Déli Hírlap, 1974. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1974-12-16 / 294. szám

Küzdő filmművészet Egy vita tanulságai Hosszan tartó vitavaj . ért véget a Magyar Fümnapok (1974. december 5—11.) ren­dezvénysorozata. Az eszme­cserét különösen i -ga'mássá tette, hogy a, filmnapok kül­földi vendégei (neves rende­zők, kritikusok, esztéták) is elmondták véleményüket a Itét folyamán bemutatott al­kotásokról, s a mai magyar filmművészetről általában. Azzel mintegy távolabbról (ha nem is eléggé objekti­ven) láthattuk" saját törek- v őseinket. Azt hiszem. elfogultság nélkül megállapítható (ennek a véleménynek egyébként többen is hangot adta':), hogy fellendülő szaka:.ti i 1 jgett a magyar filmművi- i .tt. Ezt egyelőre új remek­művek még nem bizonyítják, de néhány erős. tehetségre valló, társadalmi és művészi felelősséget tükröző alkotást már a filmnapokon is lát­hattunk. Bár elhangzott olyan ked­vező külföldi vélemény is. hogy Magyarország a nagy filmkészítő országok közé tartozik, inkább "a problé­mákra igyekszünk most fi­gyelni. Az egyik angol kritikus kifogásolta, hogy túlságosan elmerülünk történelmi múl­tunkban, sok a háborús film és kevéssé érezte bemutató­inkon az elbeszélés izgalmát. Ha átfutjuk a filmnapok programját, valóban azt lát­juk (Kovács András: Bekö­tött szemmel; Kardos Fe­renc: Hajdúk; Janesó Miklós: Szerelmem, Elektra; Gyön- gyössy Imre: Szarvassá vált fiúk; Kosa Ferenc: Hószaka­dás; Fábry Zoltán: 141 perc a befejezetlen mondatról), hogy a műsorra tűzött 15 film jelentős hänyada'säjatös történelmi és társadalmi vál­tozásaink tükrében szemlél bizonyos magatartásformákat. Baj ez? Filmművészetün­ket (ez is egyik nyomatékos érve volt a vitatkozóknak) csak akkor fenyegeti veszély, ha alkotóink csupán egy-egy tétel illusztrálására vállal­koznak. Ha a „tézis-jelleg”, az öncélú esztétizálás kezd * Jelenet Kosa Ferenc Hószakadás című filmjéből. dolgainkról, akkor méltán számíthatunk (a hazai és a külföldi) közönség aktivitá­sára. Nemeskürty István a má­sodik magyar hadsereg pusz­tulásának körülményeit fel­tárva ezt mondja: „ezeket az embereket el kell siratni, mert ők is mártírjai a nép Magyarországának.” Miért idéztem éppen ezt a mondatot? Mert nekünk sok mindent el kell siratni, de sok mindent el is kell ítélni múltunkból. S (alkotóink is jól érzik ezt) itt a legfőbb ideje, hogy — ha kell, gyó- —kegyetlenséggel — ön­ismeretre tanítsuk ezt a né­pet; önmagunkat. „A film barikád-harc, nem pedig intellektuális háború” — mondta felszólalásában Kosa Ferenc, s néhány nyu­gati példát felvonultatva hozzátette: „feltalálhatók-e bárhol Nyugaton azok az egységes társadalmi törekvé­sek, melyek (a változó szín­vonalú alkotások ellenére) ma is jellemzik a magyar filmművészetet ?” #• Bálint András, a ... befe­jezetlen mondat... főszere­pében. seg. A mar látott es a még ezután műsorra kerülő alko­„Az anyag ad lehetőséget a teremtésre../ zeumokba járok. Ott mindig tanulok, a többi pedig jön magától. Vannak nagy formátumú acélplasztikái, szereti és réz­lemezbe formálja Bartók muzsikáját, a tengert, a szü­letés és a halál misztériu­mát, az álmot. De ő tervezte azt a dísz polgári plakettet is, amelyet Kazincbarcika várossá nyil­vánításának 20. évfordulója alkalmából, kaptak az arra érdemesek. — Az ország egyetlen vá­rosában sem láttam a ka­zincbarcikaiakéhoz hasonló­an tudatos, egy célért, egy emberként végzett munkát. Hogy is mondta a beszél­getés kezdetén, és miről vallanak a kiállítás tárgyai? — Csak azt az emberi szeretem, aki dolgozik. (makai) Ha azt mondjuk, hogy azért szépek a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központ klubjában rendezett kiállítás tárgyai, mert az ember ke­ze nyomát, a munkát, a mí- vességet érezni rajtuk, akkor mindent elmondtunk. Igaz, nagyon szűkszavúan, de úgy, hogy Dévényi János ötvös­művész egyetért vele, és szí­vesen kiegészíti. Nagy kedv­vel beszél a munkájáról.. Ahogy dolgozik. — Húsz éve élek együtt a rézlemezzel, ez a „hobbim”. Az anyag ad lehetőséget a teremtésre; megismerése a magam kifejezésére. Minden, amit végzek, kézimunka. Ezt kívánja a mesterség és csak így tudok dolgozni én. A tárgyak egyedi darabok; semmit nem tartok annvira összeegyeztethetetlennek, mint az ötvösséget az ipari sorozatgyártással. Az már nem művészet, aki pedig csi­nálja, iparos. Én a magam örömére teremtek. Kiderül később, hogy a dolog nem ilyen egyszerű. Dévényi János legalább eny- nyire a mások örömére is teremt. A felismeréshez elég végigcsodálni a tárgyakat és tovább hallgatni, amit mond. — Ennek a munkának az a tragédiája, hogy minden darab drága. Nem rajtam múlik, én adnám szívesen (ajándékba adom is), de nem lehet. Sokan meg is tudják venni, sajnos, többen vannak, akik nem. Ezért szeretem, ha köztulajdonba kerülnek, ha kellékül, szép díszül szolgálnak a minden­napokhoz. Ezért szeretnék minél több épületet díszíteni, térplasztikát tervezni. Töb­bet dolgozni (napi 16—18 órát dolgozik!), kiállítások rendezése helyett szerte az országban műveket lerakni. Teremtő tűz, energia nél­kül nincs művész. Dévényi Jánosnak ebből nagyon sok adatott. És mérhetetlen aka­rat hozzá. — A Fővárosi Öra- és Ék­szeripari Vállalatnál kezd­tem. Tanuló, szakmunkás, szocialista brigádvezető — ezek voltak a lépcsőfokok, amíg megtanultam egy nyel­vet beszélni. Azóta tudom magam kifejezni a vörösréz- lemezek és az ezüst nyelvén. És skandináviai útjainak eredniényeként az üveg nyel­vén, régi mesterek évszáza­dos hagyatékaként a harmo­nikus, világos, szép egész, és tehetsége révén a csak rá jellemző absztrakció nyel­vén. — A régi művészeti korok, az ötvösművészet nagy kor­szakai közül melyik ihlette - Melyiket érzi magához á leg­közelebb? —■ A barokkot. Ez a leg­szebb, a leggazdagabb, min­den szempontból teljes. De szeretem a népmesék vilá­gát, és a legszívesebben mű­rmm uralkodni, akkor érdektelen­ségbe fulladnak filmjeink. De ha „emberi arcot” adva azoknak beszélünk közös Tizenhat filmmel nevez­tek be az észak-dunántúli megyék legjobb amatőr fii­mezői a kétnapos győri filmszemlére. A díjakat teg­nap osztották ki. A zsűri hat A filmhéten bemutatott produkcióknak még nem mindegyikét látta a közön­a „2x7'-: alkotást díjazott. Az első dí­jat a „2x7” című film nyez-- te. Alkotói: Kovács Róbert és Szabó Lajos, a győri film­stúdió tagjai. tások igazolják azokat, akik a hullámvölgyből való ki­emelkedést deklarálták, de nem cáfolják teljes mérték­ben a szkeptikusokat sem, akik félnek a tézis-drámák­tól, vízió-szemináriumoktól. „Küzdő filmművészet zz miénk” — állapította meg egyik vezető kritikusunk. Hozzátenném: ebből a küz­delemből nem hiányzik a társadalmi felelősség. Alko­tóink többsége előtt világos, hogy a ma problémái a teg­napból nőnek ki, s hogy csak a múlt illúziótlan szemléle­tével — Bartók-i módon gyűjtve arcokat és drámákat — közeledhetnek témáikhoz. A közelmúltban területi tudományos-restaurúló mű­termek létesültek Leningrád- ban. Ezek az intézmények a legkülönfélébb feladatokat látják el: életre keltik a ré­gi várakat, a fából készült kis templomokat, a paloták díszes bútorait, a mennyezet- freskókat, régi szobrokat és faliórákat, valamint lakás- textíliákat és Pétervár vö­rösgárdistáinak forradalmi zászlóit. Nem véletlen, hogy nyílt Szegeden Szeged képzőművészetének egyik jelentős képviselője, Tópay Lajos festőművész ha­lálának 10. évfordulója al­kalmából emlékkiállítást ren­deztek a Batók Béla Művelő­dési Központban. Alkotásai elsősorban a tiszaparti táj szépségeit, az ott élő embe­rek, munkások, halászok, ku­bikusok munkájának jelleg­zetességeit ábrázolják, örö­kítik meg. A több mint nyolcvan ilyen témakörű olajfestményéből, grafikájá­ból rendezett tárlatot tegnap Szegeden nyitották meg, nagy érdeklődés mellett. ezeket a tudományos-restau- ráló műhelyeket éppen Le- ningrádban hozták létre. Hi­szen, Leningrad nemcsak a Szovjetunió második legna­gyobb vájpsa, hanem múze­umváros is. Csodálatos épí­tészeti emlékei méltán sze­reztek világhírnevet. A vá­rosközpontban, a külvárosok­ban és a terület sok telepü­lésén az orosz történelem és kultúra számos eredeti em­léke maradt fenn. ilfcTFÜ Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35: Tánczenei koktél. — 13.20: Népzene. — 13.50: Válaszolunk hallgatóinknak, — 14.05: Édes anyanyelvűnk. — 14.10: Szer­vánszky Endre: II. fúvósötös. — 14.23: Hilde Güden és Kónya Sándor ODerettfelvételeiből. — 14.54: Sebestyén András: Há­rom szatirikus dal szovjet köl­tők verseire. — 15.00: Hírek. — 15.10: Iskolarádió. Osztályfőnöki óra után. Történelmi társasjá­ték. — 15.50: Vacek-polkák. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Arany János élete és mű­vészete. Befejező rész. — 16.25: A puritánok. Részletek Bellini operájából. — 17.00: Hírek. — 17.U5: Külpolitikai figyelő. — 17.20: A hét rádióhallgatója. Portré muzsikával. — 17.40: Van új a Nap alatt! Tudományos híradó. — 17.55: Polpresszó. A szabad időről. — 19.00: Esti Kró­nika. — 19.30: Sporthíradó. — 19.38: A Magyar Állami Hang­versenyzenekar Kodály-hangver- senye. — Közben 20.05—20.25: Miért szép? Mezei Márta írása, Arany: A pusztai fűz című ver­séről. — 21.10: Hírek. — 21.13: Verbunkosmuzsika. 21.30: Mik- rolánc. Petress István műsora. — 22.00: Hírek. Sport. — 22.20: Tánczene. — 22.45: Viták a sze­mélyiségről. Hermann István írása. — 23.00: Back-művek. — 24.00: Hírek. — 0.10—0.25: Lant- és gitármuzsika. Petőfi rádió: 12.00: A walkür. Részletek Wagner zenedrámája- ból. — 13.00: Hírek. — 13.03: .,A pásztói híres utca. . .” Riport. — 13.20: A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekará­nak felvételeiből. — 13.45: Idő­járás- és vízállásjelentés. — 14.00: Kettőtől hatig... — 18.00: Hírek. — 13.05: Külpolitikai fi­gyelő. — 18.20: Egyetemi kuta­tások Miskolcon. — 18.45: Nóták. — 19.19: A rock mesterei. — 19.54: Jó estét, gyerekek! — 20.00: /Hírek. — 20.10: Üj köny­vek. — 20.13: Sztam,bul rózsája. Részletek Fali operettjéből. — 20.30: Kettesben — Kelen Béla és Szilágyi János. — 21.30: Ma­gvar művészek operafelvételei- ből. — 22.30: Britten: Változatok és fúga egy Puleell-térnára. — 23.00: Hírek. — 23.15: A penzan- cei kalózok. Részletek Sullivan operettjéből. — 24.00: Hírek, Miskolci rádió: 17.30: Müsoj.- ismertetés — hírek. — 17.35: Vetélkedő az Autóklubban. — 18.00: Borsodi Tükör. (Év vége előtt a ,,Hegyalja” Szövetkezet tiszakarádi üzemében; Árvízká­rok helyreállítása Miskolc, III. kerületében; Ezüstvasárnap után.) — 18.15: Kórusmuzsikv. — Napjaink kérdései — jegy­zet. Több megértést egymás iránt... — Megyei sportereci­mények. — Slágerkoktél. Kiállítások: Kossuth Művelő­dési Ház (10—18): Gyermekra zok — „Miskolc 1945—75” fotókiállítás. — Rónai Sáncon Művelődési Központ (10—18): Dévényi János ötvösművész k.' - állítása. Filmszínházak: Béke (f4): Ro­binson Crusoe (mb. szí. szov­jet). — (hn6, 8): Ámokfutás (szí. magyar). — Kossuth (Í3, hn5, 7): Tibbs és a szervezet (mb. szí. amerikai, felemelt helyárral!) — Hevesy Iván Filmklub (f5, f7): Amikor a fák még nagyok voltak (mb. szov­jet). — Fáklya (15, f7): Jatszd újra, Sam! (mb. szí. amerikai). — Petőfi (f5, f7): A tábornok állva alszik (szí. olasz, 16 éven felülieknek,!) — Szikra (3. 5, 7): Ejtőernyősök (szí. román). — Táncsics (3, 5, 7): Jelbeszéd (szí. magyar). — Tapolca—Ady (7): Éjszakai razzia (mb. szov­jet). — Hámor: (4): Féltékeny­ség és orvostudomány (lengyel, 16 éven felülieknek!) KEDD Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.22: Nóták. — 9.00: Harsán a kiitrszó! A Gyermekrádió műsora. — 9.35: Beethoven: F-dúr gordonka­zongora szonáta. — 10.00: Hí­rek. — 10.05: Iskolarádió. Ének­óra. Orosz társalgás. — 10.35: Ro­mantikus zene. — 11.49: Nemes Nagy Ágnes verseiből. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Századunk zenéjéből. — 9.00: Hírek. — 9.03: Daljátékok­ból. — 9.53: Könyvek. tájak, emberek. Kulcsár Katalin mű­sora. — 10.00: A zene hullám­hosszán. — Közben 11.00: Hí­rek. — 11.45: Létezik-e a hato­dik érzékszerv? Dr. Farkas Henrik előadása. Gyöngyössy Imre a Szarvassá vált fiúk című filmjének egyik megrázó képe. Első (gyarmati) Múzeum város Rézltitzek nyelvén

Next

/
Oldalképek
Tartalom