Déli Hírlap, 1974. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1974-12-09 / 288. szám

A legnagyobb példány a legnagyobb hazai csigagyűjteményből Ház a hegyek ölén Kincset ér a csigatár Távolban az avasi kilátó Kicsi a nagyvárosban A szobában finom por és almaszag szállong. Körben a falakon képek. Herman Ottó, dr. Bíró Lajos portréja, halak rajza. Egy légmentesen zárt üvegkalitkában örök mozdu­latlanságba dermedt rák lát­ható. Az egyik sarokban fé­nyes fájó hegymászóboíok pihennek, a másikban rég nem használt horgászkészség dacol az idővel. Ebben a szo­bában élt és dolgozott Vásár­helyi István természetkutató. Az ablakból a Garadna völ­gyére látni. A tartott bokrok között az ősz villogtatja vö­rös avarszoknyáját. Csaknem negyven évig élt itt, a pisztrángtelep szom­szédságában. Fáradhatatlan volt a munkában, lankadat­lan a kutatásben. Minden érdekelte, ami élt és moz­gott. Kedvenceiről, a halak­ról könyvet írt. Mint a hazai pisztrángtelepek felügyelője, bebarangolta az országot. Ekkor kapott rá a csigákra. Mindmáig ez a Garadna- parti kis szoba őrzi az or­szág legteljesebb hazai csi­gagyűjteményét. Mintegy fél­millió darabot számlál! Hí­Életében hat könyve s mintegy nyolcszáz szakcikke jelent meg Vásárhelyi Ist­vánnak. Am a Bükk szerel­mesének szobája még tarto­gat feltáratlan kincseket. A roskadásig zsúfolt polcokon (a könyves- és csigás-szek­rények miatt kályha sem fért a helyiségbe) nyolc kö­tet kézirata porosodik, s leg­alább háromszáz kéziratos szakcikk. Kiadóra, nyom­dára vár az ezeroldalas róka­monográfia, a környék fau­nájának részletes leírása, va­lamint egy nagy értekezés a csukáról. Kár lenne veszni hagyni. Az emléktáblás házat gyak- i^n felkeresik a kutatók és a régi barátok. Az utóbbiak, az emlékek, az előbbiek az ismeretszerzés njiatt. Jó lenne megkönnyíteni a tudo­mányos kutatók dolgát. Hoz­záférhetőbbé, rendszerezet­tebbé kellene tenni a felben csülhetetlen értékű Vásár­helyi-hagyatékot. Nemcsak a tisztelgő emlékezet int erre, nemcsak az ő tárgyait, köny­veit megbecsülni-kötelező ke­gyelet, hanem a józan érte­lem is. Aranybányász volt, noha vagyont sohasem gyűj­tött. Kincset hagyott ránk, s élete élni taníthat. Nem ismertem őt, csak könyveit láttam. Nem be­széltem vele, csak beszélni hallottam róla. Nyűtt ka­lapja, botja múzeumba kí­vánkozik. Munkái, kéziratai nyilvánosságért kiáltoznak. A fűtetlen, almaillatú szoba vendége a bőség zavarával küzd, s találgatja: ismer­tük-e, értettük-e eléggé? (brackó) Három ember tart lefelé a Bedeghvölgyön, az egy lépés széles járda betonkockái“' Éjszakai műszakból jöhet­nek, hónuk alatt lapul a „kenyérkereső táska”. Han­gosan beszélnek, szittyósak. A szürke falú vegyesbolt előtt néhányan toporognak a rapcsos sárban. Markukban elvesznek a pálinkásüvegek, mint parányi injekciós fio­lák. Időnként belehomoríta- nak egy-egy magasba ívelő dalba, de félúton abbahagy­ják, csak úgy magúknak rög­tönöznek. Az udvarokban száradni teregetett fehér le­pedők villognak, dagadoz­nak a szélben, mint a hajók vitorlái. Gazdálkodunk a két lóval — Galambocskám, kit ke­resel? — szólít meg valaki. Megállók, fejemet forgatom. De hiába, a/beszélőt nem le­lem. — Galambocskám... — az ösvényen, a, galagonya­bokrok mögül egy vénséges szempár néz rám. özvegy Kalapos Istvánná, a környék legöregebb lakója. Kilenc- venhárom éves. A régiek kö­zül mindenkit ismer, min­denki ismeri a Pacsirta utcá­ban. Fia, Kalapos István 66 éves, a Margitta-dűlő leg­első házának tulajdonosa. Meséjük nyomán megnyílik a Bandzsalgó domb, a Kisltő- bánya, mögöttük kuncsorog a képzelet. Az elmúlt idők történéseit hajkurássga, hogy elrabolja titkait. — 1967-ben építettük ezt a házat, a régi téglagyár he­lyére. Azóta húztuk fel a csűrt, a tyúkólat, meg a fé­szert. Kerítésünk nincs, de az ide nem is kell. Itt kez­dődik a mező az udvaron. Ötvenöt éven át a Napfürdő utcában laktunk, de most is gazdálkodunk két lóval, há­rom tehénkével, aprólékok­kal, tíz szép malackával. A földünk odakint van Kiskő- bányán, ahonnan valaha a a követ termelték ki a város építéséhez. A portánkon ho­mokbánya volt. Látja ott, ahol most azok a fenyők ma­gasodnak ... Fiúk — csúzlival A sáros tagút on két fiú ^közeleg. A fák csupasz koro- *náit fürkészik. Kezükben „élesre töltött” csúzlit szo­rongatnak, — A kereskedelmi vendég­látó iskolában tanulok — mondja Demkó Ferenc, az egyik „vadász”. — Jóska az unokatestvérem általános is­kolás. Most kint jártunk a szőlők közt varjúlesen. Itt nemigen akad más szórako­zásunk. Ha moziba akarunk menni, másfél órával előbb el kell indulni. Lejjebb, az artézi kútnál Kerékgyártó Imréné tölti tele kannáit: — A Martos Flóra Kollé­gium raktárában dolgozom. A 92-es számú házban la­kunk. Sajnos, itt még egyik lakásba sincs bevezetve a víz, fürödni is csak lavór­ban tudunk. A felsősor egyforma-új há­zaitól, a Feszty Árpád utcai buszvégállomásról dübörögve elindul a 11-es autóbusz. Jól látszik innen a város köz­pontja, az Avasi kilátó. A völgyből mintha bandukol­nának befelé lehajtott fővel a kukoricák a kőbe vájt ud- varú, zöld, kék, piros keríté- ses házak közé. Némelyik udvaron új személykocsi par- kírozik, máshol lovasszekér áll a szénaboglya mellett. A társadalmi munkában készült járdán kacsák, tyúkok sé­tálnak. Lent, a Pece-híd jához megérkezett a sörrel megrakott teherautó. Igye­keznek mindenfelől az embe­rek, szatyrokkal, táskákkal. Sajók eresztúrról hamarabb beérnek Sebők Ferenc, az LKM tűzálló téglagyár forgácsoló részlegének vezetője és párt­titkára. Itt lakik a Közdomb utca 46-os számú házban. Sok más társadalmi tisztsége mellett ő a 25-ös választó- körzet — az Anna, Dóczy, Bedeghvölgy, Napfürdő, Köz­domb utcáknak, a Bandzsal- gónak és a Kiskőbányának — a tanácstagja. — Ez a vidék a peremke­rületek között is külön ka­tegóriába tartozik. A lakók nagy többsége a Vasgyárba jár dolgozni, emellett még sokan megtartották örökölt mesterségüket, a földműve­lést. Például Nagy Lajos a Bandzsalgón, Herman István a Közdomb utcában. A vá­rosnak eléggé mostoha gyer­meke ez a terület. Az elmúlt két évben sikerült csak fel­újítani a közvilágítást, az isten háta mögötti vidékre jel­lemző utakat járhatóvá ten­ni. Négyezer tonna kohósala­kot és háromezer tonna kő­zúzalékot hordtunk szét tár­sadalmi munkában. A körze­temben a gyerekeket és nyugdíjasokat is beszámítva kétezerkétszáz ember él. Na­ponta találkozom velük. Saj­nos azt kell mondanom: a panaszaik majdnem minden esetben jogosak. Például a munkábajárás is nagyon kö­rülményes. Sajókeresztúrról hamarabb beérnek az LKM- be, mint innen. A januári tanácsülésen szándékozom kérni, hogy az MKV létesít­sen egy munkásjáratot az Eszperantó tér és Vasgyár között. A Napfürdő utcai ve­gyesbolton kívül más üzlet nincs a környéken. Fodrász­tól kezdve kenyérig min­denért a városba kell bejár­niuk az embereknek ... utáni palackozott italok bolt­VARGA RUDOLF 750 lakás, új szálloda O ' ■» I " JT • I " I rr , Szépülő, fejlődő Sátoraljaújhely rcs a csontgyűjíemény is. A gondosan címkézett dobozok tartalma az erdei állatok ép és sérült csontozatának ta­nulmányozására nyújt ki­tűnő lehetőséget. 25 ezer to mi a vetőmag Az ország legnagyobb ve- t 'magtermslő üzemében, a Eólyi Állami Gazdaságban tegnap letörték az utolsó hibridkukorica-csöveket is és ezzel véget ért a betakarítási munka a 22 ezer hektáros mezőgazdasági nagyüzemben. Az elmúlt hetek, hónapok során rekordmennyiségű — mintegy ötvenezer tonna — terményt kellett felszedni, illetve learatni és elszállítani a bólyi határban, mégpedig rendkívül nehéz időjárási körülmények között. A kong­resszusi verseny kezdemé­nyezői közé tartozó Bólyi Ál­lami Gazdaság vetőmag­üzeme — legnagyobb az or­szágban — most már teljes kapacitással működik. Az idei évben előreláthatóan 25 ezer tonna vetőmagot állít elő, ami rekordteljesítmény lesz. MIELŐTT ELHAJOLNÁNK Figyelmeztették a temet­kezési vállalat egyik vezető­jét, mivel beosztottjaival szemben „meg nem enged­hető hangnemet használt”. Sajnos, sok vezető enged meg magának kisebb vagy nagyobb durvaságokat anél­kül, hogy ezért a legcseké­lyebb bántódás érné. Van olyan vállalat, ahol szemet hunynak a durvaság fölött, mert összekeverik a vezetői eréllyel. Öröm leírni, hogy a temetkezési vállalatnál nem így van. Ám mielőtt megnyugodva elhantolnánk a témát, még hozzá kell fűznünk valamit: a szóban forgó vezető rend­szeresen italozott munkaidő alatt, és ilyenkor beszélt sértő hangon beosztottjaival. A halotti tor — melyen italt is felszolgálnak bűfelej- tőül — nem divatos Miskol­con. De ha az lenne, akkor sem a temetkezési vállalat dolgozóinak kellene borral és pálinkává enyhíteni a bá­natot. A szóban forgó vezető italozása tehát semmivel sem indokolható, s ha ez még durvasággal is párosul, akkor igencsak enyhének tű­nik az .egyszerű figyelmezte­tés. A ..MUNDÉR" BECSÜLETE A minap felháborodottan reklamált a' szerkesztősé­günknél az egyik, szolgáltató vállalat vezetője. Helytelení­tette, hogy megírtuk: néha túl vastagon fog egyik-másik szerelő ceruzája a számlá­zásnál. Oly nagy hévvel-tűzzel védte a kollektíva — sze­rinte feddhetetlen — erköl­csét-, hogy már-már önvádat kezdtünk érezni a kritika piiatt. Ám mit olvastunk a reklamálás után néhány nap­pal a városi—járási Népi El­lenőrzési Bizottság címünkre megküldött jelentésében?! „K. Zoltán miskolci lakos túlszámlázás gyanúja miatt fordult a NEB-hez. A vizs­gálat után a számlán sze­replő összeg 32 százalékát mint túlszámlázásból eredő jogtalan bevételt visszautal­ták K. Zoltánnak. A külön­bözet a munkadíjnál merült fel.” (Furcsa módon ugyan­arról a vállalatról van szó.) Tanulság: a „mundér” be­csületét nemcsak szavakkal lehet védelmezni, hanem úgy is, hogy mindig annyi mun­kadíjat számláznak, amennyi jár. A HÁZIKÓ B. Zoltán és dr. M. László illetékes helyen bejelentette, hogy a Szemere utca elején levő zöldség-gyümölcspavilon közegészségügyi szempontok; alapján erősen kifogásolható. Dicséretes a bejelentők ébersége és elmarasztalandó a kereskedelem, amennyiben igazuk van. A reklamáció hátterében azonban furcsa módon egy „zöldajtós” házikó áll. Pon­tosabban az a tény, hogy a pavilon melletti nyilvános WC-t 23 órakor bezárják, és ettől kezdve az illuminált urak a bódé mögé vonulnak — szorgalmasan rontván a higiéniát. Baj, nagy baj, de mit te­het ez ellen a kereskedelem? Az ügyben — olvasom a jelentésben — vizsgálat fo­lyik. Mardos a kíváncsiság, hogy vajon mit vizsgálnak az ellenőrök: az illemhely nyitva tartási idejét, avagy az illuminált urak magatar­tását? ILLIK ISMERNI Egy Tatáról érkezett nya­raló augusztus 24-én kifogá­solta, hogy a tapolcai Anna- szálló kerthelyisége (presz- szója) nem felel meg az I. osztály követelményeinek. A vizsgálat fényesen igazolta a vendég állítását. Bátran re­mélhetjük tehát, hogy nem marad el az intézkedés: vagy a kerthelyiség színvonalát javítják, vagy alacsonyabb osztályba sorolják. Az utóbbi esetben természetesen olcsób­ban lehet majd ott fogyasz­tani. Szép, szép, csak azt nem érti az ember, miért kell ah­hoz Tatáról idejönni valaki­nek, hogy a hibát feltárják? Ha jól vagyok tájékozódva, akkor az osztályba sorolás feltételeit az egész országra érvényes rendeletek szabá­lyozzák. E rendeleteket pe­dig épp úgy illik ismerni Miskolcon mint Tatán. BÉKÉS DEZSŐ Aki Sátoraljaújhelyen jár, láthatja, mint változik nap­ról napra a város arculata. Különösen szembetűnő a di­namikus lakásépítkezés. Az eredeti terv 600 lakás meg­építését irányozta elő 1975- ig. Ebből az állami célcso­portos lakásépítés 400 lakást tett volna ki. Az építőipari és építőanyagipari áremelke­dések miatt ez a terv irre­álissá vált, ám most mégis ott tartanak, hogy — a me­gyei tanács pénzügyi támo­gatása révén — a tervidő­szakban várhatóan 750 lakás (ebből 488 célcsoportos) épül.. Fokozatosan javul a laká­sok felszereltsége. A fürdő­szobával ellátott lakások ará­nya az előcző tervidőszak 29 százalékos részarányáról 37 százalékra .növekedett. Nem­rég épültek meg a városban az első központi fűtéses ott­honok. A tervidőszakban 15 millió forintot költ a város szenny­víztisztításra, 3 kilométernyi új út épül, 8j kilométeres szakaszt pedig korszerűsíte­nek. Szépen fejlődik a kereske­delmi hálózat is. A tervidő­szak eddig eltelt éveiben 2500 négyzetméter alapterü­letű hálózatfejlesztés valósult meg. A jövő évben megkez­dődik annalf a szolgáltatói komplexumnak a kivitelezé­se is, amely többek között egy 83 ágyas új városi szál­lodát is magába foglal. Társadalmi összefogással épül a Dózsa György utcá­ban a 200 személyes jubileu­mi óvoda. Ennek első üte­mét a város felszabadulásá­nak 30. évfordulóján, ez év december 3-án, második üte­mét pedig . hazánk felszaba­dulásának 30. évfordulóján adják át. 114 ággyal bővült a 471 ágyas, területi funkciót ellátó kórház, s megkezdő­dik a kórház rekontsrukeiója is. A 24 millió forintos költ­séggel épült, 37 munkahelyes rendelőintézet ez év nyarán kezdte meg működését. Ny. I. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom