Déli Hírlap, 1974. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1974-12-28 / 303. szám

Boszorkányperek A­SO ezer kilométer film Spanyolcsizma és hüvelykszorító ♦ Híresen kemény volt a spanyol inkvizíció. A borzalmak borzalma a kínzókamra lehetett. A korabeli rajz a hajme­resztő kegyetlenkedéseket mutatja be. A boszorkányokat több­nyire saját beismerő vallo­másuk alapján ítélték el. Csavaros észjárásúak voltak a kegyetlen inljvizítorok! Még mielőtt a kínzóeszkö­zökhöz nyúltak volna, meg­kérdezték a vádlottat: hi­szi-e, hogy vannak boszor­kányok. A szerencsétlen em­ber első nagy ijedtségében, hogy a bőrét mentse, azt vá­laszolta: nem. Mire aztán a hóhérlegények lecsaptak rá, azzal az érvvel, hogy a vád­lott szerint a magas bíróság eddig csupa ártatlant ítélt el. A kíizjíkaiura szerszámai Ha a szép szó nem hasz­nált, akkor a boszorkány­gyanús vádlottat tortúrának vetették alá. A borzalmak borzalma a kínzókamra le­hetett. Először lelki erősza­kot alkalmaztak, azaz a készséges hóhér a vádlott szeme láttára készítette elő a kínzószerszámokat, és min­den egyes eszköz használa­tát és rendeltetését elmagya­rázta. Aztán meztelenre vet- kőztették a gyanúsítottat. A korabeli, krónikák föl jegyez­ték, hogy a későbbi tárgya­lás során a boszorkányság­gal vádolt nők fiatalabbja a hóhérlegények erőszakossá­gára panaszkodott. A magas bíróság nyilván tudott az aszonyok megbecstelenítésé- ről, mert az erőszakot is az ördög számlájára írta. maradt és nem fulladt meg, 'akkor bizonyságát adta an­nak, hogy bűnös, mert az ördög segíti. Ha lemerült, ártatlanságát bizonyította. Egy szegedi boszorkányfü- rösztésnél három asszony tisztázta magát vízpróbával a boszorkányság gyanúja alól. Igaz, mind a hárman vízbe fúltak. Hasonló bolond elvek alapján rendezték a mérleg­próbát. Ha a vádlott az elő­re becsült súlynál a mérle­jával bírták vallomásra azt a két miskolci asszonyt, akit 1709-ben égettek meg a Bú­za téren. Tény az, hogy Ka- rasznay Zsuzsanna és Nagy Boris beismerte: „Dioszeghy Tamásnak kígyó képében a csecsét kiharapván, amidőn hasából kikergette az utcán megrászkódván a kígyóból magát, maga személyére vál­tozott”, továbbá „Iván Ta­mást felkantározván meg- nyergelte, s gyakran nyár­A napsugár nyomában jártak Tizenkétszer harminc per­cig láttuk a nagyszerű ter­mészeti tájakat, jártunk a napsugár nyomában, hogy egy kicsit felfedezzük Föl­dünket, a vulkánokat, az ős­erdőket, a földkéreg fejlődé­sének útját. Vezetőnk, a szakértő dr. Balogh János akadémikuson. Halász Mi­hály operatőrön kívül Roc­kenbauer Pál, a televízió rendezője és — részben — a sorozat írója volt. Csodáltuk a különös tája­kat. állatokat, növényeket, hallgattuk a külföldi tudó­sokat, láttuk a különböző földlakókat — s minden né­zőben. s több kritikában is felvetődött a kérdés: vajon a tévések saját magukról, úti élményeikről miért nem szóltak? • Miért nem tudtunk meg többet a nehézségekről és az örömökről, amelyek egy ilyen tíz- és tízezer ki­lométeres utazás természe­tes velejárói. — Es ezen túlmenően: nem fájt-c szétszabdalni, té­mánkénti rendszerezésben újrateremteni ezt a hatalmas iilmmennyiséget? Rockenbauer Pál egyetért: — Fájt bizony! Hatvan-het­venezer kilométer — nem számoltuk ki pontosan meny­nyi — színes film anyagát szinte centinkint kellett újra sorbarakni. És az útiélmé­nyek?! Ehhez néhány dol­got el kell mondanom a kö­rülményekről. A filmet a Magvar Televízió készítette ugyan, de a HUNGARO­F1LM megbízásából, és költ­ségére. Ezért cserébe export­képes műsort kellett produ­kálnunk a földkéreg fejlő­déséről, hogy a „belénkfek- tetett” Összeg megtérüljön. És a műsor megvásárlóit egyáltalán nem az érdekli, hogy hagyon utaztunk, mi­lyen nehézségeket kellett le­győznünk, hanem a sorozat témája, amely — remélem — ettől függetlenül is hasznos ismeretterjesztést szolgált. — Elégedett a sorozattal? — Tudom, hogy hasznos volt a munkánk, mégsem va-, gyök elégedett. Mindjárt ta­lálok persze mentséget is a magunk számár®, hiszen ez volt az első ilyen nagy vál­lalkozásunk. Nagyon kevés tapasztalattal rendelkeztünk. Nagyon hosszan készültünk fel, nagyon fontos, tudomá­nyos alaptételt akartunk bi­zonyítani — és ez a felké­szülés mégis kevés volt. Még részletesebb, még pontosabb előtanulmány kell, hiszen az utazás során adódó váratlan helyzetek, szervezési nehéz­ségek úgyis okoznak elég . gondot. — Mi maradt ki a sorozat­ból? Teljes-e a kép a Föld felszínéről? — A kép szinte teljes. Két terület maradt ki tulajdon­képpen: a számunkra megle­hetősen ismert mérsékelt ég­öv és Kelet-Afrika szavannái. — Sok érdekes emberrel ismerkedett meg, például a műsorban megszólaló kül­földi tudósokkal, de gondo­lom, rajtuk kívül is érdeke« ismeretségekre tettek szert. — Szívósén keresek kap­csolatot és hamar szót is ér­tek az egyszerű emberekkel. Ezek a találkozások az út legkedvesebb élményei. Egy pápua faluban megvettünk egy disznót, hogy megvendé­geljük vele a falu lakossá­gát. Sehogyan sem értették. Hogy valaki megfizessen egy állatot és azután velük etes­se meg! Hálából leölték a falu kakasát és ők is meg­ajándékoztak bennünket. Nagyon tiszták az érzelmeik, őszinték az igen-jeig, a néni­jeik. — Milyen közönségvissz- hangra tálált itthon a so- ‘ rozat, ezt várták-e? — Gratuláló levelek ér­keztek gyerekektől és. idős hölgyektől, sók érdeklődés egyes részletek iránt, meg­hívások előadásra, élmény­beszámolóra. És még vala­mi, aminek a legjobban örü­lök: a munkásszállásokon" állandó program volt a mű­sor megtekintése. Ha e szál-, lások lakóit sikerült leültet-, ni a képernyő elé, ha őket érdekli, amit csináltunk, s legfőképpen, ha ők megértik — akkor nem volt hiábavaló, amit csináltunk. Mert az alapvető célkitűzésünk is ez ■volt: mindenki számára hoz­záférhető, érthető ismeret- terjesztő sorozatot akartunk készíteni. T. A. A következő lépés a stig­ma, a boszorkány jegy meg­keresése volt. A félelemtől félájult embert egy hegyes árral, össze-vissza szújkálták, hogy olyan helyet keresse­nek a testén, amely érzéket­len és vértelen. Ha éz sem használt,..akkor elővették a hüvelykszorítót. Ez, a sróf- ra. járó, kegyetlen szerkezet összeroncsolta az ujjakat, és megoldotta a nyelvet. Ha ez sem használt, akkor spa­nyolcsizmát húztak a lábára. A vádlott lábát külön-külön két deszkaiap közé szorítot­ták. A kilyuggatott deszká­kat zsinórokkal szorosra fe­szítették. A deszkák közé balta fokával ékeket verlek. Annyit, amennyit a bíróság, az eset súlyához mérten, ele­gendőnek ítélt. Vízpróba, raérleoproba Á vallomásra mindenkép­pen szükség volt, hiszen az í. életek többnyire a beisme­résen alapultak. Ha a fogoly mégis makacskodott, akkor boszorkánypróbának vetették alá. Ezek , közül a legismer­tebb. és talán a legkegyet­lenebb a vízpróba, vagy bo- s :orkányfürösztés. A vád­iét kézét-lábát összekötöz­ték és egy kötélen a vízbe eresztették. Ha a víz színen ■ Könnyebb így a munka A Szerencsi Cukorgyárban nagy gondot fordítanak a nők fizikai munkájának könnyítésére. A közelmúlt­ban vásároltak egy szelepes zsákoló automatái. Az 50 ki­logrammos zsákokat két em­ber irányítása mellett tölti meg az automata, amely mérlegeléssel állítja meg a cukor áramlását. A zsákokat azután szállítószalag továb­bítja a vagonokhoz. A , be­rendezés 30 nő. nehéz fizikai munkáját szüntette meg. gén kevesebbet nyomott, ak­kor habozás nélkül meg­égették, mondván, hogy az ördög könnyíti. A bécsi új­ság- írta az 1728-i névezetés szegedi. boszorkányperről, hogy egy kövér asszony másfél latot nyomott (egy lat = 17,5 gramm), egy kövér férfi súlya pedig öt nehe­zéket tett ki (egy nehezék 4 gramm). TüskeáovLa fektették Cj Nem tudjuk, hogy a kín­zásoknak miféle raffinériá­galózott rajta”, valamint .,az szekereket az úton feldön- tötték”. Az ügyben 42 tanút hall­gattak meg és „a nemes vár­megye tisztulására, a bé vött szokás és rend tartás” sze­rint hóhér általi megégette- tésre ítéltettek. Előbb azon­ban — ne felejtsük el, a fel­világosodás századában va­gyunk — a két asszonyt meztelenül, tüskeágyba fek­tették. BRACKÓ ISTVÁN Túlteljesítik a tervet A Zalaegerszegi Ruhagyár­ban már második hete az éves terven felül termelnek: az év végéig 20 millió fo­rint értékű férfi és gyermek felsőruházati cikket állíta­nak elő, többet, mint amennyit tervük előírt. (Folytatjuk) 00 Öregember a — En már csak nevükön szólítom a dol­gokat — mondja az öregember csendesen. Sokat beszélgettem vele, tudom, a halált is becézgeti. Formálgatja képét, szelídíti, pon­tosítja. Ismerem, de elképzelni sem tudom, mi mindent élhetett, tudhatott és nevezhe­tett meg az évek során. Itt. a délelőtti Könyvtárban — ahol a fer­dén becsapódó napsugarak téli szivárványát csak %rit kán töri meg árnyék, és a puha lép­tek után a porszemek még sokáig csillognak kavarogva —, itt szoktam találkozni az öreg­emberrel. A könyvtárosnők ráérősen szortí­rozzák a könyveket. Sttttogva beszélgetnek, amint a nagy titkokról, szokás. Vagy csak ülnek, némán cigarettázva. Ezt a mozdulat­lanságot töri meg az öregember, amint be­lép. Kabátjában lassan engedő hideget hoz, akárha most érkezett volna az Északi-sark­ról. Mintha érdes fát smirgliznének, amikor két tenyerét összedörzsöli. Kampós botját, sapkáját magától karnyújtásnyira a polcra teszi. Ujjai között zizegnek az újságok lap­jai. Fogynak a hasábok, a zúzmarás szem­öldök időnként ék alakba rándul. Valami nem stimmel... Mikor az oldalakból össze­állt az qlmúlt nap képe. az öregember véle­ményt mond. Latolgat, magyaráz. Nem ta­nító és nem gyerek. Szigorúan játszik. Mi­közben beszél, azon töprengek, hol tanulha­tott meg ilyen szépen beszélni, és mi. az unokák, közléseinkben miért vagyunk sok­szor laposak? Hallgatom az öregembert, és tudom, min­den szavával gazdagabb vagyok. Gurulnak felém a szavak fillérei, melyek mögött ott az aranyfedezet. És micsoda pontos rendbe épülnek a mondatok! A cselekvés, a hasz­nos munka fontosságáról szól mindegyik, a gondolkodás önállóságáról, a bizalomról, őszinteségről. könyvtárban (Laczó József felvétele) Az örvénylő napokon, az ideges óramuta­tók elölt hányszor eszembe jut az öregem­ber..-. Hányszor hívnám segítségül, amikor hiányzik egy fontos szó, a pontosan oda­való... (varga) Januártól: Etilén a TVK-ból A negyedik ötéves terv egyik jelentős vegyipari be­ruházása, a Leninváros tér­ségében, a Tiszai Vegyikom­binát hatodik egységeként épülő olefingyár a tervek szerint januárban kezdi meg az etiléntermelést. A magyar—szovjet petro- kémiai egyezmény alapján mintegy hatmilliárd forin­tos beruházással épülő üzem­ben az év végén sem szüne- nel a munka. Tegnap a Ti- ázai Vegyikombinát szerelői tevékenykedtek többek kö­zött csőszigetelésen, valamint a különböző berendezések rendkívül nagy gondosságot igénylő szabályozásán. Az olefinmű a feldolgozás­ra kerülő évi kilencszázezer tonna benzint Százhalombat­táról kapja. A megközelítő­leg kétszáz kilométeres szál­lító csővezeték már üzemel, s a benzin folyamatosan ér­kezik, amellyel most a táro­lókat töltik fel. A Tiszai Ve­gyikombinát olefinművében termelt évi kétszázötvenezer tonna etilén felét a szovjet­unióbeli kalusi kombinátban dolgozzák fel. Az etilént há­romszáz kilométeres csőveze­•Vins! téken továbbítják a testvér­üzemüknek. Ennek százti­zenhét kilométeres része esik magyar területre. A vezeték hazai szakaszának tisztítása megtörtént. Jelenleg a szárí­tás van soron, párhuzamosan a nyomáspróbákkal. Az olefinmű százhúsz fő­nyi kezelőszemélyzete részt vett a szerelésben és az üzembe helyezésben is. A kongresszusi munkaverseny­ben a Tiszai Vegyikombinát mintegy négyezer dolgozója — kcjzte a KíSZ-védnökséget vállalt fiatalok — a kommu­nista műszakokon több mint huszonötezer társadalmi munkaórában segítették a ki­vitelezőket. Ennek eredmé­nye a januári etiléngyártás. A Tiszai Vegyikombinát olefingyára a kétszázötven- ezer tonna etilénen kívül többek kögött százhuszonöt­ezer tonna propilént, nyolc­vanezer tonna műgumi-alap- anyagot, valamint kétszáz­ezer tonna pirobenzint is ter­mel majd évente. A termé­kek jelentős részét a kalusi üzemben dolgozzák fel. Cse­rébe a Szovjetunióból olyan műanyagokat kapnak, ame­lyet a hazai ipar nem gyárt. Nem késett a levél! Az ünnep előtt az általá­nos napi forgalomnak mint­egy két és félszeresét bo­nyolították le a postahiva­talok. Ennek ellenéi'e — a jó szervezésnek köszönhető­en — a Miskolci Postaigaz­gatóság területén a levelek és csomagok döntő többsége már másnap a címzettnél volt. Késve érkezésről alig kapott jelentést az igazgató­ság. A hivatalok már most felkészültek az újévi üdvöz­lőlapok és üdvözlő táviratok továbbítására. Jóllehet, a postahivatalok többsége de­cember 31-én szombati mű­szakban dolgozik, megerősí­tették a levél- és távíratki- hordó szolgálatot, hogy az üdvözletek mielőbb a cimT zetthez kerüljenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom