Déli Hírlap, 1975. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-31 / 26. szám
L dűlők presszója / apokán A miskolc-tapolcai SZOT- üdülők a téli szezonban is rengeteg beutaltat fogadnak. Az üdülő most újabb meglepetéssel szolgál vendégeinek: új presszót adnak át a Park-üdülőben. A korszerű bútorokkal berendezett, 60 férőhelyes presszó csak a SZOT-beutaltak és azok hozzátartozóit fogadja. Vajon melyik az enyém? (Kerényi felv.) Észrevették és szóvá tették Iliért nem szuperéi az automata? Lapunk január 20-i számában „Tízmillió forint száll ki az ablakon” címmel cikket közöltünk az automata hőszabályozók, az ERMA- SÉ rendszerű készülékek viszontagságos miskolci útjáról. Az írás szerzője joggal állapíthatta meg, hogy az energiatakarékosság szempontjából oly fontos készülékek egy része kihasználatlan, pontosabban fogalmazva üzemképtelen, mert több a vita, mint a készülékhez valóban értő, s a takarékosságot népgazdasági szinten értelmező szakember. A cikk megjelenése titán levelet kaptunk a Miskolci Beruházási Vállalattól. A levél cikkünkkel kapcsolatban néhány kiegészítést és néhány korrekciót tesz. Az alábbiakban a Miskolci Beruházási Vállalat észrevételeit közöljük. Alvállalkozó kerestetik A városban eddig beépített ERMASÉ automatika rendszerek száma 57, s ebből csak húsz darab az, amelyet a MIK üzemeltet. A cikk az automatikák üzemeltetési helyzetét ismertetve egy évvel ezelőtti állapotot tükröz, viszont az automatikára bízott energia mennyiségi szempontból öt év múlva bekövetkező adatot tartalmaz. A cikkben szereplő tízmillió forint helyett, a beépített, de nem üzemelő automatikák értéke 2,8 millió forint. Az első automatikarendszert a feltalálók egyike 1971 őszén helyezte üzembe, bemutató jelleggel. A készülék egyhónapos működés után leállt, tekintettel arra, hogy ebben az időben a MIK — mint üzemeltető — megfelelő karbantartó-személyzettel még nem rendelkezett és a beruházó sem vette át véglegesen. A BÁÉV alvállalkozót keresett az úgynevezett „beszabályozások” elvégzésére. Végül is a BÁÉV a vegyesipari szövetkezettel Hogyan élnek a katonák? Ma délután 1 órakor „Hogyan élnek a katonák? Mit jelent katonának lenni?” címmel a Bartók Béla Művelődési Központ előadást tart a DIGÉP-tanműhely fiatal szakmunkástanulói számára. kötött szerződést, még 1973 októberében, de az érdemi munkák nem kezdődhettek el, mivel a MIK nem gondoskodott a tulajdonába adott berendezések állag- megőrzéséről. Így először az elveszett alkatrészeket kellett pótolni. A vegyesipari szövetkezet hét hőközpont beszabályozása után a BÁÉV- vel szembeni kötelezettségét felmondta. A BÁÉV tett néhány eredménytelen kísérletet, míg végül az építő vállalat terhére a Miskolci Beruházási Vállalat három kisiparost bízott meg a diósgyőri városközpont hét hőközpontjának beindításával. A határidő április 15. A kisiparosok az elmúlt év november 25-ére eleget tettek kötelezettségüknek, s ezzel a városközpont ERMASÉ rendszerei rendeltetésszerűen működni kezdtek. A cikk megjelenésének időpontjáig a városban levő összes beépített automatikák egyharmadát „beüzemelték”. Január 21-én megbeszélést tartottunk az érintett vállalatokkal, s ennek alapján az újabb kivitelezőt talált BÁÉV vállalta, hogy 1975. április 15-ig elvégzi 33 darab lakóépületi hőközpont hiánypótlási munkáit. A BÁÉV szerelőipari főépítésvezetősége a fenti időpontra a kisebb kapacitású hőközpontok (óvodák, bölcsődék) hiánypótlását végzi el. Ne szökjön az energia A lapunk január 20-i számában megjelent cikkben a MIK képviselője által adott nyilatkozatot egyrészt nem értjük, másrészt örömmel fogadjuk. Nem értjük, hogy miért nyilatkozott úgy, mint egy kívülálló, hiszen 20 darab hőközpont karbantartása és üzemben tartása a MIK- nek, mint üzemeltetőnek a feladata, örülünk viszont, hogy a MIK megfelelő szakemberekkel rendeli-.;: 11: az automatikák üzemeltetésére és javítására. Éppen ezért levélben fordultunk a MIK hőszolgálati főosztályához, hogy a jövőben átadandó hőközpontok automatikájának üzembe állítását a BÁÉV megbízása alapján végezzék el. Vállalkozásuk esetén az — eddigi tapasztalat szerint sajnálatosan nagy — idő- veszteség és az ebből adódó energiaveszteség megszüntethető lenne. B. I. TsriózÉÉÉot Az eddigi enyhe télen nagyon sok turista- és kirándulócsoport kereste fel hétvégeken a Bükk csodálatos tájait. A lelkesebb természet- búvárok a papírgyári buszmegállótól gyalog kapaszkodnak fel a távolabb eső magaslatokra. Szentlélek turistaházát vasárnap és a hétvégeken örömmel látogatják a friss levegőtől kiéhezett fiatalok és idősebbek is. A friss hó remélhetőleg megmarad, így a téli sportok kedvelői is kellemes kikapcsolódást találhatnak a Bükkben. Téli lubickolás A fürdőjegyek árának emelkedése sem szeghette kedvét a víz imádóinak. Miskolc három strandján, ezenkívül a tapolcai termálfürdőben is jelentős forgalmat bonyolítottak le a télen. Volt olyan nap, amikor 200-nál is több vendéget fogadott a „barlang”. A forgalom emelkedéséhez nagyban hozzájárult, hogy a télen is közkedvelt Tapolca vendégei, a SZOT- és SZTK-beutaltak előszerel tél lubickoltak a fürdő gyógyvizében. Rufóskemping a lejő-parion A miskolc-tapolcai autóskemping már szűknek bizonyult a nagy forgalom miatt, ezért a Borsod megyei Idegenforgalmi Hivatal újabbat épít Tapolcán, a Hejő- parton, melyet az autóparkírozó mellé építenek. Amióta Piriké férjhez ment... Sok panasz érkezett különböző hatóságokhoz, hogy a Martintelep egyik utcájában ismeretlen tettes állandóan leveri a közvilágítási lámpát. Egy hónap alatt ötször is kellett villanykörtét cserélni, mert a „ködobáló bajnok" pontosan célzott és sötétbe borította ezt az útszakaszt, ahol világos nappal is ugyancsak a lába alá kell nézni az embernek, mert hepehupás az út. Ki tehette? — Gyermekcsíny bizonyára! — mondták többen, s a környékbeli fiúktól a szülők elkobozták a még ma is népszerű parittyákat. De ezek után sem maradt épen a lámpa. Jelentést tettek itt is, ott is, és esténként még önkéntes őrséget is szerveztek az utca lakói. Egy ideig csend volt, aztán amikor megnyugodtak a kedélyek, minden kezdődött elölről. Végül is a telep bölcsét, a nyugdíjas János bácsit kérték fel a rejtély kinyomozására. Hümmögve meghallgatta a panaszt, de nem szólt semmit. Terepszemlére indult, s elbeszélgetett a háborgó utcabeliekkel. — Már valamit sejtek, és rövidesen végére járok a dolognak — nyugtatta meg a panaszosokat. — Az utcában három lámpa is van, de mindig csak ugyanarról az egyről verik le a lámpát. Miért? Ez a titok nyitja!... — morfondírozott magában az öreg vasutas. Több esté lesben állt az oszlophoz közeli kerítés mögött. Nem hiába. Egyik alkalommal, úgy nyolc óra tájban, csörrenve összetört és kiadta fénylelkét a villanykörte. Egy óriás sziluettjét vélte felfedezni a sötétben. Bátor ember volt János bácsi, hát nem tétovázott. — Megvagy, gazember! — kiáltotta és előlépett rejtekéből. S csodák csodájára, az óriás kettévált. A házban lakó Piroskára és udvarlójára. Megoldódott a rejtély. Hogy a fiatalok még búcsúzáskor csókolózni tudjanak, ezért esett áldozatul a lámpa! Nem tudni, mit mondott akkor János bácsi, de néhány hétre rá nagy vigalmat csaptak a Fazekas-portán. Férjhez ment Piri, a telep legszebb lánya. Azóta nyugalom van az utcában; békésen ontja fényét a lámpa. A házban azonban, ahol a fiatalok laknak, a szokásosnál korábban huny ki a fény __ IMREH JÓZSEF Titkon szerzett tudás Az ember értetlenül rázza a fejét, ha nem ért valamit. Különösen, ha olyasvalamit nem ért, ami napnál világosabb. Elmondok két történetet. Mindkettő hőse — asszony. Nevüket nem említem, s hogy miért nem, az kiderül a leírtakból. Az egyik asszony középkorú családanya. Három évvel ezelőtt megkérdezték tőle a munkahelyén: tekintve, hogy csak hat általánosa van, vo!na-e kedve befejezni a hiányzó két osztályt? Igent mondott s tavaly végzett dicséretes eredménnyel. Jutalmat és fizetésemelést kapott. Csakhogy evés közben jön meg az étvágy! Most már ő kérdezett: hozzá- járulnának-e munkáltatói, hogy beiratkozzék a dolgozók esti gimnáziumába? Természetesen, sőt örömmel! Az ám, a férj azonban hallani- se akart a dologról. „Elég volt a tanulásból! Igazgató akarsz lenni vagy miniszter? Családod van!” Az asszony azonban megmakacsolta magát. Tavaly ősszel beiratkozott a levelező tagozatra. Szorgalmasan tanul. S miközben a férj ezt nem is sejti, munkatársai és közvetlen vezetői „cinkostársaiul” szegődtek: segítik, ahogy tudják. Hadd tanuljon. Négy év múlva hadd dörzsölje a férje orra alá az érettségi bizonyítványt... Éppúgy, miként másik hősünk tette az elmúlt esztendőben. Csakhogy ő nem a férjét, hanem a főnökét „örvendeztette meg”. Azt az embert, aki annak idején ezt mondta neki: magának felesleges tanulnia, más beosztást úgysem kap, ebben a munkakörben nem kell magasabb végzettség. A fiatalasszony szintén a „csak azért is megmutatom” álláspontra helyezkedett. S miután felvették a közgazdasági technikumba, négy éven át titokban tanult, becsülettel dolgozott, soha nem kért könnyítést, egyetlen nap tanulmányi szabadságot. Semmit. És elismerést se várt, amikor bizonyítványát odatette a főnöke asztalára. Két történet. Megható. Amellett bosszantó! Az a maradi- ság bosszant, amely mindjárt karrierhez köti a tanulni vágyást; amely az ember tudásszomját, mint természetes igényét nem hajlandó elismerni, mert balga módon úgy véli: az iskolapad után törvényszerűen az íróasztal következik. De miért volna ez törvényszerű? Kétségtelen: az iskola egyik feltétele annak, hogy valaki íróasztalhoz (magasabb beosztáshoz) jusson. De csak egyik és nem egyedüli! S az íróasztal sem egyedüli inspirálója a tudás-óhajnak. Különösen nem a nők esetében, akiket régente szinte úgy tiltottak a tudás fájától, mint a bibliai Évát a „bűn” fájától. A nők „csakazértis!” ébredése korunk egyik legfontosabb eredménye, társadalompolitikánk lényeges vívmánya. A számítás nélküli, az önzetlen tudás-óhaj konvenciók és konzekvenciák nélküli elismerése és méltatása természetesen általános érvényű. Pontosabban: jó, ha ilyen. A nők esetében azonban — a fejlődéstörténeti és a gyorsabb kibontakozást gátló háttér és tények ismeretében — feltétlenül ilyen kell, hogy legyen. Az „önzetlen tudásvágy” — társadalmilag hasznos törekvés, akár a munka, akár a család szempontjából. Maradjunk csak az utóbbinál. Tudatunkban úgy él: a család feje: az apa; az anya a családban az összetartó kapocs. Az apa — családfenntartó! Volt! Az esetek többségében: csak volt! Valaha a gyermeknevelés — nem igaz, hogy ennek alapja az apai szigor volt — az anyára hárult. És ma? Ma is. Mondjuk ki az igazságot: a gyermek nevelése — tekintsünk el a kivételektől — nem a család és az iskola, hanem az anya és az iskola között oszlik meg. E kettőnek, mint a nemzedéknevelés két fontos társadalmi tényezőjének szinkronban kell lennie. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha az anya rendelkezik azokkal az ismeretekkel — nem leszűkített ismeretekről van szó —, amelyeket a társadalom az iskola segítségével a gyerekbe plántál. Sőt! A harmónia akkor igazi, ha az anya — mert iskolai végzettsége révén erre módja van — az otthon keretei között is biztonsággal gyarapíthatja gyermeke szellemi fejlődését. De jó volna, ha mindenütt így lehetne... Lényegesen kevesebb lenne a — nemcsak anyagi értelemben vett — hátrányos helyzetből továbbtanulni készülő gyermek... Egyetlen példa — de hány és hány összefüggő kérdésre választ adó és újabb kérdésre késztető példa. Természetesen szó sincs arról, hogy az utódnevelés kizárólag az anya feladata. Csak a megszokás teszi azzá. Ha viszont így van, mire való a férfi-makacsság? Miért az ellenkezés a nő tudásvágyával szemben? Ez az, ami érthetetlen. S ez az, ami kétségbe vonja akár a férj, akár a munkahelyi vezető, hogy is mondjam... értelmi képességét. Mert dicséretes áldozat, ha egy férfi képezi magát, hogy önmagában — és nem pozíciójában! — értékesebb, műveltebb, széleslátókörűbb tagja legyen a társadalomnak. De kétszeresen az, ha ugyanezt és ugyanezért — a nő teszi azt! CSALA LÁSZLÓ Gyarapodó községek Egy-egy új intézménnyel gazdagodott a sátoraljaújhelyi járás két központi fekvésű községe: a hegyközi Pálháza és a bodrogközi Cigánd. Pálházán korábban új általános iskolát adtak át a körzetesítés következtében ott tanuló hegyközi diákoknak, most pedig új körzeti orvosi rendelőt és lakást építettek. Cigándon fordított a sorrend: előbb szép egészségügyi intézményt avattak, 1975 első hónapjában viszont egy emeletes, új általános iskolát vehettek birtokukba a kisdiákok. Ebben a különféle szertárakon kívül tornaterem, sőt egy egészségügyi szoba is segíti a korszerű oktató-nevelő munkát. Fenyvest telepítenek Lillafüred környékén A Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nagyszabású fenyőtelepítést valósít meg az idén: a telepítés célja, az ültetvények összetételének a javítása. Az új fenyőerdők helyét tudományos vizsgálattal állapították meg. Ennek alapján telepítenek fenyveseket többek között a Zempléni-hegyvidék háromhutai, a dorgói részén, a Bükk-hegységben pedig Lillafüred és Répás- huta környékén, továbbá örvénykő, Farkasgödör és Jósvafő vidékén. A tervek szerint együttesen mintegy 300 hektár új fenyvest telepítenek.
