sűrű expresszjáratot terveznek, amely napi negyvenezer utast is szállíthat. A terv ellen Lyon protestál a legélesebben: fél, hogy így hamarosan Párizs „elővárosa” lesz ... (máté) Infarktus után tilos a meleg ital Egy richmondi kórház kar­diológusai megállapították, hogy infarktus után nem ajánlatos túlságosan meleg italokat fogyasztani. Megfi­gyelték, hogy a meleg italok Pletykák a Tegnap jelent meg az angol könyvpiacon az utóbbi évek leg­vitatottabb müvének ígérkező kö­tet, „A királynő és én”, amely­nek szerzője William Hamilton munkáspárti képviselő. A szerző az angol közéletben ritkán hal­lott kitételekkel bírálja a királyi család tagjait és kétségbe vonja a britanniai monarchia egész lét- jogosultságát. II. Erzsébetet, az angolok negyvennyolc éves ural­kodóját „a körülmények alkal­mazkodó áldozatának” minősíti, akit „talpnyalók” vesznek körül, aki „a brit osztálytársadalom fel­ékszerezett jelképe”, s „politi­kai báb”. II. Erzsébet családtag­jairól még rosszabb véleménye különböző komplikációkat okozhatnak az infarktust szenvedett betegek körében. Azt is megállapították, hogy a hideg italok semmiféle ve­szélyt nem jelentenek. királynőről van. Fülöp herceg (Erzsébet fér­je) „királyi elefántbika a porce­lánboltban”, Erzsébet húga, Mar­git hercegnő pedig „meg sem kísérli, hogy leplezze a maga költségesen felesleges voltát, le­hetetlen olyan tisztességet érvet találni, amely bizonyítaná, hogy bármire is használható.” Lord Snowdon, Margit herceg­nő férje (a volt Armstrong-Jo- nes udvari fényképész), a könyv­kiadó vállalat igazgatójának nyi­latkozata szerint a hét elején tiltakozott „A királynő és én” tervezett kiadása ellen, és mó­dosításokat követelt. Ezt a kö­vetelést azonban a kiadó visz- szautasította. A seb lassan heged az Antarktiszon Az Antarktiszon települt McMurdo állomás egészség- ügyi dolgozói megállapítot­ták: vannak bizonyos jelen­ségek, amelyeket eddigi or­vostudományi tanulmányaik alapján nem képesek meg-, magyarázni. A csonttörés ott lassabban gyógyul, mint bárhol másutt, s a vágott seb is lassabban heged be. Senki sem tudja, hogy miért. Ha az ember megfázik — sajátos módon ez nem való­színű —, barátai előrelátha­tólag nem kapják meg tőle a náthát, minthogy az Ant­arktiszon a fertőző betegsé­gek valamiképpen kevésbé íertőzőek. A sebek ritkán gennyed­nek el, s ennek okát sem tudják megmagyarázni. Az orvostudomány még so­kat tanulhat a nagyon hi­deg és a nagyon száraz ég­hajlat következményeinek vizsgálatából. Műkincsek gondozói jje A Néprajzi Múzeum restaurátorai finn-ugor kiállításra készítik elő a különféle tárgyakat, emellett számos értékes szobrot, kerámiát „újítanak” fel, illetve óvnak meg az idő rongálásától. Képünkön: Mesterházi Erika mexikói szobrot restaurál. (Balaton József felvétele) Genetikai bank Észak-Kaukázusban befeje­zéshez közelednek a genetikai bank épületének munkálatai. Ide költöztetik majd a világ minden tájáról összegyűjtött növénymagokat. A gyűjteményt — mintegy 200 ezer mintát — új nö­vényfajták nemesítéséhez használják fel a szovjet tu­dósok. A magokat különlege­sen hermetikusan zárt helyi­ségben tárolják, így azok hu­zamos időn át megőrzik ge­netikai tulajdonságaikat

Next

/
Oldalképek
Tartalom