Déli Hírlap, 1974. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1974-12-16 / 294. szám

4 Wester is jó... Pantalló­vizsffáztató Az a bizonyas második műszak Kimondani is sok: a magyar nők együttesen évi 800 mil­lió munkanapot dolgoznak otthon, a „második műszakban”. Napi 3,5—5 órát töltenek el háztartási munkával. Es ko­rábban még ennél is rosszabb volt a helyzet. A Magyar Nők Országos Tanácsának legutóbbi ülésén a háztartási szolgáltatásokról, fejlesztésük feladatairól tanács­koztak. S bár megállapították, hogy az ország 3 millió 358 ezer háztartásában a családok ellátását segítő szolgáltatások a tervidőszakban kedvező irányban fejlődtek, még mindig túlterhelik a dolgozó nőket az otthoni munkák. Mert amennyire igaz, hogy az említett háztartások két­harmadában használnak mosógépet, egyharmadában centri­fugát, olyannyira igaz az is, hogy egy-egy nagymosás — s ilyen legalább kéthetenként van — még a gépesítés mellett is időigényes — és fárasztó. A nagyüzemi mosást nem vélet­lenül veszik 70 százalékkal többen igénybe, mint 1970-ben. Csakhogy sokakat elriaszt a hosszú határidő — 10—14 nap —, mire a tiszta holmit visszakapja. A Nőtanács éppen ezért a mosó-vegytisztító hálózat bővítését sürgeti, főként a munkáslakta negyedekben és a városkörnyéki települé­seken. A KERMI nadrágszakértői fogtak egy csomó nadrágot és megvizsgálták. Nem vet­lek fel, de nyúzták-húzták, összegyűrték, kimosták, majd újra megvizsgálták, fénypró­bának vetették alá, s tapasz­talataikat egy nagy táblázat­ba foglalták. Így készült el a női pan­tallók tesztje, amely minden bizonnyal alaposabb és tudo­mányosabb, mint az alkalmi vásárló értékítélete. Ám. a Nagyító című folyóirat által közölt ismertető nem meg­másíthatatlan és megfelleb­bezhetetlen igazságot nyilat­koztat ki, hanem olyan taná­csokat közöl, amelyeket aján­latos, ám korántsem kötelező megfogadni. Az újabb divatról tudni kell, hogy a nadrág a csípőn és a combon feszül, így fo­kozottabb igénybevételnek van kitéve a szövet. Aján­latos tehát a nehezebben bolyhosodé alapanyagú nad­rágot választani. A másik tudnivaló: a jersey teljes frontáttörése. Az üzletek je­lenlegi női nadrágválasztéká­nak nyolcvan százalékát a Még hagyján a mosás. A legtöb időt nem az rabolja el a nőktől, hanem a főzés. Nem tudom, van-e statisztika, amely kimutatja, hány háztartásban főznek naponta, vagy 'cg- alábbis másnaponként. Minden bizonnyal jókora lenne ez e szám. Igaz, az utóbbi időszakban gyarapodott a konzervek választéka, a vágott baromfi forgalma ötszörösére nőtt, gyorsfagyasztott ételekből huszonötször annyi fogyott a múlt évben, mint 13 évvel ezelőtt. Nyilván sokaknál csök­kent a főzésre fordított idő is. És mégis — a gyakorló házi­asszonyok bizonyíthatják: még mindig sokféleképpen lehet­ne enyhíteni a főzési gondokon is. „Társadalmi feljődésünk sarkalatos pontja a családok belső életének, munkamegosztásának alakulása, annak el­érésére, hogy a családi közösségeknek, elsősorban a dolgozó nőknek minél több idejük jusson a művelődésre, kikapcsoló­dásra, az együtt töltött idő hasznos felhasználására” — ál­lapította meg az ülésen felszólaló Jakab Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője. Szívet melengető, jó érzés olvasni ilyen sorokat. Mutatja: a dolgozó nők helyzetének könnyítése továbbra is a figye­lem fókuszában van. Mutatja: a családvédelmi törvényeink, népesedéspolitikai törekvéseink, intézkedéseink megvalósu­lásának alapjait is vigyázzák: fokozatosan kiszabadítani a dolgozó nőket a háztartás lélekölő rabságából. Megterem­teni számukra — a család számára is! — oly igen szükséges szabad időt. így a dolgozó édesanyák több időt fordíthatnak gyermekeik nevelésére, a családra és önmagukra. R. É. különböző nyersanyagú Ir-lonferencia Az ikerpárokkal kapcsolatos problémák tanulmányozására 30 ország 200 képviselője tartott konferenciát Rómában. Valamennyi szakértő egyetér­tett abban, hogy ikerszületésre elsősorban örökölhető tényezők révén kerülhet sor. Megállapí­tották azt is, hogy az utóbbi tíz évben csökkent az ikerszü­letések száma. A kongresszus résztvevői ezt azzal magyaráz­ták, hogy sokkal gyakoribb az ikerszülés, ha a nő 35 éves ko­ra után marad állapotos. Nap­jainkban azonban egyre nehe­zebben képzelhető el, hogy az ilyen korú nők rászánják ma­gukat a szülésre. A kongresszust szervező Gregorio Mendel Intézet igaz­gatója, Luigi Gedda érdekes el­méletet fejtett ki: „Az ikerszü­lést elősegíti az antibébi pirula is — mondja. — Amikor a nő abbahagyja a pirula szedését, gyakran kerül sor két vagy több pete együttes érésére. „Ez­zel az elmélettel azonban igen sok szakember száll vitába. Egyesek véleménye szerint a sterilitás leküzdésére alkalma­zott intenzív hormonkezelés se­gíti elő. Debrecenben nem ment... Gyermek-pásztorok lennének Lesz-e pótmamaszolgálat Debrecenben? — kérdezte néhány nappal ezelőtt a Hajdú-Bihari Napló munka­társa. ö maga adta meg a választ: egyelőre nem. Még­pedig azért nem, mert a pa­ragrafusok erdejében elkal­lódott a jó szándék. Csak ha hivatalt nyitnának? A történet úgy kezdődött, hogy a Debreceni Tanítókép­ző Intézet két hallgatója fel­kereste az illetékest (?), a munkaközvetítőt, felajánlva a fiatalok szolgálatait. Tették ezt azért, mert tud­ták, hogy a nagymama nél­küli kisgyermekes családok évszámra nem jutnak el mo­ziba, színházba, társaságba. Tudták, hogy szükség van ilyesfajta szolgáltatásra. A dolog másik oldala, hogy a tanítóképző hallgatói koráb­ban a konzervgyárba jártak dolgozni, „ösztöndíj-kiegészí­tés céljából”. Ügy tervezték, hogy, mint­egy harmincán, este fél hét­től 23 óráig vállalnak szol­gálatot. A jó tervből azon­ban semmi sem lett, mert az illetékes közölte, hogy egy ilyen vállalkozáshoz a diá­koknak jogtanácsost kell fo­gadni, hivatalt kell nyitni, s a kereset után adót kell fi­zetni ... Ezt mondta az ille­tékes, ahelyett, hogy lelkiis- meretfurdalást érzett volna: miért nem neki jutott eszé­be — hiszen neki hivatala van — a pótmamaszolgálat megszervezése... Wisko'con talán... Ezek után jogos a kérdés: lesz-e pótmamaszolgálat Mis­kolcon? A válasz mértéktar­tóan szerény: úgy tűnik, igen. A Hoffmann Ottó utcai bölcsőde fiatal gondozói el­határozták, hogy alkalman­ként elszegődnek gyermek­pásztornak. Erről tudnak az illetékesek is. A Miskolc vá­rosi Tanács egészségügyi osz­tályvezető-helyettese nem el­lenzi az akciót. Szerencsés kezdeményezésnek tartja, hi­szen a gondozónők rendel­keznek az előírt egészség- ügyi vizsgálattal, értenek a kicsinyek nyelvén. Az alkal­mi gyermekőrzésnek azonban az a feltétele, hogy az ne menjen a bölcsődei munka rovására. Teoyük intézményessé! A pótmamaszolgálat tech­nikai lebonyolítása koránt­sem ennyire világas és tisz­tázott. Mivel ez a végered­ményben önkéntes felajánlás nincs intézményesítve, nem nevezhető hivatalosnak. Hol kell pótmamát rendelni? Mennyi a fizetség? Kell-e a jövedelem után adót fizetni? A kérdések sora hosszú, és a debreceni példa ismereté­ben hamar elbátortalanodik az ember. Ám azt aligha kell bizonygatni, hogy a pótma­maszolgálat meghonosítása a családosok oly nagyon szor­galmazott segítésének egyik módja, s kár lenne ezt a jó kezdeményezést veszni hagy­ni. B. L (gyapjú, poliakrilnitril, poli­észter) kötött nadrágok kép­viselik. A kötött-hurkolt kel­mék előállítása termeléke­nyebb, mint a szövéssel gyár­tottaké. A jersey nadrágok minősége lényegesen nagyobb különbséget mutat, mint fo­gyasztói ára. A Natasa névre keresztelt pantalló — bár 540 forintért árusítják — csak gyenge minősítést ka­pott, mert mosás után jelen­tősen megváltoztatja méretét. Hasonló sorsra jutott a vizs­gán az 580 forintos Irén is, mert a kopással szemben na­gyon kevés ellenállást mutat. Mindenfajta vizsgán a leg­magasabb osztályzatot kapta a Hódmezővásárhelyi Kö­töttárugyár névtelen reme­ke (a száma 1 625 5025), igaz csaknem nyolcszáz forintba kerül. Az olcsóbbak közül jó minősítést kapott a román 44154 számú termék és a Sikk Szövetkezet Camea nevű nadrágja. A hagyományos eljárással készült, gyapjú típusú pan­tallók közül a VOR Lektorát találták kiválónak a szak­emberek, de a mindössze 168 forintos Mester is jó minősí­tést kapott. Megpatkolt egy bolhát Kiállítás a mákszemben Micsoda gőzmozdony! Ha a hajszál, amelyet melléje tet­tek, cső volna, végigfuthatna benne, mint egy alagútban. Minden a valóság képzetét kelti rajta: a kémény, a ke­rek' , a hajtókarok, holott a nagyságukat mikronban mé­rik — ezredmilliméterekben. Ugyancsak mikroszkóp alatt lehet szemügyre venni a húsz vagont vontató Diesel-moz­donyt is. Egész szerelvény! A hajszál égbenyúló torony­nak látszik mellette. Az emléktárgy, amelyre ezt írták: „Isten éltessen!”, vi­rágvázából, kancsóból és egy kosár gyümölcsből állt. Az egészet töltőtoll arany csú­csából formálták ki és átmet­szett hajszál vágásfelületére helyezték. E fantasztikus miniatűrök Mihail Maszjuk, az ukrán népművészet érdemes meste­re műhelyében születnek. Égés- szerszámkészlete — a gyémánthegyű tűk — befér egy karóratokba. Első száz művét a mester közszemlére teheti egy tányé­ron, a legutóbbiakat kiállítja egy mákszemben. Leghíresebb műve — a megpatkolt bolha — hosszú időn át járt városról városra, vidékről vidékre és minden­kit elképesztett... „Varázslatos, ahogy összetartják a családot!” Gyémán tlakodalom a Kuruc utcában Dísztávirat helyett Az unoka levele is így kez­dődik: „Dísztávirat helyett. Drága Nagymama, Nagy­papa! Nagyon irigylem a csalá­dot, hogy szombaton, a nagy ünnepen együtt lehetnek. Ha mi négyen is ott ülhetnénk az ünnepi asztalnál, akkor, ha jól számolom, 17-en len­nénk. Azt hiszem, ez a szám maga megelégedettségei tölti el kedves Nayszüleimet, főleg ha belegondolok, hogy hat­van évvel ezelőtt ketten kezd­ték ezt az egyre terebélyese­dő családfát növelni.. A Kuruc utca 35. számú ház III. emelet 2. alá, Papp Istvánékhoz érkeztek a ked­ves sorok. A fővárosban élő unoka küldte jókívánságait a ma délután gyémántlako­dalmát tartó idős házaspár­nak. Lányuk is már nagymama Pista bácsi férfias kénye­lemszeretettel helyezkedik el a fotelben, cigarettával kí­nál, maga is rágyújt. — Ilyenkor lehet a szobá­ban is, ha vendégek vannak — kacsint feleségére, „anyóm”-ra, aki őszinte szí­vélyességgel fogadta a hívat­lan látogatót. Csupa-moso- lya ezer barázdát fényesít. Hamutálat kerít az asztalra, intézkedik a kávé felől a legidősebb gyermeknél, Ka­ticánál, aki már maga is fe- héredő hajú nagymama. — Remek kondícióban van­nak ennyi év után — koc­káztatom a bókot. És majd hanyatt esek, amikor megtu­dom: Adi nénit, Papp Ist- vánnét, a gyémántlakodalom menyasszonyát három hete operálták. A műtét sem lát­szik mozgásán, tartásán. Mondom, miért jöttem: a ritka ünnepség híre csábított, megtudni a hosszú házasság titkát. — Hogy bírtam ki hatvan évig egy asszony mellett, ugye? — huncutkodik a ti­pikus férfi-válasszal Pista bácsi. És elérzékenyül. Az esküvőről a frontra Ugyancsak romantikusan indult házasságuk. 1914. no­vember 15-én — szombati napon — kötötték össze az életüket Budán. Az esketés, és a szerény esküvői ebéd el­fogyasztása után Adi néni — akkor még Adika — kezét megfogta édesanyja, vitte magával. Pista bácsi — ak­kor még Pisti volt — rohant a vonathoz, amely kivitte a frontra. — Ott kellett hagynom lányasszonyként.' Ezt soha­se bocsátom meg! — rója fel gyakran. — Igaz, a csá­szár azt ígérte: mire a lom­bok újra lehullanak, hazatér­hetünk. Hanem mire arra sor kerülhetett, a császár már nem létezett, s a lombok igen sokszor lehullottak addig. öt és fél évig voltak egy­mástól távol. A férj Szibé­riában, az asszonyé sem lett feleség a szülői házban. Le­veleikkel tartották a lelket egymásban. És Adi néni ki­várta a sok-sok esztendőt. Ötvennégy évvel ezelőtt, amikor Papp István a hadi­fogságból hazaérkezett, kö­zölték vele: a szegedi fo­lyammérnöki hivatal tevé­kenysége (amelynek irodake­zelő gyakornoka volt. szüne­telt. Miskolcra helyezték, a kultúrmérnöki hivatalhoz, most már mint irodakezelőt. Olthon-tercmlés — Két kis motyóval ér­keztünk ide. Az Arany Já­nos utcában egy bútorozott szoba lett az első miskolci otthonunk. És itt ragadtunk. 47 évet eltöltöttem ugyan­azon a munkahelyen, csak most már Vízügyi Igazgató­ságnak hívják. 1957-ben vo­nultam nyugdíjba főkönyve­lőként. — S becses, sokat for­gatott medáliát mutat: A vízgazdálkodás kiváló dolgo­zója kitüntést. Nehéz életutat járt be a Papp házaspár a hatvan év alatt. Hinetetlen beosztással (még most is pontos könyve­lés készül a háztartási kia­dásokról!), roppant szor­galommal jutottak el odáig, hogy részletre vett telken, a maguk erejéből házat építet­tek a Tapolca-völgyben. Pa­radicsomi kertet teremtettek köré. S a húszfilléres hagy­macsomagokból, gyermek- ökölnyi tojásokból pótolgat- ták hiányzó dolgaik. És köz­ben persze jöttek a gyere­kek. Három lány és egy fiú. — A „trónörökös” meghalt — évtizedek múltán is kese­rű, fájó az emlék. Házukat lebontották, út épült helyére, a paradicsomi kert is oda lett. De már nem is bírnák a kerti munkát. Bérházban élnek, ahol köz­ponti a fűtés, de hiányzik a falomb, a rózsalugas. De aho­va időről időre megtér az immár 17 tagú család: gye­rekek, vők, unokák s a két dédunoka. — Csodás varázslat, aho­gyan össze tudják tartani a családot ma is! — ámuldo­zik legidősebb lányuk, a nagymama-Katica. Mi a hatvan év titka? „Komolyabb veszekedés so­hasem volt közöttünk” — mondták. Vagy ha volt, hál szermérmesen hallgatnak ró­la. ' Ez a két ember szereti egymást, és imádja az álta­la terebélyesedő családfa minden levelét! RADVÁNY1 ÉVA

Next

/
Oldalképek
Tartalom