Déli Hírlap, 1974. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1974-12-23 / 300. szám

Boszorkányperek 1. Akik eladták az esőt A boszorkanyirodalom könyv­tárnyi könyvének egyik fóliánsa szerint az első igazi, dokumentu­mokkal bizonyítható boszorkány­per egy híján hétszáz esztendővel ezelőtt, 1275-ben zajlott le, még­pedig Toulouse-ban. A fekete kró­nika azt is feljegyezte, hogv a iiizes látványosságot Bonixs Hugo dominikánus rendezte. Az áldozat az 56 esztendős Angela de la Barthe volt. Máglyahalálra ítél­ték, mert a minden bizonnyal el­mezavart nő bevallotta, hogy vi­szonya volt az ördöggel, aki félig* kígyó, félig farkasalakú szörnye­teg képében járt hozzá, s éjsza­kai kóborlásai alatt rablóit gyer­mekekkel táplálta. Ebben a sorozatban a boszor­kányokról és a boszorkányüldö­zés szomorú, hihetetlen és buta históriájáról lesz szó. S minthogy a legtöbb történet az elején kez­dődik, kezdjük mi is elölről, de ehhez bizony csaknem Ádámig és Éváig kell visszamenni. Fellobbannak a máoiyák A boszorkányhajsza az eret­neküldözés méhében fogant. Constantinus császár 313-ban kiadott türelmi rendelete után a kereszténység már a római birodalomban is véde­lemben részesült. Így az egy­ház törvényeinek megszegőit az állam büntette meg. Az inkvizíció tehát egyidős a val­lás elismerésével. S amikor, úgy a XIII. század első felé­ben, nyilvánvaló lett az eret­nekség feudalizmus-ellenes­sége, fellobbantak a mág­lyák, s minden esztelen zsar­nokságával hatalomra került a hatalmasok elnyomó szer­vezete: az inkvizíció. Az inkvizítor feipénzí kapott A ma emberében akaratla­nul is felvetődik a kérdés: vajon mit árthatott a hadse­reggel, földdel, hatalommal bíró uraknak néhány vajá- kos öregasszony tébolyult lá­tomása ? A történészek a keresztény­ség virágkorának végét a XIII. századra teszik. Recseg­nek az eresztékek a keresz- tény-feudalista társadalmak hajóján. Ok kellett az elége­detlen tömegek fékentartásá- ra, az egyházi állam védel­mére és a panem et circen­ses (kenyeret és cirkuszi já­tékokat) mintájára szórakoz­tató, iszonytató látványosság kellett a butaságban, szegény­ségben sínylődő millióknak. Nem volt mellékes az sem, hogy a boszorkányosság vád­jával elmarasztalt szerencsét­len vagyona az egyházra szállt. Az inkvizítor pedig fejpénzt kapott minden, ör­döggel való cimboraság fel­derítéséért. # Boszorkányégetés. A máglyák tüze a XVI. században lo­bogott a legjobban. Ne feledjük: ekkor már felfedezték Ame­rikát, ismerték a mágnestűt és a puskaport, s már nyomdá­ban készült a könyv. Mert vajon miért került hóhérkézre Rózsa Dániel, Szeged volt főbírája? Mert nagy vagyona, sok haragosa és irigye volt. A hírhedt 1728-as szegedi boszorkány- perben az ő neve is elhang­zott. Más sem kellett a tör­vénytudó, nemes tanácsnak. Lefogatták, kínzókamrába hurcolták a' már nyolcvan felé járó öregembert. Az ördüooel kötött szövetséget i A szerencsétlen aggastyán nyelvét a hüvelykszorító ol­dotta meg. Vallott. Beismer­te, hogy Plútó ördöggel kö­tött szövetséget, még ötven évvel azelőtt, s Plútó stigmá­val (olyan jellel, am:!y szú­rásra, égetésre érzéketlen) is ellátta egy illetlen helyen. Rózsa Dániel, Szeged volt fő­bírája bevallotta, hogy az esőt egy akó pénzért eladták Törökországba, az ottani bo­szorkányoknak. „Az esőnek megkötése egy zacskóban va­gyon, hordók alatt vagyon, de nyilván társai elvitték on­nan. Hét esztendőre adták el Törökországnak egy akó pén­zért, jutott egybül-másbul kétszáz, aztat elköltötték.” Jól működött a hüvelyk­szorító. Az öreget addig tor­túrázták, míg tulajdon fele­ségét is belekeverte a boszor­kányságba. Rózsáné sem so­káig ülte meg a „szöges csi­kót”, tudniillik szögekkel ki­vert falóra kényszerítették. Vallott. A 13 vádlottat, az egybehangzó vallomások (!) alapján halálra ítélték. Ti- zenketten máglyára kerültek, egynek a hóhér vette fejét. Az ítéletet 1728. július 23-án hajtották végre. „Sokan ör­vendeztek, és a tanács böl­csessége és erélye fölött még hálálkodtak is” — írja a ko­rabeli krónikás. (Folytatjuk) BRACKÓ ISTVÁN A DH telexszolgálata jelenti: Pezsgőrekord A sztár: a Grande Cuvee Eddig még egyetlen évben sem kapott annyi pezsgőt a kereskedelem, mint az idén. A HUNGAROVIN igazgatójá­tól, Halmai Róberttól érdek­lődtünk, hogy szilveszterig milyennek ígérkezik az ellá­tás? — Az idén valóban lénye­gesen több pezsgő kerül for­galomba, mint korábban bármelyik évben, de na­gyobb a kereslet is. A bel­földi igények kielégítése ér­dekében még az exportszál­lítmányokból is visszatartot­tunk 800 ezer palackot. Eb­ben az esztendőben a tava­lyitól másfél millió üveg pezsgővel többet gyártot­tunk, ami azt jelenti, hogy több mint 7.2 millió palack hagyta el üzemeinket. Az értékesebbnek tartott itala­ink az úgynevezett klasz- szikus pezsgők, ezeket pa­lackokban érleljük. Mégpe­dig úgy, hogy a később le­fejtésre kerülő mennyiség dupláját töltjük üvegbe. Az úgynevezett alapborokba cukrot és falélesztőt teszünk, ezekből szénsav és alkohol keletkezik. Alapanyagként ugyanis 10—11, de legfel­jebb 12 maligánfokos boro­kat használunk. Az érlelő palackból a másik palackba való töltés zárt rendszerben történik, hogy a szénsavtar­talom megmaradjon. Tulaj­donképpen az érlelés adja meg a pezsgők sajátosan fi­nom aromáját, illatát. A klasszikus érlelésűek közé tartoznak a Hungária elne­vezésű italok. A legkiválóbb ezek között is a Grande Cuvee, amelyet 2—3 éves ér­lelés után palackozunk. Igaz, ennek az ára a legmaga­sabb, 87 forint. — Milyen pezsgőfajták vannak még? — A nem hagyományos, úgynevezett tankpezsgők. Ezek nagy mennyiségben ér­lelődnek. Ilyenek az egyéb­ként jó minőségű Pannónia elnevezésű italok. Ezeket a pécsi üzemünkben állítják elő. — Lesz-e újdonságuk az idei szilveszterre? — A Grande Cuvee vörös pezsgő a napokban várható. Kiváló villányi bort hasz­náltunk alapanyagként és reméljük, hogy a fehérhez hasonlóan ennek is nagy si­kere lesz. Az idei ünnepi italok csak kisebb mennyi­ségben készültek tavalyi bo­rokból, nagyobb részt 1971- es évjáratú borokat hasz­náltunk a pezsgők előállítá­sához. A boltok készleteit az állami gazdaságok borá­szataiban érlelt pezsgők egé­szítik ki, így mindenki asz­talára bőségesen juthat ezek­ből a nemes italokból. N. J. Telelő horgászok Folyóink, tavaink partján ma már csak elvétve látha­tunk horgászokat. A tél kö­zeledtével a sporthorgászok is „telelőre” vonultak. Az Észak-magyarországi Hor­gászegyesület január elsejé­től minden hét keddjén a horgászattal kapcsolatos té­mákról rendez előadásokat. Péntekenként filmvetítések lesznek. # Disznóölés (Kerényi László felvétele) Gyűrűvel j a madarakat Nagy tömegű bóbitás csont­tollú madár bukkant fel az elmúlt napokban az ország különböző vidékein. A téli vendégek Ázsia és Európa északi tájairól érkeztek ha­zánkba, hogy itt várják ki a, tavaszt. A Magyar Madártani Egye­sület tagjai speciális hálók­kal fogják össze a jövevénye­ket, hogy gyűrűvel jelöljék meg őket. Ily módon tájékoz­tatják egymást a különböző országok ornitológusai a ma- dárvonulásról. A csonttollú madarak egyéb­ként a rigóhoz hasonló nagy­ságúak, színük barna, szár­nyuk vége vérvörös. A mos­tanihoz hasonló arányban hét-nyolc éve özönlötték el az országot. Az Országos Ter­mészetvédelmi Hivatalhoz befutó adatok szerint többek között Pécs környékén és a Bükk-fennsíkon láttak na­gyobb csapatokat az apró madarakból. A formális versenynek nines értelme v ' \ Jelöljünk meg; hasznos, közérthető feladatokat! A széles körben kibontakozott kongresszusi és jubileumi munkaverseny már eddig is kimagasló termelési eredménye­ket hozott. Üzemi munkások, termelőszövetkezeti parasztok és más foglalkozási ágak dolgozói megyeszerte szorgalmasan munkálkodnak azért, hogy a kitűzött feladatokat eredménye­sen megvalósítsák. A beszámoló taggyűléseken és a termelési tanácskozáson mégis sok szó esett a ver­senymozgalmakban fellelhető ,torzulásokról, formalitásokról. Nem általános jelenségek ezek; itt-ott elszórtan talál­kozunk velük, mégis szóvá kell tenni. Mégpedig azért, mert ez a versenymozgalom hosszú távú és széles körben befolyásolja egész gazdasá­gunkat. A Központi Bizottság határozatai is óva intenek bennünket a vadhajtásoktól, a torzulásoktól, a formális, papírízű vállalásoktól. Ezek­ről a problémákról esik szó az alábbiakban. 'Egyes helyeken a verseny­mozgalom elkülönül a válla­lati, gazdasági és termelő te­vékenységtől: öncélúvá válik. Hogy van ilyen, azt a követ­kező példák bizonyítják. A múltban többször olvastam, hallottam olyan vállalásokról, amelyek teljesen függetlenek voltak a vállalatok feladatai­tól, célkitűzéseitől. Ugyanak­kor olyan „vállalások’! is napvilágot láttak, amelyek egyszerűen a napi kötelező feladatok és teendők elvég­zésére korlátozódtak. Tehát munkaköri kötelezettségeket rögzítettek. Teljesen felesle­ges azért versenymozgalmat indítani és vállalásokat tenni, ami a dolgozók mindennapi feladata és kötelezettsége közé tartozik. Nem is olyan régen találkoztam .„verseny­kezdeményezéssel”, amiben többek között ilyen és ehhez hasonló pontok szerepeltek: a munkaidő lejárta előtt nem hagyjuk el az üzemet;,a mun­kapadot és a szerszámokat rendben tartjuk; a tervszerű karbantartást nem mulaszt­juk el stb. Az egyik üzemben viszont csak közös kirándu­lás, parkosítás, színház- és mozilátogatás szerepelt a vál­lalásban. Ilyen formális, ön­célú vállalásokra nincs szük­ség. A sematikus, formális vál­lalások általában nem azért születriek, mert a munkások nem akarnak többet, jobbat és tartalmasabbat, hanem el­sősorban azért, mert nem lát­megfelelően a munkaversenyt elsősorban munkahelyi moz­galommá kell tenni. A konk­rét termelési és gazdasági célkitűzéseket pedig csak a gazdasági vezetők tudják meghatározni. A Központi Bi­zottság határozatai hangsú­lyozzák, hogy a gazdasági ve­zetőknek az éves terveket és célkitűzéseket részleteiben is­mertetni kell, üzemrészekre lebontani azokat, és a felada­tokat ezután megszabni. Az elkövetkezendő időszakban a párt- és kormányhatározatok értelmében a vállalatok gaz­dasági vezetőit rendszeresen be kell számoltatni a mun­kaverseny irányításával és szervezésével kapcsolatos fel­adatokról. Mindez nagy fele­lősséget ró a gazdasági veze­tőkre. Tehát a munkaverseny műszaki, gazdasági és szer­vezési feltételeinek biztosítá­sa a gazdasági vezetők mun­kaköri feladatai közé tarto­zik. ják világosan és konkrétan a t; _...._, vállalat legégetőbb gondjait, L^YÜltOlUkOQCS 3 pórt- CS a leglényegesebb feladatokat, tőinegszervezetekkel Lakásépítés, vállalati támogatással Ebben a tervidőszakban a dolgozók, elsősorban a mun­kások lakásproblémáinak megoldásában országszerte mind nagyobb részt vállal­tak munkahelyeik, vállalata­ik. Tavaly 17 ezer lakás meg­szerzését építését segítette vállalati hozzájárulás, és az idén már több mint egymil- liárd forint értékű támoga­tással mintegy 20 ezer lakás­hoz juttatják dolgozóikat. Így az országban már majd­nem minden negyedik új lakás vállalati támogatással épül. Különösen sok kedvez­mény, vállalati támogatás segíti a munkáslakások épí­tését. Az 1973-ban kezdett munkáslakás-építési akciók alapján tavaly 2184 új ott­honba költöztek be a mun­káscsaládok, s az idén — az előzetes adatok szerint — mintegy 4000 lakásba. A különböző építőközössé­gek fokozott támogatása ré­vén a társasházi, illetve a lakásépítő szövetkezeti for­mában — előreláthatóan — a IV. ötéves tervre előírt 65 ezer helyett 75—80 ezer új otthon épül fel a nagyváro­sokban, ipari központokban. tennivalókat, nehézségeket. Ezek megváltoztatásához vi­szont az egész kollektíva ösz- szefogására, áldozatvállalásá­ra van szükség. A formális vállalások megszüntetéséért a legtöbbet a gazdasági veze­tők tehetnek. Gazdasági vezetők leiadata Az elmúlt években talál­koztunk olyan gazdasági ve­zetőkkel is, akik a munka- verseny irányítását, szervezé­sét „rangon alulinak” tartot­ták: kizárólag a párt- és szakszervezet hatáskörébe „utalták”. Tevékenységük ál­talában csak a nyilvántartás­ra, értékelésre, a helyezések megállapítására, kitüntetések és jutalmazások javaslatára korlátozódott. Éppen ezért a munkaverseny elkülönült a munkaszervezéstől, a terme­lés legfőbb feladataitól^ az alkotó tevékenységtől. A munkaversenymozgalom súlypontja a termelés. Ennek A leglényegesebb gazdasá­gi feladatok és termelési cél­kitűzések meghatározásán kí­vül nagy szükség van az ösz- szehangolt koordinációra, a gazdasági vezetők, párt- és tömegszervezetek vezetőinek, aktivistáinak szoros együtt­működésére. Azonos célkitű­zést csak egybehangolt mód­szerekkel lehet megvalósíta­ni. A párt- és tömegszerve­zetek elsősorban a politikai munka eszközeivel segítsék elő a szocialista munkaver­seny és brigádmozgalom to­vábbfejlesztését. A jó tapasz­talatokat és módszereket szé­les körben kell hasznosítani és terjeszteni, segíteni a moz­galom szocialista tudatfor­máló erejét. Mindenütt tud­ják és érezzék a dolgozók, hogy nemcsak egyszerűen gazdasági kérdésről van szó, hanem fontos politikai állás- foglalásról, a társadalmunk­hoz való szocialista viszony megnyilvánulásáról. W. L. Panelházak, színes faliképpel A panelházak színesítésére új módszert vezetett be Du­naújvárosban az Építéstudo­mányi Egyesület helyi cso­portja. Színes hazai kőzúza­lékból, műanyag kötőanyag felhasználásával színezik a házgyári lakáselemeket. Szí­nes faliképeket is kialakíta­nak. A festék nélküli, színes faliképek időállóak és gazda­ságosan készíthetők a ház­gyárakban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom