Déli Hírlap, 1975. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-27 / 22. szám
Ködös utazás Sínautó a bánrévei vonalon Ma már nem megy szenzációszámba, ha repülővel, vagy mondjuk szárnyas hajóval indul útnak a riporter. Az a közlekedési eszköz azonban, mellyel én utaztam Miskolcról Bánrévéig és vissza, megérdemli, hogy bemutassam. A MÁV Miskolci Igazgatóságának sínautója (szaknyel- ven: vágánygepkocsija) legalább 33 éves. Tóth Err.ű 25 éve jár vele, de már ő is csak hallomásból tudja, hogy a második világháborúban eltulajdonították a németek, s a felszabadulást szilánkoktól szaggatva érte meg. Ezenkívül mindössze négy ilyen kocsi van használatban az országban Tóth Ernő szerint És bár külleme nem túl tetszetős — leginkább egy esetlen nagy fekete bogárhoz hasonlít —, 80—90 kilométeres óránkénti sebességre is képes. A fűtése meg egyenesen kiváló. A gépkocsivezető — kifogyhatatlan a szóból, ha kedvenc járművéről beszélhet — a fűtőberendezésről is érdekes történetet tud. Soron kívül jutottak hozzá, mert egy Afrikába exportált Ikarus autóbuszba hütő helyett fűtő berendezést szereltek tévedésből. Még jó, hogy észrevették az utolsó pillanatban! Csak aztán jöhet, mehet a vonat A MÁV Miskolci Igazgatóságának háromtagú ellenőrző brigádját kísérem el erre az útra. Utitársaim: Krausz Kálmán forgalmi vonalbiztos, Halas György forgalmi vonulfelügyelő és Trencsánszky Géza oktatási főelőadó. Arra kíváncsiad, hogyan tartja;, be az állomások dolgozói az utasok és a vasutasok biztonságát védő rendszabályokat. Tejfehér köd üli meg a Sajó-völgyet. A köd pedig a vasutasok legádázabb ellensége. A kisebb állomások még nincsenek ellátva ín- tegra-domino rendszerű forgalomirányító berendezéssel, s ezeken a munkahelyeken bizony minden vonat érkezése és továbbindulása előtt a vasutasoknak végig kell járniuk mindkét irányban az állomáshoz tartozó sínpályát. Csak azután kap zöld utat a vonat, ha jelzik: szabad a pálya. Karanyicz Mihály, a sajó- ecsegi állomás főnöke is a ködre panaszkodik. Nem maga miatt. Több olyan idős váltókezelő van náluk, aki bizony naponta 24—25 kilométert is kénytelen talpalni az utasok biztonsága érdekében. Csak az a sis sak...! A berentei szénpályaudva- ron elsősorban az a tét, hogy a Szuhakalló, Edelény és Lyukóvölgy felől érkező rakományok gyorsan induljanak tovább az ország különböző tajai felé. Legfeljebb 20—30 méterre lehet ellátni és a laikus is könnyen elképzeli, milyen nehéz ilyenkor a mozdonyvezetők, a tolatást irányító vasutasok munkája. Zokszót mégse hallunk, legfeljebb annyit, hogy a kötelezően előírt műanyag sisak sérüléstől megvédi ugyan a fejet, a hajnali hidegtől viszont nem. Nagyon várják már az ígért új típust, melyben állítólag meleg bélés is lesz. Utunk során többször találkozunk vágányépítő munkásokkal. Az ellenőrző brigád elégedetten nyugtázza: mindannyiszor, hogy ki van téve a mozdonyvezetőt jó előre figyelmeztető tábla (Emberek a sínek között!) és őrt is állítanak a brigádok. Így kellett volna december 2-án Mezőzomborban is. Akkor nem következik be az a baleset, mely három családot fosztott meg örökre a férjtől, apától. A vizsgálat még nem zárult le, de any- nyi máris bizonyos, hogy több ember kisebb-nagyobb mulasztása összegeződött, s idézte elő végül a tragédiát. A határon A végállomás Bánréve. Forgalmát, jelentőségét tekintve Hidasnémeti után a második számú határállomása a miskolci igazgatóságnak. Hortobágyi János állomásfőnök: — Havontar 6—7 ezer tehervagon érkezik a határon túlról, illetve indul Szlovákián át, távoli célja felé. A KGST-integráció fejlődésével együtt nő a határállomás szerepe Is. A soron következő feladat — a gépi adatszolgáltatás bevezetése után — a kocsiellenőrzés gépesítése. Dobák Ferenc, az állomás párttilkára arról beszél, hogy milyen jól együttműködnek a szlovák vasutasokkal. Közösen dolgozzák ki évről évre a munkaverseny céljait, mert páros versenyben vannak a határon túliakkal. Most éppen náluk van a szép vándorzászló, melynek átadása minden évben alkalom egyben a baráti szálak erősebbre szövésére iá. A túloldalon sokan tudnak magyarul, hiszen az ottani állomásfő:: ököt például Szabó Lászlónak hívják. De azért hasznosnak ígérkezik a bánrévei vasutasok számára szervezett szlovák nyelvtan- folyam. * Telefon Ózdra. Kicsit irigykedve halljuk, hogy ott már süt a nap. Mi visszafelé is végig ködben utazunk, A-z országúton ilyenkor kicsit „szorít” az ember. A síneken egy pillanatra sem hagy el a biztonságérzet. Tudom, hogy sok száz ember katonás fegyelme, óramű pontosságú, összehangolt munkája vigyázza utunkat. BÉKÉS DEZSŐ Magyar drámák a Szovjetunióban Mai magyar drámák — ezzel a címmel látott napvilágot Moszkvában a magyar irodalom 15 kötetes könyvtárának soronlevő kötete, melyben tíz magyar színművel ismerkedhet meg a szovjet közönség. A kötet Darvas József, Németh László, Dobczy Imre, Rubay Miklós, Illés Endre, Örkény István, Gyárfás Miklós, Gyurkó László, Fejes Endre és Vészi Endre egy-egy drámáját tartalmazza. Ezekben a napikban látott r: pvilágot a szovjet fővárosban Illés Béla válogatott műveinek gyűjteménye és Hidas Antal Márton és barátai című regénye is. Megalakul a Herman Ottó Társaság A Magyar Madártani Egyesület, dr. Jánorsy Dénes professzor elnökletével, tegnap tartotta évi közgyűlését. Ezen elhatározták, hogy a márciusban összeülő választmány elé javaslatot terjesztenek a Herman Ottó Társaság megalakításáról. A társaság az európai hírű tudós emlékét lesz hivatva ápolni és fenntartani. Szorgalmazni fogja Herman Ottó sírjának rendezését, szakkönyveinek újbóli kiadását. Üdülőtelep lesz Szajki-erdő A vasi hegyhát egyik legszebb tája a 3500 hektár kiterjedésű, hat község határában fekvő Szajki-erdő. A festői szépségű tájon alakul ki Vas megye egyik leglátogatottabb üdülőtelepe. Sorra épültek a tájba illő hétvégi házak, az erdőkben sétauta- kat képeztek ki, padokat, asztalokat helyeztek el, parkoló- és játszóteret létesítettek. Nem elég kiblcelni Egy asszony keresi igazát immár bárom éve. Ha csak magáért tenné, akkor is tiszteletre méltó volna szívós kitartása. Vannak, akik már-rnár úgy vélekednek róla: holend. Holott a fanatikusok hite hajtja: az élete árán is bebizonyítja, hogy amit mond: IGAZ! Sokat dolgozó tnunkásnő. Átlagon felüli intelligenciával, fejlett igazságérzettel, a közösségért vállalt bátorsággal, s három szép gyermekkel áldok. Három éve kezdte meg hadakozását új munkahelyén. Észrevette, hogy néhányan hozzányúlnak a rájuk bízott pénzhez. Észrevette, hegy soraikban vannak kivételezettek, „KB I-esek”. Észrevette, hogy jobb beosztást lehet „venni” egy- egy féldeciért. Gyötörte a sajnálat az új dolgozókért, akiket úgy dobáltak egyik helyről a másikra, hogy meg sem kér dezték tőlük: vajon a távoli és ideiglenes telephelyen le tuaják-e hajtani fejüket valaho á? Észrevette, szóvátette, jelentette. Kálváriája leírásához kötet kellene. Tíz kilót fogyott, idegeit gyógyszerekkel tartja uralma alatt A bejelentetteket megölő ellenségeivé tette, sorsa pedig sok jószándékú munkástársát elriasztotta. Már- már szólni nem mertek hozzá sem, nemhogy mellette. ' -»• Emberi gyarlóság: jobban felháborodunk azon, ka valaki az üzemen belül valamelyik dolgozótársa pénztárcájába nyúl, mint azon, ha a vállalatéból emel el valamit. Az elsőre rányomjuk a tolvaj bélyegét. A második esetben néha „tapintatosan” hallgatunk. A magántulajdont sértők leleplezése dicsőség. A társadalmi tulajdon ellen vétőkre rámutatni — nem mindig kelt rokonszenvet. Ka egy öltözői tolvajt lopáson kapnak, erkölcsi egységben ítéljük el, s nem mondjuk: „Ugyan! Ez nem az én dolgom, em szólok bele.” Am ha a közös tulajdon dézsmálóját érik tette.\ olykor sandábban nézünk leleplezőjéré, mint arra, aki mindnyájunk vagyonát veszélyezteti. # Az asszony mellől is már-már elhúzódtak a tisztességesek. Három hosszú év kellett ahhoz, hogy megértsék: nekik is elő kell állni a véleményükkel. Egyetértésükkel erősíteni, tényékkel igazolni, a túlzástól megóvni kell — nem az asz- szonyt! — azt az igazságot, amiért hadakozik. S amikor hosszú hallgatás után lelkiismeretű« megnyitotta a bátor és őszinte szó zsilipjét, maguk csodálkoztak tán leginkább, hogy mily sok mindent tartott bennük féken az átmeneti kockázatvállalástól való félelem. Megértették: nem ülhetnek páholyban, nem nézhetik a kívülállók eleganciájával, hogy egyetlen ember szálljon újra és újra síkra mindannyiuk érdekéért. Nem e-iőg kibicelni. Megértették: értük és nem nyugalmuk ellen folytatja késpengén táncoló vitáját az az asszony. S ha a maguk bőrén is érzett igazáért ők is szót emelnek, nem kell pirulva fogadniuk a háromévi küszködés-eredményét. (radványi) Nap fürdő a tisztásokon Tavasz a téli üdülőkben is A tavaszias időjárás január utolsó vasárnapján kirándulók ezreit csalogatta ki a szabadba. A Balaton déli partjára vonaton, gépjárműik Kamaszok (Kerényl felv.) A Polónia, sokak egybehangzó véleménye szerint, a város egyik legszínvonalasabb étterme. Hűséges törzs- . közönsége egyaránt becsüli tisztaságáért, jó konyhájáért és a felszolgálók udvarias magatartásáért. Az étterem szomszédságában levő kávéházat nemrégiben újjáépíttette a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat és ügyanebben az épületben önkiszolgáló rendszerű éttermet, valamint pincesörözőt rendezett be. A megszerzett hírnév és a vendéglátó-együttes központi helye kötelez. Bizton remélhettük tehát, hogy a „Polónia- ház” minden vendéglátó üzemének színvonala legalább megközelíti majd az étteremét, jóllehet, az elvárások sok tekintetben mások például egy sörözővel szemben. * ■ A kávéház és az önkiszolgáló étterem — véleményünk szerint — többé-kevésbé megfelel az előzetes várakozásnak. Nem mondhatjuk el azonban ugyanezt a sörözőről, mely nevéhez híven, egyre inkább „gödör” benyomását teszi az esti - érákban a v endégre. A lépcsőn aláeresz- kedőt sűrű füstfellegben imbolygó részegek hada fogadja, a pult el'' t úgy pálinkáz- nak népes csoportok, mint valami talponállóban. A múlt hét keddjén e sorok írója budapesti vendégét kalauzolta a városban és vesztére, meghívta egy pohár sörre a „gödörbe”. Azért tette, mert úgy vélte, a söröző olyan, mint amilyennek annak idején a lapok — köztük a Déli Hírlap is — beharangozták. A vendégnek nagyon tetszett a berendezés. Nem tetszett viszont, hogy mindösz- sze egyetlen fajta kimért sört ajánlott a pincér. Semmiféle étellel nem tudott szolgálni, még egy pogácsával sem. S a kilöttyentett italokban fürdő asztallapot csak többszöri felszólítás után volt hajlandó letörölni. A szomorú tapasztalatokról beszélgettünk Fehér László- néval, a Polónia-házban levő üzletek vezetőjével is. Meglepő dolgok derültek ki. Mindjárt az. hogy az említett napon és napszakban, volt harapnivaló a sörgöder- ben! A pincé csupán kényelmességből (?!) tagadhatta meg ezek felszolgálását. A szegényes sörválasztékot azzal indokolta a ve 2tőnő, hogy nem kapnak anny' fajtát, ameny- nyit szeretnének. Tény viszont, hogy az említett napon csapolt és üveges Kinizsi sörön kívül egyfajta NDK- sörük is volt. Miért titkolta el a választékot a pincér? Ismét rejtély... Elgondlokoz- tató viszont a vezetőnő ama megjegyzése, hogy ha egyszerre gyengébb és jobb minőségű, azaz olcsóbb és drágább sört is csapolnak, akkor ezzel visszaélésre nyílik alkalom. (!) Ó tudja, ő ismeri az embereit. Ám talán mégis inkább a személyzetet kellene jobb: n megválogatni, mint a választékot csökkenteni. Arra a kérdésre, hogy miért tartanak tömény szeszt a sörözőben. Fehér Lászlóné azt válaszolta — diplomatikusan —, hogy az üzletet szerinte is „el lehetne ezek nélkül vezetni”. Talán nem tévedek, ha válaszát úgy értelmezem, jómaga sem ért egyet azzal, hogy tömény szeszt is mérjenek. * Helytelenítjük az ilyen üzletpolitikát, de nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a sörözőt — az esti órákban részeg társaságok, az élő fába is belekötő galerik árasztják el. (Szilveszter éjszakáján átmeneti időre be is kell tt csukni az üzletet, hogy megszabaduljanak a torő-zúzó társaságtól.) A sörgödör tehát azért sem lehet olyan üzlet, mint szeretnénk, mint amilyennek egy belvárosi üzletnek lennie kellene, mert vendégei között akad jó néhány, mások szórakozását megrontó garázda ember. Viszont épp n ők azok, akiket nem annyira a sőt, mint inkább a pálinka csábít! B, P. [ veken érkeztek a víkende- zők. A nyaralótulajdonosok hozzáláttak a tavaszi nagy- takarításhoz, metszették a gyümölcsfákat, vetették a kora tavaszi növényeket. A siófoki Napfény-szállóban tegnap száznál több hazai és külföldi vendég élvezte a kellemes időjárást. A szabadban töltötték napjukat a téli üdülőkben pihenők is. Élénk volt a hajóforgalom: telt fedélzettel közlekedett Siófok—Balatonfüred—Tihany között a Csobánc motoros. A Széchenyi komphajó Szántód és Tihany között több mint 200 gépkocsit szállított. Sokan keresték fel Somogy megye más kirándulóhelyeit, táj”édelmi körzeteit is. Tavaszias forgalom volt Sopronban, s a Feríő-tó vidékén is. Valósággal megszállták a kirándulók a pannonhalmi várat, a fertődi Eszterházy-kastélyt, a nagycenki Széchenyi Emlékmúzeumot, s horgászok százai töltötték pecázással a napot a Győr környéki, illetve a szigetközi vízpartokon. Tegnap délután a soproni hegyekben — négy-ötszáz méter magasban a tengerszint fölött — szinte májusi volt az időjárás, így sokan nap- fürdőztek a szélvédett tisztásokon. Februárban megkezdődik a nyugdíjasok kedvezményes üdültetése, főként a gyógy- üáülőhelyeken, Bükfürdőn és Harkányfürdőn. A 10 százalékos kedvezmény lehetővé teszi, hogy akár 700 forintért ’s üdüljenek a nyugdíjasok egy héten át az IBUSZ-sza!.
