Déli Hírlap, 1974. december (6. évfolyam, 282-305. szám)
1974-12-12 / 291. szám
Lillafüred, fölött az alagútnál gyűjti a kilométereket az útellenőrzés kocsija Hallt, itt útellenőrzési fiyékládházától Hollóstetőiq A KPM Közúti Igazgatóságának sárga mikrobuszai állandóan úton vannak: az úte-llenőrző szolgálatot látják el megyénk közúti érhálózatának legfontosabb vonalain. Felszerelésükhöz tartozik a lapát, az ásó, a színes fólia, létra, korlátok, táblát tartó oszlopok stto. A nyékládházi szakaszmérnökséghez tartozó ügyeletes kocsi reggel 7 órakor kezdte el a szolgálatot. A kocsiban Derekas Ernő útellenőr és segítőtársa, Tóth ' József. Őket kísértük el tegnapi útjukon. Nyékládháza felől az egyik tábla tartó oszlopot kellett kicserélni. Kidöntik a táblát — A nagytestű teherautóik — főleg szabálytalan előzések alkalmával — gyakran okoznak ilyen károkat. A jármű lökhárítóján ilyenkor karcolás is alig marad, ám a forgalomban részt vevők számára rendkívül fontos fi- gyelmezetető táblák tönkremennek. — mondja Derekas Ernő, majd így folytatja: — Talán mondani sem kell, hogy aiz esettel mát sem törődve, továbbhajtanak. Ha egyengetni nem lehet az oszlopot, újat állítunk a helyébe, de erre most nem volt szükség. A kistokaji elágazásnál sár borítja az utat. Teherkocsik kerekei hordták fel a közeli építkezésről. Előkerülnek a lapátok és a veszélyesen síkos útszakasz újra tiszta lesz. , — Ha nem lehet ilyen könnyen eltakarítani a sarait nyomtatványt adunk at a fuvarozó vállalatnak, termelőszövetkezetnek — magyarázza Tóth József. — Ha két órán belül nem intézkednek, beszólunk a szakaszmérnökségre az URH- rádión és ők egykettőre elvégzik az út letisztítását. A költségeket persze a vétkes vállalatnak kell megtéríteni. Nyáron gyakori... — Nyáron gyakori, hogy a vihar az útra dönti a fákat. Ilyenkor hozzáfogunk az elvontatáshoz, vagy ha kell szétfűrészeljük a fa törzsét, úgy visszük el az útról. A járőr’kocsi négykerék- meghajtásos, ott is elmegy, ahol a többi jármű már képtelen továbbhajtani. Derekas Ernő elmondja — amíg Miskolcon át Lillafüred felé haladunk —, hogy az útügyi szolgálat létrehozása előtt Szolnokon tanfolyamon vettek részt és többek között elsősegélynyújtás is szerepel a tananyagban. Az ehhez szükséges felszerelés is megtalálható a kocsiban. Feltöltik a kátyút Ha esők után kátyúkat fedeznek fel, megkezdik a feltöltést és mire az első járművek arra jönnek, nem kell kerülgetni a tengelytörő gödröket. Balesetnél, úthibáknál terelő korlátokat raknak ki, ha kell, a náluk levő fóliás j közúti táblákkal segítik a forgalom zökkenő- mentes lebonyolítását. A kisebb teherbírású hidaknál több felelőtlen gép- járművezető nem tartja be a súlykorlátozási tilalmat és kerülő nélkül szeretne továbbmenni. — Előfordult már, hogy kihívtuk a bemérő kocsit, például a bocsi hídhoz, hogy a könnyelmű gépjárművezetők komolyabban vegyék a figyelmeztetést. Lillafüred felett egy táblafelerősítés után folytatta útját az útellenőrző kocsi. Az URH-s rádiókészülék hangszórójából a sátoraljaújhelyi kollégák időjárásje- leintését hallgattuk, amit déltájban adnak a központnak. .. A szerpentinen kocsik előznek bennünket, az út jó. A járőrkocsi azonban csak lépésben halad, hogy legyen idő megfigyelni a táblákat, a festéseket. NAGY JÓZSEF Renoválják a Palotát Jól halad a lillafüredi Palotaszálló renoválása. A SZOT üdülőkarbantartó részlegének 120 munkása dolgozik a 40 esztendős épület falai között; közülük 60-an a palotában laknak. Leivel juíalom gépkecsivezetöknek A budapesti Lengyel Kulturális Központban kedden megjutalmazták azokat, akik a lengyel gépjárművek magyarországi népszerűsítését elősegítették, így többek között a Mogürt, a Merkur, az Autóker, az Afit és az Országos Mentőszolgálat képviselőit, valamint azokat a gépkocsivezetőket, akik a Polski Fiat személygépkocsikkal balesetmentesen és nagyjavítás nélkül érték el a 200 000 kilométeres teljesítményt. A lengyel gépjárműgyártó vállalatok igazgatói 60 személyt részesítettek elismerő oklevélben, illetve jutalomban. A magyar gyártmányú alkatrészekért, részegységekért cserében a lengyel fél 1975- től személygépkocsikat szállít. Egyelőre 400 Fiat 126 p-t, 1976-ban pedig 2000-t szállítanak. Felhívás A Vakok és Csökkentlátók Szövetségének vezetősége felhívja azon tagjainak figyelmét, akik éves villamosvagy autóbusz-bérlettel rendelkeznek, hogy az 1974. évi bérletigazolványok csak ez év december 31-ig érvényesek. Ezért kérjük, hogy az 1975. évre szóló bérletüket tagjaink december 27. és 30. között szövetségünknél vegyék át. Kövek, virágok, fák A természetvédelem társadalmi munkásai-X- Ezentúl évről évre Pro Natura emlékéremmel tünteti ki az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke azokat, akik kiemelkedő természet- védelmi tevékenységet folytatnak. Királykút-forrás, tiszapal- konyai tölgyes, jósvafői 500 éves hársfa — lélekvidámító ezekről csak hallani, beszélni is, amikor az ablakon a nagyváros ködös, füstös téli ege néz be. Persze, akik itt ülnek a megyei tanács termében, nem hangulatemelő, nyáridéző társalgást folytatnak. Azért veszik sorra a megye természeti kincseit, hogy védeni lehessen őket, hogy örülhessenek nekik késő unokáink is. A megyei tanács természet- védelmi bizottságának ülésén vagyunk. Ez év szeptemberében alakult újjá a bizottság és a mostani, tulajdonképpen első igazi munkaülésén már van miről számot adni. Szeptember óta a földtani, vízvédelmi, tájvédelmi és biológiai szakcsoport tagjai sokat fölkerestek a nyilvántartott természetvédelmi ritkaságok közül és ezen az ülésen számolnak be róla, mit tapasztaltak, mit javasolnak. Beteg a hars-matuzsálem A telkibányai Királykút- forrást semmi sem fenyegeti, ám a közelében levő jegesbarlang (egyedülálló az országban) is megérdemelné, hogy az óvandó ritkaságok közé sorolják. Jósvafő egyik nevezetessége, a fél évezredes hársfamatuzsálem már nem sokáig állja az idő rohamát. Megcsonkult és el is pusztul, ha nem segít rajta az ember. Határozatba foglaltatik: meg kell vizsgálni a szakembereknek, milyen gyógykezelést igényel. A Szo- molya és Cserépváralja határában található kaptárkövek nemcsak azért érdemelnek megkülönböztetett figyelmet és védelmet, mert különleges geológiai képződmények, hanem azárt is, mert sok száz évvel ezelőtt az oldalukba vésett üregekbe (kaptárakba) méhcsaládokat telepített az e tájon élő nép. Cédrus a pincében Alaposaji megfontolják a bizottság tagjai, mi legyen a sorsa annak a megkövesedett cédrustörzsnek, mely jelenleg egy sajókeresztúri magánpince falában van. Ha itt marad továbbra is, csak néhány szakember nézheti meg. Érdemes lenne tehát köny- nyebben hozzáférhető helyre szállítani, akkor is, ha ily- módon kiszakítanák eredeti környezetéből. Mindenki egyetért abban, hogy a megyében levő kastélyok pgrkjai az eddiginél sokkal több gondoskodást érdemelnének. Elhanyagolták őket az elmúlt években — néhány kivételtől eltekintve — a helybeliek, sőt eltüzeltek olyan faritkaságokat, melyeknek a pótlása szinte lehetetlen. 1 „Mentsük, ami még menthető" — fogalmazta meg valaki mindgnnyiunk véleményét. Sajnos, a természetvédelem társadalmi munkásai terepszemléik alkalmával nagyon sok helyen tapasztalták, hogy szemétlerakó helynek használják azokat a területeket, melyek növény- és állatvilága- ritkaságszámba megy. Ez az elszomorító tény is belefogalmazódik a tanács számára készülő határozati javaslatba. A pönci útraester tréfája H. Szabó Béla, Észak-Ma- gyarország természetvédelmi felügyélője arról számol be, hogy jól haladnak az előkészítő munkálatok és előreláthatólag 1976-ban megkapja a büszke nemzeti park címet a Bükk-fennsík, majd Aggtelek vidéke. Már jövőre tájvédelmi körzetté nyilvánítják a lázbérci víztárolót és környékét, a következő években a Zempléni-hegységet és a Bodrogköz egy részét. Hangos derültséget kelt az a javaslat, hogy hántolják ki Szép Ilonka sírját, mely Telkibánya határában található. Ha ugyanis tényleg itt pihen a legenda szerint J/látyás király szívét is elnyerő szépség — hangzott az indoklás —, akkor a sír védetté nyilvánítandó. Nos, ha megtörtént, más tájon történt a királyi vadász halhatatlan szerelmi kalandja. A megyénkben levő sírhant — bár ünnepséget is rendeztek a környéken a 30-as években — egy gönci útmester műve. Nemrégen halt meg a jó öreg, de előtte bevallotta: a szép legenda meghatotta és úgy gondolta, e helyen is megtörténhetett éppúgy, mint másutt. * Még akkor is mosolyog mindenki, mikor Juhász András elnök a zárszót kimondja. Jó magunkkal vinni ezt a hangulatot a borús téli ég alá. BÉKÉS DEZSŐ ii. A „társadalom” a státuszösszetetíők homogenizálása irányában legfeljebb egy normatív, erkölcsi nyomást fejt ki, ám — s ez az, ami a szociológia szempontjából napjaink társadalmában különösképpen izgalmas — ez a „nyomás” gyakran a legkülönfélébb útvesztőkbe sodorhatja az embert, gyakran patológiás helyzetekbe kényszerítheti a kellő önállósággal, személyiség-autonómiával nem rendelkezőket. Ismeretes például, hogy olyan marginálisnak mondható tulajdonság, mint a bőr színe, szintén státusz-ismérvvé válhat, és komoly szociális konfliktusokhoz vezethet. (Az Egyesült Államokban a fekete bőr hosszú időn át — s jórészt még ma is — eleve inkongruens státusz-ismérvnek számított.) Ez persze nem minden környezetre igaz, s ez is mutatja, hogy a státusz-összetevők együttjárása, ennek társadalmi elvárása mindig nagyon is konkrét társadalmi feltételektől determinált (meghatározott), s azok változásával változik, változtatható. Ezzel azonban rendkívül bonyolult problémához jutottunk: arról van szó, hogy az egymásnak megfelelő — és társadalmilag így megszokott — státusz-ismérvek „felbontása” és új típusú kapcsolataik kialakítása hallatlanul nehéz társadalmi, társadalompolitikai feladat. Gondoljunk például arra, hogy bizonyos szakmák, foglalkozások státusz-összetevői — és ezzel presztízsük — történelmileg rendkívül nagy állandóságot, makacs változhatatlanságot mutatnak. A „suszter, maradj a kaptafánál” jelenségkör tartozik például ide: ha a „suszter” megjelenik mondjuk a televízió nyilvánosságában és pl. egy átfogó kultúrpolitikai koncepciót terjeszt elő, akkor megint- csak valamilyen „meg nem felelést” érzünk. Világos, hogy miről van szó: egy pozicionálisan „alacsony” elhelyezkedésű személyt — vagy csoportot — kívánunk szóhoz, s ezzel társadalmi megbecsüléshez, elismertséghez juttatni. Ez a ténykedés azonban nem mindig vezet a kívánt eredményre: ebben az esetben ugyanis arról van szó, hogy nem az egyén vagy csoport státusz-összetevőit változtatjuk meg (jövedelem, életmód stb.), hanem közvetlenül, társadalmilag presztízst „utalunk ki” neki, amely a státusz-összetevőiből önmagában nem következne, s amelyet a társadalom épp ezért szokatlannak, gyakran abszurdnak „érez”. Ebből persze még nem következik, hogy aktív, tudatos társadalompolitikával ne lehetne javítani, teljesebbé tenni az egyén státuszát. A státusz-ismérvek variálásával, bizonyos státusz-jegyek társadalmi hasznosságának és fontosságának szívós és meggyőző, folyamatos demonstrálásával, vonzóvá tételével lehet elérni eredményeket. Gondoljunk arra, hogyan változott bizonyos szakmák presztízse az elmúlt két évtizedben — és hogyan stagnál másoké. Ismeretes, hogy az utóbbi időben nagymértékben megnőtt a szolgáltatónak nevezett termelési szektor jelentősége. Ragadjunk ki innen egy példát: a kozmetikus — mondjuk — egyebek mellett szőrt távolít el, ami éppenséggel nem esztétikus munka. A kozmetikuspálya mégis túlzsúfolt, presztízse mindinkább növekvőben van. Igen érdekes ez a helyzet azért is, mert pl. éppen a szolgáltatások mutatják-meg, hogy a társadalom egy-egy foglalkozás esetében mely státusz-ismérveket kezel közömbösen, melyektől tekint el, milyen új típusú státusz-megfeleléseket enged kibontakozni. Véve a javítószerelő munkát, avagy a vendéglátóipart: olyan státusz-ismérvek, amelyek hagyományosan kiemeltek, megkülönböztetettek voltak — pl. a származás, a magas iskolai végzettség, a végzett munka jellege stb. —, e terepeken csaknem teljesen hiányoznak. E szakmáknak nő a presztízse, s ez egy másik, nagyon fontos jelenségre irányítja a figyelmünket: működnek olyan társadalmi presztízs-struktúrák, amelyek bizonyos státusz-ismérvek hiányát — a ,szép” munka, sőt, esetleg a nagy kereset hiányát — kompenzálják. Van, aki a kis fizetés ellenére szívesen tanít az egyetemen, az egyetem presztízse miatt. Ebben az esetben a presztízsen keresztül történő ellenszolgáltatás „kiegyenlítő” jellegéről beszélhetünk. A presztízs persze nem „lóghat a levegőben”, s ezért éppen a pedagóguspálya mutatja: a deklarált társadalmi megbecsülés, ha nem jár szélesebb státusz-fedezettel, önmagában csöppet sem emeli az itt dolgozók „státusz-tudatát”. Mindezzel persze csupán felvetettünk néhány problémát, azon igyekvéstől vezetve, hogy a státusz és presztízs szociológiai kategóriáinak használhatóságát és lehetőségeit jelezzük. PAPP ZSOLT II státusz A megújuló Búvár „Üj folyóiratunk, amelynek a Búvár nevet adtuk, nevét a szó legtágabb értelmében értelmezi. Elvezeti az olvasót a tudásnak és képzeletnek arra a tág mezejére, ahol természetbúvárok lesik az élet, a világ titkait. . Ezekkel a mondatokkal köszöntötte olvasóit negyven esztendővel ezelőtt Lambrecht Kálmán, a kiváló természettudós, aki a Búvár című népszerű tudományos folyóiratot alapította, szerkesztette. A felszabadulás után a Búvár 1956-ban jelent meg először, kezdetben mint a TIT biológiai —, két esztendeje pedig mint az Országos Természetvédelmi Hivatal természet- és környezetvédelmi folyóirata. Újbóli élet- rehívója, jelenlegi főszerkesztője: dr. Lányi György biológus. Az 1975-ös esztendő jelentős változást hoz az eddig kéthavonta megjelenő folyóirat életében: januártói kibővített, új formában, ismét havonta jelenik meg. — Ha írásainkkal sikerül megértetni a természet bonyolult rendszereinek nagy összefüggéseit, továbbá a környezet pusztításának, szennyezésének súlyos következményeit, máris sokat változtattunk az emberek környezetszemléletén — mondotta dr. Lányi György a megújuló folyóirat célkitűzéseiről. — Másik fontos feladatunknak tartjuk — mint eddig is —, hogy szép tájaink és azok élővilágának bemutatásával ezek szerete- tére neveljük az embereket s ezzel kialakítsuk a természetvédelem nélkülözhetetlen társadalmi hátterét. Gondolunk a természettől távol élő városlakókra is, akiket környezetük problémái egyre inkább foglalkoztatnak. Külön rovatokat indítunk a házi kertészkedők, akvaristák, ebtenyésztők, díszmadár-kedvelők részére, bízva abban, hogy a folyóirat többi cikkét sem lapozzák at közömbösen. L. I.
